Köszöntök mindenkit az LFG.HU társasjáték rovatának tizenkilencedik epizódjában. A mai részben egy véleményem szerint rendkívül élvezetes és addiktív játékot, a tavaly megjelent Discworld című társast fogom bemutatni, amely sajnos magyar nyelven (még) nem került kiadásra, mégis egyetlen hátrányának csak azt lehet feltüntetni, hogy angol nyelvtudás kell hozzá. A társas a Terry Pratchett által megálmodott univerzumban játszódik, annak minden groteszk vonásával együtt – a világ, amibe bele kell magunkat képzelni (a játék címéből adódóan) korong alakú, amelyet négy darab óriás elefánt tart, amelyek egy óriás teknős hátán állnak, ami az űrben lebeg. Aki nem ismerné a Pratchett művek eme fantasy-paródia hangulatát, de pár szemöldökfelvonással leküzdötte az így kialakult kezdeti fönntartásait, és tovább olvas (illetve a videókat megnézi), az garantálom, hogy egy kimondottan szórakoztató játékkal fog találkozni.

A Discworldben a játékosok egy általuk titokban kihúzott személy bőrébe bújnak, aki az események helyszínén, Ankh-Morpork városában élő valamilyen befolyásos személy. A cél elég egyszerű: annak a személynek a saját küldetését kell teljesítenünk, akit kihúztunk, ezáltal juttatva őt akkora befolyáshoz, hogy Ankh-Morpork első emberei közé tudjon emelkedni. A csavar a történetben az, hogy mint mondottam, személyiségünket titokban kell kihúznunk, és egész játék alatt tilos fölfedni azt. Ennek következtében ellenfeleink nem tudhatják, hogy mi a játék folyamán pontosan mire törekszünk, ezt csak megtippelni tudják az egyes cselekedeteink alapján (már persze feltéve, hogy nem az a célunk, hogy szándékosan félrevezessük őket különböző, a feladatunkhoz nem illő lépésekkel). Vigyázni kell, hiszen ezen titkos identitás elvesztése komoly lépéshátrányba hozhatja a játékost, hiszen onnantól kezdve, hogy a többiek kitalálták a célunkat, már könnyen összefoghatnak, és ezúttal már pontosan tudják, mit kell megakadályozniuk.

Ankh-Morpork városa

A játékmenet kimondottan egyszerű: saját körünkben a kezünkben lévő akciólapok segítségével hajtunk végre valamilyen cselekvést. Hogy egész pontosan mit, az természetesen az egyes lapokon van feltüntetve. Fontos, hogy egy lap kijátszásával a körünk azonnal véget ér, kivéve, ha a kártyán külön fel van tüntetve, hogy azt követően még egy (vagy több) cselekvés végrehajtható. A kézben tartható kártyák minimális száma 5. Ez azt jelenti, hogy ha körünk végén ennél többel rendelkezünk, nem kell magunkat ledobni, de ha kevesebbel, fölhúzhatjuk magunkat 5-re. A játékhangulat inkább bohókás, vicces, mintsem komoly, bár ez inkább az egyes rajzok kivitelezésének, illetve bizonyos elnevezéseknek köszönhető, mintsem a komoly játékmenetnek, amely kifejezetten sok odafigyelést, és stratégiai érzéket kíván. Mindezzel persze semmi probléma nincs, én kimondottan szeretem az olyan társasokat, ahol a sokszor már fárasztó koncentrációt oldja egy-egy kisebb mosolygás néhány kártyán.

A város legkedvesebb hölgyei bevetésre készen.

Szerepjátékos elemekről röviden tömören: vannak, ámbár érezhetően nem célja a társasnak, hogy folyamatosan azt éreztesse a játékossal, hogy ő egy másik személyiség bőrébe bújt, az ő képességeit használja …stb. Az a tény, hogy egy titkos személyt alakítunk ad egyfajta „szerepjáték-érzést”, de a játék ennél nem akar tovább menni. Mindez persze nem baj, csupán egy jelzés, hogy a Discworld ilyen szempontból különbözik más olyan társasoktól, amelyek kimondottan ezen érzés kiemelésére hajtanak.

A mókának vége - megjöttek a narancssárga démonok.

Összességében el lehet mondani, hogy a Discworld egy olyan társasjáték, amely véleményem szerint mindenkinek pozitív meglepetést fog okozni, aki kipróbálja azt. Legnagyobb előnye, hogy gyors, egy játékmenet nagyjából fél – háromnegyed óra alatt véget ér, és a pakolási ideje is rövid. Ennek következtében nem kell egy-egy játékülésre fél órákat készülnünk, és akik hajlamosabbak a több órán keresztül tartó társasokat megunni, azoknak sem kell tartaniuk a játéktól. Jelen pillanatban ez az én egyik kedvenc játékom, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen véleményem szerint megéri a pénzét (még ha azt kicsit talán túl is árazta a gyártó).

Értékelés:

Kivitelezés: 5 / 5
Szerepjáték elemek: 4 / 5
Játékmenet: 5 / 5
Játékszabályok: 5 / 5
Összesen: 19 / 20

Játékidő: kb. 1/2 – 3/4 óra

11 éves kortól ajánlott, 2 – 4 játékos részére (a legjobb 3 – 4 játékossal).

1. rész – a doboz tartalma

2. rész – játékszabályok

3. rész – játék közben