LFG.HU

tarsasjatekok.com
Petrus
novellaCimkek

…A szürkére mázolt kétfedeles Raya megbillent az oldalán végigsöpr&otilde sorozattól, és az ork pilóta kétségbeesetten bukott alá a mélyebb rétegekben húzódó füstfelh&otildekbe, hogy elrejtse gépét a támadó el&otildel. A fels&otilde szárnyon és a géptest középs&otilde részén a cakkos szél&ucirc sebszájak körül csíkokban felhasadozott a vízhatlan fed&otildeponyva és el&otildevillant alóla a kilyuggatott, behorpadt fémburkolat tompa szürkesége, de a fontosabb berendezéseket nem érte találat, a gép irányítható maradt.

A zöldszín Otti elf pilótája széles ív&ucirc ereszked&otilde spirálba döntötte a gépét és úgy figyelte a tekintetével a Raya esetlennek t&ucircn&otilde bukdácsolását. Leírt egy S-kanyart, aztán alábukott &otilde is a s&ucircr&ucirc sötétszürke füstbe. Odalent, a mélyben el&otildevillantak az örökké áramló láva mélyvörös foltjai – melyb&otildel roppant fennsíkokként álltak ki a világot alkotó szárazföldek néhol kétlépésnyi, néhol kontinensnyi platói -, de mind az ork, mind az elf vigyázott arra, hogy ne közelítse meg a felszínt, különben a gépük fémalkatrészei úgy áttüzesednek, hogy besülnek a motorok, elolvadnak a merevít&otildek, és a gép irányíthatatlanul zuhan alá a megsemmisít&otilde pokolba.
Az ork vaskos pilótaszemüvege alatt motyogva átkozta a balszerencséjét, hogy pont most kellett belefutnia a Silänier Szövetség határvadászaiba, ráadásul a kémhajót sem vette észre id&otildeben, úgy megbújt a páralecsapó lemezekkel kidekorált vízgy&ucircjt&otilde léggömbök mögött. A szivar alakú, negyven méteres, áttetsz&otilde burkolatú léghajó, alján a csónakszer&ucirc gondolával valószín&ucircleg már mérföldekr&otildel kiszúrta és a távcsöves határfigyel&otildek id&otildeben tudták értesíteni a vadászaikat fény- vagy telepatikus jelzésekkel. Még szerencséje is volt, hogy csak egy régi Otti volt a közelben, a könnyebb, fürgébb, gyorsabb elf gépek valahol máshol késlekedtek éppen és &otilde nem akarta megvárni, míg megérkeznek és agyaggalambként szedik le az égr&otildel.

A füstfelh&otildebe érve balra bevágott, visszavett a gázból, hogy sz&ucirckebb ívet vehessen, aztán a lefelé bukó Otti alatt keresztben elsuhanva újra teljes gázt adott és a léghajó felé fordult. Az elf hajó rézsút felette állt a leveg&otildeben, oldalsó géppuskái tehetetlenül forgolódtak, nem tudtak akkora szöget befogni, amilyen irányból az ork támadott. Mikor l&otildetávolba ért, megrántotta a kormány melletti kallantyút és a szárnyak alatti két pilonra er&otildesített géppuskákból golyózáport zúdított a nagyméret&ucirc testre. Még céloznia sem kellett egy ekkora testtel szemben. A lövedékek felszántották a vékony, de er&otildes gázburkot és a gondola hátsó – oldalsó részét is találat érte. Üvegszilánkok hullottak alá a mélybe és egy alak bukott ki félig a törött ablakokon, vérmocskos ruháját meg-meglebbentette a szél.
Az ork vastag ajkai zord mosolyra húzódtak, megvillantak az alsó agyarait díszít&otilde sárgaréz századosi rangjelzések, de az Otti már rajta is volt, a hátsó szárnyakon végigsepr&otilde golyókopogás jelezte érkeztét.

Az öreg elf gyártmány nem volt túl fürge, viszont man&otildeverez&otildekészsége legendás volt, nem véletlen, hogy még a tizenöt éves els&otilde példányokat is nagy becsben tartották, gondosan javítgatták. Egy tapasztalt veterán keze alatt majdnem felért a legújabb, legfürgébb Manta, vagy Nazshul típusokkal. Ennek az Ottinak a pilótája nem lehetett túl tapasztalt, mivel a l&otildetáv határáról nyitott tüzet – vagy talán elég tapasztalt volt ahhoz, hogy így elvonja az ork figyelmét a léghajóról – és a golyók nagy része ártalmatlanul suhant el az ork gépe mellett, de ami betalált, az elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a magassági kormányt és cafatokká tépje a vezérsíkokat irányító kábeleket.

A Raya újra megbillent, de most már nem az ork akaratának megfelel&otildeen. Az elégedett vigyor elt&ucircnt, a mélyzöld arc ráncai megfeszültek az összpontosítástól, a vaskos kezek ráfonódtak a kormányra és a gázkarra. A bumfordi gép bukdácsolva ereszkedett, de az ork tapasztalatának köszönhet&otildeen nem zuhant alá irányíthatatlan dugóhúzóban. Az elf Otti így már könnyedén beérte a harcképtelen gépet, melléállt és átintett az orknak, mire az visszaintett valami csúnyát és egy szitkot harsogott a szélbe. Az ork egy alacsonyabban fekv&otilde sziklaplató felé irányította a gépet, majd mikor a közelébe ért, rögzítette a kormányt, kicsatolta a pilótaszék szíjait és kikászálódott a gépb&otildel. Fekete, bélelt b&otilderdzsekije, sötétzöld nadrágja lobogott a szélben mikor kiugrott, és rövid késlekedés után megrántotta a hátára csatolt ejt&otildeerny&otilde zsinórját. Az erny&otilde kibomlott, a pántok belevágtak a vállába, de a zsinórok szerencsére nem gabalyodtak össze és utána már csak azzal kellett tör&otildednie, hogy a plató felé irányítsa magát.
A Raya, sok csata gy&otildeztese, tizennégy lel&otildett gép jelzésével az oldalán alábukott a füstfelh&otildebe és végleg elt&ucircnt a szem el&otildel. Az ork szomorúsága csak akkor adta át a helyét egyfajta zord vidámságnak, mikor a golyólyuggatta, lassan ereszked&otilde elf léghajóra nézett…

(Ez a kis szösszenet egy új világötletemhez született 2002. március 7 -én.)


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://member.rpg.hu/peterpg/]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához