LFG.HU

Phoenix
ismertetőCimkek

Emberek! Saját értékrendem szerint ez a könyv elnyerte a „Február hónap könyve” megtisztelő címet. Mivel ez meglehetősen sokat elmond arról, mi a véleményem a könyvről, ennek részletezésétől most (kivételesen) megkíméllek benneteket. Így több időtök jut arra, hogy kíméletlen nyelveteket az rph.hu találkozón köszörüljétek.
A szerző neve eddig elsősorban sci-fi regényekhez kapcsolódott. Mi több, a „Marsbéli krónikák” és a „Fahrenheit 451” a műfaj alapművei közé tartoznak. Ezúttal azonban Bradbury gondolt egy nagyot, és új irányba kalandozott. Szerencsére.
Keze nyomán ugyanis megszületett egy misztikus elemekkel megtűzdelt, ugyancsak horrorisztikus alkotás. Pedig nem folyik benne patakokban a vér, nem fröcsögnek testnedvek és belsőségek, nem sétálnak benne olyan halottak, akiknek nincs jobb dolguk, mint az élők riogatása, és folytathatnám még a felsorolást. De nincs értelme. Sokkal inkább azt emelném ki, ami van benne: misztikum–borzongás–stílus.

Az utószóban Bradbury elmeséli a regény születésének történetét, ezért akit érdekel, ne fogja vissza magát: szerezze be a könyvet és olvassa el. Az egészet. Elejétől a végéig. És akkor ő is részese lesz a csodának. Annak, ahogyan a szavak rendezetlen halmazából és a mondatok kavargó kupacából megszületik a MŰ. Csak így, szerényen.
Ízelítőül íme egy idézet:
„Hajnalban egy mennydörgéssel megpakolt kamion gördült végig a hűvös égen, szikraesőt szórva szerteszét. Puhán hullott az eső a város kupoláira, kuncogott az ereszcsatornákban, különös, föld alatti nyelven, dünnyögött az ablakok alatt, ahol Jim és Will barangolt szeszélyes álmok között, az egyikből kicsúsztak, máris próbálták föl a másikat, de valahogy mindet ugyanabból a sötét, penészes anyagból szabták.”

A történet egyébként egy őszi estén kezdődik, amikor már mindenki alszik és a múltról, vagy a jövőről álmodik. Mindenki, kivéve azokat a vándorcirkuszosokat, akik az éj leple alatt érkeznek a kisvárosba. Sajnos ezzel a mondatommal nem mondtam igazat.
Ébren van ugyanis még két – fiú, Jim és Will is, akik nem tudnak ellenállni a kísértésnek (vagy inkább a kíváncsiságuknak), ezért olyan dolgokat látnak meg, amiket nem kellene. Sötét árnyék emelkedik az égre, egy gőzorgona magától játszik, a vagonok körül pedig groteszk alakok suhannak.
Ez így elsőre lehet, hogy nem tűnik annyira ijesztőnek, de gondoljatok bele: sötét van, hideg van, fúj a szél, fák között az éjszaka neszei hallatszanak és ráadásul nagyon-nagyon különös dolgokat láttok – mindezt nem egészen tizennégy évesen. Szerintem ti is megijednétek és elszaladnátok (én legalábbis biztosan). Nos, a fiúk is így tesznek.
Reggel felkel a nap, megnyugtató fényében valószerűtlennek tűnik minden, ami az éjszaka sötétjében történt. Ám újra eljő az alkony, és ismét életre kel mindaz, amit magával hozott az Egyesült Árnyszínház és a világhírű Pokolbéli Társulat. És immár nem a fiúk mennek hozzájuk, hanem ők mennek a fiúkért. Valószínűleg nem teadélutánra akarják hívni őket. Vagy ha mégis, hát nagyon csalódott lennék. Vagy inkább meglepett.

Tudom, hogy sablon duma, de ezt tényleg el kell olvasni. De tilos gyorsan, kapkodva, hiszen annál sokkal több „látnivaló” van benne. Hatásosságát nem a naturális élveboncolással éri el, hanem a viszonylag egyszerű alapötlet teljesen egyedi stílusú kidolgozásával. Ja, majdnem elfelejtettem: minden tiszteletem Pék Zoltáné, a fordítóé.

Európa Könyvkiadó (2002)
Ára: 1600 Ft


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához