LFG.HU

taverna
Torn
humorkaCimkek

- Még, hogy kevesek vagyunk! Mi vagyunk kevesek ?!? – harsogott az éjszakába Nikolaus, a Brujah. A két méter magas, germán csoda nem hitt a fülének, mikor a Herceg megtiltotta a kijárást. Egy nyomorék kis farkas miatt. Meg, hogy már hívott segítséget. Nehogy már ne tudjon egy egyszerű farkassal elbánni. Majd ő megmutatja neki, ezzel kivette a számszeríját a szekrényből.

„Történt egyszer, hogy egy ifjú vadászni indult… a törvénnyel szembeszegülve, ünnepnapon”

Csak egy park volt a városban, de az jó nagy, így tökéletes búvóhely a Lupusnak. Nikolaus fától fáig surrant, szívét émelyítően marta át a szenvedély. Nagyon régóta nem érzett ilyen. A szíve már jég volt. Kristálytiszta jég. De ez a Lupus, ez más volt, színt hozott hallhatatlan életébe. Tudta, ezt a vadászatot nem fogja elfelejteni.

„Az ösztönei hajtották. Nemes vadra vágyott – a legnemesebbre, amit vadász csak kívánhat. hetedhét országon át üldözte zsákmányát, míg végre célba vehette”

Megtalálta! Ott állt, mint egy szobor, egy görög félisten. Illetve… Nos, igen Istennő. Miért nem mondta senki, hogy ez egy nő? És, hogy ilyen gyönyörű nő? Célzásra emelte fegyverét, a szívet vette célba. De, nem volt felkészülve arra, ami ez után következett. A nő, mintha csak álmából ébredt volna, rápislogott. Nikolaus megremegett. A nő pillantása megigézte. És most elindult felé. Lassan, mosolyogva. A halhatatlan lény egyszerre olyan esendőnek érezte magát, nem tudott úrrá lenni a testén és fél térdre ereszkedett. A nő lassan mellé ért.

„És?” „Úgy esett, hogy az áldozat kényszeríttette térdre – a vadászt”

A nő a vállára tette a kezét. Nikolaus szíve, az örök jég lassan engedni kezdett. Nem tudta levenni a szemét a nőről, aki csak mosolygott és mosolygott. Majd egy követhetetlenül gyors mozdulattal karót vágott Nikolaus szívébe. Az örök jég szilánkokra robbant, és már csodálkozásra se maradt ideje, mert a nő egy gyors ima után, amit valószínűleg érte mondott, elővette a kardját. Nikolaus tudta, hogy meg fog halni, de nem érzett bánatot, vagy haragot. Tudta soha többé nem lesz képes ilyen érzésekre. A szíve örökre felolvadt.
„Szent Lupus. Csodát tesz a jéggel”


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához