LFG.HU

HammerTimeCafe
Grosmar
novellaCimkek

Jake ott kuporgott a dohos szoba sarkában. Egy gyenge lámpa pislákolt csak. A falakon kívül a rácsok az egyedüli barátai már nagyon hosszú ideje. Az egyetlen, “akik” még meghallgatják Őt.
Az órák és napok már nem jelentettek számára semmit. Mivel ablak nem volt, így nem tudta (és már nem is akarta tudni), hogy éjjel van- e, vagy esetleg nappal. Már napok óta nem evett semmit, mivel az ételadagoló elromlott, és senki sem jön megjavítani.
Talán jobb is így neki. Ahhoz túl gyenge, hogy megölje magát, ám az éhhalál segítene rajta.

Pedig mikor kiképezték, az első amit megtanítottak neki, hogy ha fogságba esik azonnal ölje meg magát, ha nem lát kiutat a menekülésre. De Ő már lelkileg túl gyenge volt hozzá, hogy megtegye.
A némaságot csak Jake “beszélgetései”, és elnyomott halk sikolyok törték meg a némaságot.
Nem vágyott már semmire. Nem álmodozott a szabadulásról. Az egyetlen amire várt, az a kegyes halál. Legtöbb idejét próbálta alvással tölteni. Néha a családjáról álmodott. Sokszor kérdezgette magától, hogy vagyon élnek- e még.

Egyszer ajtónyikorgást hallott. Mivel az éhség miatt már nagyon le volt épülve, nehezen sikerült felállnia, hogy odamenjen a rácsokhoz. Egy alakot látott a hosszú folyosó végén.
Mikor odaért a cellához kinyitotta az ajtót, és érces hangon így szólt:
- Kövessen!
- Mi… Mi az? Hová megy…
- Kövessen! – mordult rá a furcsa alak.
Jake összeszedte minden erejét, és elindult az őr után. Hamarosan egy acélajtó előtt megálltak. Az ismeretlen beütött egy kódot, és ekkor az ajtó kinyílt.
- Menjen be!
Jake szó nélkül bement a helyiségbe. A szoba minden fala acélból volt, és csak egy asztal volt a közepén.
Az őr rázárta az ajtót. A katona ismét egyedül maradt. Le akart ülni a padra, ám a szélei nagyon vágták a lábait, így más alkalmatosság híján lefeküdt a földe.
Valamivel később bejött egy alak. Egy őr hozott utána két széket. A kísérő letette a székeket, kiment, és bezárta az ajtót.
- Üdvözlöm. Az Én nevem Nikolaj Haris. Az Öné pedig ha jól tudom Mr. Jake Williams.
Kérem foglaljon helyet. – ezzel odarakta az asztal mellé az egyik széket. Jake azonban meg sem mozdult.
- Kérem. Jobb a földön ülni? Nem jobb lenne az aszal mellett, kényelmesen? Legyen szíves üljön ide!

Ekkor a hadtiszt felállt a földről, odament az asztalhoz, és leült a székre.
- Köszönöm. – mondta Nikolaj, és odatolta a másik széket is, majd Ő is helyet foglalt.
- Szeretnék a közepébe vágni. Kiszabadulhat ebből a nyomorból. Ha aláír egy papírt, valamint választ valakit, de az egy amerikai – lehet férfi, nő, gyerek, öreg – és személyesen megöli, akkor kiszabadulhat innen, és kap egymillió dollárt, valamint új személyazonosságot. És most mondanám a másik lehetőséget. Ugyanúgy alá kell írnia egy papírt, de ekkor Ön és több millió amerikai társa meghal. A többiekkel egy hidegfúziós bomba, Önnel pedig mi végzünk. Jól gondolja meg, hogy melyiket választja.
- Miért ajánlják fel nekem ezt a lehetőséget? – kérdezte Jake elhalt hangon.
- Mármint a szabadulást? Már nincs szükségünk magára, és úgysem hinne senki sem önnek, hogyha elmesélné bárkinek is. Több mint 7 éve halottnak van nyilvánítva.
- És miért kell ahhoz megöljek valakit, hogy szabadon engedjenek?
- Sajnálom, de a lelkemre kötötték, hogy ezt ne mondjam el. Most magára hagyom. Gondolkodjon egy kicsit. Holnap visszajövök. – ezzel összeszedte a felszerelését, és kiment a teremből.

Jake, mintha nem történt volna semmi, lefeküdt aludni. Különös rémálmai voltak.
Mikor letelt a gondolkodási ideje, megint nyílt az ajtó, és ismét ott állt Nikolaj.
Jake felébredt a kintről jövő fényre. Feltápászkodott, és odaült az asztalhoz. Nikolaj is helyet foglalt.
- Nos. Sikerült döntenie? Odaadom magának a két szerződést. Ha a baloldalit írja alá, akkor a szabadulás és az Ön által választott amerikai halála, ha a jobboldalit, akkor az Ön és milliónyi amerikai társának a halála. Tessék, egy toll.

Jake töpreng egy picit, majd megragadja a tollat, a papír felé hajol, és aláírja…

A jobb oldalit…
- Örülök, hogy megismertem – szól Nikolaj, majd összeszedi a holmiját és kimegy.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához