LFG.HU

D. P. Manfréd
ismertetőCimkek

„Felraktam egy Hendrix-lemezt, mire a fiam megkérdezte: Apa ki ez?
Én meg ezt válaszoltam: Fiam, ez az Isten!
Robert Plant a Led Zeppelinből”

Ezer évvel ezelőtt (vagy csak húsz éve lett volna?) Joe-val elmentünk egy Hobó-koncertre, ahol pompásan szórakoztunk, lévén addig sose hallottunk blues zenét, Doors és Hendrix számokat is csak módjával. Ja kérem, akkoriban még nem voltak kereskedelmi adók, a Kossuth rádió pedig másféle műsorpolitikát folytatott.
Szóval ott üldögéltünk a szabadtéri színpad előtt, amikor elhangzott a Hey Joe – Hobó és Deák Bill előadásában. Hendrix emlékére. Akkor és ott nagyon megfogott.
Később aztán volt alkalmam meghallgatni pár lemez az „Istentől”, de egy-két számot leszámítva nem igazán nyerték el tetszésemet. A „Purple Haze” és a ”Foxy Lady” például bejött, de itt nagyjából végére is értem a felsorolásnak. Pár év múlva a woodstocki fesztiválról készült tripla albumon felbukkant még pár nótája, amelyek tele voltak tűzzel, de ezzel aztán tényleg elfogytak a nekem tetsző Hendrix-számok.
Pályafutásával sem foglalkoztam különösebben, bár 1970-ben bekövetkezett, máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála engem sem hagyott hidegen.

Úgy tűnik, mostanra ért be a fejem lágya ahhoz, hogy utánanézzek, ki is volt Jimi Hendrix valójában. Ehhez aztán kapóra jött Corianne Ullrich könyvecskéje, amelyből végre megismertem, honnan jött, miféle zenei hátérrel rendelkezett az „Isten”. A vékonynak tűnő könyv első látásra felszínesnek tűnhet (már csak a rövidke terjedelem miatt is), ám a látszat ebben az esetben alaposan megcsalja a gyanútlan szemlélőket.
Ugyanis meglepően gazdag ismeretanyagot csöpögtet fejecskénkbe: megemlít minden fontos eseményt, bemutatja a gitáros életében fontos szerepet játszó zenészeket, menedzsereket, sőt, néhányat a számtalan nő közül is, aki kapcsolatba került vele.

A tényekből és a visszaemlékezésekből egy olyan gitáros zseni elevenedik meg előttünk, aki megszállottan kereste az új hangzásokat – és önmaga zenei korlátait. Ha nem voltak éppen koncertturnén, képes volt minden este lemenni egy klubba, hogy ott aztán hajnalig zenéljen együtt ismeretlenekkel.
Vérében volt a zene, együttesével úgy jutottak el a világhírig, hogy mindeközben nem, vagy csak nagyon keveset próbáltak. Koncertjeikre is inkább az improvizáció, mintsem a tudatos tervezettség volt jellemző. Ezt a sikerekkel és mélypontokkal egyaránt tarkított pályafutást, ezt az érdekes személyiséget ismerteti a szerző.

Végezetül: Alapos életrajz, diszkográfia, dalszövegek, fotók, koncertplakátok, visszaemlékezések és saját szavai idézik fel azt a 28 évet, amely Jimi Hendrixnek kijutott. Lemezei még most is kaphatók, de (a hozzáértők szerint) nem képesek visszaadni azt a hangulatot, amit a közönség előtt teremtett gitárjátékával, dalaival. A színpadon érezte igazán elemében magát – szomorú, hogy többet nem láthatjuk, amint fogaival játszik hangszerén, mielőtt felgyújtaná azt. R.I.P.

Magyar Könyvklub (2002)
Ára: 2200 Ft


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.