LFG.HU

HammerTimeCafe
Grosmar
novellaCimkek

Végre… Végre újra beszívhatom a friss levegőt.
Megszöktem a börtönből. Nem bírtam a fegyházat. Újra szabad vagyok!
De vajon meddig? Ám most ezzel nem törődök. Csak a szabadságra figyelek.
De mi ez? Mi történt? Olyan furcsa minden. Rég volt, amikor utoljára a szabadba lehettem, de nem ennyire… Ennyire nem lehet… Más! Teljesen más!
Már nem emlékszem. Vagy ennyi változás történt? Minden olyan zavaros.
Nem értem! Az a sok ember. Hová sietnek? Mi a dolguk? És azok a villódzó fények. Szinte belefájdul a fejem. Túl hangos!!! Nem bírom!
Bárkihez ha szólok olyan furcsán néz.
Mi történt az elmúlt idők alatt? Olyan mintha nem is a saját bolygómon lennék. Pedig itt vagyok. Szívem mélyén érzem.
Bármerre járok, óriási üveg tornyokat merednek az ég felé. Vajon élnek benne emberek?
És mik ezek a bádogdobozok? Mindegyikben ül néhány ember. Vannak köztük nagyobban is. Vajon mit csinálnak ott azok az emberek, és hova viszi őket a bádogszekerek? Őket is a börtönbe szállítják? Emlékszem… Régen engem is egy hasonlóval vittek el.

Csak céltalanul bolyongok. Néha látok embereket a földön ülve, kalapot tartva maguk előtt. Mit csinálhatnak?
Annyira különös. Nem csak a környezet, de a természet is más… nagyon más. Az ég kékségét fehér foltok törik meg. És van egy sárga korong is ott fent. Ha belenézek szinte megvakít. Vajon hogy kerültek oda?
Olyan mintha az emberek alatt néhol járkálna egy másik is. Az ikertestvérük lenne? A földön lévő alak néha eltűnik, néha meg zavarosnak látszik. De hát a talpuk összeér! Hisz ez lehetetlen! Magamat is láttam már. Lehajoltam, hogy megérintsem, de ekkor zavarossá vált, és eltűnt. Csak valami nedves anyag maradt utána.
És mik azok a sötét foltok a földön, amit az emberek maguk után húznak? Tán` valami bűnt követte el, és ez tettük jelképe. De hát akkor nincs egy tiszta lelkű ezen a helyen?
Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem értek semmit. Nincs itt semmi keresnivalóm ebben a különös világban.

Hé!!!??? Kik ezek?! Mit akarnak tőlem?
Neeee! Engedjenek el! Nem akarom!!! Megint visszavisznek! Újra az a fehér hosszú ujjú ing… Rám húzzák és az ujjak végét összekötik a hátam mögött. Ismét ez e görnyedt testhelyzet.
Betuszkolnak a bádogdobozba, és elvisznek. Hallom, amint rólam duruzsolnak valamit:
-Na végre, elkaptuk ezt a szökött beteget…


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához