LFG.HU

aequinox
ismertető

Valójában semmit sem tudtam az Elder Sign: Omens című játékról, csak azt, hogy Cthulhu-alapú, okostelefonos, és a Fantasy Flight Games adja ki, szóval annyira körvonalas sem lehet. Sajnos nagyon válogatós vagyok a telefonos játékokat illetően, ezért is raboltam rá erre azonnal, remélve, hogy az ígéretes előzetesekhez híven a játék is elnyeri majd a tetszésemet. És ha két szóban kéne jellemeznem a végeredményt, azt mondanám: hát igen.

A játék egy négytagú nyomozócsapat kalandját meséli el (egy telefonhoz képest kifejezetten jó felvezető videóval indítva), akik rájönnek, hogy Azathoth egy múzeumon keresztül akar utat nyitni magának a mi világunkba. Ha ez sikerül neki (ami a játékban azt jelenti, hogy összegyűjt 12 doom tokent), akkor értelemszerűen vége a világnak. Nyomozóink azonban elég tökösnek érzik magukat ahhoz, hogy 14 elder sign összegyűjtésével elzárják előle az utat.

Címképernyő (iPad)

A játék megjelenése talán az egyik legerősebb eleme, na nem mintha a többivel baj lenne, de ez akkor is kiemelkedik. Gyönyörű, ám visszafogott grafika jellemzi (és emiatt sajnos elég nagy helyigény is, de valamit valamiért), az illusztrációk a legkisebb ikonokig bezárólag rettentő hangulatosak, a zene bár elég monoton, de pont így passzol tökéletesen a cselekményhez. Az egész együtt megadja azt a nyomasztó atmoszférát, amire egy ilyen játék esetén szükség van, különben nem tud bevonni. A részletgazdag külső ellenére egyébként elég simán fut nálam, pedig egy nem mainak számító HTC Desire-ön játszom vele. Sokáig azt hittem, hogy nincs benne mentési lehetőség, mert sehol nem szerepel ilyen menüpont, de valójában, ha kilépünk az aktuális játékból, akkor legközelebb indításkor felajánlja, hogy onnan folytassuk. Ez azért roppant előnyös, mert egy teljes játék nagyjából egy órát vesz igénybe, szóval nem pont az az alkalmi, „2 perc nyomkodás, következő pálya” jellegű játékmenet jellemző rá.

A kaland menete a következő: egy kör hat órának felel meg a játékban, és minden körben egy nyomozó lép. Tehát egy nap alatt minden nyomozó egyszer léphet. A lépés során a múzeumban lévő helyszínekre mehetnek, ahol mindenféle megoldandó rejtélyek, események várják őket.

Egy rejtély megoldása közben

Minden ilyet a játék fő mechanizmusával (aki játszott a Ghost Story nevű társasjátékkal, annak sok tekintetben ismerős lehet), kockadobásos rendszerben kell megoldaniuk. Minden ilyen esemény egy vagy több részből áll, amelyek megoldása bizonyos szimbólumokat igényel. Nyomozóink alapesetben 6 zöld kockával rendelkeznek, amelyekkel dobva véletlenszerűen kapnak ilyen szimbólumokat. Ha egy részfeladat által igényelt összes szimbólumot sikerült kidobni, akkor a megfelelő kockákat arra a részfeladatra húzva megoldhatjuk azt, majd a maradék kockáink újradobásával veselkedhetünk neki a megmaradt részfeladatoknak – ha vannak még. Ha egyik részfeladat megoldásához szükséges szimbólum-kombinációt sem sikerült megszereznünk a dobásunkkal, akkor egy kocka feláldozásáért újra dobhatunk. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, amíg el nem fogynak a részfeladatok – ekkor megoldottuk az adott rejtélyt, és egy újat kapunk helyette, hogy sose fogyjunk ki tennivalóból – vagy a kockáink, utóbbi esetben nyomozónk nem járt sikerrel.

Újradobáskor egyébként muszáj minden kockával dobnunk, kivéve azokat, amelyekre egy-egy nyomozóval koncentrálunk. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy a kockát a nyomozó képére húzzuk újradobás előtt, ekkor az „lezáródik”, és minden újradobás során ugyanaz marad. Ha több nyomozónk is van ugyanazon a helyszínen, akkor mindegyikük egy kockára koncentrálhat, ám sikertelenség esetén a segítő kezet nyújtó nyomozó is részesül némi büntetésben (ami logikus, mert ott állt az éppen aktív kollégája mellett, irreális lenne, ha őt elkerülné mindenféle szörnyűség). Egyébként ugyanazon a helyszínen csak úgy köthet ki két nyomozó, ha egyikük már megpróbálkozott azzal a feladattal, ám elbukott, mivel siker esetén a automatikusan visszatér a múzeum kapujához (erről még lesz szó).

Ha megoldunk egy ilyen rejtélyt vagy eseményt, akkor megkapjuk a hozzá tartozó jutalmakat, ha nem járunk sikerrel, akkor pedig a büntetéseket (ezek a feladat elvállalására szolgáló gombtól jobbra illetve balra láthatók még kezdés előtt). Ezek rendkívül változatos dolgok lehetnek, de általában jutalomként tárgyakat és elder signokat kapunk (ezeket nem meglepő módon elsősorban innen tudjuk beszerezni a játék során), büntetésként pedig valamilyen sérülést, súlyosabb esetben doom tokent, de egyéb furcsaságok is előfordulhatnak, például hogy jutalom címén hátrányhoz jutunk, vagy megdobnak valami vigaszdíjjal, ha veszítünk.

A nyomozók

A tárgyak négy kategóriába tartoznak: közönséges, egyedi, varázslat és nyom, ezek közül mindegyik másra jó. A közönséges és egyedi tárgyak általában egy-egy bónuszkockát adnak a 6 zöld mellé, a közönségesek a sárgát, az egyediek a pirosat. A sárga kicsivel jobb, mint a zöld, a piros pedig még a sárgánál is annyival jobb, hogy van rajta egy “joker” szimbólum is. A nyomok rendkívül hasznosak, a használatukkal kocka feláldozása nélkül újradobhatunk egy számunkra nem szerencsés eredményt, és ami még fontosabb: itt nem muszáj az összes kockával újra dobni, mint alapesetben, hanem kiválaszthatjuk, melyikekkel szeretnénk. A varázslatok általában arra jók, hogy egy (vagy több) kocka állapotát rögzítsük újradobás előtt, pont úgy, mint amikor egy karakterrel koncentrálunk. És persze mindenféle tárgyból van olyan, ami nem azt, vagy nem úgy csinálja, mint általában a többi…

Ne feledkezzünk meg a karakterekről sem. Összesen 16 közül választhatunk, akik a legkülönfélébb képességekkel rendelkeznek. Mindegyikük rendelkezik két alaptulajdonsággal: staminával (állóképesség/egészség) és sanityvel (ép elme), amiből bizonyos történésekkor sérülnek. Ha bármelyik nullára csökken, nyomozónk végleg kiesik a kalandból, a többiek pedig nélküle próbálkoznak tovább. Ezenfelül mindnek van egy teljesen egyedi képessége, amik között természetesen vannak hasznosabbak, univerzálisabbak, ám nem tudnék olyat mondani, akit egyértelműen ki kellene hagyni. Végül még minden nyomozónál láthatjuk, hogy induláskor milyen típusú tárgyakkal rendelkezik, de ez már igazán részletkérdés, lévén utána annyit és olyat veszünk/szerzünk neki, amennyit és amilyet csak akarunk/tudunk.

Nagyon könnyű felfedezni, hogy mely karakterek alkotnak erőteljes csapatot együtt, így nekem az a személyes véleményem, hogy 1-2 próbajáték után, amikor az ember már kiismerte a rendszert, indítson véletlenszerű csapatot (erre is van lehetőség a játékban), sokkal izgalmasabb lesz. Egyébként mivel minden nyomozó köre, tárgyai, és minden egyéb teljesen elkülönül, adott helyzetben akár négyen is játszhatják a játékot egyetlen telefonnal épp úgy, mintha táblajáték lenne.

A nyomozók a bejáratnál kezdik a kalandot, és minden sikeresen teljesített feladat után oda is térnek vissza. Ha elbuknak egy rejtély felderítése közben, akkor azon a helyszínen maradnak, és a következő körben onnan mehetnek át máshová, vagy próbálkozhatnak meg ugyanazzal a küldetéssel, ha más még nem oldotta meg. A bejárat más szempontból is fontos hely: a nyomozók a feladatok megoldásáért úgynevezett trófeákat kapnak, ami valójában egyszerű pénzként funkcionál. A bejáratnál ebből a pénzből vehetünk kategóriánként véletlenszerű tárgyat, sőt, akár elder signt is, ha van elég trófeánk, illetve gyógyíthatjuk alaptulajdonságainkat, és ha végképp nincs más dolgunk/lehetőségünk, akkor megpörgethetünk egy szerencsekereket is, ami egyforma eséllyel sülhet el jól és rosszul számunkra.

Gyógyítás a bejáratnál

Ami pedig az egészbe beleviszi a feszültséget és a versenyfutást, az az, hogy minden éjfélkor valami szörnyűség történik. A legtöbb esetben Azathoth begyűjt bizonyos mennyiségű doom tokent, de általában más is a nyakunkba szakad. Az egyensúly nagyon jól van belőve, eddig még a legsimább győzelem mellett sem sikerült túl alacsonyan tartanom a doom tokenek számát, mindig csak minimálisan kevesebb van belőle, mint elder signból, folyamatos üldözöttség-érzetet keltve a játékosban.

Röviden így lehetne felvázolni az alaphelyzetet, ám ezt még számtalan részlet és további fordulat árnyalja. Néha szörnyek nehezítik meg majd a sorsunkat, néha pedig a múzeum elhagyatott helyiségeibe benyitva egészen fura helyeken találhatjuk magunkat a különböző megnyíló kapuknak köszönhetően, és így tovább.

Ha valamit nem értünk, akkor nem kell csüggedni, egy vagy maximum két játék után minden részlet teljesen világossá válik. Az Elder Sign: Omens még akkor is megérdemli a figyelmet, ha személy szerint valaki nem olyan nagy Lovecraft- vagy társasjáték-rajongó, mert ez a legjobbat tartalmazza mindkét világból, és olyan remekül egyesíti a különböző elemeket, hogy egy ilyesmire nem kifejezetten alkalmas platformon – telefonon – is nagyon jó játékélményt nyújt.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához