LFG.HU

antiserver
Események

Október 11-én, kedden tartotta a MATE a Magyar Társasjátékdíj ünnepélyes díjátadását. A rendezvényen nagyjából 20-an voltunk jelen, leginkább az egyes társasjáték kiadók képviselői jelentették a hallgatóság nagy részét. Az eseményen az LFG.HU is ott volt, az oldalt BePével együtt ketten képviseltük. Jelen beszámoló keretében megosztanék veletek néhány gondolatot, tapasztalatot, melyekre ezalatt a nagyjából 2 óra alatt tettem szert, néhány fényképpel megtűzdelve.

A beszámolót hadd kezdjem egy kis személyes dologgal: jómagam koránt sem vagyok „öreg motorosnak” nevezhető a társasjátékok világában. Persze ez így nem teljesen igaz, az olyan játékokkal, mint például a Ki nevet a végén? már fiatal korom óta játszottam. Inkább azt mondanám, hogy a „modern”, vagy „idősebbeknek szóló” jelzővel ellátott társasjátékokat csak viszonylag későn ismertem meg: egy 2006-os szerepjáték táborban csodálkoztam rá először a CitadellaBang! alkotta duóra, majd a rákövetkező évben a Trónok Harca és a Drakon nevű táblások kipróbálása után eljutottam arra a szintre, hogy barátaimmal közösen befektessünk az első nagyobb játékunkba, a Rettegés Arkhambanra. Azóta persze a dobozok már halmokban állnak a szobámban, heti rendszerességgel játszok, és 2010. július elsején elindítottam a videós elemzésekkel foglalkozó oldalamat, a BoardBlogot, amely, mióta átköltöztem az RPG.HU LFG.HU-ra, emlék gyanánt létezik már csak. Éppen annak következtében, hogy viszonylag nemrég „eszméltem rá” erre a világra, őszintén szólva rendkívül meglepődtem, ugyanakkor nagyon jól esett, hogy BePével együtt névre szóló meghívót kapunk a díjátadóra, és nem volt kérdés, hogy bevállalok érte oda-vissza 360 km utazást.

A jelöltek - Finca, Keltis, Bumeráng, Tobago.

Beszámolóm célja nem elsősorban az események adatszerű felsorolása, sokkal inkább annak a – számomra – új légkörnek az átadása, amellyel ott találkoztam. Ennek ellenére azért, a történelmi hűség kedvéért leírnám: a Magyar Társasjátékdíj idei győztese a Piatnik Kiadó gondozásában megjelent Finca lett, megelőzve a Keltis, a Tobago, és a Bumeráng című társasokat (*taps). Természetesen minden játékért megkapta az adott kiadó a maga oklevelét, senki sem távozott üres kézzel. Bár időrendben Bársony Balázs alelnök beszéde volt a második, én ide kapcsolódva mégis vele kezdeném. Balázs ugyanis némi nemzetközi kitekintést adott a társasjátékdíjakra, érzékeltetve ezzel Magyarország lemaradását, és a díj szükségességét. Hogy egy példát mondjak: sokan találkoztunk már azzal a jelenséggel, miközben a tacskó sorait jártuk, hogy néhány idősebb ember tanácstalanul áll a társasjátékok előtt, elképzelése sincs róla, hogy melyik játék mennyire jó, vagy élvezhetetlen, majd hosszas tanakodás után levesz a polcról egy méregdrága, ugyanakkor egy-két játékülést követően a szekrényben landoló dobozt. Feleslegesen kidobott pénz, és lehet, hogy még a vásárló kedvét is elveszi más, akár sokkal magasabb színvonalat képviselő társasok vásárlásától. A jelenséget Németországban már rég felismerték, és olyan társasjátékdíjakat hoztak létre, amelyek a nagyközönség által is ismertek, és elismertek – elég például a legrangosabb Spiel des Jahresre gondolni. A cél tehát Magyarországon is egy olyan családi társasjátékdíjnak a megteremtése volt, melynek a logóját ha meglátja egy dobozon a vásárló, egyből tudja, hogy bizalommal nyúlhat érte, és teheti kosarába, mert minőségi játékélménnyel, és magas számú újrajátszhatósággal fog találkozni. Nagyjából ennyiben foglalnám össze Balázs mondandóját, bár beszélt részletesen az egyes országokról is, ezt most nem részletezném, mert az – saját elmondása szerint is – kicsit szárazabb olvasmány, de a lényeget talán így is érzékeltettem.

Bársony Balázs a díj szükségességéről beszél.

Farkas Gábor, alias HAlga beszéde volt igazán az, amiért azt mondom, megérte elmennem az átadóra. Itt szögezném le, hogy egy az egyben ezt nem fogom tudni visszaadni, inkább csak az ehhez kapcsolódó érzéseimet írnám le. Egy olyan embert ismerhettem meg, akire tényleg igaz az – ami egyébként az egész MATE szellemiségét átjárja –, hogy élete a társasjáték. Viszonylag hosszabb előadásában beszélt arról, milyen társasjátékokat szeretett gyermekkorában, majd hogyan érkezett el ahhoz a korszakához, amikor mindezt félrerakta, mondván „gyerekes”, és végül hogyan fedezte fel ezt a világot magának ismét. Megemlítette, hogy az előbb példának felhozott tacskós polcoknál tanácstalanul álló emberekhez rendszeresen oda szokott lépni segíteni, hiszen ezt kötelességének érzi, mire ők zavarodottan keresik pólóján a dolgozói kitűzőt. Szót ejtett továbbá a társasjátékos élet napjainkban tapasztalható felvirágzásáról, melynek egyébként szívesen meghallgattam volna, hogy véleménye szerint mik az elsődleges okai, de sajnos az idő szűkössége miatt ez már nem fért bele. Beszélt továbbá a Művészetek Völgyében rendszeresen felállított társasjátékos sátrukról, ahol tényleg azt tudja tenni, amit a legjobban akar: átadni az embereknek a társasjátékok iránti érdeklődést, szeretetet. Mindezt rendkívül megragadó átéléssel, és közvetlenséggel adta elő, így igazán élvezet volt az előadását hallgatni.

HAlga előadása - játék az élet.

Ezen beszédeket követte maga a díjátadó, amelynek eredményét fentebb már megemlítettem. Különdíjat kapott egyébként egy számomra rendkívül üde színfoltja a társasjátékos piacnak, a többek között gyermekjátékok fejlesztésével, újratervezésével, teljes mértékben kézzel festett darabok elkészítésével foglalkozó Marbushka Játék Manufaktúra, akikben az volt a legmeglepőbb, hogy mindenféle szerep/társasjátékos múlt nélkül vágtak bele vállalkozásukba (amikor például a díjátadó utáni beszélgetésünkben valamiért megemlítettem nekik a M.A.G.U.S.-t, azt sem tudták eszik-e, vagy isszák), és ők maguk is felettébb kíváncsiak voltak a kiállított társasokra, hiszen nem sok hasonlóval találkoztak korábban.

A fődíj nyertese a Finca, a képen a kiadó: a Piatnik Budapest Kft

A díjátadás végét Balázs felszólítása jelentette: „menjünk már játszani”! Ekkor nyílt a terem hátsó részében lévő ajtó, amin áthaladva egy hátsó helyiségben lehetőségünk nyílt a tavalyi és az idei jelölt játékok közül jó párat kipróbálni, hiszen ezek teljesen előkészítve vártak ránk az egyes asztalokon. Örömteli meglepetés volt számomra, hiszen ezen játékok közül sokat első ránézésre nem vásároltam volna meg, pedig néhányuk kifejezetten szokatlan és egyedi megoldásokat vonultatott fel, amelyekkel jómagam ez idáig egy társasnál sem találkoztam. Így hát ilyen szempontból is rendkívül tanulságos volt az esemény.

A kipróbálható játékok (forrás: www.jatekdij.hu).

Összességében egy olyan egyesületet, közösséget ismertem meg, akikre elmondható, hogy élnek-halnak a társasokért, és mintegy küldetésüknek tekintik, hogy minél több embert megismertessenek ezzel a világgal. Céljuk megmutatni mindenkinek, hogy a társasok világában van élet, és megpróbálják eloszlatni azokat a prekoncepciókat, hogy ezen játékok csak gyermekeknek valók. Én kívánok nekik ehhez minél több sikert az elkövetkezendő években, és ezúton is köszönöm a meghívásukat


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához