LFG.HU

naheha
ismertető

Az immár kétéves tradícióhoz híven, februárban is folytatódott a Négykapu Társaság M.A.G.U.S. szerepjáték-versenysorozata.

A játékosok ezúttal egy Erionban kitört járvány okait keresték.  A csapatok a megoldások széles palettájáról válogattak: volt aki acéllal, volt aki ármánnyal és furmányos mágiával kerekedett felül a veszélyeken. Izgalomból persze a mesélőknek is bőven kijutott, hisz volt, ahol a kalandozók egyetlen dobásból véget vetettek a végső, hősiesre tervezett harcnak, ám volt, ahol a kalandmesterek bizony megküzdöttek azért, hogy életben tartsák az amúgy brillírozó karaktereket. A januárban helyhiány miatt lemaradó csapatokat a szervezők ezúttal két helyszínen várták, így biztosítva elegendő teret a játékosoknak. A márciusi versenynek az új, tágasabb klub fog otthont biztosítani, ahol a mesélők az erioni nemesi paloták ármánnyal átszőtt termeibe fogják kalauzolni a kalandra vágyókat.

Azok pedig akik a modult szeretnék elolvasni, vagy esetleg lejátszani,  megtalálják PDF formátumban a Letöltés rovatunkban:  Az akvadukt árnyékában– Négykapu versenymodul.

 

Vaiir am Rohar lovag, híres, kalandor ükapja holmija közt kincses térképre bukkant, mikor számba vette örökségét.

 Ő maga a családi legendáriumban olvasott őse híres kardjáról, amelyet mindenképp szeretne a magáénak tudni, ám a vénségére megbolondult öregember az utazásai során összeharácsolt javakkal együtt az egészet elrejtette, s utódainak haláláig sem sikerült kihúzni belőle a titkot. A lovag azonban a férfi holmija közt keresgélve végül rábukkant a térképre, amely a kincsekhez vezet.
Az egyetlen akadály, ami közte és a kard közt áll, az az időjárás, ugyanis a hegyekben a szokottnál korábban esett le az első hó.

Vaiir azonban nem kívánja sem a saját, sem a csatlósai életét kockára tenni, így a legkézenfekvőbb dolgot teszi, amit csak Godora nemese megtehet, ha olcsón kívánja a piszkos munkát elvégeztetni valakivel: kalandozókat bérel.
Kihirdeti, hogy bárkinek a rendelkezésére bocsátja a térképet, s ha annak sikerül is megszereznie a kincseket, akkor hajlandó tőle ősei kardját jutányos áron visszavásárolni, mindamellett persze, hogy minden más javadalmat, amelyet a térkép segítségével talált, megtarthat a bátor felfedező.

 Mindez mesésen is hangzana, ha a jó am Rohar lovag, nem Siena Salias, az orwellánus boszorkány szeretője volna. Először csak a környékbeli falvak és birtokok fiatal vadászai és erdőjárói indultak neki a hegynek, majd szép lassan egyre többen és többen.  Csak azok tértek vissza, akik nem találtak rá a kincsre.

  Am Rohar lovag és kísérete jó egy hónappal a hideg beköszönte előtt már titokban megjárta az utat a hegyekbe. Ő maga vitte fel a ládányi ezüstöt és ősi tárgyat, köztük a keresett kardot a barlangba, amelyet olyannyira áhít, valamint az őrzésére befogott bestiát is.

 A helyiek nekivágtak a hegynek, sokaknak sikerült is eljutniuk a titkos rejtekhelyig, amely nem más, mint egy ősi kyr szentély, az Erionba vizet szállító egyik aquadukt kiindulópontja. Ők voltak a kevésbé szerencsések, velük a bestia és nem a hegyek vagy a hideg végeztek.

  Eddig mindössze Krad egyik lovagja, s annak kísérete tért vissza a zsákmánnyal a lovaghoz, velük azonban a mérgezett vacsora végzett.

 

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.