LFG.HU

HammerTimeCafe
Noro
ismertetőCimkek

Következzék egy rövid és szubjektív könyvajánló Noro angol nyelvű 2012-es kedvenceiről.

Liz Williams: Empire of Bones

A galaktikus birodalom központjába segélykérés érkezik: a legfrissebb kolónia őslakóit „megbetegítette a kommunikációs rendszer”. 2030-ban, a kasztrendszert újra bevezető Indiában egy halálos beteg pária asszony pedig hangokat kezd hallani a fejében… Majd kiderül, hogy ő, aki egész életében az ősi hindu kasztrendszer ellen küzdött, egy több ezer szintes, merev galaktikus hierarchia szószólója lett a Földön. A sztori a klasszikus „first contact” történet újszerű feldolgozása.

A könyv ellentmondásokra épít: a szegény India kerül az idegen lények érdeklődésének középpontjába, a legalsó kaszt egy tagja pótolhatatlanná válik, és a negatív hősök sokkal inkább hűek az elveikhez, mint a pozitívak. És vajon működhet-e egy jóindulatú hierarchia, ha egyetlen közbenső láncszem korrupttá válik benne? A földönkívüliek kidolgozottak, egyszerre emberien érzők és bizarrul idegenek, akik ezerféle kommunikációs formát ismernek a szóbelitől a feromonálison át a szexuálisig, mégis nagyon nehezen képesek megértetni magukat az emberekkel. A közeljövő Indiájának bemutatása is erős.

A történetet annyi egymással ellentétes törekvés formálja (még a két pozitív hős is egészen mást akar), hogy egy megnyugtató befejezés gyakorlatilag elképzelhetetlen, így egészen a végéig nem sejtettem, miképpen zárja majd le a szerző. Valójában bizonyos kérdések nyitva is maradtak, de ezek már nem is olyanok, amikre egy aránylag rövid, feszes tempójú regényben választ lehet adni.

Végre egy hölgy által írt sci-fit is feljegyezhetek a kedvenceim közé.

 

Adam-Troy Castro: Emissaries of the Dead

Úgy tűnik, kezdenek ismét népszerűek lenni az idegen lényekkel telepakolt sci-fi univerzumok, újszerű csavarokkal megfejelve. Ebben a világban senkinek nincs ereje csillagközi háborúkat vívni, sőt, az emberiség úgynevezett Konföderációjának még arra sincs elég hatalma, hogy saját bolygóin egységes törvényeket léptessen életbe. Így számos lakott világon alakult ki a zsarnokság valamilyen formája. Sokaknak az az egyetlen menekülési útja, ha eladják magukat a Konföderáció Diplomata Hadtestének, öt-tíz-húsz évig tartó szerződéses rabszolgaságba. Ez a DipHad nem egy megbecsült politikai elit, hanem tárgyalók és problémamegoldók csapata, akiknek az a feladata, hogy eltakarítsák mások szemetét. E kegyetlen múltú és nehéz jövőjű „diplomaták” közül kerül ki a könyv nyomozója, és legtöbb gyanúsítottja is.

Adjunk még a keverékhez egy rejtélyes idegen űrállomást – amelyre a hagyományokkal ellentétben ezúttal maga az alkotó hívja meg az embereket, hogy kedvükre nézelődjenek. Ez az alkotó az AIsource, az emberi fajnál öregebb, szinte istenszerű mesterséges intelligenciák konglomerátuma. És amikor a meghívott diplomatákat öldösni kezdik, az egyetlen logikus gyanúsított maga a házigazda. De Andrea Cort, a DipHad nyomozója parancsba kapja, hogy az AIsource-t semmi szín alatt nem vádolhatja meg…

E depresszív világban depressziós karakterek élnek. Maga a főhős egy halálvágyó, háborús bűnösként elkönyvelt fiatal nő, aki gyermekkorában részt vett egy egész várost elpusztító, őrült tömegmészárlásban. A könyv kezdetén egyedül valamiféle elvont profizmus mozgatja. A hely, ahová kerül, kiegyensúlyozottabb embereken is kifogna, mivel az AIsource az egész űrállomást a feje tetejére állította, és aki lezuhan, arra lent több kilométer mély üresség vár. A plafonról lelógó őserdőkbe pedig egy olyan értelmes létformát telepített, amelynek alapvető gondolatai is rejtélyesek: az embereket például a Holtak Küldötteinek tartják, akármit is jelent ez. De az emberek sem sokkal jobbak, akik között dolgoznia kell.

A könyv első körben bűnügyi sztori (vagy talán pszicho-triller), de jól beépíti a sci-fi elemeket: például mit tehet egy nyomozó, ha a kézenfekvő gyanúsítottak motivációit esélye sincsen felfogni, mert azok milliószorta intelligensebbek nála? Idővel Andrea gyermekkora is fontos része lesz a konfliktusnak. Az, hogy végre szembenézzen Láthatatlan Démonaival és megértse az akkor történteket, legalább olyan fontos, mint a gyilkosságok felderítése. Mellesleg jó sci-fiként a könyv a világ titkaira is fokozatosan fényt derít. Nagy kár, hogy a végét sikerült egy cseppet elszúrnia.

 

Robert J. Sawyer: Hominids

Sawyer magyarul megjelent könyvei az én ízlésemnek valahogy túl realisták. Pedig úgy néz ki, hogy vannak merész ötletei a pasasnak. A Neanderthal Parallax trilógiában egy párhuzamos univerzumot mutat be, ahol – a címből aligha nehéz kitalálni – a neandervölgyi ember hozta létre a fejlett civilizációt. Amikor egy kvantumszámítógép lyukat üt a két világ között, egy neandervölgyi fizikus ideát találja magát. Eközben kollégája a saját világában bíróság elé kénytelen állni, hiszen ő az egyetlen, akinek köze lehet az eltűnéshez. A könyv a neandervölgyieket vitathatatlanul idealizálja, afféle szuper-öko-öntudatos srácok ők, akik még a mamutok kipusztítására sem vették a fáradságot, de néha azért megvillannak az ő világuk hibái is. Ami a miénket illeti, Ponter, a látogató elég triviális dolgokra mutat rá, de a maguk módján azért ezek is elgondolkodtatóak.

A két világ szembeállítása nagyon ötletesre sikerült. Kár, hogy a regény nem használja ki a benne rejlő ötleteket – igaz, van folytatása, de nálam ez speciel nem érv. Ehelyett apró személyes problémákkal tölti meg a történetet, amelyek ugyan érdekesek (el kell ismernem, hogy a könyv végig olvastatta magát), de nem feltétlenül ide valók, és kissé súlytalanná teszik a lényeget. (Ugyanez volt a gondom egyébként Robert Charles Wilson Pörgésével is, szóval akinek az bejön, annak alighanem ez is be fog. )

 

Mark Hodder: The Strange Affair of Spring-Heeled Jack

Ez a könyv már a címével megfogott – aki ma felvállal egy ilyet, annak bizonyára fantáziája is van, hogy megtöltse tartalommal. Aztán jött a címlap, rajta Hasfelmetsző Jack és a Shrike szerelemgyerekével, végül a fülszövegből kiderült, hogy a regény történelmi személyekre épít, ami általában jó előjel.

Sir Richard Francis Burton, a híres felfedező megbízást kap a királytól, hogy nyomozza ki az East End öngyulladó farkasembereinek rejtélyét. Egy világító páncélt viselő elmebeteg pedig olyan eseményekről halandzsázik neki, amelyek még meg sem történtek vele. Az első néhány fejezet után az ígéretes alapötlet dacára sem gondoltam, hogy kedvenc steampunk regényemet olvasom, de gyorsan magára talált.

Burton eredetileg is izgalmas figura, aki valóban kilógott kissé a viktoriánus világból, és mint kalandor lélek, kitűnő alapanyaga a regénynek. Swinburne, az ekkor még ifjú és kissé beteges szokásoknak hódoló költő már furcsa választás a főhős társának szerepére, de működik: az adrenalinfüggő kis emberke, aki alighanem kora legpocsékabb lövésze, végül kifejezetten szerethető figura lett. Aztán ott van Charles Darwin és Isambard Brunel, mint őrült tudósok, vagy az ifjú Oscar Wilde, aki már hétéves rikkancsfiúként is szórja frappáns aforizmáit. És persze Rugóláb Jack városi legendája.

Nálam az a jó steampunk, ami nem veszi magát véresen komolyan (az alap a Girl Genius képregények: www.girlgeniusonline.com). Kell bele őrült tudós, meg pár képtelen találmány, és egy balfék időutazó, aki az egészért felelős: ezek adják az ízét. Ezzel együtt a regényben a steampunk elemek nem csak öncélúak, hanem a történet szerves részei. A szerző ráadásul még ki is kacsint néha ránk, hogy micsoda marhaságot talált ki már megint. „Komolyan azt hiszed, hogy a világban helye van a beszélő orángutánoknak? Nem nyilvánvaló, hogy itt valami katasztrofálisan elromlott?” És Hoddernek köszönhetjük az időutazás irodalmának legbetegebb mondatát is: „Fuck yourself into existence!”

 

J. Gregory Keyes: Newton’s Cannon

Egy újabb alternatív történelem, ahogyan én szeretem: a főbb szerepekben Benjamin Franklin, XIV. Lajos, és Sir Isaac Newton. Miután Newton felfedezi az alkímia alaptörvényeit és előállítja az éterhullámok befolyásolására alkalmas „bölcsek higanyát”, a világ rohamos fejlődésnek indul. Negyven évvel később Anglia és Franciaország soha nem látott fegyverekkel vívja egymás elleni háborúját. Ben Franklin, a bostoni nyomdásztanonc közben olyan forradalmi kísérleteket végez, amelyek miatt végül el kell menekülnie a puritán Amerikából. Belekeveredik még a történetbe egy francia nemeshölgyike is, aki titokban matekzseni. Ők ketten akaratlanul egy olyan eszköz megteremtésében segédkeznek, ami katasztrófát hozhat egész Európára.

Izgalmas, pörgős kalandregény, meglepően durva végkifejlettel. Hangulatában inkább a kosztümös filmek romantikus világképét követi, mint a komor történelmi valóságot – csak itt sokkal több a hulla. Főszereplőit, Bent és Adrienne-t ezzel együtt is gondosan formálja meg, érdekesen elegyíti bennük a kor erkölcseit komolyan vevő fiatalokat és a tudást meggondolatlanul hajszoló feltalálókat (lásd újfent: őrült tudós).

Mint minden jó alternatív történelem, ez a könyv is játszik az olvasóval: az ifjú Ben Franklin alkímiai kísérleteiben például megjelennek azok a találmányok, amelyekkel a valóságban jóval idősebb korában foglalkozott. A kor híres filozófusai és politikusai mellett pedig D’artagnan fia (unokája?) is megjelenik a könyvben, mint fontos mellékszereplő. Én igazán nem vagyok sorozatfüggő típus, de a folytatás előkelő helyet foglal el a terveim között.

 

Lois McMaster Bujold: The Warrior’s Apprentice

Nem találkoztam még senkivel, aki különösebb elragadtatással nyilatkozott volna a Vorkosigan Saga nyitókötetéről, a Maréknyi becsületről. Alighanem nagy balfogás volt azzal kezdeni a magyar kiadást, mert a folytatásban sokat javul a színvonal.

A fiatal Miles Vorkosigan törpe és beteges, ugyanakkor zseniális és roppant szemtelen. Nemesként elvileg köteles lenne katonának állni, de a fizikai kiképzésen természetesen hamar elvágják. Ekkor elzálogosítja családi birtokainak azt a részét, ami már amúgy is száz éve radioaktív, ebből vesz egy ócska űrhajót, és végigszélhámoskodja magát egy háborún, mint egy nemlétező zsoldossereg vezetője. Könnyű, fordulatos kis történet, sziporkázó humorral, néha vinnyogva röhögéssel.

 

Jó olvasást mindenkinek!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához