LFG.HU

strato
ismertetőCimkek

Limbo címképBár a Limbo 2010-ben jelent meg, és már akkor komoly elismeréseket gyűjtött be, az én érdeklődésemet igazán csak akkor ragadta meg, amikor egy évvel később megjelent PC-re és Playstationre is. Persze az előzetese alapján már 2010-ben is ígéretesnek tűnt a játék, de Xbox híján akkor még le kellett mondanom róla.
A PC-s megjelenésekor a többséggel együtt kicsit soknak tartottam érte a 15 Eurót, ezért a további kivárás mellett döntöttem. Nem bántam meg, mert idén a Humble Bundle talán eddigi legjobb csomagjában sikerült megszereznem a Bastionnal és az Amnesiával együtt 8 Dollár alatti áron.

A Limbo egy 2006-ban alapult dán cég, a Playdead első játéka. A társaság jelenleg 20 fővel dolgozik a második játékán, melynek elkészítéséhez éppen most is keresnek programozókat és játékmenet designereket.

Limbo csatorna

A gödör feltöltésével átjuthatunk a víz felszínén lebegő gerenda segítségével a túloldalra.

Lássuk, miért is kapott ez a játék 10/10-es értékeléseket szinte mindenhol! Mivel a játék legnagyobb erénye főként a hangulatában rejlik, nem vagyok biztos benne, hogy szöveggel és képekkel képes leszek választ adni a kérdésre, de megpróbálkozom vele.

A Limbo sztorija nem épp a legbonyolultabb a videojátékok történetében, ráadásul azt a keveset is, amiről a játék szól, alaposan elrejtették előlünk a készítők. A Limbo betöltése után ugyanis bármiféle intro vagy akár főmenü nélkül, közvetlenül a játékban találjuk magunkat, ahol egy mozdulatlan alak hever egy erdő közepén.
Nem jelzi a kép alján egy növekvő csík, hogy még várjunk a betöltődésre, nem szólít fel semmilyen felirat arra, hogy nyomjunk meg egy billentyűt, nincs menü, nincs főcím zene, csak az erdő képe és némi háttérzaj. Hosszú másodpercek telnek el, mire a játékos rádöbben, hogy nem ő vár a játékra, hanem az őrá, és bátortalanul elkezdi a billentyűzetet nyomkodni, hátha történik valami. Az alak lassan kinyitja a szemét, majd feláll. Kiderül róla, hogy egy fiú az, akit már lehet is irányítani.
Semmi utalást nem kapunk arról, hogy ki ő, mit keres az erdőben, és mik a céljai. Valójában én magam a játék végigjátszása után sem tudtam sokkal többet ezekről a dolgokról, mint amikor elkezdtem. Némi netes kutakodás után azért annyit kiderítettem, hogy a fiú az elveszett lánytestvérét keresi, és így jutott el a limbóba, azaz az alvilág mezsgyéjére.
Véleményem szerint ennél többet nem is kell tudnunk ahhoz, hogy élvezzük a játékot, de mint a saját példám is mutatja, a játékélmény akár e mérhetetlen nagyságú tudás nélkül is lehet kiváló, mivel a Limbo tényleg nem egy sztori orientált játék.

Limbo körfűrész

A fiú szerencsésen tújutott a körfűrészen, de mi lóg a mennyezetről?

Ha a játékos a szokatlan kezdésen túl van, 10-15 perc játék után rájön, hogy a Limbo két dologban erős. Az egyik, a már említett hangulat, a másik pedig a fejtörők változatossága.

A hangulat talán a komor szóval jellemezhető legjobban, aminek megteremtéséről a képi világ gondoskodik a leginkább. A játékban nincsenek színek, végig csak a fekete és a fehér különböző árnyalataival találkozhatunk. A főhős (és a játékbeli többi figura is) egy fekete sziluett csupán, így nem sikerül azonosulni vele, valahogy mindig marad valami távolságot tartó, furcsa érzésünk vele kapcsolatban.
Az előtér és a háttér folyamatosan és szépen egészíti ki az éppen látható környezetet. A ködös háttérben felsejlő fák, különös építmények és veszélyesnek tűnő gépezetek nem csak a hangulatot fokozzák, itt-ott utalnak egy-egy fejtörő jellegére vagy akár a megoldására is.
A játékban nincsen zene, csak hanghatások, azok viszont mesteriek. Minden helyszínnek saját, odapasszoló háttérzajai vannak, amelyek sokszor előbb jelzik, hogy mire számítson a játékos, mint hogy a főhőssel odaérne. Néhány feladvány esetében életet is menthet, ha odafigyelünk a hangokra.

Az irányítás egyszerű, a kurzor billentyűkön és a szóközön kívül nincs is másra szükségünk.
A fiú animációja nagyon flott, szépen átfűzi az egyik mozdulatát a másikba, és jól alkalmazkodik a környezetéhez is. Mivel a mozgása nagyon jól kiszámítható, a játék során csak egy-két helyre emlékszem, ahol centizgetni kellett volna egy-egy ugrást.

Limbo pók

Az izgalmas menekülési jelenetek egyike...

Példát vehetnének a kortárs platformjátékok a „kamerakezelésből” is. A képernyő folyamatosan közelít és távolít, annak függvényében, hogy merre mozgunk, és van-e rajtunk kívül még valami fontos, amit látnunk kell. Előfordul például, hogy leguruló kövek elől kell elmenekülnünk, és ahelyett, hogy az addig megszokott közelségből figyelve botladoznánk, a nézőpont szépen eltávolodik a fiútól, hogy lássuk őt, az előtte álló terepet és az egyre közelgő veszélyt is. Ez a fajta megoldás dramaturgiailag és irányítás szempontjából is nagyon jó, növeli a játékélményt.

Engem a fejtörők tekintetében is elvarázsolt a játék. Jóllehet, egy-két tematikus, Flashes platformjáték már feldolgozta ezek egy részét, de a Limbóban sikerült úgy összeilleszteni például az ugrálós, a gondolkodós, a vizes és a gravitációváltoztatós feladványokat, hogy a játék összefüggő egész jellege sehol nem bomlik meg. Mivel a történet nem specifikál semmit a helyszínnel kapcsolatban, a játékos azon se nagyon kezd el gondolkozni, hogy az ez itt kinek a tutaja, vagy az a körfűrész miért van ott, csak egyszerűen örül, hogy rájött a megfejtésre, és már jön is a következő.
Ami különösen tetszett a fejtörőkkel kapcsolatban, hogy bár vannak hasonlók, soha nem kell kétszer teljesen ugyanazt csinálni. A második alkalom mindig meg van csavarintva egy kicsit, van egy plusz trükk, amire még rá kell jönnünk, de persze az már valamennyit segít, hogy egy alkalommal már megfejtettünk egy hasonlót. Persze azok az esetek legjobbak, ahol több olyan különböző típusú feladvány van kombinálva, amilyennel korábban már találkoztunk.

A Limbo lényegében fejtörők egymásutánja egy komor hangulatú, különleges környezetbe helyezve. Ennél nem szabad többet várni tőle, ezt viszont kiemelkedően teljesíti.
A Steam számítása szerint valamivel több, mint 3 óra alatt értem a játék végére, de ez a három óra, majdnem végig azonos színvonalú szórakozást jelentett számomra. A fejtörők közül csak egy-kettő volt olyan, aminél több percre leragadtam, a többinél szerintem hoztam a szintidőt (ha létezik ilyen). Tényleg sokat segít a korábban megszerzett tapasztalat és a környezeti utalások.
A 3 órás végigjátszás az összes achievement teljesítésével szerintem feltornázható 4 órára is. Ezeket én egy későbbi újra-végigjátszásra hagytam, de amibe belebotlottam, azt nyilván nem hagytam ott.

Limbo különleges kiadás

A Limbo Special Edition teljes tartalma.

A játékot jelenleg 10 euró környékén vesztegetik. Nem mondom, hogy ez az összeg minden érdeklődő számára feltétel nélkül kifizetendő érte, de egy 50-75%-os akcióban vigyétek el nyugodtan, nem fogtok csalódni benne.
Aki komolyabban szeretné támogatni a fejlesztőket (akik már vadul dolgoznak az új játékukon), az megvásárolhatja a játék különleges dobozos kiadását is, ami csak 3-4 Euróval kerül többe a fenti árnál, de cserébe jár hozzá soundtrack, matrica és 3D szemüveg is, továbbá egy kulcs, amivel a Steam rendszerében is aktiválható a játék.

Az ismertetőm végére elhelyezem a játék egyik előzetesét, mely nagyjából átadja a Limbo hangulatát, és röpke betekintést enged a játékbeli környezet és a fejtörők változatosságába:


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához