LFG.HU

antiserver
Események

A társas és terepasztalos játékok világa egy igen érdekes dolog. Egy olyan környezetről van szó, amelyre egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik napjainkban, mégis a társadalom nagy része elkerekedett szemekkel néz maga elé, amikor meglát a tacskó polcain egy Carcassonnet, vagy egy Dominiont, hiszen tapasztalatai a Ki nevet a végén? vagy a Gazdálkodj okosan játékoknál nem igen terjednek tovább. A tavalyi Magyar Társasjátékdíj átadó ünnepségéről írt beszámolómban már ejtettem néhány szót erről a jelenségről, és egyik orvoslási lehetőségéről. Ez konkrétan annak a nyugaton már bevált ötletnek a meghonosítása, amelynek célja egy országosan ismert és elismert társasjátékdíj bevezetése, amelynek logóját ha meglátja a vásárló a dobozon, bizalommal nyúl azon játék iránt. A MATE egyre nagyobb lépéseket tesz ezen állapot megvalósítása felé, ugyanakkor ez csak egy lépés a szükséges sok közül. Ahhoz ugyanis, hogy az emberek odáig eljussanak, hogy elkezdjék keresni a különböző logókat az egyes játékokon, mindenekelőtt az kell, hogy felmerüljön bennük az igény, hogy ők társasjátékot akarnak venni, méghozzá nem egy egyszerű Monopolyt, hanem inkább valami „modernebbet”, valami újszerűt. Ahhoz pedig, hogy mindez legalább gondolat szintjén megjelenjen bennük, szükség van arra, hogy tudjanak róla, hogy ilyen típusú társasjátékok egyáltalán léteznek. Ehhez pedig jelen pillanatban talán legjobb eszköznek a különböző játékbemutatók, és ingyenes játéklehetőséget biztosító események mutatkoznak. Egy ilyen eseményen vettem részt (félig-meddig szervezőként) a közelmúltban Szegeden. A továbbiakban az ehhez kapcsolódó érzéseimet, gondolataimat olvashatjátok, néhány pillanatképpel megtűzdelve.

A kipróbálható társasok egy része.

Szegeden működik néhány kisebb terepasztalos, illetve társasjátékos közösség, akikkel heti rendszerességgel össze szoktunk ülni játszani régi, illetve új játékokat is – ezek között van jelen esemény főszervezője, a kicsit morbid nevű Apokalipszis Pónilovasai Klub. Mindig zavart azonban minket, hogy annak ellenére, hogy elvileg az utca embere is bármikor beeshetne hozzánk ha akar, valahogy mégis egy zárt csoportnak érezzük magunkat. Nem tudom, ez más városokban mennyire jellemző, de nagyrészt mindig ugyanazok az arcok jelennek meg egy-egy játékülésen, pedig a helyszín az utóbbi években nem egyszer változott, volt, hogy igencsak szem előtt lévő üzletben ültünk össze. Mi magunk ezen érzés „tompítása” érdekében is gondoltunk arra, hogy egy bemutató keretében megpróbáljuk hírül adni, hogy létezik a szórakozásnak ezen válfaja, és ráadásul mindez kimondottan emberi kapcsolatokat építő formában. Hiszen aki lejön egy ilyen helyre, igazi, hús-vér emberek közé kerül, kommunikál, a másikkal együtt örül a sikernek, vagy szentségel egyet az esetleges kudarc után.

Sokszor hallani azt, hogy a mai nap embere bezárkózó, nem nyit annyira a külvilágra, emiatt akár depressziós is lehet. Egy ilyen közösségbe való csöppenés azonban talán gyógyír lehet ezen jelenségekre, talán eredményezhet egyfajta nyitást az emberek között. Mindez lehet, hogy erőltetettnek hat így, de én javaslom mindenkinek, hogy ha teheti, egyszer menjen el egy ilyen helyre, üljön le játszani, majd kapja fel a fejét arra, hogy már eltelt 5-6 óra játékkal, ami alatt végig jól érezte magát a többiekkel.

Blood Bowl

Visszatérve – az eseményt egy szombati napra időzítettük, délelőtt 10-től este 8-ig vártuk az érdeklődőket Szeged belvárosának a szélén. Bevallom, reklám terén lehettünk volna ügyesebbek, hiszen erre a célra nagyrészt csak a facebook-ot használtuk, illetve néhány fórumot. Ellenben készítettünk néhány feliratot, amelyekkel az épület elejére ragasztva hirdettük, hogy itt most bizony társas és terepasztalos játékbemutató, és ingyenes játékkipróbálási lehetőség van. Miután mindezt elkészítettük, bevonultunk a számunkra kijelölt terembe, és előpakoltuk rakományunkat. Ha megengeditek, egyesével nem részletezném, hogy milyen játékok voltak kipróbálhatóak, hiszen csak a társasjátékok száma 30 körülire rúgott, kezdve a legkisebbektől (Lifeboat, Igenis, Sötét Nagyúr!) a legnagyobbakig (Mansions of Madness, Odalent). Emellett számos terepasztalos – figurás játék is előkerült – szintén a teljesség igénye nélkül: Impetus, Morituri te Salutant, Canvas Eagles, Malifaux, Blood Bowl, Operation Squad, Operation World War II és persze az elmaradhatatlan 40K. Mindezt kipakolva úgy ítéltük meg, hogy egészen közönségcsalogatóan néz ki, így hát talán számítani lehet rá, hogy 1-2 ember betéved a látvány miatt.

Impetus

Hogy imitáljuk azt, hogy itt valami mozgás is van, elkezdtünk játszani egy-két előpakolt játékkal, amikor is rövid idő elteltével nyílt az ajtó, és egy elkerekedett szemű srác lépett be rajta. Láthatóan igen kíváncsi módon várt valamiféle magyarázatot arra, hogy mi az a jelenség, ami itt most eléje tárult. Reakciója igazából jellemző volt azon érdeklődőkre is, akik a későbbiekben léptek be hozzánk – bevallom, kicsit talán csalódást keltő módon nem voltak túl sokan, de mi már ennyinek is örültünk. Először azt az információt kellett feldolgozniuk, hogy mi társasjátékokkal játszunk, majd azt, hogy ilyen játékok léteznek, ráadásul ekkora számban. Miután ezen információbombával megbirkóztak, rendkívül érdeklődően hallgatták végig bemutató szövegeinket az egyes társasokhoz, vagy figurákhoz. Általában jellemző volt az, hogy mindenki rövid tétovázás után kiszúrt magának valamit, amit aztán nagyon meg akart nézni. Az első vendégünket például leginkább a kifestett Tau figurák érdekelték a 40K-hoz, más pedig egy éppen zajló Blood Bowl partit szemelt ki magának, és ült le a játékosok mellé megfigyelőnek.

Opearation Squad

Ami fájó volt számomra: nálunk jóval (legalább 10 – 20 évvel) idősebb emberek nem csatlakoztak hozzánk. Pontosabban egy másik rendezvény miatt eleinte elhaladtak mellettünk, és érdeklődve néztek végig egy-két figurán, vagy játékon, de nem ültek le velünk játszani (mondjuk a már említett másik program miatt erre nagyon idejük sem volt). Örültem volna neki, ha az idősebb generáció számára is meg tudtuk volna mutatni, hogy ezek a játékok nem csak fiataloknak valók, és aki ezekkel foglalkozik, az nem azért teszi mindezt, mert gyerekes, hanem mert egy olyan közösségnek lehet így része erre az időre, amiben jól érzi magát. Azt viszont kétségkívül elértünk, hogy azon érdeklődők, akik bejöttek hozzánk, már tisztában vannak azzal, hogy a társas és terepasztalos játékok világa szerteágazó, és megvan bennük a tudat, hogy mindez létezik, elérhető, és érdemes keresni őket. A tanulság pedig: legközelebb nagyobb reklámot kell keríteni a dolognak. Az utca embere, aki épp akkor látja meg, hogy mi zajlik itt, nem fog feltétlen bejönni érdeklődni, ellenben ha előre tud róla, lehet, hogy eleve úgy tervezi sétáját, hogy ide majd be fog nézni. Összességében: szórakoztató volt, és megérte. Várjuk a következő alkalmat!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához