LFG.HU

Vader
ismertetőCimkek

eredeti cikk:

http://www.pcx.hu/cikks/rpg/rpg.htm

RPG Áttekintés


Az RPG stílus manapság sokak szemében halott.
Ezzel ugyan lehet vitatkozni, de tény, hogy egyre kevesebb ilyen
játék jelenik meg és legtöbbjük nem is RPG,
sokkal inkabb némi rokon vonást mutató akció-
vagy ritkábban kalandjáték. Nem volt ez mindig így,
az évek során rengeteg RPG készült, de ezek legtöbbje
régi, így a technikai megvalósításuk
mai szemmel nézve nem túl fényes. Hiba lenne azonban
ez alapján dönteni felőlük, hiszen egy ilyen játékban
nem a grafikán és zenén van a hangsúly, sokkal
inkább a történeten és az RPG elemek megvalósításán. 
 

Hogy mi
is teszi az RPG-t ? Ami elsőre feltünő a
többi jatéktípussal szemben, hogy egy ilyen jatékban
nem egy főhősünk van, hanem több. Általában
egy kis csapatot vezérlünk, akik egy (legtöbbször) 
kitalált világban élnek. Kalandjaikat végigkísérve
mindig nagy területet kell bejárnunk, miközben gyakran
harcba keveredünk az ott élő lényekkel. Mindeközben
karaktereink folyamatosan fejlődnek, erősödnek, de a
legyőzendő akadályok is egyre keményebbek.
A jó RPG egyben kalandjáték is, tehát sok-sok
tárgyat gyűjthetünk és sokat beszélgethetünk
a kevésbé ellenséges teremtményekkel. 
 

A kezdetekben,
mikor az első számitógepes RPG-k megjelentek, még
erősen szorították a keszitőket a hardver lehetőségek.
Szöveges képernyőn mozgolódó grafikus
jelek szimbolizálták a játekost, a terepet és
az ellensegeket, a többit meg mindenki elképzelte magának
úgy ahogy a valódi szerepjátékok közben.
Példakat sajnos nem tudok említeni, annyira régen
volt, de azt hiszem, nem is fogja hiányolni senki. De mégis,
a teljesség kedvéért ilyesmi játék a
Dungeons of Moria, van amiga, illetve PC verzió is ha minden
igaz. 
 

A grafikus
RPG-
k megjelenésével vált a stílus igázán
népszerűvé. Az ekkor megjelenő játékok
címei valószínűleg sokaknak ismerősek,
hiszen az RPG-k egy sajátos tulajdonságából
kifolyólag ma is lehet találkozni velük. Ez a tulajdonság
pedig nem más mint az, hogy szinte minden játek sorozattá
terebéjesedett, nemritkán 6-8 részt is megélve.
Ekkor indult útjára pl. a Wizardry sorozat, vagy az Ultima.
Ez a két játék jó példa arra, hogy szóljak
a szerepjátékok technikai megvalosításáról
. Ebben a stílusban vált először divattá
a first-person megjelenítés, azaz a bejárt
teruletet vegig 3d-ben láttuk (1.típus). Termeszetesen
nem kell itt fenenagy látványra gondolni, általában
90 fokos fordulatokkal és adott lépésközzel mozoghattunk
az amúgy sem túl szép környezetben. A másik
elterjedt forma az izometrikus 3d vagy a madártávlati
megjelenites (2.típus). Ekkor kicsiny csapatunkat és a tájat,
egy felső, vagy  felső-oldalsó nézetből
szemlélhetjük.  PC-n inkább talán az első
formulához igazodtak a játékfejlesztők, de
van ellenpélda is bőven. 
 

Másik
dolog ami alapján szintén két részre oszthatók
ezek a jatékok az a harcrendszer. Ez vagy real-time zajlik, vagy
körökre bontott. Real-time esetben az események folyamatosan
zajlanak, mikozben mi általában őrült módjara
klikkelgetünk az egérrel, próbalva kihasználni
minden pillanatot. A körökre bontott harc ennek az ellenkezője.
A harc körökbol áll, melyek előtt vagy közben,
leállnak az események és mi minden karakternek megmondhatjuk,
hogy mit is tegyen. Ez nyilván megfelelő megvalosítás
esetén sok taktikázást enged meg a játékosnak.
Nem titkolom, hogy szerintem alapvető követelmény egy
komolyabb RPG-nél az utóbbi harcrendszer, de lattam mar peldat
a ketto nagyon jó keverésére is. 
 

Mint említettem
már, jo adag RPG jelent meg mindenféle géptípusra,
így nem árthat egy kis összefoglaló ezekről.
A lista természetesen hiányos, hiszen csak az általam
ismert játékokról írhatok. A tapasztaltabbak
lehet, hogy az összes itt szereplő programot ismerik, de azért
remélem tudok újat is mondani. 
 

Wizardry
7 -
Véleményem szerint a nyugati stílusú
RPG-k királyát tisztelhetjük személyében,
mely a mérete ellenére (kb 4 MB) is hosszú-hosszú
játékot íger.  A grafikája (nem csak akkori
szemmel nézve) nagyon jó, a történet  bonyolult,
nehezen kibogozható. Megvalosítás szempontjából
az első kategóriába tartozik.  A rendszer is
kellően bonyolult, sok-sok játékkal töltött
óra szükséges ahhoz, hogy az ember rajöjjön
az egyes fajok és kasztok fejlődési lehetőségeire,
előnyeire, hátrányaira. A harc körökre bontott
és megfelelően átgondolt, sok taktikázás
lehetséges. Igazi klasszikus.Mostanában ért hajrájába
a 8. rész fejlesztése, amiben full-3d környezetet, 3dfx
támogatást (vagy követelményt?) igérnek,
valamint egy új harcrendszert, mely egy kicsit real-time irányaba
viszi a dolgot. Több cd-nyi helyet foglal majd, de remelhetőleg
a nagy csillogás mögött megtaláljuk még
a JÁTÉKOT is. Ez az egyik legrégibb sorozat, de a
tobbi részhez nem volt még szerencsém. Annyit biztosra
tudok, hogy a 6. resz van PC-n és talán EGA-s. 
 

Bard`s
Tale
  – 3 rész jelent meg. Az első típusba
tartoznak ezek a játékok. Régiek már, így
nem büszkélkedhetnek szép külsővel. PC-n
én speciel csak a 2. részt láttam (EGA). A legnagyobb
sikert a 3. resz érte el, ami egy igazán monumentális
alkotás. Pár évvel ezelott sok (nyugati) lapban közöltek
a fojtatásos leirásokat, tippeket, titkokat. Van még
egy játék a készítőktől, amit
egy ideig sokan a 4. résznek hittek:  Dragonwars. Ez
is nagyon jó, kicsit mitologiai hangulatú. Én még
C64-en játszottam végig néhány éve,
de azt hiszem van PC verzió is. A játék előnye,
hogy a történet nem lineáris, a legtöbb dolog többféleképpen
is megoldható. Megjelent még egy editor is, Bard`s Tale
Construction Kit
néven. 
 

Eye of
Beholder
– Én személy szerint messziről kerülöm
ezeket a játékokat. A sorozat elődje az amigás
Dungeon Master volt, de a Beholdernek talán sikerült
alulmúlnia azt. Három rész jelent meg. Sajnos a szerzők
kiirtottak belőle mindent amin gondolkodni kellene igy azt is ami
az ilyen játékokat érdekessé teszi. Szinte
senkivel sem lehet beszélgetni, a történet a szokásos
AD&D klissé, a sárkányokról meg a nagy
hősökről, ha már lehet ezt egyáltalán
történetnek nevezni. Végtelen labirintusokban kell mászkálnunk
a szokásos RPG-s 3d-ben, kapcsolókat nyomkodni, karokat huzogatni,
közben egy gyenge real-time harcrendszerben írtani az ellenünk
felvonuló `Monster Compendium`-okat. Az egyetlen előny a
grafika, ami igencsak szépre sikeredett, foleg a 2. részben.
Kár, hogy pont ez a sorozat lett sikeres és kicsit hamis
képet festett az RPG-kről.] A sorozat a mélypontot
a Dungeon Hack címu förmedvényben érte
el, ahol mindenféle különösebb bonyolítás
nélkül véletlen-generált labirintusokból
kel kijutnunk. Brrrr.. 
 

Lands
of Lore
– A `Beholder iskola`  tagja, de jobb elődeinel.
A grafikája határozottan kellemes. Tulajdonképpen
ez is a szokásos Hack & Slash, végtelen kapcsolókeresgetéssel,
de itt legalább van az eseményeknek egy szála, ami
elviselhetőbbé teszi a hosszú órákat,
amiket azzal töltünk, hogy 10 cm-ről figyeljük a
minitort, hogy megtaláljuk a rejtekajtók 2 pixelnyi nyitógombjait.
A 2. részhez még nem volt szerencsém, de az már
DOOM-szerű 3d motort kapott. Ezt leszamitva allítólag
nem változott sokat… 
 

Darklands
-
Érdekes színfolt az RPG-k világában ez
a jétek, ugyanis a (mítikus lényekkel szinesített)
középkori Európában játszódik.
Rengetek szöveg van benne, kicsit lapozgatós  könyvekre
hasonlít, maga a játék tulajdonképpen folyamatos
olvasásból áll. A harcrendszer is megállja
a helyét, a grafika is szuper, festményszerű. Sikerült
a szerzőknek némi valódi középkori hangulatot
becsempészni a játékba, itt pl. a papok a keresztény
egyház szentjeihez imátkozhatnak segítségért.
Persze az év minden időszakában más szent figyel
jobban a hívekre stb…
 

Darksun
-
Új AD&D világ új jéték engine-t
kívánt, és el is készűlt, felrúgva
a Beholder-hagyományokat. Egy tűrhető játék
a második típusból. A grafika elmegy és végre
egy AD&D játék, amiben van valami történet
is, no meg a harcok sem real-time zajlanak. Két rész jelent
meg.
 

Betrayal
at Krondor -
Ez a játék játek Raimond E. Feist
regényei alapjan készült és ez meg is látszik
rajta. A történet nagyon jó, a szereplőink adottak,
sokat beszélgetnek és mindíg történik
valami érdekes, így a jaték sosem vállik 
unalmassá. A megvalósítás 3d-s, minden irányba
mehetünk, a táj is szép. A harc jól kitalált,
körökre bontott és ráadásul még látványos
is. Már egy folytatás is megjelent Betrayal at Antara
címmel.
   

Ultima
-
Nagyon régi sorozat, már a kezdetektől jelen
van. Azt hiszem a 9. részt várjuk éppen, de nehéz
követni a dolgot (pl. a 7. részből van több alrész
is :). Ez a sorozat a második típusból való.
Az engine folyamatosan fejlődött, egyre szebb lett, de sajnos
egyszer csak eltűnt  az Avatar (a főhős) mellől
a csapat és az egész inkább egy kalandjáték
lett. A régebbi részek érdekesebbek, de az újabbak
jól néznek ki. Minden rész jó hosszú… 
 

Ultima
Underworld -
Két rész jelent meg belőle, melyek
egy elég tűrhető 3d engine-el mennek, jó a grafika
és a hangulat is megvan.  Túl sokat nem tudok írni 
róluk, mert egyiket sem játszottam végig, bár
a második éleg jónak tűnik… Sajnos mindkét
rész egyszereplős.
 

SSI Golden
Box –
Rengeteg rész jelent meg, egyazon engine-el működő
AD&D játékok ezek, C64-en voltak sikeresek, de az összes
rész megjelent PC-re is. Tűrhető játékok,
bár a sorozatok színvonala nagyon ingadozó. A harcrendszer
eleg jó, de a törtenet általában egyszerű,
a játékmenet pedig primitív. A színvonalasabb
epizódok: Pool of Radiance, Curse of Azure Bonds, Secret of the
Silver Blades, Chanpions of Krynn, Pools of Darkness, Treasures of the
Savage Frontier
(ezzel majdnem fel is soroltam mindet :).  Végül
mikor már megkopott a játékok ezen fajtájának
fénye, megjelenet a szerkesztő is Unlimited Adventures
néven. 
 

Cobra
Mission, Knights of Xentar -
Igazi manga RPG-k (ld. később),
mindkettőt a Megatech-nek köszönhetjük. Mindkettő
nagyon jó, sok-sok manga lánnyal, jó történettel,
humoros beszólásokkal. Több rész sajnos nem jelent
meg, pedig én még nem nagyon láttam olyan embert,
akinek ne tetszettek volna… A Cobra Mission-ben egy bűnbandával
kell felvennünk a harcot modern környezetben, a Xentar pedig
egy komolytalan fantasy történet. Második típusú
játékok. 
 

Albion
-
Na ez egy viszonylag új játék itt a sok őskővület
között. A sci-fi beütésű történet
határozottan kellemes, a grafika szép, a jatékmenettel
sincsenek különösebb problémák. Sok párbeszéd
és egyéb jelenet tarkítja a játékot,
mindenképpen érdemes beszerezni. Technikailag néhol
3d-s DOOM-szerű, néhol pedig a kivülről látjuk
embereinket. 
 

FATE -
Gates of Dawn -
Sajnos még nem volt hozzá szerencsém,
de állitólag igazi hard core RPG, amolyan Wizardry 7 szinten.
Nem lennék megsértve, ha valaki megszánna es eljuttatná
nekem. 
 

Ravenloft,
Stone Prophet, Menzoberranzan –
Az SSI 3d-s engine-jével készült
játékok. A látvannyal éppen nem lenne baj (320×400
ha jol tudom), de az egyszerű játékmenet és
a használhatatlan real-time harcrendszer nagyon sokat ront az összhatáson. 
 

Diablo
-
Ezt szándékosan hagytam a végére. Nagyon
idegesítő, mikor arról olvasok, hogy ez az utóbbi
idők legjobb RPG-je, mert ez a játék egyszerűen
NEM RPG. Igaz, sokaknak az RPG-t az orkok meg a mágia teszi. Na
ők meg is erdemlik… 
 

Eddig jóreszt
europai és amerikai jatékokról esett szó, de
írnek pár sort egy másik vonulatról is, mely
főleg Japánra jellemzo.  Jobbára a mára
már halott SNES konzolon voltak sikeresek a manga RPG-k, köszönhetően
az azóta PSX-re atevezett Square Soft nevű cégnek.
Mostanában a Final Fantasy VII jóvoltából a
PC-sek számára is ismerős lehet a név, hiszen
ez a legújabb játékuk, mely (hála az égnek)
végre PC-re is elkeszűlt. Ezekben a játékokban
végre a történet dominál. Szinte az összes
játék a második típusbol való, bár
van kivétel (pl. Arcana). Apró figurák mászkálnak
a képernyőn, sokat beszélgetnek és nagyon emberien
tudnak viselkedni. Itt nem divat a karaktergenerálósdi, hiszen
minden szereplő előre kitalált jellemmel rendelkezik,
és tettei, megjegyzései fontos részét képezik
a történetnek. Monumentális játekok ezek, 
sok időt kell rájuk szánni, de megéri. Sokuknak
nem készült el a fordítása Japánból,
PC-n pedig egyik sem létezik. Nagyszerűen játszhatók
azonban SNES emulátor segitségével. Pl. Final Fantasy
5, Chrono Trigger,  Zelda
(kevés RPG vonással), 
Secret of Evermore (gaidzsin fejlesztés, de a játékmenet
rácáfol erre). Ezek mind letölthetők innen-onnan,
azt hiszem megéri foglalkozni velük, főleg, hogy PC-n
ínséges idők járnak… 
 

Ha mar itt
járunk, semmmiképpen sem szeretnék kihagyni valamit.
Egy magyar fejlesztésű C64-es játekról van szó,
a NEWCOMER-ről. Egy kaland-RPG keverék, nagyon jó
grafikával és kimagasló történettel. Sajnos
a mai C64 emulátorokkal nem használható, pedig milyen
jó is lenne…hát még egy PC verzio. :) 
 

Úgy
látom már eléggé elvadult ez a cikk, valószinűleg
fogják is a fejüket a megrögzött PC-fanok. Hát
igen ide nem kell pentium, meg directx és mégis, ezek a játékok
sokszor többet nyújtanak, mint az új, sok cd-s csodák.
Jó lenne, ha a hardver fejlődése nem vonná
maga után azt, hogy a játékok csak a külsőségekkel
próbáljanak hódítan, ámbár sajnos
úgy látszík ez a legtöbb játékosnak
megfelel. Szeretném tehát, ha ezt a cikket nem csak nosztalgiázásnak
tekintenétek, hanem kipróbálnátok egy-két
itt szereplő programot… 
 

Kult






RPG hmmmm. Az egész a D&D-vel kezdődöt ami olyan volt
mint egy társasjáték. A lényege
az egésznek az volt, hogy volt egy labirintus, benne szörnyek
csapdák stb. Volt egy játékmester aki irányította
a játékot,szörnyeket stb. Voltak a játékosok
akiknek választani kellet egy karaktert(harcos,tolvaj,mágus,pap
stb.) és utána bele kellett bújni a bőrükbe,
úgy kellett viselkedniük, mintha ők lennének lent
a labirintusban.M indig volt valami cél, amit el kellett érniük(kincsek,varázstárgyak
megszerzése,szörnyek megölése.)A játékmester mindig elmondta nekik, hogy hol vannak, hogy néz ki a környezetük,
és erre a játékosok reagáltak, teljesen beleélték
magukat a szituációkba. Ha megöltek egy szörnyet vagy
elvégeztek egy küldetést, akkor a karakterek egyre erősebbek,
gyorsabbak, jobbak lettek.Tehát ez a játék azért
volt jó, mert olyan hősnek alakíthattad ki a karaktered
amilyennek te szeretnél  lenni egy álomvilágban. Ráadásul
ennek a hősnek a bőrébe belekell bújnod és
neked kell irányítanod.Igen népszerűvé
vált ez a játék. A játéknak igen primitív volt
a rendszere és mindig kötve volt egy helyszínhez.Éppen
ezért a D&D alkotói kihoztak egy fejlesztett rendszert
az Ad&D-t. Ez a rendszer már nem társasjáték
volt hanem mindent a kébzeletre bízott. Itt már voltak
különböző világok, tele erdőkkel,sivatagokkal,tengerekel,falvakal,városokal,
istenekkel. Fejlettebb volt a harcrendszer, a mágia. Ez a játék
világa siker lett. Mivel bizonyos, jellemileg gyenge egyének
annyira beleélték magukat a játékba hogy nem
tudták eldönteni, hogy hol a valóság és
hol az álomvilág, az egészségük (életük) rovására ment).
Volt olyan eset, hogy pár fiatal srác kiment egy parkba és bárdokkal
agyonvágtak mindekit, mivel azt hitték, hogy az Ad&d világában vannak.[Noé-nak például
amcsiba volt egy haverja, aki annyira a játék rabjává
vált hogy a háztetőkön mászkált
éjszaka...]
 

Na de nem
ez a lényeg, hanem az, hogy ez a játék annyira nagy
ötlet volt, hogy sorra jelentek meg az új cégek saját
szerepjátékokkal, melyeknek más rendeszerük volt,
más világok, más istenek stb. Mára már
mindenféle szerepjáték kapható a piacon. Mindegyiknek
van valami egyedisége és újdonsága. A szerepjátéknak
mára már igen hatalmas rajongótábora van Magyarországon
is. Itt megtalálhatsz minden információt: rpg.hu. A
számítógépek fejlődésével,
bizonyos szoftverfejlesztőknek eszébejutott az a nagy ötlet,
hogy próbáljanak meg írni egy olyan játékot
ami egy ilyen fantasy-világban játszódik, amiben adott
egy vagy több karakter és ugyanúgy feladatokat kellett
megoldani, kincseket gyüjteni, stb. A szerepjáték
ezen formájának bizonyos fokig vannak előnyei és
hátrányai is…
 

Előnyök: 

- Nem kell
magadnak elképzelned a helyszíneket(házak, épületek,erdők,
stb) mert minden rajzolva van.
 

- Nem kell
elképzelned a szörnyeket, élőlényeket
 

- Vannak
hangok, zenék amik megteremti a játék atmoszféráját.
 

- adott világok
nagy hőseit, láthatod meg hogy, hogyis néznek ki valójában
 

- Látható
vizuálisan minden:  a fegyverek, tárgyak stb
 

- az elképzeléseid
alapján kialakított hősöddel, megküzdhetsz
más emberek(játékosok) hőseivel.
 

Hátrányok: 

- Nincs
teljes mozgás szabadságod
 

- Hiányzik
a tényleges szerepjátszás
 

- Csak harc
és adott küldetések vannak
 

- Mindig
kötve vagy valamihez
 

- Elromolhat
a kimentet állás ;-)
 

Valakinek
a számítógépes szerepjátékok,
valakinek pedig a rendes szerepjáték tetszik. Véleményem
szerint az a legjobb ha kipróbálod mind kettőt. Mondjuk
gyenge jelleműeknek nem ajánlom az eredeti papíros
formát ;-). Boncolgathatnám még a témát,
de mi ugyebár nem szerepjáték lap vagyunk, éppen
ezért rátérek a számítógépes
RPG -re. Mivel Kult kollégám a
másik oldalon elemez szinte mindent :-) éppen ezért
inkább azokról az RPG proggykról írok amik
tetszettek nekem.
 

Az első
kedvenc, C-64-en a Times Of Lore volt.Ez a progi nagyon szuper volt.
Felülnézetből kellett mászkálni és lecsapdosni a szembe jövő
banditákat, útonállókat. Jó nagy faluk
voltak, tele NPc-kel, akik mindig valami szivességet kértek. Összeségében
jókat elszórakoztam vele amíg el nem romlott a lemezem,
hehe.
 

Ezután
Pc-n legelősször az Eye of the Beholder sorozattal ismerkedtem
meg. Végig nyomtam mind a 3 részt, de legjobban a 2. rész
fogott meg, mert annyira jó volt a story-ja. A gonosz pap a végén
igen csak nagy meglepetést okozott, amikor kiderült róla,hogy nem is pap, hanem egy vörös sárkány, csak emberi
alakban nyomult. Az első rész átlagos volt, a 3. rész
pedig nem igazán tetszett, de monduk már a fejlesztő
csapat is más volt.
 

Valamelyik
haverom adta a Wizardry 7-et.
 

Ez volt az
a játék amit sohasem bírtam abba hagyni. A haverokkal
éjjel-nappal ezzel a progival játszottunk. Mindenki dicsekedett
a saját csapatával és mindenkinek volt egy külön
kis füzete amibe jegyzetelgetett. Az volt a baró aki tovább
tudott jutni mint a másik. Sose tudtunk rájönni, hogy
mit kell mondani Brother Tshober-nek a hídon ;)), végülis
nagy nehezen rájöttem és beírtam a kis füzetembe;);
volt is érte harc. Annyira fanatisták voltunk hogy éjjel-nappal erről a progiról beszéltünk és
ha beteg voltam még az ágyba is bevittem a gépet, hogy
ott játszhasszak tovább vele.
 

Lands Of
Lore
 

A Lands Of
Lore -bár igaz, hogy nem az a szokványos Rpg-, de szerintem
ez a játék életveszélyesen nagyott nyújtott
abban az időben amikor kijött. Nagyon jó story, iszonyatosan
szép grafika és k*rva jó zenék jellemezték
a progit. Akár hányszor leültem elé, sose tudtam
felállni elöle. A játék menete nem volt se nem
túl nehéz ( a la Wizardry 7 amiben ugye, igen nagy kavarások
voltak) se nem túl könnyű, egyszerűen pont jó
volt. Nem értem, hogy sok újság miért hordta
le abban az időben a programot. Unalmas időszakokban még
mindig elővenném csak hát nem megy csak 386-on :((. 
 

A Betrayal
at Krondor
is ott van a legjobb Rpg között, mivel bár
a játék felépítése grafikája
(vektor + digi) nem a szokványos volt. Elősször én
is borzongtam tőle, hogy ugyan már miez a .. és be
nyomtam inkább a Lands Of Loret, de idővel unalmamban mindig
elővettem és egyre jobban megtetszett. Nemsokára
már azon kaptam magam, hogy a haverok is ezt nyüstölik;).
Nagyon tetszett benne a realizmus a fegyvereknél, páncéloknál
és imádtam a ládák kombinációjit
is megfejtegetni( Txt-be levoltak írva ;)).Ennek a játéknak
is életveszélyes zenéi voltak, mi sem bizonyítja
jobban, hogy muterom is azt mondta rá hogy jó a zenéje,
pedig ő még a számítógép hangjától
is kiakad ;) 
 

Darklands
Erre a progira is rászántam pár hónapot,
bár a haverokkal nem igazán értettük a lényegét
annyira egyedi volt a rendszere és a szövege is; igen kemény
angol tudást is igényelt. De azért elég jókat
játszottunk vele.
 

Arena a
nagy csalódás. Első ránézésre
nagyon jónak igérkezett a program. Tele volt jó ötlettel
megvalósítással, nagyon szép grafikája
volt.
 

De a küldetések
nagyon unalmasak, bugyuták voltak. Semmi különlegesség. Egy
kis idő ráfordításával egy nagyon jó
RPG-t csinálhattak volna a fejlesztők.
 

Arena 2
ez már jobbnak igérkezett, csak itt egy volt a gond. Rettenetes
gépigény. Pár pályát megcsináltam
a progiban, de utána akkora nagy városok, labirintusok
jöttek, hogy nem tudtam továbbmenni a gép lassúsága
miatt.
 

Darksun
nagyon  jó kis progi volt. Elvolt találva az egész. A
játékban nagyon jól kivolt találva a többkarakteres harc.
A haverokkal ezt a progit is nagyon sokáig nyüstöltük,
csak az utolsó csatát nem bírtuk sose megnyerni mert
annyian jöttek. Végülis az egyik haverom csinálta
meg részegen. A mákos ;). A végén annyira beleőrültünk
hogy megvettük a Darksun boxed set-et.
 

Darksun
2
Ez a rész nagyon gyenge volt, mind grafikailag, mind a story szempontjából .A
készítők is mások voltak.
 

Ultima
8
 
 

Sajnos én csak a 8-ik résznél
kapcsolódtam be, de akkor igen keményen hiszen iskolába
se jártam miatta;). Nagyon megfogott a szép renderelt grafika
és a szabadság + a story, mivel olyan sötét volt
az egész. A játék zenéje ott volt a szeren és
a hangulatot Guardian beszólásai mindig felpumpálták
az egekbe. Tetszett még benne a varázslat rendszer, jók
voltak a varázslatok is. Egyedül az idegesített benne,
amikor ugrálni kellett, mert ez nem a legjobban volt megoldva. Haverjaimnak
valami oknál fogva nem tetszett. Ő bajuk 
 

Ultima
Underworld 1-2
Nagy durranás volt mindkét rész,
bár az elsővel nem játszottam annyit de a 2.-at éjjel-nappal
nyüstöltem. Itt is megvolt az a sötét tipikus
Ultima hangulat, amitől rendesen bele tudod magad élni a
játékba. Ennek a proginak volt elősször teljes
3D a grafikája.
 

Cobra Mission/Knights
of Xentar
Haverjaim nagy kedvencei voltak ezek a játékok,
végig nyomtuk mind a 2 progit. Nagyon nagy sónak tartottuk
mindkét részt, mert akkor láttunk elősször
manga grafikákat, bár a 
Knights
of Xentar kicsit hentaisabb volt. Na meg ugye a Cobra Missionba ha megmentetted
a nőt fellehetett utánna hívni telefonon és
party time ;))…A Cobra Missionba kb 2 hétbe tellet mire rájöttünk
mit kell csinálni a szájjal meg a kézzel,
laszzóval, műanyag banánnal a nőkön…
A Knights of Xentarban pedig a hófehérke és a 7 törpén
nevettünk állandóan.
 

Ravenloft1-2,
Stone Prophet, Menzoberranzan
Kicsit eldurvult alkotások voltak,
de ezeket is végignyomtuk a haverokkal.Imádtuk, hogy szerepelt
a játékban Drizzt, meg a párduca, hogy láthatuk
Ravenloft híres vámpírját Stradot stb. Bár
a grafika nem az erősségük e progiknak de hangulatot
tudtak belevinni a készítők. A zenék itt is
nagyon súllyosak voltak, főleg a Menzoberranzan-ban. 
 

Might and Magic saga ami
most éppen a 6. résznél tart. Bár én
láttam pár részt de nem igazán fogott meg egyik
sem. Az új 6. rész sok mindenkinek tetszik, isteníti
mindenki, én megnéztem már csak azért is. Hát
mit mondjak, szerintem eléggé elcsépelt, erőltetett
az egész és állítani merem, hogy a Betrayal
at Krondor kb 100-szor veri ezt a progit.. 
 

Lands Of
Lore 2
: Sokan öszehasonlítják az első résszel
ami szerintem nem teljesen igaz, mivel szinte teljesen más az egész,
mondjuk a harc rendszer a szokásos. Szó ami szó kicsit
el Usa-sodot a progi, de még mindig nagyon jó a story és
a hangulat, a zenészek pedig ismét hozták a formájukat
pl: Istenek városának a zenéje: életveszélyes….
 

Blood Omen
Húúú ez a progi nagyon megfogott. Nagyon elvan
találva a hangulata, a story-ja és természetesen a
zenéi is. A progi story-ja az, hogy egy fiatal harcost leverdesnek útonállók
és a harcos nem hal meg hanem egy kriptában éled újra
és azt veszi észre, hogy vámpír lett… Tele
van nagyon jó ötlettel a progi pl. az életünket
úgy tudjuk tölteni, hogy kíszívjuk az ellenfeink
vérét, stb.
 

Diablo 

A nagy ász. Amikor
kijött a demója mindenki elvolt tőle ájulva,
én is. A névnapi lóvémon meg is rendeltem. Aztán
amikor megjött a Cd, beraktam és elkezdtem vele játszani
és nagyon rosszul lettem amikor megláttam, hogy mindig csak
templomba kell lemenni és kész. Többet vártam
ettől a progitól, de a végén rá kellet
jönnöm, hogy csak egy szimpa gyüjtögetős-akció
játék, Fantasy környezetbe bújtatva. Mondjuk ez
nem azt jelenti, hogy rossz játék, sőt az egyik kedvencem
volt. Párszor kipróbáltam a Battle Net-en is, de miután
összeakadtam pár csíterrel (1. szintű mágus-nak
bottal egy ütés volt a 27. szintű Harcosom) inkább
abbahagytam az egésszet.
 

Hellfire 

A hivatalos
kiegészítő a Diablo-hoz. Igényesen lett megcsinálva, csak
itt az a különbség, hogy a földbe kell lemászni
nem a templomba. Elégé nem illik ehhez a világhoz az
alienes beütésű rovarok világa, de meglehet szokni. A
démon kriptája viszont nagyon szépen lett megcsinálva. Összeségében
egy nagyon jó kiegészítőt írt a Blizzard.
 

Nos ennyi! Mondjuk kihagytam egy csomó
rpg játékot mivel sajnos nem találkoztam velük,
de Kult a másik oldalon úgyis leír szinten
mindent ;). A lényeg az hogy, mostanában nem igazán
jönnek ki ötletes Rpg-k, sőt nem is jön ki semmilyen. A
kiadók már csak a grafikára és a Cd-k számára
hajtanak. Összedobják gyorsan a programot, csinálnak
neki jó nagy reklámot és kész.Hol
van bármely új játéknak akkora hangulata mint
a jó öreg cuccoknak? Hol vannak a jó atmoszférikus
zenék ? A válasz: Sehol…

Vader


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.