LFG.HU

naheha
Események

1301. január 14-én III. András halálával kihal az Árpád ház.
István halála után (1038) válságos időszak következett a fiatal magyar államban. A válság belső oka a szolgálatba kényszerített közszabadok és a nagyurak hatalmi versengése volt, ami lázongásokhoz és pártütésekhez vezetett. A szegények a nagy teher, a gazdagok a kényelmetlen korlátozás ellen tüntettek. Kívülről mindeközben két szomszédos nagyhatalom veszélyeztette az államot: az egyik a német-római birodalom, a másik a bizánci császárság volt.

Szent István utódai, az Árpád-házi dinasztia azonban annak ellenére, hogy nem egyszer családi viszályokban, drámai eseményekben vezették le feszültségüket, következetesen törekedtek a szilárd királyi hatalom és az állami függetlenség biztosítására, melyhez mind a belső, mind a külső erőket is felhasználták.

A legfőbb nézeteltérés a trón öröklése volt, mert hol a dinasztia legidősebb férfitagjának, hol az elsőszülött királyfinak tartották azt fent. Így fordulhatott elő, hogy a király mellett, attól függetlenül hercegek is uralkodhattak. Kun László 1290-es halála után, mivel nem volt csak leányági örökös, elindult utódjának keresése, azt pedig III. András személyében találták meg.

Az új uralkodó 1290-ben lépett trónra, de már ő sem tudott úrrá lenni az addigra kialakuló belső harcokban. A bárók, Csák Máté, Kán László, a Kőszegiek , önálló tartományokra szaggatták az országot és a királyt semmibe vették, akinek pedig majdnem tíz évébe került, míg behódolásra kényszerítette őket, és a királyi hatalmat elfogadtatta velük.

Nem sokkal rá, pont mikor az Anjou ház érdeklődni kezdett a magyar trón iránt, III. András 1301. január 14-én váratlanul meghalt. Feltevések szerint őt is, akárcsak anyját, megmérgezték, a király halálával pedig vége szakadt az Árpád háznak.

Link:
http://www.friweb.hu/gyurkovics/arpadhaz_h.html
http://ehumana.hu/arpad/

Könyv:
http://www.libri.hu/konyv/az-arpad-haz-kiralyai.html
http://www.polc.hu/konyv/magyar_kiralyok_es_uralkodok_az_arpad_haz__diszdoboz/712410/

Kaland ötlet:
Kalandorainknak egy lázongó kisnemest kell jobb belátásra bírni, hogy elfogadja a királyi törvényeket. Azonban megérkezésükkor kiderül, hogy nem csak egyedül vallja ezeket a nézeteket, és sorra bukkannak fel a problémák személyek és ideológiák gyanánt.


1072. január 10-én a normannok elfoglalják az aglabidáktól a  szicíliai Palermót.

A 11. század elejétől kezdve az Észak-Franciaországból érkező, különféle longobárd hatalmasságok, valamint a Bizánc zsoldjában álló normannok, fokozatosan váltak Dél-Itália legfontosabb hatalmi tényezőjévé, mégpedig oly módon, hogy szolgálataikért hűbérbirtokokban részesültek.

1043-ban IV. Guaimar, Salerno longobárd hercege adta hűbérbe, a bizánciaktól elvett Melfit a Hauteville-i Tankréd gyerekeinek: Vaskarú Vilmosnak és testvéreinek, amely a későbbiekben a  tovább terjeszkedés kiindulópontja is lett. Ebben a fő szerepet már Vilmos féltestvérei, a  Guiscard fivérek, Róbert és Roger játszották.

Róbert 1053-ban megverte IX. Leó pápa normannok ellen indított hadait Civitate mellett, ugyanakkor azt is elérte győzelmével, hogy az egyházfők benne lássák meg azt, aki képes Róma megvédésére. A szövetséget II. Miklós és Róbert 1059-ben Melfiben kötötte meg, melynek értelmében a normannok a pápaság vazallusai lettek, de cserébe Róbert megkapta az Apulia és Calabria hercege címet, továbbá a még arab kézen levő Szicíliát.

A terjeszkedés következő szakaszában, a normannok kiűzték a kontinentális területekről a bizánciakat, 1071-ben pedig Barit is elfoglalták, amely az akkori bizánci hatalom székhelye volt Dél-Itáliában. Róbert házasságkötő politikájával is elősegítette hódításait: feleségül vette a salernói herceg lányát, s örököséül nem az első, normann feleségétől származó Bohemundot, hanem a salernói hercegnőtől született Roger Borsát tette meg.

A dél-itáliai normannok feletti uralmat azonban nem ő örökölte, hanem testvére, (I.) Roger és az ő utódai. Roger Szicíliát hódította el az araboktól. 1072. január 10-én foglalta el Palermót Szicília fővárosát.  A szigettel a saját zsákmányaként rendelkezve osztogatott hűbért híveinek, ugyanakkor 1088-ban II. Orbán pápától a püspökök kinevezésével és a püspökségek alapításával járó apostoli jogokat is kapott a „hitetlenektől” elhódított területeken.

Roger halála (1101) után fia, Simon (1101–1105) örökölte a Szicília grófja címet. Ám Roger Borsa (1085–1111) és fia, Vilmos (1111–1127) halála után I. Roger kisebbik fia, II. Roger (szicíliai gróf 1105–1154)  vette birtokba Apuliát és Calabriát is, majd 1130-ban, hasznot húzva a Rómát megosztó kettős pápaválasztásból, Anacietus ellenpápa jelenlétében Palermóban királlyá koronáztatta magát. Az új királyság létét ezután a másik pápa, II. Ince is kénytelen volt elismerni.

A kormányzásban a hűbéri jogok, a kiváltságok és a „szabadságok” tiszteletét jelentő normann hagyományok, a keleties (bizánci és arab) intézményekkel, tisztségekkel és hatalmi ideológiákkal keveredtek. Utóbbiak meghonosításáról, a központosítás igényéről elsősorban az 1140-ben kibocsátott arianói törvények tanúskodnak. Az uralkodó hatalma főként Szicíliában volt erős, a kontinensen inkább csak kiterjedt birtokai révén számított a legnagyobb hatalmasságnak.

Link:
http://www.cimbora.hu/cimbora-archiv/html/main.php?page=egycikk&&hid=239
http://www.kislexikon.hu/normannok.html

Könyv:
http://www.libri.hu/konyv/a-normannok.html

http://www.libri.hu/konyv/a-papasag-es-a-normannok.html

Kaland ötlet:
A kalandorok a “hódító királyuk” követeként mennek előre egy  tárgyalás helyszínére, hogy előkészítsék és felmérjék a terepet, egy fontos okirat aláírásához.  Láthatóan nagyon kedvesek velük, azonban lehet, hogy az egész csak egy óriási csapda?


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához