LFG.HU
cikkbot
Interjúk Cimkek

Idén, várhatóan május-június folyamán jelenik meg magyar nyelven G. R. R. Martin regényfolyamának ötödik kötete, a Sárkányok tánca. Ennek apropóján beszélgettünk a kötet fordítójával, Novák Gáborral (woof).

LFG.hu: Hogyan lettél fordító, mi vitt erre a pályára? Mióta fordítasz?

15 éves korom körül kezdtem el fordítgatni, csak úgy a magam szórakoztatására, illetve a barátoknak, akik még annyira sem tudtak angolul, mint én. Persze akkor még papírra, kézzel. Szerepjátékos anyagok, kiegészítők, még egy fantasy regény is – Rogue Pirate volt a címe, azóta sem hallottam róla. Az évek folyamán lassanként angolul is megtanultam. Amikor a Beholder kiadónak addig Shadowrunt fordító Serflek Szabolcs letette a lantot, jelentkeztem a kiadónál, és felajánlottam, hogy havonta fordítok cikkeket, novellákat az azóta már megszűnt Alanori Krónikába.

LFG.hu: Mi volt az első munkád?

Több évig fordítottam az újságba, mire úgy éreztem, el mernék vállalni egy könyvet. Azt hiszem, ’99-ben megkaptam Stackpole Warrior: En Garde című Battletech regényét, és ami még fontosabb, Lexa Klára személyében egy olyan korrektort-szerkesztőt, akinek a visszajelzéseiből többet tanultam a fordításról, mint az előző öt év során összesen. Utána hosszú évekig Shadowrun-Battletech vonalon mozogtam, ami remek tanulóidőszak volt, faék egyszerűségű szöveg, jól lehetett tapasztalatot és önbizalmat gyűjteni.

LFG.hu: Hány könyvet fordítottál eddig?

Már többször elhatároztam, hogy összeszámolom, de nem egyszerű, mert a dokumentumok egy része elveszett, át kellene túrnom a levelezésemet vagy tíz évre visszamenőleg. Valahol hetven és nyolcvan között járhatok, valószínűleg közelebb a nyolcvanhoz.

LFG.hu: Mi a módszered, fordítás előtt elolvasod a könyveket, vagy olvasod és egyből fordítod? A fordítás után milyen munka vár még rád, mielőtt leadod a munkát a kiadónak?

Soha nem olvasok előre. Az azt jelentené, hogy rövid időn belül kétszer kellene elolvasnom a könyveket, illetve az utólagos átnézéssel együtt háromszor, pedig némelyiket már egyszer is fáj. Ha a fordítás kész, elméletileg már nincs vele munkám, bár a korrektúra során még felmerülhetnek tisztázandó kérdések.

LFG.hu: Miket olvasol szívesen? Létezik-e „szakmai ártalom” egy fordító számára?

Igazából mindenevő vagyok, de mostanában leginkább csak utazás közben jut időm az olvasásra, ezért nagyon meg kell válogatnom, mit veszek a kezembe. Ha valami elérhető angol eredetiben, mindenképen azt választom, egyszerűen mert minden esetben jobb a magyar változatnál, nem veszik el semmi a jelentésből. Szakmai ártalom? Talán a magyar szövegek olvasásánál jelentkezik, akár magyar szerző művéről, akár fordításról van szó. Automatikusan keresem a hibákat, kell vagy 30-40 oldal, mire bele tudok rázódni. Dühít, ha a szöveg összecsapott, magyartalan, olyankor nem is próbálkozom tovább.

LFG.hu: Mennyire választod/válogathatod meg, mit fordítasz? Mitől függ ez?

Bármire mondhatom, hogy nem vállalom, de nem biztos, hogy felajánlanak helyette egy másikat, ami tetszik. Már jó ideje főként fantasyt, történelmi regényeket és második világháborús könyveket fordítok, a kiadók tudják, hogy ezekben számíthatnak rám, ezért ilyesmiket adnak, én meg nem tiltakozom. Magát a fordítást szeretem, időtöltésnek tekintem, nem elsődleges fontosságú, hogy tetsszen is a szöveg. Egyébként is, néhány kivétellel minden lefordítandó könyvet ugyanúgy gyűlölök, mire a feléhez-kétharmadához érek.

LFG.hu: Mi a fontosabb: szöveghűség vagy magyarosság/érthetőség? Mekkora szabadságod van fordítás közben?

Érthetőség nélkül hulladék az egész, de ha erre külön koncentrálnia kell egy fordítónak… akkor menjen vissza az alapokhoz, Stackpole-t fordítani. Szöveghűség nélkül lehet ugyan nagyszerűen hangzó fordítást hegeszteni, a kérdés, észreveszik-e, hogy nem sok köze van az eredetihez (észreveszik). De ha már Martin az interjú apropója… nála mindent a lehető legpontosabban kell fordítani, mert soha nem lehet tudni, mit ránt elő két kötettel később egy korábbi névvel, idézettel, verssel kapcsolatban, amivel az őrületbe kergeti a fordítót.

LFG.hu: Miket szeretsz fordítani? Miket nem szeretsz fordítani?

Szeretem a második világháborús dolgokat és a történelmi regényeket, mert amellett, hogy közel állnak hozzám, egyszerűen és gyorsan fordíthatók – ezzel keresem a pénzt, a munkám jó része ebből áll. Fantasyt, sci-fit igazából jobban szeretek olvasni, mint fordítani, bár Martin ez alól is kivétel… viszonylag könnyű, de izgalmas és szórakoztató szöveg, „eteti magát”, egy pillanatig sem untam, pedig a Sárkányok tánca 1000 oldal környékén volt.

Amit valóban nem szeretek/szeretnék fordítani, azt szerencsére nem is fordítok. Ha nem léteznének anyagi megfontolások, elmolyolgatnék én bármivel, így viszont próbálom kerülni az egyszerre nehéz és unalmas szövegeket. Vannak, akik ezt nálam sokkal gyorsabban és ügyesebben megoldják. Persze, kell a kihívás, de ennek nem feltétlenül szükséges együtt járni az ereim felvágásával.

LFG.hu: Mondj egy olyan fordítást, amit letagadnál! :D

Alan Rickman életrajza. A korrektor érdekes módon azt jelezte vissza, hogy jó lett a szöveg, de az elkészülés körülményeit ismerve én ezt kizártnak tartom.

LFG.hu: Miket fordítasz idén?

A Sárkányok tánca átlógott tavalyról, januárban végeztem vele. Aztán következett a Gold Book kiadó Camelot-ciklusának harmadik kötete, ezzel most lettem kész. Idén lesz még Anthony Beevor második világháborúról szóló könyve, amely az angolszász piacon június környékén jelenik meg, és a vastagsága a Sárkányok táncával vetekszik, valamint Lynch Locke Lamora-sorozatának második kötete az Alexandrának. Év végéig megvan a programom.

LFG.hu: Lett-e neked is „fáklyád”? :)

Kérdés csak a beavatottaknak? Maradjunk a Sárkányok táncánál, potenciális fáklyák voltak. Egy helyen „autumn” helyett „august”-ot olvastam, és le is írtam, szerencsére a szerkesztő észrevette, különben sokáig lehetett volna az orrom alá dörgölni, hogy új naptárt vezettem be Westeroson. A másik Greywater Watch (Zavarosrév) település, amit sikerült egy helyen Szürkerévnek írnom. Igazi Martin-Tolkien crossover lehetett volna, csak az ínyenceknek, ha a szerkesztő nem szemfüles ismét. Hogy ezeken kívül mi maradt benne, az majd később derül ki.

LFG.hu: Martin Tűz és Jég dala-ciklusa fordításába a negyedik kötettől kapcsolódtál be. Milyen nehézségekkel járt átvenni egy másik fordítótól a munkát?

Nem volt egyszerű. A fordítás akkor már úgy fél éves csúszásban volt, és a karácsony előtti időszakban keresett meg a szerkesztő, Stemler Miklós (Alyr) azzal, hogy vegyem át a munkát. Egy hónapot kaptam a befejezésre, miközben én addig csak angolul olvastam a könyveket (a Varjak lakomáját még úgy sem). Névjegyzéket nem kaptam, az előző fordító valószínűleg nem is készített, ezért lettek bizonyos nevek két-háromféleképpen fordítva, akár egy köteten belül is. Elkezdtem a fordítást egy Arya fejezettel, és közben nekiláttam átrágni magam a magyar köteteken. Rohammunka volt, csak a legfeltűnőbb hibák javítására nyílt lehetőség, sok következetlenség és fordítási anomália akkor még észrevétlen maradt – és nyilván én is követtem el újabbakat. Még a szerkesztés is a fordítással párhuzamosan zajlott, ahogy elkészültem egy fejezettel, már küldtem is át. Aki fordít, tudja, hogy ez milyen problémákat vethet fel.

LFG.hu: Az ötödik kötetet már teljes egészében te fordítottad. Könnyebb volt a munka a negyedik kötethez képest?

Annyiban mindenképpen, hogy ezúttal bőségesen volt időm. Minden kérdést és javítást meg tudtunk beszélni a szerkesztővel, alaposan megrághattuk a problémákat, javaslatokat tehettünk a kiadónak. Így is rengeteg időt vett el a javítás, az összehasonlítgatás, a hibák, következetlenségek kiszűrése, a névjegyzék elkészítése stb.

LFG.hu: Ezek szerint lesznek változtatások? Mit szólt ehhez a kiadó?

Amit meg akartam, vagy inkább a szerkesztővel közösen akartunk változtatni, azt meg is változtattuk. Már a Varjak lakomájában is történtek javítások, egységesítések, módosítások, de a nagyobb lépésekre most szántuk el magunkat, és ebben szerencsére a kiadó is teljes mértékben támogatott minket. Nem akartam megváltoztatni valamit csak azért, mert személy szerint nekem nem tetszik (például Deres vagy Királyvár neve), hiszen az egy másik fordító választása volt, és a többségnek valószínűleg nincs vele problémája. Viszont a sorozat egyetlen kiejtés szerint leírt helyszíne, a Kaszter-hegy visszakapta a Casterly nevet – főként, mivel a város az egykor ott élő Casterly családról kapta a nevét. Vérlovagok sem lesznek többé a dothrakiknál, a nomádok valószínűleg a lovag szó jelentésével sincsenek tisztában. Ezenkívül van három-négy családnév, amelyek rejtélyes okból le lettek fordítva (a kb. 50 közül), ezek mostantól eredetiben fognak szerepelni, hogy egységes legyen az egész. Ilyenek a Vasszív és a Héttorony, bár ezek eleve fordítási hibák voltak, mindenképpen javítani kellett volna őket (eredetiben Oakheart és Hightower). A Reach, a Trident és riverlands most már külön neveket kaptak, sok olvasót bosszantott, hogy véletlenszerűen hívják őket folyóvidéknek (időnként nagybetűvel, mindhárom tájegységre alkalmazva), Három Folyónak, Tridentnek. Hosszan sorolhatnám a példákat, de a szerkesztői előszóban lesz egy lista a lényegesebb módosításokról.

A kiadó készül egy új, javított kiadással az első résztől kezdve, ezeket a változtatásokat talán ésszerűbb lett volna ott bevezetni, viszont abban az esetben most egy félkész ötödik kötetet kellett volna kiadni a kezünkből. Így az új, javított kiadás kötetei fognak majd idomulni a Sárkányok táncához, és ezen remélhetőleg már nem kell komolyabb módosításokat végezni a későbbi utánnyomásokban.

LFG.hu: Sok idő telt el a negyedik kötet, és még több az első három rész óta. Újra kellett olvasnod az előző részeket, hogy belerázódj Martin meglehetősen sokrétű sagájába? Esetleg valamilyen jegyzetet is készítesz?

Igen, ezúttal már időben elkezdtem az olvasást, és mire megérkezett a könyv, készen álltam a munkára. Jegyzeteket nem készítettem, a neten részletes angol nyelvű wiki található, rengeteg információval, összeesküvés-elméletekkel és minden más, hasznos dologgal.

LFG.hu: Miben más Martint fordítani?

Talán csak annyiban, hogy rendkívül szórakoztató. Nincsenek felesleges mondatok, még a cselekmény nélküli, „unalmasabb” részekben sem. A leírásai nem egyhangúak, mindig megfelelő hosszúságúak, élvezetesek, a párbeszédei pedig elsőrangúak. Ez utóbbi talán a filmiparban eltöltött éveknek is köszönhető. Azt hiszem, ennyi a jellegzetes „Martin-stílus”.

Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a munkádhoz!

facebooktwittergoogle_plusreddittumblrmail  -   facebooktwitterrss
A szerző más irásai

[ további írásai]
Érdemes lehet elolvasnod:

Hozzászólások

[Szólj hozzá te is a Fórumon!]

Lépj be előbb az oldal tetején!