LFG.HU

taverna
Hoild
RPGCimkek

Mágikus Lapok a múltból - bevezető

A kilencvenes évek elején hazánkban a szerepjáték csak esetlegesen szerepelt a sajtóban. Éppen húsz éve, a GURU magazin egyike volt a legelső olyan nyomtatott újságoknak, melyek e témában állandó rovatot indítottak, és ezzel részévé vált a magyarországi szerepjáték történelmének.
A Mágikus Lapok rovat 1992-től 1994 közepéig létezett, legelső próbacikke az én tollamból, még a magazin nem nyomtatott, elektronikus változatában (floppis “lemezújság”) került közlésre. Az első, nyomtatva megjelenő rovatot a lap két szerkesztő-szerzőjével, Shy-jal és Masellel közösen jegyeztem, ám ők két számmal később már szabad teret engedtek a borongásaimnak és agymenéseimnek.
A Mágikus Lapok nyomtatásban megjelent cikkeit önálló irásként itt az LFG.HU-n olvashatjátok el.
Hoild

E havi szentenciánk kissé rövidre sikeredett, de remélem, hasznos témákról ejtünk szót. Elég keresett, és szinte játékasztalonként máshogy megvalósuló dolog az AD&D hagyományos harci rendszere, és az úgynevezett “critical hit” téma. Mind a két dolognak vannak védői, és sokszor, aki az egyiket védi, az a másikat nem érti teljesen. Foglakozzunk először a hivatalos állásponttal. Az AD&D mindenekelőtt egy játék. Egy játéknak nem kell mindenben a valóságot követnie, és az AD&D nem is teszi ezt. Ehelyett inkább egy hősi, és varázslattal teli játéklehetőség, ahol megteheted a valós élet lehetetlenségeinek egy részét. Tehát, ha egy újonc felháborodik, hogy játék közben mondta, hogy az ellenfél szívére (szemére, orrára, kezére, stb.) céloz, és miután eltalálta azt, a mesélő a következőket közölte: dobj, hogy mennyit sebeztél! O.K. beledöftél, felkiáltott, és visszaüt. De hiszen ő azt mondta, hogy bizonyos részét célozta! És a hatoldalún is hatot dobott! A karakteréről azt mondták, hogy erősnek számit, satöbbi. Ahhoz, hogy valaki megértse a harc menetét, tudnia kell pontosan hogy mi az a HP, mi egy kör, és miért kell dobni támadást. Ezeket sajnos a 2-nd edition könyvekben nem teljesen alapszinten magyarázzák el. A HP-t helytelenül a játékosok többsége életerőnek hiszi. A Hit Pont egy elvont fogalom, nincs olyan mértékegysége, mint pl. a méternek. Azt hogy 1 HP mennyi, nem lehet egyszerűen meghatározni, mert attól is függ, hogy kinek-minek az 1 HP-ja, és hogy épp mikor vizsgáljuk az értékét. Az “életerő” szemlélet azt mondja, hogy akinek sok HP-je van, az szívósabb, és nagyobb sebeket visel el. Eszerint, ha az embernek teljes (egészséges) állapotban 1HP van, és úgy megcsapja Izmi Joe a kétkezes kardjával, hogy ebből levonhat 16 HP-t kettéhasad a feje, akkor meghal, mert kevés volt az életereje. De ha egy 20 HP-s ember, akkor hiába vágnák le a fejét, túlélné, mert az életenergia (maradók 4 HP) benntartja a lelket? Erre sajnos hallottam olyan meggyőződéses választ is, hogy: IGEN! Nos, bármennyire is hősi játék az AD&D, ha a HP ezt jelentené, az hülyeség volna. így a játékosok azon része, akik a HP ilyen rosszul felfogott jelentése ellen fellázadtak jogosan tették, de ekkor átestek egy másik csapdába. Hogy a fent említett példa ne történhessen meg. csináltak olyan (hentesipari) táblázatot, amely minden találatnál megmondja, hogy mi történik. Ha lefejeztek, meghalsz hiába vagy akárki, és akármi.

Általában minden fegyverre, és szituációra ugyanazt a táblát használták, így lehet bunkóval kezet levágni, tőrrel fejet, buzogánnyal szíven döfni. Az eddig felsorolt problémákat megoldja a helyes magyarázat. A HP teljes száma egy karakternél megadja, hogy az illető mennyire tud elmozdulni a különböző veszélyek elől. Van ebben szerencse éppen úgy, mint hosszú tréning, ahol előbb gyakorló, majd éles fegyvert használtak. Magában foglalja azt, hogy egy csatában például mennyire tud úgy elmozdulni az utolsó pillanatban, hogy ha a páncélját át is törik, ne a sérülékenyebb zsigereit, hanem inkább a vállát találják el. Annyival hátrébb mozdul, hogy nem egy penge teljes hossza találja el, hanem csak a hegytől másfél centi. Egy hatalmas őshüllőnél pedig a több ­száz HP jelentheti azt, hogy az emberek nem tudnak rajzszögnyi fegyvereikkel komoly sérü­lést okozni, és a fájdalom különben is fél óra alatt jut el az agyához. Absztraktul kell kezelni ahhoz, hogy legyen értelme a HP-t használni. A seb attól, hogy saját HP-hoz képest mekkora kinek halál, kinek karcolás. Most egy példa, amely az életemben először látott szimpatikus Critical Hit tábla használatával készült, kis törté­netté sűrítve.
A táblázat a TSR cég egyik hiva­talosan szerepjátszással foglalkozó lapjában, az amerikai Dragon-ban az 1980/39-ik szám­ból való, és belekerült a 1985-ös Best of Dragon V.-ös válogatásba is. Carl Parlagreco írta. A címe: Good hits & bad misses.

Az álta­lam írt történet címe szerényen csak:

3-ik szintű harcos 7-ik szintű harcos ellen.

Ahogy az izzadt sötétből az arénába vezető vi­lágos kapu felé lökdösték, Marvin elgondolko­zott rajta, mit kínálhat neki a győzelem. Talán egy nagyobb friss szalmájú cellát, tisztább vízzel, és levegővel. Tovább nem juthatott a gon­dolataiban. Hirtelen a fénybe lépve egy utolsó kép maradt csak a kapu vörösesbarna kövei­nek a felső ívéből ereszkedő acélráccsal. Barna csuklyás kísérői egy utolsó lökései a barna homokban fekvő felszerelés felé lódították, majd visszahúzódtak a rács mögötti árnyékba. Eddig sikeresen visszatartotta gondolatait ar­ról, hogy mi lesz, ha ellenfele ismét győzedel­meskedik. Marvin vetett egy pillantást az aréna fodrozódó homokjára. Emberszerű alakot lá­tott. Legfeljebb valamilyen tünde-  gondolta. Látva, hogy az már a pajzsát csatolgatja, egy gyors rántással felrántotta, és megigazgatta a láncinget magán. A párnázása belül egy-két rongyból állt, ha Marvin levette volna az ingét, a többnyire rozsdás vasgyűrűk most a bőrét égették volna, így viszont negyedórája van hát­ra, mielőtt hőgutát kap. Már nincs ideje arra, hogy ledobja az ingét. A másik elindult felé, ko­mótosan kerülgetve, a kitörő hangorkánt köve­tően behajigált tárgyakat. A felszíjazott pajzs után a hosszúkard pengéjét vizsgálgatva (ami­hez praktikusan nem adtak tokot) összerezzent a háta mögül felharsanó kiáltásokra, aztán akár a szemközti szürkés felhő, körülötte, és a hátán is elkezdtek záporozni a különböző mé­retű kövek, és fogazott bronzkorongok minden­féle szeméttel együtt. Tíz-húsz ütést is érzett a hátán, de nem fordult meg, hanem elindult a sötét homokban, ami olyan volt mintha forró iszapban gázolna. Közeledett az aréna köze­pén – a közönségtől biztonságban – álló ellen­feléhez. Mindketten bal kézzel használták fegyverüket. A másik ugyanolyan sokat javított sötétvörös alsót viselt, ami valószínűleg jó pár tulajdonosát túlélhette. Az ismeretlen címert mutató horpadozott pajzs, és a kopott pengéjű hosszúkard mellett, csak egy fényes könnyű láncinget viselt. Karcsúbbnak, magasabbnak látszott. Nem mutatott semmi ellenséges gesz­tust Marvin érkezésére. Nem válaszolt Marvin közös nyelvű kérdésére, és valószínűleg a Hajnaldombok nyelvét sem értette. Jó néhány harsány bekiabálás visszaemlékeztette Marvint, hogy miért jön a leeresztett kardú idegen­hez. Hirtelen vállból indított csapással nyitott ellenfele nyakát célozva, de az mélyen előre­dőlve behajolt a vágás alá, és egy rövid ívű vá­gással majdnem megvágta Marvin jobb lábát. A vágás szerencsére nem volt tökéletes, de át­szakította az izmot térd fölött. Marvin rádöb­bent, hogy kénytelen a továbbiakban sziszeg­ve egyhelyben maradni. A következő sebet ak­kor kapta, amikor megpróbálta egy csellel ellen­fele pajzsát magasra emeltetni. Még időben hátra bicegett egyet, kis híján a pajzsa bal csücskébe, és a jobb csuklójába került ez a mozdulat. Megpróbált ellenfele kardja után csapni, de az már eléggé eltávolodott ahhoz, hogy egy hurkot leírva ismét lecsapjon. Szárazon recsegve pattantak szét a rozsdás gyűrűk Marvin mellkasán, és a penge a húst át­vágva felsértette a bordákat is. A csontokat már nem vágta át, de a fájdalomtól olyan ká­romkodások tódultak a szájára, hogy az isme­retlennek jobb volt nem értenie azokat. A kö­vetkező ütéshez ellenfele már nem is jött egé­szen közel, így Marvin kardjával védte ki azt a pajzsa helyett. Lábára a hőség már rászárította a vért, de új sebei legyengítették, ezt az ellen­fél is beszámította, hiszen védhető vágásai csak kifárasztani próbálták, komoly támadás helyett. Aztán a közönség feltámadó ingerült hangjára a tucatnyi legyezgetés helyett. Marvin kapott egy újabb vágást ellenfelétől. A kard pre­cízen felhasította alkarját, és ettől üvöltözve, és ugrálva kaszabolni kezdett az ismeretlen irá­nyába. Az semmit sem kockáztatva hátrálni kezdett, így a vad csapások rendre a levegőt érték. Marvin rájött, hogy neki kell kockáztatnia, ha esélyt akar, így épen maradt lábával lendü­letet véve ráugrott, és közben fejét behúzta a pajzs mögé. Ahogy rossz lába nekicsapódott a földnek fájdalom nyilallt végig benne. Pajzsa olyan hangot adott, mintha bádogból volna, ahogy az ellenfél kardja belehasított a fél centis acélba, de a jobb vállán maradt gyűrűkkel együtt megállította. Marvin másik térde is eler­nyedt, és miközben ellenfele rángatva próbálta a pengéjét kiszabadítani a pajzsból, térdre rogyott. Még érezte a rántást, amivel ellenfele ki­tépte a kardját, a fájdalmat, ahogy lábsebe újra felszakadt. Aztán álltól lefelé minden égő fájda­lommá vált. Elcsodálkozott, hogy mitől forog körbe a világ ilyen gyorsan. Beütötte halánté­kát a durva homokba, látta, ahogy átitatódik vérrel körülötte, és a lelátókon egyre több, és több csuklyás alak áll üvöltözve fel. Veszített.

 

A szövegfelismertetésért és korrekúrázásért köszönet Kabalnak.

A GURU magazinok teljes beltartalma itt érhető el: https://www.retrotime.hu/archivum/

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához