LFG.HU

dekszter
ismertetőCimkek

A sokat késett 10. Usagi Yojimbo kötet végre hozzám is megérkezett. Ilyen-olyan okok miatt ugyan később jelent meg mint azt a kiadó szerette volna, de a lényeg, hogy itt van.
Nagy reményekkel ültem neki a sorozatban terjedelmesnek mondható 223 oldalas kötetnek, de összességben valamivel gyengébbnek éreztem a tíz történetet mint az eddig megszokottak. Ennek elsődleges oka talán az lehet, hogy a legtöbb sztori számomra néha befejezetlennek tűnt – talán ebben szerepet játszik az is, hogy szokatlan módon sokszor nem Usagié az “utolsó szó”. Szerepel a történetben, mindig a tűz közelében van, a végső konfliktusból is kiveszi a maga részét, de a “megoldás” sokszor tőle függetlenül, a törvény vagy egyéb emberek keze által jön el. Ez jóval több mint egyszerű statiszta szerep, de valahogy, ha lehet ilyet mondani, kevesebbnek érződik mint az eddigiek.
Számomra a másik furcsa hiányérzet a halálfejek nagyon alacsony számú felbukkanása során érződött. Talán ezzel is csak a halál komolyságát akarta jelképezni vagy jelezni, nekem mégis hiányoztak.
Talán az ismertető elején kellett volna, hogy helyet kapjon, de úgy érzem, érdemtelenül indítottam volna a könyv elején található bevezetővel. Az eddigiekhez megszokottan egy ismert személytől olvashatunk pár sort, de az Élet és halál között bevezetője baljósan üres és semmitmondó lett. Annyira rossz, hogy a hardcore “minden betűt elolvasok, ha belepusztulok is” fanok is nyugodtan átugorhatják.
Sakai jó szokásához híven most is felbukkannak régebbi történetek szereplői (a bájos Kitsune, az ördögi Jei, és a mindig csókkal búcsúzó Chizu), de bemutat egy új karaktert is (Inazuma) akinek egy rövidebb történetben az előéletét is megismerhetjük – egészen biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni vele.

Kellemes és remélhetőleg visszatérő kiegészítés a könyv végén található, több oldalas jegyzet rész, ahol epizódokra lebontva olvashatunk érdekességeket a történetekben felbukkanó, keleti kapcsolódású dolgokról vagy éppen ötletforrásokkal kapcsolatban. Szeretem a keleti dolgokat, de egyáltalán nem mondhatnám magam szakértőnek – a szerepjátékokon és szamurájos filmeken kívül nem sok forrással gazdagodtam még eddig, de hála Sakai-nak és Usaginak, kötetről-kötetre bővül a tudás.

A rajzokról, a stílusról, a jelenetek ábrázolásáról és az egyes képkockák elhelyezéséről azt hiszem továbbra sem tudnék újat mondani: Stan Sakai zseniálisan teremti meg a hangulatot képről-képre, oldalról-oldalra, hogy Miyamoto Usagi tovább folytathassa végtelennek tűnő vándorlásait és közben apróságokat tanítson nekünk a japán szokásokból és kultúrából.

A következő Usagi könyv, jövő tavasszal érkezik Évszakok címen.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához