LFG.HU

taverna
D. P. Manfréd
ismertetőCimkek

A Hyperion jött, látott és alaposan meglepett. Varázslatos világa napokig fogva tartott, s már úgy volt, hogy elnyeri az év sci-fi története címet nálam. De aztán közbejött valami.
Nem sokkal később ugyanis kezembe került egy másik kétkötetes regény, ami a Mars nevű bolygó meghódításáról szólt. További hasonlóság (s most nem a tartalomra gondolok), hogy mindkettőnek van folytatása, amely a kiadói ígéretek szerint 2002-ben magyarul is megjelenik. Az írások színvonalát jelzik az eddig begyűjtött díjak – úgy látszik dicsérő véleményemmel nem vagyok egyedül. Na de lássuk, mit rejt a több mint kilencszáz oldal.

Az emberiség sorsa, hogy elhagyja szülőbolygóját, s kilépjen a csillagok közé. Ez az elképzelés egyelőre csupán felemásan valósul meg. A Földről indított űrhajó, fedélzetén négyfős legénységgel leszáll a Marson, aztán épségben haza is érkezik. Az ekkor szerzett tapasztalatok alapján elkészül a vörös bolygó lakhatóvá tételének terve. A megvalósításhoz az egész Föld összefogására szükség van, s a kormányok mellett a különféle multik (itt transznac-nak hívják őket) is támogatják az elképzelést.
Amikor 2027-ben végre elindul az Ares, fedélzetén nem száz űrhajós foglal helyet, hanem száz tudós, akik a helyszínen végeznek majd kutatásokat és kísérleteket a földiesítés megvalósításnak lehetőségéről. A kilenc hónapos út azonban némileg megváltoztatja őket. Gondolkodó emberekként nem kerülhetik meg azt, hogy egy érintetlen bolygó jövője van a kezükben. Részben rajtuk is múlik, mi történik a Marson. A Földhöz hasonlóan ez is kifosztásra kerül, és szeméthegyek emelkednek majd mindenfelé, vagy esetleg sikerül megteremteni az egyensúlyt a természet és az ember között?

Súlyos kérdések ezek, melyek érthető módon megosztják a csoport tagjait, s olyan vitát eredményeznek, amely még a leszállás után sem ér véget. A következő hónapokban mindenki tele van munkával, az építkezések és a kutatások mellett egyelőre eltörpülnek a jövőt érintő kérdések, ám ez a paradicsomi állapot nem tarthat a végtelenségig.
Öt év múlva új telepesek érkeznek, akik már a különféle multik alkalmazásában állnak, és nem otthonuknak, csupán egy távoli munkahelynek tartják a Marsot. A tudósok egy csoportjának nem teszik a változás, ezért úgy döntenek, ideje eltűnni. Mondjuk a bolygó szurdokai között, lehetőleg nyomtalanul.
Ők eredetileg azt szerették volna bebizonyítani, hogy a telepesek képesek önellátásra, s nincsenek ráutalva az anyabolygó támogatására. Ez persze azt jelentené, hogy egyenrangú félként tárgyalhatnának – ha lenne kivel.
A Föld álláspontja azonban egyértelmű: „A Mars nem egy nemzet, hanem az egész világ erőforrása.” Sok minden történik, és ennek eredményeként a helyzet egyre feszültebbé válik.

Végezetül: Na erre a könyvre igazán illik a sci-fi jelző. Ezúttal nem kis zöld emberkék, vagy a John Carter kalandjaiból megismert tharkok népesítik be a Marsot, hanem az ember. Ez persze nem megy olyan simán: a haszonvágy ismét szembekerül a természetvédelemmel. Történik mindez egy rendkívül barátságtalan éghajlaton, ahol a hőmérséklet mindig fagypont alatt van, s a légkör csak nyomokban tartalmaz oxigént. Az emberiség lehetséges jövőjéről szól ez a könyv, elgondolkodtató módon, miközben azért bőven akad izgulnivaló.

N&N Könyvkiadó (2001) Möbius Science Fiction sorozat
Ára: 1390 Ft kötetenként


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.