LFG.HU

sfinsider
ismertető

„Talán a legizgalmasabb kortárs SF-író”, „Talán a legfontosabb SF-szerző a világon” – a borítókra kerülő ajánlók nem túloznak. Semmi „talán”: az ausztrál, leginkább hard science fiction elbeszéléseiről és regényeiről világhírű Greg Egan megkerülhetetlen jelenség a kilencvenes évek óta. Nem véletlenül, hiszen szinte minden egyes műve agyzsongító utazás – hol a kozmológia, hol a magas szintű matematika és fizika birodalmába.

Éppen ezért okozhat sokaknak csalódást a 2010-ben megjelent Zendegi, amely ötletszinten sokkal visszafogottabb, de azért jól megírt regény.

A történet 2012-ben kezdődik, amikor is az Iránba, az ottani parlamenti választásokra utazó riporter, Martin Seymour belesodródik a forradalomba. Eközben a regény másik szálán egy, az USÁ-ba emigrált iráni idegtudós, Nasim Golestani az emberi agy átfogó feltérképezését kitűző projectben vesz részt az MIT-n. Lassan, de jól halad: a zebrapintyek éneklését leképező programot írja. Azonban Iránban a változások elsöprik a ma is jól ismert papi uralmat, és mindkettejük sorsa a perzsa állammal fonódik össze: Martin megházasodik, letelepszik a közel-keleti országban, míg a Nasim kutatásaira fordított összeget a Kongresszus elvonja, így a programozó-kutató visszatér hazájába.

A regény második része 2027-2028-ban játszódik. Az egykori ausztrál riporter könyvesboltot vezet, fia született, és ő maga is beilleszkedett az iráni társadalomba. Nasim sorsa is egyenesbe jött, hiszen a Zendegi nevű virtuális valóság-játék egyik főembere lett. A játékba sikeresen integrálja a Proxy-kat, amelyek egyfajta MI-avatárok, de egy élő iráni focista agyát beszkennelve még tökéletesebbé teszi a Zendegi álvalóságát.

Eközben Martint tragédia éri, szeretett felesége autóbalesetben életét veszti, és a kórházban kimutatják, hogy neki pedig előrehaladott, áttétes rákja van. Az idő a férfi ellen dolgozik; ugyan új májat tenyésztenek ki számára, de ez csak némi haladékot jelent. Először arra gondol, hogy a forradalomban megismert barátja, Omar és családja majd felneveli fiát. Azonban tanúja lesz, amint Omar rasszistán vélekedik néhány afgánról, ezért mást kell kitalálnia, hogy fia az ő liberális, szabadabb elvei szerint nőjön fel.

Kétségbeesett lépésre szánja el magát: ráveszi Nasimot, hogy csináljon az agyáról egy minél tökéletesebb Proxy-t, aki majd a Zendegiben nevelni fogja és társa lesz a fiának. A regény második fele ennek a kísérletnek a beszámolója.

Ha nem tudnánk, hogy ezt a regényt ki írta, biztosan megdicsérnénk. Megemlítenénk, hogy milyen ügyesen kapcsolta össze a közeljövő történelmét és technikáját, az emberi sorsokat; megveregetnénk az író vállát az agyszkennelés aprólékos elvi leírásáért, a gördülékeny, egzotikus környezetben játszódó sztoriért, az átgondolt etikai kérdések bemutatásáért.

De nem tehetjük – ez egy Greg Egan-regény, ahol sokkal magasabb a mérce.

Szokatlanul emberi történet lett ez, és kevesebb teret hagyott a szerző az igazi spekulációra. Igazából szinte minden elem, amivel a Zendegiben találkozunk, egy másik Egan-műből már ismert lehet. A határozott, öntudatos programozó nő: Maria Deluca, a Permutation City-ből. Nate Caplan, az excentrikus milliomos, aki a halhatatlanságot hajhássza, Paul Durham, szintén az előbb említett regényből. Agyszkennelés, tudatmásolás: Diaspora. És így tovább, a keményvonalas Egan-rajongók, mint jómagam, meg tudják mondani, hol olvasták a regény előképeit.

Szó sincs róla, hogy nem lenne elég hard sci-fi. De nem elég eganes.

Ha viszont a történet mélyére ásunk, akkor egy nagyon is emberi sztorit ismerhetünk meg: annak az apának a sorsát, aki fiával szeretne maradni biológiai halála után is. (A Zendegi egyébként perzsa szó, annyit jelent: élet. Jó metafora ez az emberi sorsközösségre.) Ehhez veszi igénybe a science fiction által felkínált eszközt, és kénytelen szembesülni azzal, hogy mit jelent embernek lenni, hogy micsoda különbség van másolt tudat és a hús-vér ember között.

A könyv vége – legalábbis állásfoglalásában – mintha visszalépést jelentene Greg Egan transzhumanista, optimista kicsengésű történeteihez képest; de itt több emberi közelképet kapunk, egy érzelmileg sokkal megindítóbb történetet.

A szerzőről:

Greg Egan 1961-ben született Ausztráliában. Első regénye, az 1983-as An Unusual Angle még nem keltett feltűnést, de a második, az egyetlen magyarul is megjelent regénye, a Karantén már kritikai és olvasói sikernek bizonyult. Regényei mellett friss hangú és témájú elbeszéléseivel vívta ki magának azt a rangot, ami a „leghardabb” sci-fi írónak kijár. Írásainak központi témája az identitás, a transzhumanizmus; regényei tömve vannak bonyolult fizikai és matematikai fejtegetésekkel. Ami leginkább feltűnő műveivel kapcsolatban, az az újszerűségük: külön elméleteket, kozmológiákat talál ki, kevésbé épít a sci-fi sablonokra, nem azok variálásával és stílusbravúrral éri el a frissességet. Emiatt prózája szürke, a Golden Age tudós-íróinak szikárságát idézi.

Az író legfurcsább tulajdonsága azonban rejtőzködő személyisége. Egy olyan korban, ahol a kommunikáció, az önpromóció kiemelt fontosságú, az ausztrál szerző nem jelenik meg sehol, nincs róla fotó, szinte elmondható, hogy még senki sem látta.

Permutation City című regényéért 1995-ben John W. Campbell-emlékdíjat, a magyarul is megjelent Oceanic elbeszéléséért pedig 1999-ben Hugo- és Locus SF-díjat kapott. Itthon főleg a Cherubion antológiákban találkozhattunk írásaival.

További információk:

  • A regényt Egan 2009-ben írta, abban az esztendőben, amikor a sokak által vitatott eredményű legutóbbi iráni választásokat tartották.
  • Zendegit eddig francia nyelvre fordították le, és hamarosan jön a spanyol kiadás is.

Hasznos link:

Háttérinformációk a regényhez az író honlapján.



A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához