LFG.HU

naheha
Események

Ez a most induló cikksorozat az évfordulójuk kapcsán éppen aktuálissá váló történelmi eseményeket fogja feleleveníteni. Idén elsődlegesen a középkort vesszük górcső alá, pontosabban az 5-15. századig terjedő időszakot, mely rengeteg érdekességet, és felvetendő kérdést tartogat az olvasóknak.  Megpróbáljuk nektek az év előrehaladtával, hetente összeszedni a középkorral kapcsolatos információkat, melyekkel valamennyire bepillantást nyerhettek az adott időszakba, és amivel reméljük kellemes perceket fogtok eltölteni.

Január 6-án pontosan 600 éve, hogy megszületett a sokak által ismert Jeanne d’Arc, vagy ahogy még ismerhetitek, az orléans-i szűz.
Nem csak a százéves háború, de szerintem a történelem egyik legkülönlegesebb, és legjelentősebb női alakja, aki fiatal kora ellenére, „még a halálakor is csak 19 éves volt” a francia királyi hadsereg élén, meghatározó és egyben fontos győzelmeket aratott. Ezek az események teljesen megfordították az angolok és franciák között dúló háború kimenetelét, és egyben lehetővé tették VII. Károly trónra lépését is. Jeanne többször hangoztatta, és nem is titkolta, hogy látomásai miatt cselekszik úgy ahogy. Állítása szerint 12 éves volt amikor az első ilyen látomást látta, és amiben Isten arra kérte, hogy szabadítsa fel hazáját az angol uralom alól. Azonban, hiába a sok siker, hiába a „különös hadiszerencse” ami végigkíséri az életét, 1430 májusában Compiégne-ben egy vakmerő ütközetben elfogják a burgondok. Ezek után az angol kormány, miután 80.000 font váltságdíj fejében megvásárolja Fülöp hercegtől, átszállítja Roune városába, ahol megvádolják boszorkánysággal, majd 1431. május 30-án máglyahalálra ítélik, és kivégzik. Az udvar a százéves háború befejezése után három évvel nyilvánította ártatlannak Jeanne-t, az egyház pedig majdnem öt évszázad múlva 1909-ben először boldoggá, majd 1920-ban szentté avatja.

Ezelőtt 520 évvel január 2-án, Granada visszavételével lett vége a Reconquista-nak, azaz a  „visszahódításnak”, mely az Ibériai-félsziget muszlim megszállók végét, és behódolását jelentette.
A Reconquista története valahova a VIII. század elejére vezethető vissza, amikor az Ibériai-félszigeten élő különböző népcsoportok (szvévek, alánok, vandálok) után megérkeztek a vizigótok is, akik erőszakos magatartásukkal rövid idő alatt lángra lobbantották a területet. A kitört  trónviszályból, Roderic vizigót király került ki győztesként. Ezt az örökségükből kizárt Vitiza fiai azonban nem hagyhatták szó nélkül, és az akkor éppen Afrikában terjeszkedő móroktól kértek segítséget. A segítség időben megérkezett, és miután Cadiznál Roderic seregeit tönkre verték, a királyt magát pedig megölték, a mórok tovább folytatták hadjáratukat. Toledó elfoglalása után, az egész Ibériai-félszigetet uralmuk alá akarták vonni. A segítőkből hamarosan így lettek hódítok. Azonban voltak olyanok is, aki felvették velük a harcot  (Asztúria királyai, navarrai baszkok, Martell Károly) és eredményes ellenállásuknak köszönhetően, kialakult az úgynevezett „aranykor”. Ez volt az az időszak, amikor a muzulmán és keresztény vallás megfért egymás mellett, és amikor az arab orvostudomány, a kultúra, a matematika, valamint a filozófia is elterjedhetett. Azonban ez sem tartott sokáig, ugyanis a békét, Szent Jakab apostol földi maradványainak megtalálása, és az ezzel járó keresztények hitének megerősödése, valamint öntudatukra ébredése szakított meg. Az ezután következő „több évszázad” a visszahódításról, a háborúskodásról szólt, amit belső harcok, és polgárháborúk is kísértek és amivel nem csak a muszlimoknak, de a keresztényeknek is meg kellett küzdeniük. A harcok kezdete, melyet a pápák is támogattak, úgy 1000-re tehető, és egészen Granada elestéig 1492. január 2-ig tartott.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához