LFG.HU

HammerTimeCafe
D. P. Manfréd
ismertetőCimkek

Az egyik barátomnak van egy fura szokása: addig nem kezdi el olvasni a többkötetes könyveket, illetve sorozatokat, amíg az utolsó is a birtokába nem jut. Véleménye szerint nincs rosszabb elolvasni valaminek az elejét (közepét), aztán hetekig vagy rosszabb esetben hónapokig várni, vajon mi történik ezután. Ezen mindig jókat szoktunk vitatkozni, aztán mindenki megy a saját feje után. (Bár kíváncsi vagyok, mit csinál azokkal a könyvekkel, amelyeknél éveket késik a folytatás – ha egyáltalán kiadásra kerül.)

Én bevallom őszintén, képtelen lennék kivárni a második (sokadik) részt, inkább azonnal rávetem magam, s már olvasok is. Ezúttal is így tettem, de most kivételesen (mint általában) nagyon-nagyon várom a folytatást.
Jordant és az Idő kereke sorozatát ugye nem kell bemutatnom? Az évek óta futó történet most ismét tovább halad – kapkodás és sietség nélkül. Ha mindenáron jelzőt szeretnék ragasztani a könyvre, akkor erre a csapongó kifejezés illik a legjobban. Egyszerre több szálat tartunk a kezünkben, ezért nem irigylem azokat, akik csak most csatlakoznak hozzánk (ez már a hatodik rész a sorozatban).

A naptár szerint már alaposan benne járunk a télben, de a zord idő egyelőre még várat magára. A nap teljes erejéből ragyog, éltető esők helyett szárazság perzseli a földet. Ha így marad tovább, kétségessé válik a jövő évi vetés és aratás. A rendellenes időjárás mögött a Sötét Úr áll (ki más lehetne), de erről a tényről csak kevesen tudnak. Mondjuk jobb is így, hiszen ha ez kitudódna, jókora pánik lenne a világban.
Páran mindenesetre megpróbálnak tenni valamit a természeti egyensúly visszaállításáért. Elayne és Nyneave „megálmodnak” egy varázstárgyat, ami képes befolyásolni az időjárást. Már „csak” annyit kell tenniük, hogy felébredve a helyszínre utazzanak és megszerezzék azt. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hiszen az aes sedai-ok jelenleg éppen megosztottak, s mindenki a lehetséges újraegyesüléssel foglalkozik. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem holmi expedíciót indítsanak útnak.

A Folyóközből elindult három ifjú sem érzi igazán boldognak magát. Perrin hazatérve megmentette szülőföldjét, de a rászakadt felelősséggel és hatalommal nem igazán tud (de nem is nagyon akar) mit kezdeni. Felesége igyekszik segíteni neki, ám Perrin közli vele: mehetnéke van.
Mat a legutolsó csatából megpróbált észrevétlenül távozni. Csakhogy addig-addig helyezkedett, míg egy nagyobb csapat katona élén találta magát, s a benne élő(!) emlékeknek köszönhetően nagy diadalt aratott. Azóta a Vörös Kéz zsoldoscsapat vezéreként arra készül, hogy legyőzze az egyik Kitaszítottat (Samaelt).
Mindezt az Újjászületett Sárkány helyett, aki bár csak egy ugrásra van a Samael által uralt országtól, ám tennivalói másfelé szólítják. Rand, miközben igyekszik józan eszét megőrizni, számtalan problémával szembesül: nem egyszerű rendet tartani kísérői között és nem lapul minden bokorban olyan férfi, aki képes mágiát használni. Sőt, saját érzelmei is alaposan összekuszálódtak.

Végezetül: Talán már ennyiből is látszik, nem kispályás történetről van szó, hiszen fordulat és eseményből ismét van bőven. Nagyon várom a második kötetet, mert jópár szál lóg a levegőben, s roppantul kíváncsi vagyok, mikét jutnak túl hőseink a rájuk váró feladatokon. Hiszen közben az ellenség sem pihen: a nemrégiben meghalt Kitaszítottak közül kettő (hála a Sötét Úr kegyelmének – ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről) ismét az élők között járhat. S akkor még nem beszéltünk az árnybarátokról és a fehérköpenyesekről. Valamint a trallokokról és a Káosz egyéb teremtményeiről.

Beholder Kiadó (2001)
Ára: 1398,– Ft


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához