LFG.HU

lanozzunk
tapsi
ismertetőCimkek

A Gunnerkrigg Court egy 2005. áprilisában indult webcomic, heti három frissítéssel (hétfő, szerda, péntek, közép-európai idő szerint pontosan kilenc óra). A Gunnerkrigg Court költészet és dráma, nem kis regényességgel. A Gunnerkrigg Court varázslat, abból a fajtából, ami lenyűgöz, de kicsit mindig idegen marad.

A Gunnerkrigg Court kötelező.

A webcomic különös műfaj. Legtöbbször még az író maga sem tudja, hol a vége – ilyen szempontból talán jobban hasonlít hát egy tévésorozatra, mint bármi másra, csak itt még évadok sincsenek. Elég nehéz így felépíteni egy történetet, és sok webcomic esetében tényleg nem látszik, hogy az epizódoknak lenne egy mögöttes, nagyobb íve is. A kedvenceim között akadnak teljesen laza epizódokból álló sorozatok (Sequential Art, Darwin Carmichael Is Going To Hell, Questionable Content), de a műfaj nagy óriásai talán épp azzal emelkednek ki a mezőnyből, hogy egyértelműen hosszú, és alaposan átgondolt történetet mesélnek el fejezetről fejezetre.

Tom Siddell, a Gunnerkrigg Court írója és rajzolója azt a kézenfekvő megoldást választotta, hogy főhőse, Antimony Carver középiskolás éveit mutatja be. Állítólag amikor elkezdte írni a GC-t, még nem olvasta a Harry Pottert, bár az alaphelyzet hasonlít a két műben. Itt is, ott is a világtól elzárt, varázslatos bentlakásos iskolába költözik egy magányos, tizenegy éves különc. De bármennyire is kedvelem a Harry Potter sorozatot, a Gunnerkrigg Court sokkal varázslatosabb, vadabb, kiszámíthatatlanabb – sokkal  jobb.

Annie, azaz Antimony Carver édesanyja halála után, iskolaév közben érkezik Gunnerkrigg Courtba, és bár az első két fejezet (The Shadow and the Robot, Schoolyard Myths) inkább bájosan mesés, hamar komor fordulatot vesznek az események. Reynardine megjelenésével felbukkan a múlt, és közelebb kerülünk az Udvar ellenpontjához, a mélységes mély szakadék túloldalán elterülő Erdőhöz is. Mert hát Gunnerkrigg Court, az Udvar egy mélységes mély szakadék egyik oldalán emelkedik, és a másik oldalon ott az Erdő, Gillitie Wood. A kettő érezhetően nem létezhet egymás nélkül, mégis eléggé feszült a viszonyuk. Mondhatni ellenséges. És inkább csak fegyverszünet van köztük, mint béke. Annie persze jó ideig nem jut át az Erdőbe, hiszen először magát az iskolát kell felderítenie: az osztálytársait, a tanárokat, a kísérteteket és egyéb furcsaságokat. Márpedig abból az Udvarban van épp elég: ott van például Zimmy, a rettenetesfeketeüreg szemű lány, a különös robotpapagájok, vagy az osztálykirándulás a lézertehenekkel.

A fejezetek egy része a maga módján bájos iskolai kaland, vagy Annie és legjobb barátnője, Kat külön felderítőútjai, de akadnak roppant sötét és szomorú epizódok is. Annie bármilyen fiatal, rengeteg tragédia érte, és olykor nagyon zárkózott és koravén, és láthatóan vonzza az efféle történeteket. Az öreg és titokzatos iskola-városban pedig épp elég sötét és szomorú dolog történt már.

A GC egyik legnagyobb erőssége az, hogy végtelenül könnyedén olvasztja egybe a különféle elemeket. A műfajhoz képest nagyon kevés benne a kikacsintgatós popkultúra-utalás, és ez jobb is így – ez a sorozat annál sokkal komolyabb is, visszafogottabb is. Kikacsintgatás nélkül viszont iszonyú sok mindent egybefog: tucatnyi eltérő mitológiát, folklórt mos egybe a sci-fivel, a steampunk külsőségekkel. Nagyon sok nálunk kevésbé ismert mesekört is használ (például a ravasz róka, Renard történetei helyett mi inkább más világcsalókat ismerünk; és az angol folklórról még az angol szakon is azt sulykolták belénk, hogy az ipari forradalom teljesen kiirtotta), de egy pillanatig sem hat idegennek. És lenyűgöző Tom saját képzelőereje is: Zimmy képzelt városai, a régi robotok, vagy akár Ysengrin eleven fapáncélja…

Képileg jellemzőek a kicsit mangás hatások, de nem nyomják el Tom saját stílusát. Bár egyáltalán nem idegenkedik a színektől, nagyon élesre kizárólag a Prérifarkas közelében vált – de a Prérifarkas amúgy is egy külön világ, és megérdemli a külön színeket. A legszebb részek talán azok, ahol átláthatunk a varázsközegbe, az éterbe: itt elolvadnak a panelek közti határok, ívvé görbülnek az egyenesek, és szemcsésebbé, álomszerűbbé válik minden.

Persze rengeteg mindent lehetne még írni a Gunnerkrigg Courtról, de azt hiszem, nem érdemes – aki többet akar tudni, az akkor jár a legjobban, ha nekilát, és maga is belemerül a történetbe.

SFmag.hu


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához