LFG.HU

Thirlen
VegyesCimkek

Háttér: Valamikor a 17. század végén született Dél-Angliában, Wales-ben, egy nemesi család egyetlen gyermekeként. Családjának eredetileg valamelyik angol király adott jutalmul nemesi címet és földet Wales-ben, amiért nagy szolgálatokat tettek neki Skóciában. A fiatal William úrfi nagyon jó észbeli képességekről tesz tanúbizonyságot, így már egészen korán, öt évesen elkezdődik szigorú tanítói alatt az oktatása a latin nyelvre, és a Hét Szabad Művészetre, a Septem Artes Liberalis-ra. Szigorú tanítói egytől egyig kiváló véleménnyel vannak róla, gyorsan tanulja a tudományokat. Apja abban reménykedik, hogy az éles eszű fiú majd visszaállítja a család nevét, és ismét virágzásnak indulnak a McIntire földek. Azonban pár év múlva (pontos dátumokra manapság már ő sem emlékszik), amikor apja egy vadászbaleset során életét veszti, a sokk elől a könyvekhez menekül. Napjai nagy részét a lassan leromló családi várkastély könyvtárában tölti, és valamikor ez idő alatt ébred rá saját tündértermészetére. Nem rázza meg különösebben a dolog, lelke mélyén mindig is tudta, hogy ő más, mint a többiek.

Kis könyvgyűjteményében mindent gyűjt, amiben csak betűk vannak, és mindent el is olvas. Kedvence Shakespeare, bár véleménye szerint a Szentivánéji álmon kívül az összes többi tűzrevaló szemét. Viszont rettenetesen sajnálja, hogy vagy egy évszázaddal elszalasztotta Shakespeare-t életében, mivel úgy hiszi, hogy tudott volna jobbakat is írni, ha ezt megmondja neki. Új tündér létében még kevesebbet törődik a birtok ügyeivel, továbbá csaknem minden bevételt új könyvek beszerzésére fordít, így a McIntire birtok lassan elsorvad. 1719-ben, amikor megjelenik a Robinson Crusoe, feltámad benne a kalandvágy, hogy ő is mesés kalandok részese lehessen, de az elindulást több évtizeden át halogatja. A hosszú külországi utakra fölkészülve egy Boggan kereskedőtől jutányos áron (pár pletyka egy ifjú katonatisztről, bizonyos Cromwellről) beszerez egy hosszú fehér selyemsálat, amelyik lehetővé teszi viselőjének, hogy bármilyen nyelvet beszéljen és megértsen. Az 1726-os Gulliver után eldönti, hogy felkeresi Anglia gyarmatait, de ezután újabb több éves halogatások következnek. Végül, amikor az addigra csaknem teljesen elhagyatottá váló kastélyában egy váratlan tűzvész során leég a teljes könyvtára, már igazán nem halogathatja, és hajóra száll. Titokban reménykedik, hogy ő is hajótörést szenved, mint Robinson, de hajója rendben befut Franciaországba.

Rögtön megérkezése után összefut néhány vörössapkással, és ennek következtében lóhalálában távozik az országból. Ezután hosszasan kóborol Európában, magát általában vándorló tudósnak adva ki, aki a kolostori könyvtárakat járja végig tudást keresve. Vándorol tehát Európa nagy könyvtárai között, és arról álmodozik, hogy felkeresi a gyarmatokat, és olyan kalandokat él át, mint a könyvek hősei. Nem foglalkozik a nagyvilággal, csak a könyveknek él, tapasztalata alapján a hírek általában valaminek a pusztulásáról szólnak. Így nagyon letöri annak híre, hogy 1736-ban Kína lezárta határait (Marco Polo-t is olvasta…), illetve hogy 1751-ben megalapítják a világ első őrültek házát, méghozzá pont Angliában.

Végül Versailles-ban lesz a királyi könyvgyűjtemény egyik raktárosa/könyvtárosa. Ezt nagyon élvezi, mivel nyugodtan olvasgathat a rengeteg könyvből kedve szerint, tekintve, hogy a francia arisztokraták általában nem olvasással múlatják az idejüket. Egész megkedveli az országot, sajnos azonban a francia forradalom kitörtével a könyvtár leég, neki pedig ismét menekülnie kell a puszta életéért. Hatalmas bánatára mágikus sála is ott ég a tűzvészben. Ismét vörössapkások üldözik falkában valamilyen ok miatt (ami valószínűleg az éhség), akiket határozottan kezd egyre inkább nem szeretni. Úgy dönt, Amerikába megy indiánokat látni és aranyat ásni, és ezúttal tartja is magát elhatározásához. Sajnos a hajó, amivel megy, ezúttal sem szenved hajótörést, rendben befutnak Washington kikötőjébe. Mélyen beutazik a lassan alakuló Egyesült Államok területére, de legnagyobb bánatára nem talál igazi könyvtárakat. Amikor végül rátalál egy aprócska, tündéri könyvesboltra, azonnal átveszi tulajdonosától, (egy Fulton nevű Nockertől, aki az érte kapott pénzen végre hobbijának, a hajóépítésnek élhet), és attól kezdve nem is nagyon utazgat. A történelem viharait attól kezdve derűs, távolságtartó érdeklődéssel szemléli, de csak biztos kis boltocskájából. Az, hogy az eredeti poros kisváros helyett azóta egy hatalmas város nőtt az üzlete körül, kicsit zavarja, de nem nagyon törődik vele, amíg van valami olvasnivaló a könyvtárában.

A könyvesbolt: Evergreen egyik kis, régi házakkal telezsúfolt utcájában van, ahol a keskeny, autóval nem járható utcát egytől-egyig műemléknek nyilvánított épületek veszik körbe. A kis könyvesbolt már évszázadok óta ezen a helyen található meg, bár magára a boltra nem sok minden utal, csupán egy befüggönyözött, poros kirakat, és egy lefelé vezető lépcsőben folytatódó ajtó. Maga a bolt világi szemmel csupán egy poros kis könyvesbolt, baloldalt egy poros könyvekkel megrakott asztallal és egy kopott olvasólámpával, mögöttük fura módon egy elnyűtt karosszékkel, jobboldalt pedig egy ósdi számítógéppel. A bejárattal szemben több hatalmas, párhuzamosan elhelyezett könyvespolc áll, akárcsak végig a falak mentén. Az első, két részből álló könyvespolc furcsa módon mintha boltíves bejáratot formázna. A bolt bal oldalán egy nyikorgó lépcső vezet föl a bolt lakásrészébe. Az egész helységre egyetlen tompa, dróton függő villanyégő vet fényt, és nagyon gyengén különös, kellemetlen szag terjeng (a titok az évtizedek alatt kikísérletezett felmosószerben van), az egyik távolabbi sarokban pedig pókháló virít. A bolt nyitva tartása esetleges, a kiszolgálásnál pedig alapvető a szúrós, veséig hatoló tekintet.

Csupán tündérszemmel mutatkozik meg a bolt valódi természete. Ez az apró kis bolt ugyanis kapcsolatban áll az Álommal, és a cseregyerekek számára némileg máshogy néz ki…

Ha egy cseregyerek merészkedik be a pocok közé, végtelen, félhomályba burkolódzó folyosón találja magát két megrakott, hatalmas könyvespolc között. Megfelelő vezető nélkül gyakorlatilag lehetetlen megtalálni a kijutást, hetekig lehet bolyongani a végeérhetetlen folyosókon, és ha valaki befordul egy sarkon és visszanéz, semmi biztosíték nincsen rá, hogy ténylegesen egy sarkot fog maga mögött látni, és nem egy messzire nyúló folyosót, vagy akár egy zsákutcát… A folyosókon legfeljebb öt-tíz méterig lehet ellátni a félhomály miatt, ha pedig valaki felmászik egy polcra (kb. 3-4 méter), akkor a szomszédban néhány megszólalásig ugyanolyan folyosót láthat, mielőtt a sötétségbe vesznének. Ha eldob valamit a polcok fölött, akkor azt soha nem fogja hallani koppanni… Itt-ott a folyosók egyhangúságát némi változatosság töri meg – hatalmas könyvlétrák, más típusú könyvek, ottfelejtett látogatók stb. A folyamatos félhomályt adó, nagyon gyenge fény forrása ismeretlen. Csupán a könyvtáros tud messzire látni benne, éles Sluagh érzékeinek, a sötétben látás képességének, és a polcokkal való különleges kapcsolatának köszönhetően. A bevitt fényforrások sem világítanak sokkal messzebb, továbbá a könyvtárban mindenféle tűz méretétől függetlenül fokozatosan kialszik.

A könyvtár igazi különlegessége azonban a mérete. Tündérek számára sokkal több könyvet tartogat, és megvan arra az esély, hogy gyakorlatilag bármilyen könyvet meg lehessen találni benne. Ez eleinte még egy ilyen tapasztalt tündért is zavarba hozott, mára azonban rájött, hogy ez egy olyan titok, amit soha senki nem fog megismerni, még egy ilyen vén Sluagh sem, mint ő. Egyszer céltalan kóborlásai során talált egy újabb hosszú folyosót, amin sétálva a papírkötésű könyveket felváltották a vászonkötésűek, majd lassan kezdtek föltünedezni a hatalmas, bőrkötéses kódexek. Ezen már megállt gondolkodni, és mivel szuperéles érzékeivel a messzeségben mintha a fatáblás kódexeket követően sok-sok tekercset látott volna, lassan megfordult, és szándékosan kimért léptekkel elsétált. Azóta szándékosan nem kereste annak a folyosónak a kezdetét, és ez eddig bevált. A vén Sluagh könyvtáros és a polcok között az évszázadok során egyfajta szimbiotikus kapcsolat alakult ki. Rájött arra, hogy a könyvtár egyfajta életre kelt, képes befolyásolni például önmaga méretét, dimenzióit, felépítését, tartalmát stb. Az idők során kialakult egyfajta irányítása, illetve különleges képességei is a könyvtárával kapcsolatban. Automatikusan megérzi, hogy merre kell mennie, merre találja a keresett könyvet, merre nem lenne ajánlatos mennie és hogy hol tud kijutni. Az egyik titka az, hogy hála az évszázadok során kialakult különleges kapcsolatnak, a könyvtár különleges dimenziói lényegében az ő elképzelései szerint alakulnak. Ha úgy akarja, becsukott szemmel felnyúl egy keresett kötetért, akkor pont azt fogja levenni, amit akart, vagy ha úgy akarja, három lépésen belül megtalálja a kijáratot. Mivel tudja, hogy milyen fontos a rendszeres testmozgás, minden reggel futócipőt, kifakult rövidnadrágot és szakadt pólót ölt, és lemegy egy kicsit futni a könyvtárba. Ha úgy akarja, hosszú órákon keresztül képes úgy rohanni egyetlen egyenes folyosón, hogy sem kanyarok, sem egyéb zavaró tényezők nem zavarják meg az egészségmegőrzésben (ebben a korban ez már nagyon fontos!). A rendszeres tréningeknek köszönhetően állóképessége a legjobb maratoni futókéval vetekszik, egészsége és ellenállóképessége alapján pedig akár az orvosok álma is lehetne.

A könyvesbolt előterében található a kedvenc fotelje, amelyben olvasgatva szokta eltölteni ideje nagy részét. Ízlése meglehetősen csapongó könyvek terén, minden érdekli – átlagosan öt percig. Itt az előtérben található még a számítógépe, egy ősrégi, hatalmas típus fekete-fehér monitorral. Ezen bonyolítja levelezése elektronikus részét a többi Sluagh-hal. A számítógép régi, idegőrlően lassú, és működés közben hangosan kattog valami a házban, de talán egy atomcsapás után is működne, soha nem volt vele semmi probléma a felsoroltakon kívül, és egy olyan ismeretlen operációs rendszer van rajta, amitől a legtöbb vírus zokogva összeomlik. Akárcsak a legtöbb felhasználó.

Egyéb lakók: A könyvtár egyik hátsó sarkában magasan fönt egy mesteri kidolgozású pókháló található. Ennek közepén trónol Mr. Jones, egy hatalmas, csak tündér szemekkel látható keresztespók. Sajnos azonban valamikor a 1800 után kölcsönösen megsértették egymást a Sluaghhal, és azóta kölcsönösen nem hajlandóak egymással egyetlen szót sem váltani. A dög mindenesetre minden reggelre visszaszövi a pókhálóját, így a takarítás alapvetően elveszett vállalkozás lenne, ha egyáltalán megpróbálná valaki.

Valamikor régen lakott a boltban a polcok alatt egy vén, félszemű, rettenetesen ravasz patkány is. Sajnos azonban ahogy öregedett, egyre szenilisebb lett, és végül a jelek szerint megpróbálta megrágni az egyik könyv sarkát. Máig rejtély, hogy hogyan tudott egyszerre negyvenkét könyvet magával rántani, amikor (alighanem) megcsúszott a polcon, de tény, hogy ennyi csapta agyon.

Lakásrész: A bolt fölötti rész, a bűbáj hatása itt még nagyon erős. Gyakorlatilag egy lakásnak átalakított beépített tetőtérről van szó. Itt található egy elég kicsi nappali, ahol a Nemes Teáit szokta tartani nagy ritkán, egy hálószoba, egy keskeny konyha, egy miniatűr fürdőszoba, és két titkos helység. A nappalit egy foszladozó kanapé, egy kis asztal, és néhány régi szék uralja, a falak mentén jókora bezárt szekrényekkel. Meglehetősen nagy a rendetlenség, könyvhalmok, képregénygyűjtemények, rejtélyes tárgyak sokasága borít minden talpalatnyi helyet. A hálószobában egy nagy, örökké bevetetlen ágy áll, apró éjjeliszekrénnyel. A konyhában a régi, megsárgult ajtajú hűtőszekrényben kétes szavatosságú termékek árválkodnak – Sluagh létére ugyan nem kedveli a bogarakat, de nem szeret bevásárolni járni…

A pici fürdőszobában a szokásos mosdó, WC és zuhanytálca, több kilónyi vízkővel.

Az egyik titkos helység a hálószobából nyílik, egy rejtett tapétaajtó kinyitásával. Apró, telezsúfolt szoba, itt tartja titkos szenvedélyét, a jóslással kapcsolatos tárgyainak a gyűjteményét. Van itt minden, kristálygömb (kicsit repedt), televízió (csak statikus zajt mutat bekapcsolva), koponya, teknőspáncél stb. Különböző dobókockákból több vödörnyit össze lehetne gyűjteni, míg a tarot-kártyákat külön bőröndben tárolja. Innen nyílik a másik rejtett szoba, amelyik tulajdonképpen nem is szoba, inkább egy rekesz, a tető dőlése miatt. Itt mindössze két hatalmas láda van, az egyikben (stílusosan hatalmas kalózkincses-típusúban) tartja a szerencsejáték nyereményeit, a másikban pedig sok kisebb, bezárt ládikában és páncélkazettában legféltettebb kincsét, egy könyvet. Ez a besötétedett borítójú könyv volt az egyetlen, amit már Wales óta folyamatosan menekít magával. Nem tudja, mi van benne, soha nem nyitotta ki. A képzelete telíti meg ezt a könyvet mindenfélével, gyakran eljátszadozik a gondolattal, hogy mi lehet benne. Talán csak ez az, ami visszatartja a Banalitástól.

Megjelenés: 168 cm magas, vékony Sluagh férfi. Vékony arca van, keskeny szájjal és apró, vékony, egyenes orral, ami fölött örökké depressziósan csillog mélyen ülő szeme. Bőre az idők során egyre sápadtabb lett, és a testsúlya egyre kevesebb. Haja szerteszét álló, igazi “zsenifrizura”, aminek eredeti éjfekete színe mostanra a sok ősz szál miatt egységes sötétszürkévé fakult. Bár nincs rá szüksége (érzékei nagyon élesek, még a sötétben is lát), megszokásból egy apró, kerek szemüveget hord. Összességében a korához képest nagyon jól tartja magát…

Öltözködés: Házon kívül mindig hatalmas, vézna testalkatán több számmal nagyobbnak ható ódivatú ballonkabátot hord. Alatta általában szürke nadrágot, kifakult kockás inget, és kötött szürke mellényt visel. Cipője mindig fekete, de a lakkcipőknek már a gondolatától is undorodik.

“A” Kabát: Ez a ruhadarabja varázslatos képességekkel rendelkező tárgy. Még valamikor a ’29-es nagy gazdasági válság környékén találta egy teljesen világi ruhabolt végkiárusításán. Belülről rengeteg zsebe van, amik mindenféle apróságokkal vannak folyton tele, de egy újabb érdekességnek érdekes módon mindig marad hely. Néha igazán elképesztő dolgokra lehet rábukkanni ezekben a zsebekben, és egy mundén személyt valószínűleg az őrületbe kergetne, hogy már több kilónyi tárgyat kiszedett, az összes zseb üres, mégis képes a viselő a látszólag üres zsebekből előhúzni valami érdekeset. Ez azonban a köpenynek csak kisebb képessége, fő képessége az, hogy ha viselője kifordítja valamelyik külső zsebét, akkor láthatatlanná válik (treasure 4).

Viselkedés: lelkivilágát általánosan olyan mértékű depresszió jellemzi, ami mellett egy temetés vidám felvonulásnak tűnik. Ennek fő oka a több évszázados bezártság mellett főként az, hogy egyik kutatása során (1840-1916) felfedezte, hogy minden valószínűség szerint a Sluagh a tündérek utolsó újjászületése, amit már nem követ újabb. Ezért nem igazán akaródzik neki meghalnia, vallja, hogy a halhatatlanság titka, hogy nagyon sokáig nem szabad meghalni. A különböző csetepatékban általában a legbiztonságosabb jelen sem levést választja. Tulajdonképpen egyéb esetekben is mindig erre törekszik. A rengeteg olvasásnak köszönhetően félelmetes mennyiségű tudást szedett fel, és ezt nagyon szívesen megosztja a fiatalság tanítása címen, azonban az idők során rettenetesen szenilissé vált. Mélypontjain képes akár a mondat felénél elfelejteni, hogy miről is beszélt. Azonban még így is tiszteletre méltó a tudása.

Szerelem: Nem érdekli. Úgy tartja, hogy ez csak a fiatalok bolondsága, és ő ehhez már túl öreg. Valamikor az 1780-as évek környékén hosszasan kísérgetett egy féktelen szatírt, bizonyos Giacomo Casanovát, és ennek során meglehetősen sokat tapasztalt, de már ebből is kiábrándult, mint minden másból. Valamikor hetven-nyolcvan éve töltött utoljára együtt egy kellemes éjszakát egy Sluagh lánnyal, de azóta fel sem merült benne ilyesmi.

Világiak: A környéken senki nem tudja, miből tartja el magát a bolt, mivel látogatói feltűnően nincsenek. Persze ezen az álmos környéken ilyesmi senkit nem érdekel. Valójában a Sluagh bizonyos időközönként, amikor úgy érzi, fogytán vannak a készletei, elmegy kipróbálni valamilyen szerencsejátékot. Ilyenkor érdekes módon kivétel nélkül megnyeri a főnyereményt, és ebből sokáig elvan. Lóversenyen azonban soha nem fogad, az 1711-es, a világon első (angliai) lóverseny óta, ahol minden pénzét elvesztette. Azóta soha nem fogad Pookára.

Körülbelül 30-40 évenként eljátssza a világiak előtt saját leváltását. Közli a szomszédokkal, hogy végleg hazamegy családjának walesi birtokára, és hamarosan egy távoli rokona fogja átvenni az üzlet irányítását. Ilyenkor hazautazik Walesbe egy kicsit nosztalgiázni (régi váruk ma Brit nemzeti kincs), majd néhány hónapig utazgat a világban. Mire visszatér, a kimozdulásnak hála általában eléggé fiatalabbnak néz ki, hogy a szomszédok és a hatóságok elhiggyék a mesét.

 

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához