LFG.HU

D. P. Manfréd
ismertetőCimkek

Bevallom úgy kezdtem el olvasni a könyvet, hogy most aztán majd jól megmondom a magamét, belekötök mindenbe, ami a szemem elé kerül. Egy darabig működött is az elképzelésem, szépen gyűltek az észrevételeim, s képzeletben már dörzsöltem a tenyeremet.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy ideje nem írtam semmit a papíromra, s már nem figyelek a mondatszerkezetekre, helyesírási hibákra és más efféle „csemegékre”.
Ismét áldozatául estem a cselekménynek, amely kacagva rántott magával, feledtetve minden korábbi fogadkozást és tervet. Pedig milyen szépen indult minden…

Azért megosztom veletek azt a keveset, amit még sikerült papírra rögzítenem, mielőtt bekövetkezett volna a bevezetőben említett „baleset”.
Grafikák. Szétszórva a könyvben találhatunk pár rajzot, amelyek kapcsolódnak a történethez, de a kivitelezésük meglehetősen gyatrára sikerült. Bár jómagam nem vagyok mestere sem a ceruzának, sem az ecsetnek, úgy vélem, jobban jártunk volna, ha ezek az ábrák kimaradnak, vagy sikerültebb illusztrációk kerülnek a helyükre. A borító tűrhető, bár a történetben még az asztal alatt hevert a szőrös mellkasú barbár csatabárdja.
Aztán itt van a másik vesszőparipám, az anakronizmusok kérdése. Míg én pár alkalommal koridegen szavakat véltem felfedezni, Phoenix szerint azonban ezek nem annyira zavaróak, ne kötözködjek. (Pedig Yabbagabb akkor is kommersznek titulálja a teleportációt használó mágust.)

Szerintem a „kommersz” ilyen szövegkörnyezetben egyszerűen fogalomzavar, nem pedig anakronizmus. (Phoenix)

Nagyjából eddig jutottam a jegyzetelésben, aztán már nem jutott időm az effélékre – figyelmemet teljesen lekötötte a történet. A négy szerencsétlen (ez különösen a barbárra igaz) kalandozó, akik bánatukban ivásra adják a fejüket, s kalandmentességi fogadalmat tesznek, nem semmi figura. Ami velük történik, vagy inkább nem történik, az meg pláne nem hétköznapi.
Annak idején az egyik parti jegyezte meg (akiknek volt szerencsém mesélni), amikor „ismételten” összeakadtak valakivel egy évtizedek óta elhagyatottan álló épületben, hogy úgy látszik, errefelé most van a kirándulóidény.
A karanténba helyezett fogadó is tekintélyes vendéglistával rendelkezik, amelyben a vámpírtól kezdve az ősmágusig szinte mindenki megtalálható. A nézeteltérések hamar a felszínre kerülnek, s ennek következtében egyre fogy a vendégsereg. Csupán a négy kalandozó marad életben – köszönhetően a semlegességi fogadalmuknak és a befejezésnek.

Végezetül: Saját (magyar) néven megjelentetni egy fantasy regényt – a nagykönyv szerint nem túl szerencsés. Dörnyei Kálmán ennek ellenére így tett, ezért csak tisztelni tudom. Könyve, néhány hiányosságot leszámítva élvezetes, Yabbagabb rajongói pedig biztosan szeretni fogják. Az alapötlet szerintem egészen jó, a történet pedig kellemes – csak így tovább.

Szerzői kiadás (2001)
Ára: 899,– Ft


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához