LFG.HU

Vincze Lajos Zoltán
novella

Részlet Cyrrion en Mantlin toroni nemes, Tharr felkent harcos szolgájának gondolataiból:

A stabilitás rossz. A frontvonal megmerevedése rossz. Nem a vereség vagy a győzelem a fontos, hanem a mozgás, az instabilitás. Ha valami megmerevedik, fellép az unalom, a megszokás, az elkényelmesedés. A frontot állandó mozgásban kell tartani. A cél eszméje kerülendő. A cél is stabil, konkrét dolog. Akármilyen távoli, vagy az a baj vele, hogy eléri az ember, és akkor pihenni szeretne, vagy olyan elérhetetlen, hogy csüggedést okoz. A cél legyen megfoghatatlan, elvont. Maga a harc. Az eszme már létében hordozza a célt, vagyis az eszméket is ki kell iktatni. Tehát a tevékenység fenntartása a cél, nem pedig valaminek az elérése. Ilyen alapról az eredmény nem számít, mondhatni közömbös kell, hogy legyen.

A legyőzhetetlenség feltétele az eloldódás minden konkréttól. Semmit sem megtartani, semmihez sem ragaszkodni, folytonos mozgásban lenni, állandó harckészültség, és a harc akarása. A katonai hierarchia sem lehet az állandóság megtestesítője. Aki ma frontharcos, az holnap tábornok lehet, aki ma tábornok, holnap a lövészárkot áshatja. A kinevezés nem érdem, hanem áthelyezés, kötelesség, feladat. A mozgás fenntartásának lehetősége. Ugyanúgy a lefokozás is. Minden kudarcélmény a megmerevedésből fakad. Aki tábornok, önérzetre tesz szert, és a lefokozást kudarcnak, szégyennek érzi. Mert polgárrá változott. Harcosként semmi érzés nem lenne benne az eseményt követően. Csak a mozgás törvénye működött, ugyanazé a mozgásé, amely belőle annakidején tábornokot faragott. Mi a különbség?

A mozgás fenntartása felel meg a természet törvényeinek is, éppen ezért a rend hatókörét a minimálisra kell csökkenteni, és az irracionális hatalmát, amely éppen a háború sajátja is, a maximálisra kell növelni. A váratlanság, az önkény, az ismeretlen, a stratégia eltitkolása, az információáramlás minimalizálása az eszköz az irracionalitás fenntartásához. Mihelyst állandó, stabil, kiszámítható rend épül ki, az ember elszakad a valóságtól, és polgárrá változik. A polgár a kárhozat egy formája. Harcos az lehet, aki az irracionális iránti fokozott érzékenységet magában létrehozta, és a csodálkozásra, meglepődésre való hajlamát a lehető legnagyobb mértékben lecsökkentette. Bármi lehetséges. Ez lehet az egyetlen alap, az egyetlen állandó, a kizárólagos filozófia.

Nem tudom, kik harcolnak velem. Nem tudom, kik harcolnak ellenem. Nem tudom, maga a harc melyik világban folyik. A komédia lényege, hogy az ember részt vesz az előadáson, miközben tudja, hogy a szerep, amit játszik, nem ő, nem valóság. De az egyetlen kiindulási pont. Amit végig lehet játszani, vagy minden világ számkivetettjeként kiszállni, és azonosságtudat nélkül
bolyongani. Elémlép valaki, levágom. Másvalaki pofonvág, majd eltűnik a színről. Egyik sem rendíthet meg, mert megfelel a mozgás törvényének, amely az önkényből, az irracionálisból fakad. Mi más a halál, mint a feloldódás, a képlékennyé válás ténye, szüntelen jelenléte? Nem azért dőlnek meg a filozófiák, a tudományok és a vallások, mert a végtelent próbálják megfogni,
kiszámolni, hanem mert egy olyan dimenzióban próbálnak stabil, állandó sarokkövet létrehozni, amelynek az egyetlen törvénye a halál, az elmúlás, a feloldás uralma. Végtelenről szó nincs. A megismerés tagadásáról szó nincs. Az igazság nem konkrétum, nem válasz egy kérdésre, hanem állapot, ám állapotként sem állandó, változatlan.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához