LFG.HU

HammerTimeCafe
Noro
ismertetőCimkek

Az Adamant Entertainment aránylag rövid idő alatt két változatát is megjelentette a Vörös Bolygóval foglalkozó planetary romance kiegészítőnek: az egyik D20 Modern, a másik Savage Worlds rendszerre készült, így nem okozott nehézséget a nekem tetsző változatot beszerezni.

A kiadvány már rögtön az első oldalon kijelenti: a Mars egy önálló játék, mely nem egy konkrét szerző konkrét művén alapul. Fordítás: bocs, nem vettük meg a jogokat  – ezek ugyanis le vannak védve, ellentétben például Lovecraft műveivel. Ha azonban kiragadnánk mondjuk öt elemet a könyvből, ezekből három nyilvánvalóan Edgar Rice Burroughs Mars-ciklusából származna, és akkor még nem számoltuk az illusztrációkat. Mindez persze csak előny, hiszen ha planetáris románc és Mars, akkor szerintem egyértelmű, hogy tíz játékosból tizenegy Barsoomot akar játszani. A Barsoom-regények jellegéből, na meg a zsáner alapvetéseiből következik, hogy a más forrásokból származó elemek sem okoznak problémát, hiszen a könyvek hősei is gyakran bukkannak új, felfedezetlen országokra, vagy akár eddig ismeretlen értelmes lényekre.

A Savage Worlds: Mars kiegészítőben megtalálhatjuk a bolygó legismertebb lakóit, a vörös embereket, akik városállamokban élnek (a könyv ezekből hármat mutat be), légihajókon utaznak a kiszáradt tengerek fölött, és a világ “alap” játszható faját adják. A vad zöld embereket, a jellegzetes agyarakkal, gülü szemmel és antenna fülekkel, de az eredetiség kedvéért itt csak két karral. Játszható fajként szerepelnek a fehér majmok, akik engem speciel A majmok bolygójára emlékeztetnek: az emberektől “tanulták” a civilizációt, mint háziállatok és rabszolgák, majd fellázadtak, és bár nem valami kreatívak, de saját országot alapítottak.

A “szürke emberek” egyáltalán nem emberek, hanem H. G. Wells csápos, tripodokon sétálgató marslakói. Barsoomon könnyedén átvehetik például A Mars sakkjátékosaiban szereplő testetlen fejeknek a szerepét, mint rejtélyes, a tiszta intellektus erejében hívő faj. A szintetikus emberek afféle androidok, a vörös nép készítette őket, hogy a bolygó élővilágát fenntartó berendezéseket működtessék (a regényekben ez a levegő-gyár lenne, itt a Mars-csatornák szivattyúállomásai). Nem azonosak a Synthetic Men of Mars c. regény szereplőivel, akik mai fogalmaink szerint inkább kiborgok.

Végül, de távolról sem utolsósorban, játszhatunk földlakóval is. A múlt század első felében a fantasztikus ponyva klasszikus főhőse a más korból vagy világból érkező kalandor volt, aki nem csak könnyen alkalmazkodott az új helyzethez, de gyakran különös képességekre is szert tett. Bár egyes szerepjátékosok egyenlőség-érzetét talán bántják, de szerintem hiba lett volna kihagyni őket.

A könyv lehetőséget ad új fajok kidolgozására, ezeket egyszerű előnyökből és hátrányokból rakhatjuk össze – nem mellesleg a zöld emberekre is szabályosan fölpakolhatjuk a hiányzó pár kart.

A felszerelési tárgyak és eszközök között megtalálhatjuk a rádiumpuskákat és a légihajókat, de páncélokat is, azzal a kiegészítéssel, hogy a legtöbb marsi kultúra nem nagyon veszi őket igénybe. Abszolút barsoomos húzás viszont, hogy a testen hordott sok ékszer hárítás bónuszt ad a karakternek (“jewel armor”). Szerepelnek itt még a Wells marslakóinak – igencsak borzalmas – fegyverei is.

A planetáris románc zsánere akkor alakult ki, amikor a fantasy és a sci-fi még nem vált el élesen egymástól. Általában egy vad, “barbár” világon játszódó történet, mely a hard fantasyre hajaz,  de mágia helyett ősi/ritka/elfeledett hi-tech eszközöket szerepeltet.
Főhőse gyakran a Földről származik, de könnyedén beilleszkedik az új világba.
Klasszikus darabja E. R. Burroughs tollából A Mars hercegnője.

A kiadvány nagy hangsúlyt fordít a korai (mondhatjuk, hogy a hőskorbeli) planetáris románcok hangulatára. Összefoglalja a jellegzetes témákat és stíluselemeket, és néhány egyszerű “narratív” szabályt is bevezet. Szigorúan amatőr szemmel nézve, megkockáztatnám, hogy az itt felvázoltak leginkább az 1930-as évek pulp fantasy regényeire hajaznak. Maguknál a Barsoom-regényeknél mindenképpen többet engednek meg, ami szerintem kivételesen előny, hiszen azokban a harcos férfi és a (bajba jutott) nemes hölgy nézőpontján kívül más nem nagyon jelenik meg. Itt azonban bármit eljátszhatunk, ami – például – egy Robert E. Howard novellában megjelenik: jól illik a játékba többek között a felfedező, kalóz (értelemszerűen légikalóz), szélhámos vagy tolvaj (a “Barsoomon nincsenek tolvajok” állítást a könyv arra finomította, hogy a szigorú törvényeknek köszönhetően  a Marson nagyon kevés a profi tolvaj), de akár a tudós kalandor is – aki a zsánerben többé-kevésbé a varázsló megfelelője.

A természetfeletti hátterek közül elérhető a “weird science” és opcionálisan a pszionika. Véleményem szerint az utóbbi egyértelműen belefér, hiszen A Mars hercegnőjében szerepel telepátia, A Mars leányában “illuzionisták”, A Mars sakkjátékosaiban pedig akaratátvitelre is akad példa. Nem javasolnám azonban a pszionistát, mint karakter-koncepciót (vagy hivatást, ha úgy tetszik), e képességek inkább színesítő elemek legyenek az alapvetően “evilági” karakteren.

A Mars szörnyetegei bevallottan nem mások, mint földi állatok átalakított változatai. Jellemző “konverziós szabály” Barsoomon például a több végtag. Ha eltekintünk a kimondhatatlan – és persze megváltoztatott – nevektől, a könyvben szereplő példák között megtaláljuk a marsi oroszlánt és a közismert hátasokat, valamint a “marsiasítás” szabályait, ami inkább ötletgyűjtemény, illetve véletlen generátor.

Mivel ez Savage Worlds kiegészítő, természetesen tartalmaz egy “plot point” kalandot is, A Mars rabszolgavadászai címmel. Itt be kell számolnom egy fájó pontról, ugyanis a szerző elkövet egy komoly stílushibát. A fantasy későbbi korszakaiból szerintem a semmiképp sem szabad átemelni a klasszikus planetáris románc kampányba a zsoldosokat. Vegyük a fáradságot, és adjunk személyes motivációkat a csapatnak! Tekintve, hogy ez a játék valahol sablonos, illetve sablonok kombinációjából épített karakterekkel dolgozik, nem lett volna nehéz egy gyári modul elejére sem bedobni néhány javaslatot, hogy a kezdő mesélő is lássa, hogyan szoktak kezdődni a jó planetáris románcok. Ettől az egytől eltekintve a kaland egészen jól felvonultatja a stílus jellemzőit, és egy kis intrikát is bedob a végére – persze semmi hatalmas erkölcsi dilemma, vagy kibogozhatatlan összeesküvés nem várható.

A Savage Worlds: Mars mindent egybevéve jól teljesít planetary romance vonalon, és ha a mesélőnek úgy tetszik, könnyedén kiegészítheti a világot saját Mars-olvasmányaival. Én mindenképpen Barsoomot részesítem előnyben, a kötet maga is ehhez áll legközelebb, de mivel a stílusos játékot a tételes világleírás fölé helyezi, a konkrét helyszínt másfelé is könnyedén el lehet mozdítani.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához