LFG.HU

HammerTimeCafe
Diocletianus
hírekCimkek

Barátommal, Sir Thomas-szal megnéztük a Prometheust. IMAX 3D-ben, lúd, legyen kövér alapon! Nem tudom, Tomnak milyen elvárásai voltak, én szándékosan nem néztem meg egyetlen előzetest, ajánlót, vagy kritikát sem (na jó, egyet igen, amiben David-et bemutatják, az király volt!). A lehető leginkább befogadó állapotban ültem neki, és csak egy jó sci-fire vágytam. És amikor véget ért a film, Tommal azt mondtuk, hogy ez egész jó volt! Utána beszélgettünk róla egy sort, próbáltuk összerakni az implikált eseménysort, és a különböző megoldásokat, majd arra jutottunk, hogy ez egy sz*r film volt.
A titka, azt hiszem ez: látványos, jól megcsinált film, amin egy pillanatig sem szabad elgondolkodni, mert amikor az ember végiggondolja a benne lévő marhaságokat, elszörnyülködik a puszta mennyiségükön.
A látvány, a zene, a hangulat egész jó. A színészi alakítás 2-3 kivételtől eltekintve (Fassbender kiváló!) pocsék, a dialógusok borzasztóak. A mondanivaló… nem valami nagy durranás. A sok alternatív magyarázat végig-gondolása végül is szórakoztató lehet, és ha abból a szempontból közelítjük meg, hogy a film foglalkoztatja az embert azután is, hogy kijött a vetítőteremből, akkor azt lehet mondani, betöltötte a funkcióját. Csak ne lennének azok az idegesítő hibák, amikből nem kevés becsúszott…
Mindenesetre Tommal beszélgetés közben megvilágosodtunk: a Prometheus valójában egy szerepjátékos ülés filmre vitele. A szereplők ugyanazokat a hibákat követik el, amiket a játékosok szoktak, a történet ugyanúgy döccen, amikor a mesélő próbálja visszaterelni a játékosokat az előre megírt vágányra, és a játékosok számára ugyanúgy titokban marad a történet hátterének legnagyobb része, mint számos modul esetében. Csak épp itt kimarad az a rész, amikor a mesélő TP-osztás után feláll az asztaltól, és a játékosok megkérdezik, hogy „oké, klassz volt, de mi volt a háttérben?” Amire a mesélő csak akkor fog válaszolni, ha biztosan nem fogja folytatni.

Ridley Scott – és a stúdió – vagy eldöntötte, hogy folytatni fogja, vagy még nem tudja, de inkább a biztonság kedvéért nem mond el mindent. Hátha…

Úgyhogy most lehull a lepel, íme, ahogy eredetileg történt!

SPOILER ALERT!!!

A Prometheus, mint szerepjáté

Modul: Jon & Damon

Mesélő: Ridley

Nevesített NJK-k: Ridley kedvenc karaktere: David (az ő feladata a cselekményt előre mozdítani) és Mr. Weyland.

A játékosok között van mindenfele játékos-típus:
- profi, aki elviszi a hátán a játékot (Noomi);
- veterán, aki sajnos játék közben megunja, és inkább elmegy meccset nézni, egyébként Noomi pasija és a játékok során is mindig párt alakítanak (Logan);
- veterán, aki valójában már nem szeret igazán szerepjátékot játszani, csak a társaság kedvéért vesz részt (Sean);
- teljesen amatőr (Rafe – ő valójában Rafaella, Sean 12 éves húga, aki csak azért játszhat, mert Sean-éknál játszanak és könnyebb rá vigyázni, ha ott van velük) és
- a szürke, aki csak sodródik az eseményekkel, és ha nem ülne az asztal mellett, a többiek elfelejtenék, hogy ott van (Kate).

Ridley szólt a játékosoknak, hogy tudósokat kéne alakítaniuk, így a JK-k az alábbi karaktereket hozták:

- Noomi (Liz – archeológus)
- Logan (Charlie – archeológus)
- Sean (Fifield – geológus)
- Rafe (Millfield – biológus)
- Kate (Ford – orvos)

Valahogy így történhetett, mielőtt filmet csináltak belőle:

Mesélő (a karakterlapokat átnézve): – Két archeológus? Minek? Egy elég lett volna. Mondtam, hogy sci-fit játszunk!
Logan: – az enyém olyan Indiana Jones-stílusú: borostás, atletikus, macsó. Viszont inkább úgy néz ki, mint Tom Hardy.
Noomi: – az enyém valójában archeológus-biológus-orvos. Azt mondtad bármilyen tudós lehet… De ha akarod, lehetek nyelvész!
Mesélő (legyint): – hagyd csak…
Sean: – a geológus jöhet?
Mesélő: – jöhet. De sehol egy mérnök, vagy asztrofizikus? Kicsit valószínűtlen, hogy ilyenek nélkül elindítanak egy űrhajót, nem?
JK-k: – majd az NJK-k…
Logan (Seanhoz): – sima geológussal jössz? Semmi extra?
Sean: – ez olyan rock&roll geológus, jókora vörös punk-taréjjal.
Logan: – király!
Mesélő (sóhajtva): – mondom: sci-fi. Hogy fog a kakastarajod beférni a szkafander sisakjába?
Sean (morogva): – oké, akkor csak rövidebb mohikán-frizura, de ahol fel van borotválva, ott tele van tetkókkal.
Mesélő: – jó, legyen. Kezdjünk hozzá! Szóval, felébredtek a hibernációból, amiben az utat megtettétek…
Sean: – héhé, semmi arról, hogy hogyan kerültünk a hajóra, miért vagyunk itt?
Mesélő: – in medias res, oké? Hadd folytassam. Na, szóval felébredtek, dobjatok Szívósság-próbát!
Mindegyik JK-nak megvan, kivéve Liz-nek.
Mesélő: – Noomi, a karaktered öklendezik egy sor, de főleg csak gyomorsav jön fel. Egy David névre szóló egyenruhát viselő alak jár körbe, és próbál rólatok gondoskodni.
Noomi: – hogy néz ki?
Mesélő: – jóképű, magas, szőke, kicsit merev. Na, miután összeszeditek magatokat, összehívnak titeket az űrhajó nagytermében…
Logan: – van nagyterem? Milyen űropera-űrhajó ez?
Mesélő: – igen, van nagyterem. Biliárdszoba is van, ha tudni akarod. Azt már egyébként is tudjátok, hogy ezt nem egy csóró kormány építette, hanem egy megatársaság.
Logan: – ja… akkor oké.
Mesélő: – szóval, bekísérnek titeket a nagyterembe, ahol megkezdődik az eligazítás.
Logan: – most jön a megbízó.
Mesélő: – tessék?
Logan: – a megbízó. A csuklyás-köpenyes ürge, aki elmondja, hogy menjél el valahova messzire, veszélyes helyre és csinálj valamit, amit épp eszű ember nem tenne.
Mesélő: – ööö… szóval a teremben megjelenik egy hologram. Mr. Weyland-ként mutatkozik be. Nagyon öreg, olyan 90 és a halál között. Elmondja, hogy ő fizeti a küldetést, és hogy ő már halott, amikor nézitek ezt az üzenetet.
Sean (mint Fifield): – egy szellem a megbízónk? Ász!
Mesélő: – Maradj már, na! Szóval már nagyon öreg, de mindig is érdekelte a vallás, a teremtés, hasonlók, ezért hagyta magát, hogy Liz és Charlie meggyőzzék ennek az útnak a szükségszerűségéről. Mellesleg közli, hogy David robot. Ezután kikapcsol a vetítő és újra csak a nagytermet látjátok magatok előtt. Noomi, Logan! Olvassátok már fel ezt együtt!
Logan (olvas): – szóval régészeti ásatások során mindenütt, kontinenstől és kultúrától függetlenül, felbukkan ugyanaz a kompozíció: emberek óriási méretű emberszerű alakokat imádnak, egy öttagú konstelláció alatt.
Noomi (olvas): – ezt a konstellációt sikerült beazonosítani, ebbe a naprendszerbe érkeztünk meg most.
Seth (mint Fifield): – mi az, valami térkép?
Mesélő Noominak: – inkább meghívó.
Seth (mint Fifield): – és kik hívtak meg minket?
Noomi (olvas): – mi úgy hívjuk őket, hogy teremtők… bocs, nem, tervezők.
Rafe: – akkor most mégis teremtettek minket? Ki volt az a teknősös tudós?
Sean: – Darwin.
Rafe: – igen, köszi. (mint Millfield): ez ellentétes azzal, amit Darwin óta tudunk! :büszke:
Sean: – kérdezd meg, hogy tudják-e bizonyítani!
Rafe (mint Millfield): – tudjátok bizonyítani?
Noomi ránéz a Mesélőre, de az megrázza a fejét.
Mesélő: – nem, de nagyon mélyen hiszitek. Emiatt tudtátok meggyőzni a megbí… Mr. Wayland-et.
Sean: – oltári. Néhány barlangrajz miatt lettünk 2 évre lefagyasztva, és küldtek el minket az űrbe. És ha valamelyik gyökér barlanglakó rosszul festett? Akkor véletlenül egy másik naprendszerben kötöttünk ki?
Noomi (vállat von): – ezek a tervezők biztos felügyelték a festést, hogy pontos legyen.
Sean: – aha, hogy mondtátok? Kontinenstől és kultúrától függetlenül? Az ókultúrákat több ezer év választja el egymástól. Ha a földön lettek volna ezek a tervezők évezredeken keresztül, akkor csak hagytak volna valami nyomot maguk után pár „meghívón” kívül!
Noomi: – lehet, hogy hagytak is! Mit tudom én, a piramisokat… Meg az is lehet, hogy nem voltak a Földön, csak időről időre visszajöttek és az épp aktuális kultúrának megmutatták a helyet, ahonnan jöttek.
Sean: – vagy ahova küldeni akarnak minket. Miért feltételezzük, hogy a saját szülőbolygójuk koordinátáit adták meg?
Mesélő: – ööö…
Sean (sóhajtva): – na mindegy, haladjunk.
Mesélő: – a kapitány levisz titeket a rendszer egyik holdjának atmoszférájába.
Sean: – honnan tudjuk, hogy a rendszeren belül ide kell jönni? Á, nem számít!
Mesélő (ingerülten): – mert ez az egyetlen Föld-méretű égitest, azért, na! Szóval megérkeztek a légkörbe és csodálatos látvány tárul a szemetek elé. Olyan, mint amilyen a Föld lehetett, mielőtt az élet megjelent. Hatalmas, komor hegyek, festői völgyek, vízesések, amit csak akartok. A légkör összetétele nagyjából megfelel a földinek, de kicsit nagyobb a CO2 koncentráció, odakint nem ajánlott levenni a sisakot. Ahogy haladtok, a panorámaablakon keresztül…
Logan: – panorámaablaka van az űrhajónak, és úgy szállt le az atmoszférába? Mi ez Star Trek? Hővédő-pajzs, vagy valami?
Mesélő: – … megpillantotok egy határozottan útnak tűnő egyenest egy völgy mélyén. Az úton több, kupolaszerű kőépítményt láttok.
Logan: – szólok a kapitánynak, hogy itt szálljon le.
Mesélő: – oké, gond nélkül leszálltok.
Logan: – vannak felszíni járműveink?
Mesélő: – igen, a raktérben pár quad, meg két kamion.
Logan: – nagyszerű, akkor viszünk két quadot, meg egy kamiont, és elindulunk az egyik építmény felé.
Mesélő: – ki megy elől?
Logan: – mindegy, a kamion. [ennek köszönhetően, bármikor, amikor oda-vissza mászkálnak, a kamion olyan porfelhőt kavar, amiben a mögötte jövő quadok vezetői semmit nem látnak. Ha a kamion nyomna egy satuféket, mindkettő felkenődne a hátára, de ez a quadok vezetőit szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarja… viszont látványos a porfelhő.]
Mesélő: – oké, megérkeztek a kupolaszerű dombhoz, az út becsatlakozásánál egy alagút indul befelé. Mit tesztek?
Sean: – Van pár ilyen baseball-labda nagyságú antigravitációs kütyüm, amivel fel tudom térképezni az egészet, és amik azonnal közvetítik vissza a hajóra az adatokat, ott pedig lehet belőlük dögösen kinéző 3D-s holotérképet csinálni az egészről.
Logan: – irály!
Mesélő: – jó, megcsinálod, ráadásul a technika már annyira, de annyira fejlett, hogy minden alkalommal mutatja a térképen, épp hol tartózkodtok. [Nem, a technika annyira nem fejlett, hogy a szkennerek képet is közvetítsenek.] Ahogy haladtok egyre beljebb, egy kapuszerű képződményhez értek.
Noomi: – keresünk valami nyitószerkezetet.
Mesélő: – megtaláljátok, dobjatok próbát, hogy sikerül-e kinyitni. -20-szal!
JK-k: nem sikerült!
Mesélő (sóhajt): – oké, David kinyitja.
Logan (morogva): – persze, a kedvenc NJK-nak ez is megy…
Mesélő: – amíg ti hibernálva voltatok, ő megtanulta az ősnyelvet, amit a teremtők hagyhattak a földiekre. Ööö… az írásbeliséggel együtt.
Logan: – és akkor most el tudja olvasni, hogy „belépéshez ezt a kart húzd meg!”?
Mesélő: – látszólag kőbe faragott, narancssárgán felvillanó mélyedések, de lényegében: ja. Bementek, és a kijelzőitek jelzik, hogy itt lényegesen alacsonyabb a CO2 koncentráció, belélegezhető a levegő.
Sean: – na, akkor végre leveszem a sisakom, hogy jól látszódjon a frizurám. [Mert köztudott, hogy egy idegen bolygón kizárólag a légkört alkotó gázok veszélyesek. A vírusok, baktériumok, spórák, egyéb mikroszkopikus élőlények nem jelentenek kockázatot. Amik ráadásul kb. olyan környezetben fejlődtek ki, mint a Föld, illetve olyan lények mellett, amik azon túl, hogy minden valószínűség szerint többször jártak a Földön, és érintkeztek az emberekkel – mint később kiderül – DNS-azonosak velünk.]
Többi JK: – amikor látjuk, hogy Fifield nem hal meg pillanatokon belül, követjük a példáját.
[A Mesélő itt legszívesebben kinyírná a csapatot, de inkább nem szól, mert ritkán tudnak összejönni játszani.]
Mesélő: – oké. Szóval, amikor bementek, David csinál valamit valamilyen kezelőfelülettel, aminek hatására a levegőben fehér pontokból álló alakok jelennek meg, amik nagyon futnak valahova. Emberszerűek, de sokkal nagyobbak és olyan, mintha ormányuk lenne.
Noomi: – futunk az alakok után, megnézzük, hogy hova mennek.
Rafe: – kísértetek?
Sean: – inkább hologramok. Az NJK biztos „véletlenül” megtalálta a hely biztonsági kameráinak legutolsó felvételét, és azt játszotta le. Megkérdezem az NJK-tól, hogy van-e más felvétel, pl. amiből kiderülhetne, hogy mi elől menekültek.
Mesélő: – nem válaszol, fut a többiekkel. Egy másik ajtóhoz juttok, ami előtt egy ilyen nagydarab alak fejetlen holttestét találjátok. Úgy néz ki, mintha a zsilipajtó lefejezte volna. [Egyik JK-nak sem jut eszébe – ide értve egy biológust és egy orvost – megvizsgálni a testet, hogy mégis milyenek a tervezők. Megállapítják, hogy 2000 éve halott, és kész.]
Noomi (mint Liz): – David, ki tudod nyitni az ajtót?
Mesélő: – kinyitja.
Sean: – odabent biztos valami veszélyes van, én ugyan be nem megyek oda. Gyere Rafe, mi inkább menjünk vissza a hajóra!
Mesélő: – biztos, hogy elváltok a csapattól?
Sean: – biztos.
Mesélő (sóhajtva): – oké, dobjál próbát, hogy kitaláltok-e az épületből.
Sean: – basszus, én csináltam a térképet! Még jó, hogy kitalálok!
Mesélő: – oké, a szkennerek adnak +20-at a próbára, de azért dobjál!
Sean: – így 99%-om van, de legyen neked Karácsony… A francba!
Mesélő (a többiekhez): – Odabenn megtaláljátok a fejet, de a tekinteteket nem ez vonzza magára, hanem egy óriási, legalább tíz méter magas, kőből faragott emberfej a terem túlsó végében. A bejárattól a fejig és körülötte olyan méter magas kecses vázák állnak mindenfelé. Több száz, de csak olyan sűrűen, hogy még elfértek köztük. Mit csináltok?
Noomi: – alaposan körülnézünk.
Mesélő: – a mennyezeten freskókat láttok, de mielőtt alaposabban szemügyre tudnátok őket venni, elkezdenek mállani. [Nem, egyik JK-nak sem jut eszébe, hogy később megnézze a freskókat az űrruhájukon lévő kamerák rögzített képei alapján]
Noomi: – úristen, a fej! Gyorsan konzerváljuk! Szólok Kate karakterének, hogy segítsen!
Kate: – tessék?
Noomi: – te orvos vagy, biztos hoztál magaddal valami olyasmit, amiben hermetikusan le lehet zárni egy ekkora valamit!
Mesélő: – végül is, miért ne… Oké, gyorsan bezsákoljátok. [És közben senki nem veszi észre a kukacokat a földön, vagy azt, hogy az NJK bepakol egy vázát.] Még mielőtt bármi továbbit csinálnátok, meghalljátok a rádiótokon, hogy óriási homokvihar közeledik, azonnal vissza kell mennetek a hajóra.
Noomi: – miért?
Mesélő: – hogyhogy miért? Akkora a homokvihar elektromos töltése, hogy az veszélyes.
Noomi: – nem úgy néz ki, mintha itt az elmúlt néhány évszázad viharai óriási károkat okoztak volna, és egy több tíz méter vastag kődombon belül szerintem nagyobb biztonságban vagyunk, mint az űrhajóban.
Mesélő: – ööö… [megint arra gondol, hogy nem kellett volna büntetlenül hagyni, hogy levegyék a sisakokat. Persze az eredeti modulban nem volt homokvihar, a szkafanderek vészesen fogyó oxigén-készlete miatt kellett volna visszamenniük a hajóra, hogy legyen idő megtörténnie annak, aminek meg kell.] – Ez igaz, de nem tudjátok, meddig fog tartani a vihar, és a hűtőtáska nem tartja el örökké a fejet! [az hiszi, kivágta magát]
Logan: – szerintem ez a homokvihar nem véletlen. Lehet, hogy a védelmi mechanizmus része.
Noomi: – miért?
Logan: – gondold csak el: az utat gyakorlatilag kifogástalan állapotban találtuk. De ez nem egy halott bolygó, itt van atmoszféra, Coriolis-vihar, időjárás. Ezek az ürgék 2000 éve halottak. Rég el kellett volna tűnnie az útnak.
Mesélő: – a Nazca-vonalak sem tűnnek el.
Logan: – de nincs is ott homokvihar!
Noomi: – mindegy. Ha valamiféle védelmi rendszer része a vihar, akkor még inkább biztonságba kell vinnünk a fejet.
Logan (lemondóan): – oké, menjünk.
Mesélő: – ahogy siettek kifelé, már halljátok is a homokvihart.
Sean: – mert ők gond nélkül kitaláltak?
Mesélő: – ööö… Őket vezeti David, akinek van beépített GPS-e. Szóval beszálltok a járművekbe…
Sean: – nem tűnik fel nekik, hogy ott van mind a három, pedig mi már rég elindultunk?
Mesélő: – nagy a vihar, arra koncentrálnak.
Sean: – hatan jöttünk el három járművel, és nem tűnik fel nekik?
Mesélő: – jött veletek még néhány NJK, de azok semmi említésre méltót nem csináltak. Egyszerűen túlságosan sietnek.
Sean: – és a hajón sem tűnik fel senkinek, hogy a holotérképen két nagy piros pötty még a kupolában van?
Mesélő: – nem oda figyelnek, na! (többiekhez:) Nagy nehezen bejuttok az űrhajóba. Noomy, a fejet tartalmazó táskát majdnem elsodorja tőled a vihar, ami olyan kilós szikladarabokat visz magával.
Logan: – és az ilyen viharok nem tüntették el az utat. Te, én ezt unom. Megyek inkább meccset nézni. Valahogy nyírd már ki a karakterem…
Mesélő: – ne már!
Sean: – meg Rafe-ét is, kezd késő lenni.
Rafe: – naaa, még játszani akarok!
Sean: – megígértem anyuéknak, hogy időben lefektetlek aludni!
Mesélő (lemondóan): – oké, csak várjatok egy kicsit.
Noomy: – elvisszük a fejet az orvosi részlegbe, megvizsgálni.
Mesélő: – rendben. Nagyon úgy néz ki, mintha a fejen sisak lenne.
Noomiy: – le tudjuk venni?
Logan: – David biztos le tudja… A mesélő kedvenc NJK-ja olyan.
Mesélő: – oké, David leveszi. A sisak alatt egy sápad, nagy, de egyébként teljesen emberi külsejű fej lapul. Az űrhajó szobahőmérsékletén a homlokán mintha mozogna a bőr.
Noomy: – adjunk neki áramot! Kate!
Kate: – tessék!
Noomy: – te vagy az orvos, adjál neki áramot.
Kate: – nem is tudom… az jó?
Mesélő: – akár jó is lehet.
Kate: – oké, megpróbálom.
Mesélő: – eleinte semmi nem történik, majd megmozdul az arca. Ahogy növeled az áramerősséget, egyre élénkebben mozog, és akkor sem hagyja abba, amikor teljesen áramtalanítod. Egészen groteszk módon eltorzul, felpúposodik…
Noomy: – gyorsan elszeparáljuk!
Mesélő: – épp időben, így nem fröccsen rátok semmi, amikor felrobban!
Noomy: – akkor ez elől menekültek.
Logan: – hogy fel ne robbanjon a fejük? Marhajó. A karakterem elmegy inni és én is követem a példáját.
Noomy (bizonytalanul): – biztos a meleg miatt robbant…
[Időközben David titokban szétnyitja a magával hozott vázát, amiben zöld tartályokban ugyanolyan fekete lötty van, mint ami a nagy fejes terem padlóján kígyószerű proto-arctámadókat csinál a kukacokból. Hogy az ottmaradt vázák tetején miért jön ki a lötty, az nem derül ki. Oké, hogy hőtágulás, de a teremtők tényleg olyan vázákban tárolták ezeket, amiknek a tetején szobahőmérsékleten keresztülszivárog a tini-nindzsa-teknősös mutagén?]
Mesélő: – Logan, David megtalál a biliárdszalonban és megkínál itallal.
Logan: – megy nekem az ivás magamtól is, de annyi baj legyen. Végül is mondtam, hogy nyírj ki valahogy. Megiszom az italt, utána megyek és megdugom Lizt.
Noomy: – hé!
Mesélő: – oké, király!
Noomy: – hé!?
Mesélő: – Sean, ti közben találtok egy másik bezárt ajtó előtt egy halom olyan hullát, mint amilyet korábban láttatok. Különböző helyeken lyukakat láttok a testeken.
Sean: – oké, Rafe-nak most már tényleg le kell feküdnie, úgyhogy visszamegyünk oda, ahova az előbb nem akartunk bemenni, hátha tényleg történik valami veszélyes.
Mesélő: – visszamentek a fejes terembe, látjátok, hogy a padlón egész tócsák vannak abból a fekete löttyből, ami a vázákból folyt ki. Az egyik nagyobb tócsában mozgást láttok.
Rafe: – közelebb megyek!
Sean: – ne…! Bár, végül is akkor hamarabb lefekhetsz! Menj csak…
Mesélő: – a löttyből kiemelkedik egy kígyószerű alak.
Rafe: – milyen színű?
Mesélő: – tessék? Hát, olyan sápadt sárgás rózsaszínes.
Rafe: – jaj de cuki! Biztos kislány!
Mesélő: – he?
Sean: – hagyd rá, imádja a kígyókat.
Mesélő: – amikor közelítesz hozzá, fenyegetően széttárja a csuklyáját, mint egy kobra!
Rafe: – megnyugtatóan beszélek hozzá, biztos megijedt. Ha nem bántom, ő se bánt engem.
Mesélő: – belemar a kezedbe.
Rafe: – a kígyók nem csinálnak ilyet!
Sean: – de, csinálnak. Na, a marástól elálmosodsz, megyünk aludni. Ridley, én majd még visszajövök, csak lefektetem a húgomat!
Mesélő: – oké, a többiek is lefekszenek éjszakára. Az este eseménytelenül telik az űrhajóban. Reggelre elmúlik a homokvihar…
Logan: – Milyen kényelmes…
Mesélő: – de te elég szarul érzed magad. Amikor tükörbe nézel, tiszta vér a szemed és mintha valami kukac jönne ki a szemgolyódból.
Noomy: – te mégis milyen parazitát szedtél össze?
Logan (vigyorogva): – hát, csak veled dugtam…
Mesélő: – szóval elindultok vissza a többiekért…

És így tovább…

Kifejezetten tetszenének a film implikált gondolatai és egyes megoldásai. Pl. egyáltalán nem zavar, hogy a Space Jockey-k valójában emberek, nem érdekel, hogy „ténnyé” kövesedett rajongói elképzeléseket rúg fel. Sőt, kifejezetten tetszik a – kissé eretnek – biblikus felhang: ld. „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére” (Károli, 1Móz 1,27), „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik.” (Károli, 1Móz 6,4).

Nem zavar az sem, hogy a fekete löttyöt, a mutagént – illetve közvetve a xenomorfot – biológiai fegyvernek akarják használni, bár egy űrjáró faj számára szerintem ennél egyszerűbb eszközök is rendelkezésre állnának. Mondjuk, úgy tűnik, annyira nem fejlett a faj, ha nem tudták megoldani a fekete lötty tárolását, és a saját fegyverük pusztította el őket.

Liz műtétje a legklasszabb jelenet (remélem, sok Tp-t kapott érte a játékos), kár, hogy utána még mozgatják a karaktert, mert sajnos ez hiteltelenebb, mint Bruce Willis a véres-mocskos trikójában.

Semmi bajom a Prométheusz-mítosz beépítése ellen, teljesen jó, bár tény, hogy egy lázadó titán helyett egy komplett szakadár szektáról beszélünk (a magát „feláldozó” albínó testépítőn kívül a film logikájához kell néhány olyan is, aki együtt él az emberekkel). Ha a szekta szakadár, akkor az magyarázatul szolgálhat, arra a filmben feltett kérdésre, hogy „Miért gyűlölnek minket a teremtőink?” Azért, mert szakadár volt a szekta. Akkor viszont ez a szekta miért a fősodor katonai kutatólaborjának a koordinátáit adta meg az embereknek? Szóval, lehet, hogy mégsem volt szakadár az a szekta…

Aztán, lehet, hogy csak én gondolom a kelleténél tovább a filmet, és olyasmit is belelátok, amit nem kéne, de ha pl. abból indulunk ki, hogy mégsem lázadó szekta hozta létre a földi életet/embereket, hanem a fősodor, akkor szerintem van abban valami bájosan eretnek, hogy 2093-hoz képest 2000 éve döntötték el az emberiség kiirtását. Kb. akkor, amikor a kereszténység elkezd teret hódítani (szemben az ősi civilizációkkal, amelyek őket tisztelték istenekként).

Szóval mindez érdekes/elgondolkodtató lehet, tehát a modul jó. De a játék (a film) nem sikerült. Még ha a nyitva hagyott kérdések egy részére választ is kapunk esetleg a későbbi részekben, vagy a dvd-extrákban, akkor is megmaradnak a problémák. (pl. mit ivott Liz „gyereke” az orvosi elkülönítőben, hogy ilyen szépen megnőtt? Nem érdekel, hogy a Nyolcadik utas…-ban a lény ugyanígy nőtt 30 cm-esről kb. egy óra alatt 2 m-esre, már ott is ugyanolyan marhaság volt! Aztán amikor Liz giga-arctámadó „kölke” elkapja a Lizre támadó teremtőt, nehéz nem a „deus”, „ex”, „machina” szavakra gondolni.) Hiába a szép képek, a számos bosszantó hülyeség, a súlytalan karakterek, a lapos párbeszédek miatt a film számomra leginkább egy kihagyott lehetőség. Minden rendelkezésre állt ahhoz, hogy egy okos, izgalmas filmet csináljanak, erre elszúrják.

 

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához