LFG.HU

hysteria
ismertetőCimkek

Az LFG-n többször is hangot adtam annak a sajnálatos ténynek, hogy a D&D első hivatalos világa, Mystara mennyire nem ismert Magyarországon, ellenére annak – bár tudom, ez szubjektív – hogy a valaha kiadott legjobb TSR-világok egyike. E tény oka véleményem szerint abban keresendő, hogy a ’80-as évek végén, amikor a szerepjáték, mint szórakozási forma meghonosodott hazánkban, az AD&D 2nd Edition volt a világ legnépszerűbb szerepjátéka. Így kevés kivételtől eltekintve mindenki azt ismerte, és játszotta, a D&D viszont majdnem teljesen ismeretlen volt Az AD&D azonban nem támogatta a Mystara-szettinget, az a régebbi kiadású D&D Classic világa maradt. (Az AD&D-be pedig csupán több, mint fél évtizeddel később, 1994-ben, a First Quest mini-szerepjáték megjelenése után emelték át. Ekkorra azonban már százával tornyosultak a rajongók polcain a Forgotten Realms-, a Dark Sun- és a Ravenloft-kiegészítők, mely szettingeket – lévén, a kor nagy divatjátékai voltak – bőségesen megtámogatott a kiadó mindenféle kiegészítőkkel. Ezért aztán behozhatatlan előnyre tettek szert az olyan „régivágású” világokkal szemben, mint Mystara, vagy Greyhawk.)

Mystara világa talán kevésbé eredeti, mint Athas, kevésbé „gygaxiánus”, mint Flanaess, adódik hát a kérdés: Akkor mi is a jó ebben, miért is válasszuk ezt az ismertebb és beváltabb háttérszettingek helyett? Nos, a lehetséges válaszok közül én csupán kettőt emelnék ki. Egyrészt ez az a világ, mely leginkább visszaadja a szerepjátékok hőskorának hangulatát; olyan legendás modulok íródtak a Mystara-kampányokhoz, mint a Five Coins for a Kingdom, az Into the Maelstrom, az Arena of Thyatis, az Earthshaker, a Night’s Dark Terror, a The Veiled Society vagy a Horror on the Hill. A másik ok hasonló, mint amire a manapság virágkorukat élő ún. old school szerepjátékok rajongói is hivatkozni szoktak az efféle rendszereket illetően: egyszerű, klasszikus, sallangoktól mentes. Amit a Kard és Mágia, a Kazamaták és Kompániák, a Sword & Wizardry vagy a Basic Fantasy tud nyújtani játékmechanizmus terén, azt adja Mystara a szerepjátékok másik legelemibb komponense, a háttérvilág tekintetében – nem kell speciális és rendhagyó tényezőket figyelembe venni, minden tökéletesen igazodik a klasszikus fantasy előképekhez, és mégis kap az egész egy logikus, szépen megfestett hátteret. Ezáltal mind a fiatalok, akik még csak barátkoznak a műfajjal, és csupán a legklasszikusabb fantasy műveket ismerik, mind a felnőtt korba lépett veteránok, akiknek megfeszített munkatempó, gyermeknevelés, stb. mellett havi-, legfeljebb heti néhány órányi idejük jut a játékra, megtalálják benne a számításukat – a klasszikus fantasy klisét ugyanis mindenki ismeri.

De lássuk a gyakorlatban az alábbi példán keresztül, „mit is tud” Mystara – példaként jelenlegi kampányom helyszínét, a Karameikos Királyságot mutatom be, mely jellemzően alátámasztja az előbbi érveket. Aki az itt leírtakat a fentebbiek alapján badarságnak tartja, az jobb, ha más fantasy világot választ játékai hátteréül; szerencsére a kínálat bőséges, úgy vélem, Athastól Barsaive-ig, Ynevtől Westerosig mindenki megtalálhatja a számítását. Aki azonban értékeli Gary Gygax vagy Aaron Allston munkáit, akinek megdobban a szíve Larry Elmore vagy Clyde Caldwell festményei láttán, az bátran olvasson tovább: nem fog csalódni!

 

Karameikos egy nagyon fiatal királyság egy nagyon ősi földön. A Mystara nevű bolygó Brun nevű kontinensének déli partjai mentén fekszik – azon a vidéken melyet lakói egyszerűen „Az ismert világ”-nak neveznek. Területét tekintve meglehetősen kicsi: fővárosából, Mirrosból egy jó lóval egyetlen nap alatt el lehet jutni a legnyugatibb településre, Bakóvárra. Rugalovba, a keleti határfaluba másfél napig tart az út, míg északra, az Altan Tepes hegycsúcsai közt található Királytornyára két napig. Méretei ellenére a hősök mégis épp elegendő kalandot, veszélyt, ármányt és izgalmat találhatnak határai között.

Karameikos több szempontból is félbarbár ország – a lakói gyakorlatilag az ősi vadonból hasítottak ki életteret maguknak. Területének legnagyobb hányadát lakatlan erdőségek borítják –  legalábbis az emberek számára lakatlanok: sötét vadonjaiban ugyanis tündék, humanoidok és mindenféle szörnyek élnek, ősi birodalmak és elfeledett városok romjai, ádáz fenevadak tanyái találhatóak.

A királyság lakói a szomszédos nagyhatalom, a Thyatis Birodalom első császárának megkoronázásának időpontjára helyezik időszámításuk kezdetét; ennek okairól később ejtek szót, egyelőre legyen elég, hogy a játékban (a saját kampányomban legalábbis) a Koronázás utáni (K.u.) 1016 esztendő számít a jelenkornak. A ma Karameikos néven ismert föld talán már az idők kezdetén is lakott terület volt. Legrégebben igazolhatóan egy határvidéki pásztornép, a traldárok éltek itt (Valaha létezett ugyan egy még ősibb civilizáció, akik nithiainak hívták magukat, az ő létükkel azonban manapság már nagyon kevesen vannak tisztában. A történelmi szövegek meg sem említik őket.). A traldárok mai leszármazottai, a kereskedő traladaránok sokáig éltek békében a földjeiken, mígnem – mintegy száz évvel ezelőtt – Thyatis leigázta, és saját protektorátusának kiáltotta ki a területet.

Karameikos egyszemélyi uralkodója I. Stefan Karameikos király, aki eredetileg az Koronaherceg címet viselte, és a Thyatisi Császár nevében kormányzott. Hét éve azonban kinyilatkoztatta Karameikos függetlenségét, tudván, hogy mind az őslakos traladaránok, mind a száműzött thyatisiek számára az a legjobb, ha egy egészséges identitással bíró, új és elszánt nemzet gyermekeivé válnak. A radikális hagyománykövetők persze mindkét táborból ellenálltak e törekvésnek, ami mindmáig még a vadonnál is veszélyesebb hellyé teszi a Karameikosi Királyi Udvart.

Mirros, a királyság székesfővárosa az egyetlen nagyobb település Karameikosban. Ez az új, élettől pezsgő nagyváros valóságos menedék a más, háború sújtotta régiókból idemenekülők számára. Épp ezért azonban egymással vetélkedő tolvajcéhek, titkos bűntanyák, és rejtőző veszélyek otthona is. Így a „karameikán korona legszebb ékköve” éppoly halálos veszélyben tengeti mindennapjait, mint egy védtelen kis falu, fosztogató ork hordáktól körülvéve.

Ez hát Karameikos: egy sötét rengetegekkel, és még sötétebb titkokkal borított királyság a vad határvidéken; egy nemzet, mely elszakadt saját gyökereitől; egy elveszett birodalmak romjain épült ország; a titkok, a veszély és az ármány földje – a Kalandok Birodalma.

klikk a nagyobb verzióhoz

Földrajz

Karameikos arculatát – történelme mellett – földrajzi sajátosságai formálták mai képére, érdemes hát ezeket is áttekintenünk. A Letöltések rovatban találsz egy hextérképet a királyságról, melyen nyomon követheted az alább leírtakat.

Domborzat

A Karameikos északi határán húzódó hegyvidékek megszakítatlan lánca természetes védművet alkot a külső hatalmak támadásai ellen, ugyanakkor számtalan szörnyeteg és gonosz faj búvóhelye.

A hegyvonulat, mely több kisebb-nagyobb hegységből áll, teljes hosszában lefedi a királyság északi határát. Legnyugatibb eleme a Cruth-hegység, melynek távolból is szembetűnő, lágy, zöldes árnyalata a gyakori földcsuszamlások által felszínre került számtalan réztelérnek köszönhető. Ezt követi a Közép-Karameikos északi határán álló Korom-hegység, mely nevét az itt gyakori bazalt miatt ébenszínben játszó hegyfokairól kapta. A vonulat legmagasabb csúcsai messze keleten, az Altan Tepesben emelkednek. Itt a hegység kiszélesedik, és észak felé Sziklahon törp királysága, míg délkelet irányában a Thyatis Császárság földje felé fordul. Legmagasabb pontja a Tarsus-csúcs, mely Karameikos határától keletre található.

E hegyeket vastag, erdei növénytakaró fedi, mely folyamatosan csökevényesedik, a legmagasabbra törő sziklák pedig már kopáran, hósapkásan törnek az ég felé. A Korom-hegység és a Cruth-hegység átlagos magassága 4.000 – 4.500 láb, az Altan Tepesé nyugaton mintegy 4.000, keleten azonban kb. 9.000 láb. Itt már egyre több csúcs emelkedik az erdőhatár fölé.
E kies hegyvidéktől délre mérföldek sokaságán át kiterjedt, erdőségekben gazdag dombvidék húzódik, mely Nyugat-Karameikosban eléri a Halagi-öböl partjait, de keleten is átlag 20 mérföld távolságban közelíti meg a partvidéket
A királyság területének maradékát lágyan hullámzó lankák teszik ki, melyek dél felé egészen a Félelmetes-tengerig húzódnak, és néhol ritkás ligetek, néhol sűrű rengetegek borítják.  A táj lágyan lejt az északi hegyek irányából délre, a tenger felé. A legészakibb síkságok (pl. a nyugati Cruth-hátság) mintegy 1.500 láb tengerszint feletti magasságban találhatóak, míg a Korom-hegységtől délre terpeszkedő felföld kb. 1.000 lábnyira emelkedik a tengerszint fölé.

Növényzet

Karameikos az ismert világ egyik legtöbb erdővel rendelkező országa. A királyság északi részén sűrű fenyvesek borítják a hegyoldalakat, amint pedig délebbre halad az utazó, egyre több lombhullató erdővel (leginkább tölgyesekkel) találkozik. Például a Kelet-Karameikosban található Dymrak-rengeteg legdélibb részein ősöreg tölgyek nőnek, ameddig a szem ellát. A királyságban három egybefüggő, sűrű rengeteget találhatunk. Folyóköz-erdeje a királyság nyugati részén, a magukat hin-nek nevező félszerzetek országa, Ötmegye határa mentén terül el. E hatalmas, és félelmetes rengeteg eredetileg, traladarán nyelven az Achelos-erdeje nevet viselte, és mindig lakatlan, sőt, felfedezetlen volt az emberek számára (leszámítva a Folyóközvárában állomásozó katonákat). Gyakran üli meg dél felé, a Holtláp irányába sodródó sűrű köd. A rengeteget számos Elfhonból idemenekült tünde család lakja.

A Radlebb-erdő Karameikos közepén helyezkedik el. Callarii tündék és elfhoni menekültcsaládok egyaránt lakják. Bár kevésbé sötét és baljós, mint Nyugatvég rengetegei, veszélyes vadállatok, fosztogató szörnyek és goosz humanoid törzsek azért itt is megtalálhatóak szép számmal. A tündekolóniák nevei: Radlebb és Rifllian.

Délkeleten terpeszkedik a királyság legnagyobb erdeje, a Dymrak-rengeteg. E hatalmas ősvadon, melynek alja sohasem látta a nap fényét, Kelvin báró birtokaitól egészen a thyatisi határig húzódik. Dymrak jobbára veszélyes humanoidok otthona, de azért élnek itt tündék is: keleten a Vyalia-, míg nyugaton inkább a Callarii nemzetség tagjai.

Karameikos fennmaradó területei fákkal ritkásan benőttek – a foltokban elszórt kisebb erdőkkel tarkított vidék kiválóan alkalmas állatok legeltetésére és földművelésre egyaránt. Ezért az emberek ezen területeken telepednek le a legszívesebben.

Amint azt korábban említettük, Karameikosban csupán két nagyobb, egybefüggő lápvidék található: ezek egyike a Holtláp, messze nyugaton, Ötmegye határán. Ez az iszonytató hely minden, csak nem természetes, mérsékelt égövi láp – valami természetellenes förmedvény, haldokló fákkal és rothadó növényzettel. Területe kitölti azt a dagadt deltát, amelyen keresztül a nyugati folyók lomhán belehömpölyögnek a tengerbe. Állóvizeit betegséget terjesztő hatalmas szúnyogok lepik el, felszíne alatt furcsa lények siklanak. Szigeteinek fáiról gyakorta szürke moha csüng, még kísértetiesebbé, és még elhagyatottabbá téve a táj látványát. A királyság ezen részén még a napvilág is fátyolosan visszafogott és szomorú. A mocsár délkeleti része már elhódította Halag területének egy részét (Halag-ot a Fekete Sas Grófágának is neveznek, hajdani ura, a Fekete Sas Grófja után).

A másik a Kelvin báró birtokaitól északkeletre nyújtózó hatalmas tőzegláp. Néhol sík, másutt dimbes-dombos területein gyér, bozótos aljnövényzet nő. Kis folyócskák szelik át meg át, és a nagy foltokban terpeszkedő ingovány pillanatok alatt képes elnyelni embert és lovat egyaránt. Éjszakái csendjét különös, hátborzongató üvöltések verik fel, de nappal sincs e tájban semmi barátságos vagy nyugalmat árasztó.

Kisebb mocsarak, lápok és ingoványok nagy számban megtalálhatóak még Karameikos-szerte, főleg az erdősebb területeken.

Vizek

Ahogy a Letöltésel rovatban található, általam készített hextérkép is mutatja, számos kisebb-nagyobb folyó szeli át az ország területét. A Négy Folyó, név szerint a Cruth-folyó, a Magos, a Gustos és az Achelos például messze északnyugaton, a Cruth-hegységben ered – igazi, hegyvidéki vadvizek ezek, tele vízesésekkel, zuhatagokkal és zúgókkal. A három kisebb mellékfolyó Halagtól kb. 15 mérföldnyire északra ömlik bele a legnagyobb Achelos vizébe. A széles folyó sodrása emiatt emiatt lelassul, kilépve az erdős területről lomhán áthömpölyög a Holtlápon, végül beletorkollik a Halagi-öbölbe. Árvizei táplálják a Holtláp legnagyobb részét.

Közép- és Kelet-Karameikos legnagyobb folyói közül a Szélroham-folyó a Korom-hegységben, míg a Dombkerülő- és a Hosszú-folyam az Altan Tepesben ered. Összefolyásuk Kelvin közelében található, s innen, mint Hosszú-folyam, erős sodrással folytatja útját a tenger felé. A partjain élő közösségek (még maga Mirros is) olvadás idején ki vannak téve árvizeinek.

A Szélroham-, a Dombkerülő- és a Hosszú-folyam nevek a betelepülő thyatisiek ajkán születtek meg, de természetesen mindhárom folyó rendelkezik tradicionális, traladarán névvel – Wufwold, Shutturga és Volaga – melyeket mind a mai napig használnak a hagyománykövető traladaránok (különösen a Thyatis irányából érkező utazók előtt).

Az utolsó nagy folyó a Rugalov messze keleten, a thyatisi határ közelében található. Bár erős sodrású, fiatal folyó, a hódító Császári Légióknak nem volna képes útját állni, legfeljebb lelassítaná őket. Torkolatánál mintegy 8 mérföld széles, bár ez nagyban függ az árapály-szinttől is. Vannak ugyan feltérképezett szakaszai, nagy része azonban máig ismeretlen, főleg a zuhatagok és a bejárhatatlan szakaszok miatt.

Karameikos-szerte számos kisebb, a térképen nem jelölt folyó is megtalálható.

A Félelmetes-tenger azúrszínű hullámai délről mossák Karameikos partjait. Vize halban és kagylóban gazdag, főleg a Marilenev-öbölben, amely messze földön híres az osztrigájáról. Vize délnyugaton általában nyugodt, a délkeleti részeken azonban gyakoriak a nagyobb tengeri viharok.

A karameikánok többsége rosszabb esetben akadálynak, jobb esetben útvonalnak tekinti a tengert a Minroth-szigetek és Ierendi piacai felé. Felszíne alatt azonban gazdag világ rejlik, melynek kapui nyitva állnak mindazok számára, akiknek megvannak az eszközeik, és képességeik felfedezni azt.

Erőforrások

Karameikos ifjú királyság, melynek mind kiviteli kereskedelme, mind kézműipara  természeti kincsei körül forog. Ezek közül első helyen természetesen az erdő áll, mely – bár különböző részeit különböző néven nevezik – szinte töretlen egységet alkotva köti össze a keleti és a nyugati határt. Egy hin legenda beszél egy kalandos kedvű félszerzetről aki fogadott, hogy eljut Ötmegyéből Thyatisba anélkül, hogy lába akár csak egyszer is karameikosi termőföldet érintene – és nyert.

Stefan király igen óvatosan bánik a rengetegekkel, látván, hogy az erdőirtás micsoda helyrehozhatatlan károkat okozott szülőhazájában, Thyatisban. Úgy rendelkezett, hogy a Korona földjeiről származó fűrészárut a Királyi Kamara kivételével mindenki csakis királyi engedéllyel adhat el. Ezt kézben tartandó, királyi erdőjárókat nevezett ki (elsősorban tündéket), hogy tartsák ellenőrzés alatt a fakitermelést. A tarvágás (azaz egy adott területről minden fa kivágása, tekintet nélkül azok életképességére) csak az esetben engedélyezett, ha a földet azonnali gazdálkodásra kell átalakítani.

A sűrűbb erdők mindmáig érintetlenek és betelepítetlenek. Ezekben Stefan tündekolóniákat hozott létre, hogy biztosítsa folyamatos életképességüket. Az ilyen helyeken alig-alig folyik fakitermelés. Mind a sűrű, mind a ritkásabb erdők igen gazdagok vadakban (beleértve a természetes állatokat és a szörnyeket egyaránt). Gyakori a dám- és a jávorszarvas, a bika és a vaddisznó csakúgy mint a kisebb vadak, mint a róka vagy a fácán. Szép számmal előfordulnak nagyragadozók, például farkasok és hegyi oroszlánok is.

Karameikos termőföldjeinek javát a kis tanyagazdaságok teszik ki, melyeket a rajtuk dolgozó szabadok a hűségükért cserébe kaphatják a helyi földesúrtól. A termőföld fekete és zsíros. Bár Darokinnal, észak gazdasági nagyhatalmával a királyság sem kelhet versenyre, a termény hozama azonban még így is jócskán meghaladja a helyiek szükségleteit, olyannyira, hogy kivitelre is jut belőle (leginkább Thyatisba, ahol az utóbbi években egyre gyakrabban dúlnak éhséglázadások).

A Wufwold-dombvidéken számos bánya található, legtöbbjük törp kézben. Nagyobbrészt vasat termelnek ki, de kisebb mennyiségben nemesfém is található errefelé. Aranyban, ezüstben gazdag az Altan Tepes déli része is, ezért sokan próbálkoznak saját bányák létrehozásával. Némelyikük sikerrel jár, ám sokkal többen halnak gyors halált, az ország ezen részét ellepő humanoidok kezeitől.

Még több arany és ezüst található az elfeledett helyeken. Hisz ne feledjük, hogy az ősi Traladara valaha Karameikos földjén virágzott, csodáit pedig mindmáig rejtik és őrzik a feledésbe merült romok. Felkutatásukkal és kifosztásukkal sok kalandozó megpróbálkozik, s ha sikerrel járnak, tovább gazdagítják a királyságot, és a régmúlt kincsei visszatérhetnek általuk a mindennapi életbe.

Karameikosban rengeteg barlang is megtalálható, különösen a Korom-hegység és a Wufwold-dombság területén. Ezen üregek ideális helyszínei az elveszett civilizációknak, a rejtőző rablóbandáknak, az ősidők óta alvó szörnyeknek, és más rémségeknek.

Emberi építmények

Karameikos kisebb-nagyobb városai, emberkéz által emelt építményei többségének 100 éve még nyoma sem volt. Mások ősi romokon, letűnt civilizációk maradványain épültek, bár jelenlegi lakóik olykor mit sem tudnak erről. Az alább említett városok és települések mindegyike szerepel a hextérképen, melyről fentebb említést tettem, részletes leírásukat pedig megtalálhatod a TSR Inc. 1987-ben kiadott 9193 GAZ1. The Grand Duchy of Karameikos, illetve az 1994-ben kiadott 2500 Karameikos – The Kingdom of Adventure Boxed Set c. kiadványokban. Mindkettő Aaron Allston munkája.

 Mirros (70.000 lakos): A királyság székesfővárosa, és az uralkodó I. Stefan székhelye. Mind méretét, mind presztízsét tekintve az ország egyetlen igazi nagyvárosa. Nyüzsgő, élettel teli zajos és zsúfolt metropolisz, mely nem ritkán képes durvább arcát is megmutatni. Épületei fából, téglából, vagy néhol, a gazdagabb részeken faragott kőből épültek. Főbb útjai macskakővel lerakottak, a legtöbb helyen azonban, a szűk utcákban és kisebb sikátorokban puszta, döngölt földből valók. Mirros neve korábban, a Koronahercegség idején Specularum volt, s néhány konzervatívabb polgár a mai napig így nevezi.

Kelvin (20.000 lakos): A Hosszú-folyam mentén, Mirrostól északra fekvő város. Bár kisebb nála, majdnem ugyanolyan nyüzsgő és zajos. Látványát a központjában található, gazdagon kivitelezett és berendezett kastély uralja.

Bakóvár (10.000 lakos): Ez a nagy, sötét és nyomasztó hangulatot árasztó vár, és az árnyékában megbúvó traladarán falu, Halag úgy van számon tartva, mint Karameikos legnyugatibb települése. Valaha e helyen terült el a Fekete Sas Grófsága, és a környék máig is szenved az egykori sötét nagyúr, és humanoid hordája által okozott veszteségek miatt.

Nemeskohó (7.500 lakos): A Wufwold-dombság gnóm- és törpe közösségét, Nemeskohót hűségeskü köti a Karameikán Koronához, azonban lakói megtartották saját identitásukat és szokásaikat. Említésre méltó az itteni, kiterjedt bányászati tevékenység.

Vorloi (7.500 lakos): Vorloi, Karameikos legdélebbi települése egy egy sziklaormon áll, a Félelmetes-tenger fölött, és biztos révnek számít a Minrothba, valamint Ierendibe tartó, illetve onnan érkező kereskedőhajók számára.

Dmitrov (6.500 lakos): Álmos, poros kisváros a királyság déli partjainál, melyet egyszerű, dolgos (némelyek szerint lomha agyú) emberek laknak. Az „Unalmas, mint a Dmitrovi fesztivál” hasonlat szállóigévé vált a Királyi Udvarban.

Menedék (5.000 lakos): Ez a szellős, tiszta és világos városka Észak-Karameikosban igen kedvelt a kereskedők, a halászok és a kalandozók körében.

Luln (5.000 lakos): E magas falak mögé rejtőző város boldogulásának útjában mindig ott állt Bakóvár, és a Fekete Sas Grófságának nyomasztó közelsége – e béklyóból Luln csak mostanság kezdett kiszabadulni.

Penhaligon (3.750 lakos): Ez a fallal körülvett település a Királyi-út mentén fekszik, félúton Kelvin és a darokini határ között. Afféle állomás kereskedőkaravánok számára. Annak ellenére is virágzik, hogy a hegyekből folyamatos humanoid fenyegetéseknek van kitéve.

Rifllian (2.000 lakos): Elsősorban tündék által lakott település, hisz Rifllian kereskedelmi állomás az emberek és a Callarii-nemzetség tündéi között. Épületei többnyire fából készült, gyönyörű, finom mintázatú faragványokkal ékített kecses, légies építmények.

Krakatos (2.000 fő): Karameikos legifjabb városa is jó úton halad, hogy előbb-utóbb saját jogú nagyvárossá nője ki magát. Helyén egészen a közelmúltig egy ősi vérvonallal rendelkező, traladarán klán romba dőlt városa állt, ám néhány évvel ezelőtt e helyet választották a Karameikosi Varázslóiskola helyszínéül. A kollégium mára teljesen felépült, és virágzó városka nőtte ki magát körülötte, ahol varázsmesterséget tanuló diákok, más országokból idemenekülő jövevények, kalandozók és más ideérkezők igyekeznek letelepedni.

Sulescu (950 lakos): Sulescu egy ősi, traladarán falu a déli parton, melyet több mint 300 éve ugyanaz a klán ural.

Marilenev (900 lakos): A Marilenev-klán kastélyából uralja ezt a kis földművesfalut, amely a hanyatlóban lévő klán ősi birtoka. Megjegyzendő, hogy eredetileg Mirrost nevezték Marilenevnek (még mielőtt a thyatisiek átkeresztelték volna Specularumnak). A főváros mindmáig a Marilenev Tartomány területén fekszik.

Vandevicsnyij (900 lakos): Ez az elszigetelt kis falu a déli part vadonjának kapujában élő földművesek és favágók kis közössége.

Rugalov (650 lakos): Ez a viszonylag új kis falu az azonos nevű folyó torkolatánál található, és halászok, valamint a kompforgalmat bonyolító révészek otthona.

Őrvég (500 lakos): A Korom-hegység lábainál fekvő Őrvég, Lord Retameron Antonics (Karameikos Ned Starkja :) ) otthona, úgy ismert, mint kiindulópont a Menedékből küldetésre induló, illetve oda visszatérő kalandozók számára. Az elmúlt 20 évben ki volt téve számtalan goblin és gnoll támadásnak, és kétszer is porig égett. Most új fal épül a falu köré, de a munkálatok lassan haladnak.

Egyéb települések: Az előbb említett falvakon és városokon kívül számtalan kisebb, általában 500 fő alatti lakossággal bíró település található a királyságban. Többségük érdektelen, csupán az alapvető közösségi szolgáltatásokkal rendelkeznek. Ez alól esetleg az a néhány példa képezhet kivételt, mely egy-egy itt élő legendás hős otthonául szolgál.

Egyéb építmények

A települések mellett érdemes néhány szót szólni a királyság más jellegű építményeiről is.

Erődök: Karameikosban öt nagyobb erőd található: északon a Kasztellán-erőd és Királytornya, nyugaton a Radlebb-erőd és Folyóközvára, illetve keleten a Rugalov-erőd. Ezek mindegyikében a Királyi Hadsereg egységei állomásoznak. Céljuk kettős: egyrészt a határvédelmi feladatok ellátása, másrészt (szó mi szó, gyakrabban) a fosztogató humanoidok féken tartása. Az erődök katonai létesítménynek számítanak; bár lakói között előfordulnak a katonákat kiszolgáló civil személyek, egy erődöt valójában senki sem tart a szó hagyományos értelmében vett lakóközösségnek.

Utak: A királyságban négy nagyobb út számít elég fontosnak ahhoz, hogy saját néven nevezzék őket. A Nyugatvégi-út, mely Mirrostól Bakóvárig vezet, a Radlebb-erődön, és Luln városán keresztül, a Keletvégi-út, mely Krakatostól Rugalovig, átszelve a veszélyes Dymrak-rengeteget, a Szélroham-ösvény, mely Kelvin déli kapujából indul, áthalad Rifllianon és Őrvégen, majd innen vezet tovább Menedékbe, és végül a Királyi-út, mely Mirrosból indul. Karakatosnál (ahol a Keletvégi-út leágazik róla) északnak fordul, majd (miután a Szélroham-ösvény beléfut) Kelvin és Penhaligon érintésével eléri Királytornyát, azon túl pedig átkígyózva Darokin déli régióin Selenica kereskedővárosánál ér véget.

Stefan jól karbantartatja a királyság útjait, ahol lehet macskakővel, ahol ez nem áll rendelkezésre, ott zúzalékkal rakatta ki azokat. A kisebb patakokon fa-, a nagyobbakon kőhidak ívelnek át, a széles folyamokon pedig kompok teszik lehetővé az átkelést. A Királyi Hadsereg egységei rendszeresen járőröznek az utakon, és viszonylag gyorsan helyreállítják a kőomlások és egyéb szerencsétlenségek okozta károkat.

Bár ezek az utak a kalandozók számára is lehetővé teszik a gyors utazást, mégsem e célt szem előtt tartva építették őket. Sokkal inkább a thyatisi utak mintájára készültek, hogy lehetővé tegyék a kereskedőkaravánok és a hadsereg gyors mozgását. Abban az esetben, ha az országot invázió, vagy egyéb hadiállapot fenyegetné, a Királyi Hadsereg egyetlen nap leforgása alatt el tudna jutni a királyság bármely pontjára.

Karameikos kiviteli- és behozatali kereskedelmének több, mint háromnegyede ezen utakon bonyolódik, így nem csoda hát, hogy Stefan király a nemzet erejének elsődleges eszközeként tartja számon őket. A Keletvégi-, a Nyugatvégi- és a Királyi-út karbantartása rendszeresnek mondható, a Szélroham-ösvényt csak akkor tartják karban, ha jelentősebb elzáródás, vagy csuszamlás történik rajta. Ha teljesen elhagyatottá válnának, az utak állapota egy évtized leforgása alatt a járhatatlanságig romlana, majd nem sokkal később teljesen eltűnnének (miképp történt ez egy Mirrostól délre található úttal, mely a Marilenev-öböl régi dokkjaihoz vezetett).

Természetesen a fentebb említetteken túl kisebb utak is behálózzák a királyság földjét  (egyiküket jelentősége miatt fel is tüntettem a térképen). Általában számos ösvény és csapás halad az erdőkön keresztül, bár többségük nem mindig abba az irányba, amerre a rajtuk utazó haladni szeretne.

Romok: Karameikos földjén számtalan romváros, elfeledett templom, elhagyott település, ősi bánya és más egyéb legendás hely található. Legtöbbjük azonban elveszett, vagy benőtte a környező erdő, esetleg más, újabb városok épültek a romjain – gyakorta csak a legősibb térképek tanúskodnak hajdanvolt dicsőségükről.

Egy kivétel ez alól a Koriszegy-erőd, a traladarán legendák egyik híres (azaz inkább hírhedt helyszíne). E romos kastélyt saját lakói semmisítették meg egy átok miatt. Az átok még ma is él, és keresi azokat, akik vétkeztek a földön. Mostanság is sokan esnek áldozatául Koriszegy Átkának.

 

Nos, egyelőre ennyi. Eredetileg csupán az után állt szándékomban megírni ezt az ismertetőt, miután végeztem a Basic Fantasy fordításával. Azonban – nagy örömömre – egyre többen rágták a fülemet, hogy olvasni szeretnék már a leírást… Jelentem, ezennel kéréseteknek eleget tettem, bár terjedelmi okból csak a királyság földrajzára, és településeire térhettem ki. Amennyiben azonban a hozzászólásokban igény mutatkozik rá, egy későbbi cikkben bemutatom Karameikos történelmét, és társadalmi felépítését is. Továbbra is fenntartom azonban korábbi kijelentésemet: szerzői jogi okból kifolyólag konkrét adatokra, és játékstatisztikákra ne számítson senki!

Figyelmeteket köszönöm, remélem, sokaknak keltettem fel az érdeklődését e nagyszerű, ám méltatlanul feledésbe merült kampánykészlet iránt.

Zárszóként pedig egy gondolat: talán többen felfigyeltetek a különböző szláv, román, lengyel, stb. hangzású nevekre, hogy a konkrét párhuzamokról (Volaga – Volga, Krakatos – Kraków, Machetos – Macedónia, I. Stefan – I. István), vagy arról, hogy a királyság földrajza, és korábbi politikai helyzete mennyire Erdélyt idézi, már ne is beszéljek. Az egyik könyvben vegytiszta magyarsággal leírva még a „paprikás krumpli” kifejezést is megtaláltam. A történelemmel foglalkozó bekezdések pedig tovább fogják erősíteni, hogy ez a setting bizony a mienk, kelet-európaiaké.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához