LFG.HU

HammerTimeCafe
THE_Eye
ismertetőCimkek

A harcok lemesélése nem könnyű feladat, már csak azért sem, mert az esetek döntő többségében a narráció önmagában nem elégséges. Szükség van valamilyen stabil alapra, amire támaszkodni lehet, amin ki lehet számolni, kit ér el a hajítóbárd, vagy éppen egy rém csápja. Bár számtalan megoldás született a problémára, az alábbiakban egy újabbat szeretnék bemutatni, amely véleményem szerint – ha rendelkezésre áll, mint lehetőség – maga mögé utasítja az összes többit.

Figurák helyett építőelemek.

Amikor a legó szót kimondom, sokaknak a kis figurák jutnak eszükbe: karddal, íjjal felszerelt páncélos orkok, törpék, csontvázak. Első ránézésre kiváló eszközök lennének, de a látszat ez esetben is csal. Személyes véleményem, hogyha konkrét figurák, tárgyak, épületek modelljeit használjuk, az nem csak az újrahasznosíthatóságot rontja, de hatással van a játékosok fejében kialakuló világképre is, ami nem feltétlenül szerencsés. El lehet fogadni persze – elvonatkoztatva most a legótól -, hogy az az ork zombi jelenleg a megmentendő lány, mert éppen ez került elő a dobozból, de hacsak nem egy viccel akartuk feldobni az alváshiánnyal küszködő játékosainkat, nem a legjobb lóra tettünk. A legó-módszer kizárólag az építőelemekre hagyatkozik, s ez múlhatatlan erénye. Hogy miért? Remélem sikerül bemutatnom.

 

1. Legó és fantázia

Mindenek előtt ki kell mondani, a legóval való modellezéshez két dolog elengedhetetlen: az egyik az absztrakcióra való hajlandóság, a másik az építőkedv visszaszorítása. Előbbi azt jelenti, hogy a játékosok elfogadják, hogy a legóból épített környezet egy kockavilágot hoz létre, aminek vannak hátrányai (pl. irreálisan nagy fák, ívek hiánya), illetve hogy végtelen készlet híján, a színek nem mindig felelnek meg a valóságnak (sárga erdőtalaj, kék fák, fehér folyó stb.)  Ha azonban képesek a kockák mögé látni, és „lefordítani” a képzelet nyelvére mindazt amit a táblán látnak, nyert ügyünk van. Utóbbi a bennünk rejlő gyerek visszaszorítását igényli, ugyanis az unatkozó, vagy éppen nem cselekvő játékosok képesek a legváltozatosabb űrhajókat, robotokat, fegyvereket előállítani a fel nem használt kockakészletből, és mondanom sem kell, mennyire illúzióromboló, amikor a harctér fölött „airstrike incoming!” felkiáltásra megjelenik egy legó-vadászrepülő. Egy kis humor sosem árt, de a túlzásra hajlamos játékosok épp most leltek egy aranybányára.

Unatkozó játékos csatabárdja.

 

2. Környezet és tereptárgyak

A legó legnagyobb előnye éppen a környezet szabad, és könnyű alakíthatóságában rejlik. Mivel sematikus, ámde 3d-s ábrázolásról van szó, ha a mesélő kellően színes leírással fűszerezi a látottakat, gyakorlatilag bármit felépíthetünk belőle. Érdemes viszonylag vázlatosan dolgozni, kiemelni a nagyobb, fontosabb tereptárgyakat, de elhanyagolni, kihagyni azt, aminek nincs szerepe. Meg lehet építeni a vártornyot, a falakat, de ha az események lent e téren zajlanak, teljesen feleslegesen pazaroltuk a csapat – nem ritkán –  drága idejét (azon túl, hogy valószínű nincs mindenre elég építőelemünk).

A méretarányokat könnyű tisztázni, ahogy a távolságokat is. Az újabb, főleg fantasy alapú játékok már számolnak is valamilyen figurás megoldással, így azok szabályait könnyű a lehetőségeinkhez igazítani. Általánosan elmondhatjuk, hogy egy 1×1-es „kockányi” terület 1 m x 1 m-nek felel meg, vagy D20-as játékokban egy 5 láb x 5 lábas területnek. Mivel az építőfelület véges (ld. lentebb), a nagyobb területre kiterjedő eseményeknél a léptéket duplájára is növelhetjük – de tovább nem érdemes. Ez segít átlátni az összefüggéseket, de ha csak két, egymástól nagyobb távolságra lévő,  egymástól függetlenül tevékenykedő csoportról van szó, jobb két külön táblát használni.

Rajtaütés az erdőben, fákat és bokrokat egyaránt kihasználó karakterekkel.

 

2.1 Építőelemek

- Építőalap kiválasztása: a Lego háromféle, általunk is használható építőlapot gyártott. Van a 16×32-es téglatest formájú, mely leginkább sárga, kék, fehér színekben fordul elő. Ezt alapvetően a nagyobb lapok kiegészítésére lehet felhasználni, illetve ha több áll rendelkezésre, akkor egy-két stabilizáló elemmel összefogva pótolhatjuk a nagyobbak hiányát. Hátránya, hogy külön nem kapható, így ezzel csak azok fognak találkozni, akik már korábban is legóztak.

A következő a zöld színű, 32×32-es építőlap. Ezt várakhoz adja a cég, de külön is lehet kapni. Ideális alap, könnyen kombinálható a fenti kiegészítő lapokkal – de főleg ezek megléte mellett ajánlott, különben sokszor elégtelennek bizonyulhat.

A legnagyobb forgalomban lévő lap a 48×48-as, szürke építőalap. Ha valaki hosszabb távon szeretne élni a legó-módszerrel, és a szállítása megoldható (sajnos az előbbiekkel ellentétben semmilyen táskamérethez nem igazodik), ez az ideális választás. Nem csak azért, mert ára arányaiban kedvezőbb, mint a zöld építőlapé, de csak különleges esetben szorul kiegészítésre, és színe is elég általános, jobban elfogadható standard alapként (szemben a kis táblákkal).

Javaslom, hogyha a csapatnak van választási lehetősége, ne szín, hanem méret alapján döntsetek, úgysincs minden talajhoz illő lap. Alapvetően egy zöld alappal is évekig lehet játszani, ha megfelelően kezelik (ld. a mozgásról lentebb), arról nem is beszélve, hogy a próba kedvéért való közös beruházásként sem nagy tétel (ha meg nem jön be, az online piacokon általában van rá kereslet).

- 1×1-es építőelem: Ha lehet, ezeket a karakterek, lények számára tartsátok fenn. Bár csábító, hogy a fákat is ezzel modellezze a csapat, sokkal átláthatóbb lesz a tábla, ha erre nem kell odafigyelni.

- 2×2-es építőelem: Minden modellezés alapköve. Kiváló fának, asztalnak, nagyobb sziklának, szekérnek, kútnak, lyuknak, és sok minden másnak. Sokféle színben előfordul, így érdemes odafigyelni, hogy legalább egy jeleneten belül legyen értelme egyfajta színkódnak: azaz pl. sárga a fa, a fekete egy lyuk stb., főleg akkor, ha méreteik miatt egyes lényeket is ilyen kockával kell ábrázolni (ld. a cikk második részében).

- 2×4-es építőelem: Főleg nagyobb épületek, falak alapjául szolgál, de lehet kidőlt fa, oszlop, nagyobb asztal (ha fontos). Lehet vegyesen is használni, hacsak nincs kiemelt jelentősége, méretei miatt nehezen téveszthető össze mással. Kombinálható a külön nem említett 2×3-as építőelemmel, ha pontosítani szeretnénk egy ajtó, rés helyét, vagy egy híd hosszát.

- 2x?-es építőelem: Falak, utak, épületek részeleme. Önmagában ritkán van rá szükség. Változó méretben fordul elő, általában 6-10 négyzet hosszúak. Szükség lehet rá, de az 1x?-es építőelemek, és 2x?-es lapok sokkal jobban helyettesítik amellett, hogy kevesebb helyet is foglalnak a táskában, zacskóban. Előnye azokkal szemben, hogy külön építőkészletben is kapható (de hogy pontosítsak: csak ez kapható külön).

- 1x?-es építőelem: Ideális területek körülhatárolásához, falak építéséhez. Hosszú, így több elemet helyettesít, és vékony, emiatt helytakarékos. Érdemes minél többel, minél többféle hosszban raktározni, gyakran van rá szükség. Jól kombinálható a többi elemmel, főleg, ha nem négyzetes alapú épületeket modellezünk. A 2×2-es kockákkal „ívek” is képezhetők, ha elfogadjuk olyannak a környezetet, mint a kis felbontású, régi számítógépes, konzolos játékok esetében.

- 2x?-es lap: ezek a vékony lapok kiválóan helyettesítik az azonos méretű építőelemeket, de azon túl, hogy többféle méretben is megtalálhatóak, felhasználhatóságuk is jobb: látszik, hogy területet jelölnek, de magasságuk nem zavaró. Ugyanúgy lehet falrészlet, mint kövezett út, ösvény, vagy folyó. A külön nem említett 1x?-es lapok hasonlóképpen használhatóak, de sérülékenyebbek, és külön funkciót nem töltenek be, így javasolt kihagyni őket a készlet válogatásakor.

- ?x?-es lap: különféle területek, vagy kisebb épületek alaprajzának jelölésére használhatóak. Lehet egy varázslat, csapda hatóköre, egy szoba, raktár. Ha nem az fontos, hol vannak a falak, hanem az, mi járható, akkor jobbak, mint a vékonyabb, körülhatároló elemek, illetve kiválóan jelezhetik a sűrűbb aljnövényzetet, bokros területeket, kisebb tavakat stb.

Földalatti templom belseje.

2.2 Tippek építéshez

- Magasságot egymásra építéssel csak ritkán érdemes érzékeltetni. Ha tisztázzuk, hogy mi az, ami a táblán van, egy-egy jelent erejéig bőven elég, ha pl. a híd, vagy sziklapárkány jelölve van. Ugyanígy pl. meg lehetne magasítani a fákat, hogy jobban látsszon, mi mi, de a színkód eleve kisegít minket.

- Ha több építőlapot használunk, mindig kössük össze őket valamilyen elemmel. Egyrészt így stabilabb lesz, másrészt így akár amorf alakzatokat is kialakíthatunk, ha arra van szükség. Az összekötő elemet érdemes külön kiemelni (vagy éppen a tábla színéhez igazítani), de ha olyan a környezet, akár be is lehet vonni: miért ne lehetne ott egy fa, vagy egy nagyobb szikla?

- Fontos, hogy a terület jól átlátható legyen, és csak az szerepeljen, aminek ténylegesen haszna van ott. Egy nagyobb asztalt a kocsmában érdemes jelölni, de a székekre nincs szükség, elég, ha mindenki tudja, hogy nagyjából ott vannak, arrébb lehet rúgni őket, vagy éppen fegyverként használni – de nincs miért egy újabb kockával sűríteni a képet.

- A lapos elemekre előbb utóbb szükség lesz. Sajnos ezek külön dobozban, építőelemként nem kaphatóak (a téglatest-elemek igen), de az online piacokon, vagy legós közösségekben, hobbiklubokban gyakran kapni ilyeneket, sokszor ömlesztve, igen jutányos áron. A színekre ezek esetében nem érdemes odafigyelni, az építésen kívül másra nem használhatóak, ott pedig a helyük szabja meg a funkciójukat.

- A területet akkor érdemes kiépíteni, ha annak fontos, szabályok szintjére is lefordítható szerepe van. Amíg csak a látképről van szó, egy egyszerű ceruzarajz is megteszi, sőt. Persze bizonyos helyzetekben elvész a meglepetés ereje, hiszen a „rakjátok fel magatokat a táblára” felszólíts után biztos lehet valamiféle akcióra számítani, de ennek helyét átveheti a bizonytalanság, az ismeretlenség izgalma, ami ugyanúgy jó lehet.

Balról: a karakter harcol; fekszik vagy ájult; elvesztette fegyverét; viszi a társát; lovagol.

 

3. Karakterek és ellenfelek

Mint már korábban írtam, a legtöbb szereplő, szörny szimbolizálására az 1×1-es kis építőelemeket érdemes használni, azonban van a dolognak néhány velejárója, amiről beszélni kell. Mindenek előtt például arról, hogy kis méretük miatt könnyen elkeverednek a többi építőelem között, így érdemes őket külön, egy kisebb zacskóban tárolni.

- Forma: Nem mindegy 1×1-es elem azonos, vannak olyanok, melyeken kis lyukak, rések vannak. Ezeket kisszámú készlet esetén lehet alkalmazni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nehezebben illeszthetők egymás mellé, mint sima oldalú társaik, sőt, bizonyos helyzetben egyáltalán nem férnek el együtt. Bár segítene eldönteni, merre néz a karakter, ezt valójában az adott helyzet leírásával is el lehet dönteni.

- Karakterjelzők: Mindenek előtt a játékos karaktereket (és esetenként fontosabb kísérőiket) el kell különíteni a többi lénytől. Erre szolgálnak a kis színes, átlátszó korongok, amiket kincsként, vagy lámpaként lehet egy-egy készlet mellé kapni. Minden karaktert jelző kocka tetejére kerüljön egy. Ez segít átlátni a helyzeteket, illetve a tömegben, vagy azonos színű környezetben meglátni, ki hol áll. A módszer jó, de több hátránya is van: hacsak valaki nem legózott sokat kiskorában, viszonylag kevés ilyen jelölője lesz, ráadásul ezeket sem lehet külön kapni. Ami még ennél is rosszabb: a sok rakosgatástól hamar elhasználódnak, eltörnek. Érdemes egy külön kis alapra felrakni az összeset, ne kelljen keresgélni, és az esetleges baleseteknek is jobban ellenálljanak. Régebben volt a Lego-nak egy szervízszolgálata, de annak ellenére, hogy Magyarországon van gyáruk, tudtommal már nem üzemel. Időnként lehet vásárolni ilyeneket különféle legó-kereskedőktől (vannak ilyen honlapok itthon is), illetve az online piactereken, de érdemes odafigyelni, a gyűjtők nem mindig gondolkodnak reálisan, ami az árakat illeti.

- Színek: A „figurák” színeit érdemes jól megválogatni. Egy jeleneten belül az azonos típusú lények legyenek egyszínűek. A különlegesebbeket meg lehet jelölni (szerencsére többszínű átlátszó, és átlátszatlan korong is akad), vagy újabb színt alkalmazni. Szerencsére a Lego mára kibővítette a színskáláját, és újabban tízféle szín közül választhatunk, ami igen jól variálható. A félreértések elkerülése végett karakterek színei legalább karakterenként legyenek állandóak, a karakterjelző úgyis megkülönböztet őket a többi lénytől, elkeveredésüktől nem kell félni – aztán persze úgyis lesz hosszabb távon olyan játékos, aki megmarad egy színnél, és így egy idő után még az egyes karakterek cserélődése után is világos, ki, mi. A karaktereket jelző figurákat a jelzőkhöz hasonlóan érdemes egy alapra feltapasztva tartani, hogy ne a kereséssel teljen az idő a játékülések elején.

- Felszerelés és állatok: A kutyák, sólymok, egyéb kisebb állítok, amennyiben a karakter fontos kísérői (pl. a familiárisok) szintén kaphatnak egy kockát, de többségében bőven elég, ha egy karakterjelzővel jelöljük őket, s ez vonatkozik az elejtett fegyverekre, fontosabb tárgyakra is. A lovak és egyéb hátasállatok hát már kaphatnak nagyobb jelzőt is, de többnyire egy 2×1-es elemnél nincs többre szükség.

- Ellenfelek: A szörnyek, ellenségek egyik különleges tulajdonsága, hogy a legváltozatosabb formában és méretben képesek megjelenni. Általános szabály esetükben, hogy akkora jelölőt érdemes használni, ami arányaiban nagyjából magába foglalná a lényt. Sajnos a különlegesebb ellenfelek esetében (pl. kígyószerű lények, sárkányok, helikopterek) elkerülhetetlen, hogy a mesélő valami módon improvizáljon, de eddig nem találkoztam olyan helyzettel, melyet ne lehetett volna megoldani némi találékonysággal.

Mint a táblás játékok esetében is, a külön fajtát jelentenek a repülő dolgok/lények. Természetesen igen problémás lenne folyamatosan a levegőben tartani őket, illetve alátámasztásuk sem jó ötlet (könnyen dönthetőek). Jobbára az építőlapon tudjuk csak elhelyezni őket, a mesélő pedig tudassa a játékossal, mi a helyzet, ne legyenek meglepetések.

 

4. Mozgás a táblán

A mozgás nem különösebben bonyolult: a játékos fogja a figurát, és adott távolságra helyezi el a kiindulóponttól. Van néhány speciális helyzet, amit azonban külön ki kell emelni.

- Nagy távolságra lévő cél, ellenfél: Előfordul, hogy a játékosok akár száz-kétszáz méterre is kiszúrják az ellenséget, mely feléjük halad, vagy éppen a dolgával foglalatoskodik. Egy nagy táblát nem lehet a végtelenségig kiegészíteni (a játéktér is korlátolt), és a méretek felezése sem mindig jó ötlet (főleg ha a karakterek valamilyen óvóhelyre vackolták be magukat, és egyáltalán nem mindegy, ki, hány méterre, hol áll). Ilyenkor két eset lehetséges:

a) a mozgó felet egy külön táblára helyezzük, abban a pozícióban, ahogy közeledik. A mesélő megállapítja hány kör van hátra a találkozásig, és addig mindkét fél a saját területén mozog, majd adott pillanatban találkoznak a fő táblán.

b) Az építőlapot úgy vesszük, mintha egy folytonos, hosszú, virtuális tábla lenne, és az ellenfél adott vonalban többször is begyalogolja, pedig valójában még nincs ott. Ennek hátránya, hogy első ránézésre félreérthető, és ha a mesélő nem megfelelően adminisztrál, lehet belőle gond – amin viszont a megfelelő improvizációs készség segíthet.

- Átlós mozgás: Mivel ez esetben egy „kockavilágról” van szó, felmerülhet a probléma, hogy az átlósan haladó karakter gyorsabb, mint a többi. A tapasztalatok alapján ez egyrészt elhanyagolható különbség, másrészt nagyon ritkán kerül tényleges kihasználásra. Amire egy játékos e téren képes, minden más lény is, úgyhogy igazából nem nagy előny.

- Sarkok: Háziszabályon belüli háziszabály, de mi úgy játsszuk, hogy az emberméretű (vagy nagyobb) lények a kockák sarkainál nem képesek azonnal befordulni (azaz átlósan haladni), csak L alakban mozoghatnak, szemben a kis lényekkel. Így az apró termet is némi előnyhöz juthat, pl. egy goblin vagy félszerzet hamarabb tud beugrani egy fa vagy ház sarka mögé, ami alapvetően nem egy nagy lehetőség, de finomítja ezt a „kockavilágot”.

Kezdőkészlet játékosoknak.

 

5. Készlet összeállítása

Felmerülhet a kérdés, hogy a nagyobb építőlapon túl, miből áll az az ideális készlet, amivel rendelkezni kell, ha az ember ki akarja próbálni a legó-módszert? Igazából ez egyén-, csapat-, és történetfüggő. Kezdetben mi is megfogtunk mindent, ami a kezünk ügyébe került és vittük a játékra. Aztán ahogy az iskolatáskát felváltotta a laptop/aktatáska, számolni kellett a szűkösebb térrel is, így elkezdtünk kísérletezni, mi az a minimális készlet, amivel még el lehet boldogulni. Jelenleg a csomag mérete két nagyobb zsemléével azonos, főleg amiatt, hogy a korábban is említett helytakarékossági szempontokat előtérbe helyeztük. Azt azonban el kell mondanom, hogy két nagyobb „legós múlttal” rendelkező csapattag is van, így elég szabadon válogathattunk a készletből.

A zacskó tartalmaz:

- 16 db különféle hosszúságú és szélességű lapos építőelemet (ebből 6 tartozik a 2x?-es kategóriába), átlagos hosszuk 12 egység.

- 22 db 1x?-as építőelemet, átlagos hosszuk szintén olyan 10-12 egység között mozog.

- 20 db 2×4-es építőelemet (ebből több azonos színű, hogy építésnél ne legyen nagyon kaotikus a helyzet).

- 3 db 2x?-es építőelemet, „just in case”, de ezeket nem is igen használtuk.

- 25 db 2×2-es építőelemet. Ezekből kilencnek van más színe, melyeket tábortűzként, ajtóként, lényként használunk, a többit főleg fa-szerepet tölt be.

- 6 db 2×1-es elemet, melyek ajtóként, vagy lóként szolgálnak – amihez hozzá kell tennem, hogy nálunk a lóval való utazás nagyon nagyon ritka. A legtöbb játékban valószínű ennek kb. a kétszerese kellhet.

- kb. 220 db 1×1-es építőelem a karaktereknek, lényeknek (mindez külön zacskóban).

- 25 db karakterjelölő, 7 színben, ebből négy átlátszatlan. (Ha figyelembe vesszük, hogy három éve több mint kétszer ennyi volt belőlük, talán érzékelhető, mennyire sérülékenyek – tudtommal egy sem tűnt el, egyszerűen csak tönkrementek.)

Mint említettem, mindez nagyban függ attól, mit szeretne a mesélő kialakítani, így jobb, ha a válogatást ő végzi – vagy álljon rendelkezésre egy nagyobb készlet, és majd kiderül mi kell. A mi hátunk mögött egy nyolc éves, a módszer mögött pedig egy kb. 15 éves tapasztalat áll, elsőre biztos nem sikerül rendesen kialakítani a csomagot, de ha a csapatot érdekli a dolog, idővel finomítani lehet a részleteken.

 

Végszó

Mint fentebb olvasható, a legó-módszernek számos előnye ellenére akadnak hátrányai is bőven, de ezek főleg az elemek beszerzéséhez kapcsolódnak. Ha már van miből kiindulni, és a mesélőnek van elég fantáziája (ami egy ilyen hobbi esetén eleve adottnak tekinthető), és kedve bíbelődni, ötletelni a tökéletesítésen, akkor a csapat egy igen hasznos eszközhöz juthat. Az elemek sokszor és sokféleképpen felhasználhatóak, formájuk miatt bármit megtestesíthetnek. Tárolásuk viszonylag könnyű, akárcsak szállításuk (nem gyűrődnek, nem hajlanak el).

Talán kiderült, de végezetül el szeretném mondani, hogy a módszer alapvetően harcok szimulálására született, bár ha a játékosok bele tudják élni magukat, és látják a világot a kockák mögött, akkor sem került hiába az asztalra, ha végül a konfliktus elmaradt. Kiválóan alkalmazható (A)D&D-hez, de említhetném bármely másik fantasy alapú játékot. Jelenkori, vagy sci-fi tematikájú játékok esetében nem mindig ideális, de pl. Shadowrun-ban kiválóan működött (igaz, ez nem áll távol a fantasy-től). Egy esetben kifejezetten nem javallott a használata: olyan, elsősorban hangulat-orientált játékoknál, mint amilyen pl. a Call of Cthulhu. Ott a narráció uralja a terepet, figuráknak, vonalzónak helye nincs (sokszor még a kockának sem, de az a szükséges rossz).

Ettől függetlenül, akinek kedve van hozzá, bátran kísérletezzen vele, módosítsa, alakítsa kedve szerint. Segítséget én is tudok nyújtani, de valójában mindenkinek magának kel kialakítania a legó-világát.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához