LFG.HU

flyinghair
ismertetőCimkek

„Így újra meglátta a bámulatos kikötőhelyet, fantasztikus építmények e káprázatos kompozícióját, amelyet a közeledő hajósok megilletődő pillantása elé tárt a Respublica…” (Thomas Mann)

Szent Márk tér, Sóhajok hídja, Canal Grande, karnevál, galambok. Az első öt kifejezés, ami a többségünk eszébe jut, ha Velencére gondol. Pedig mind tudjuk, hogy a közkedvelt turistacélpont a középkori földközi-tengeri kereskedelem meghatározó centruma volt. A társasjátékok tematikáját tekintve, egyébként is nagy arányban szerepelnek a középkori ihletésűek, amelyek közül az Itália városaiban játszódóak sem hiányozhatnak. Így nem csoda, hogy Velence is visszaköszön nem egy játék designjában. Ilyen például az ismert San Marco, vagy Stefan Feld idén érkező játéka, a Rialto, de ebbe sorba illeszkedik a tavaly kiadott Serenissima is.

Valójában Dominique Erhard szerzeményét, már 1996-ban kiadták ugyanezzel a címmel. A játékban a 14. századi földközi-tengeri nagy kikötők urai vagyunk (Velence, Genova, Valencia, Konstantinápoly, Alexandria), és megpróbáljuk gályáink segítségével az uralmunk alá hajtani a Földközi-tengert. A játék kora igazi gamer játéka volt, mérsékelt sikere ellenére is. A szerző 2012-ben az Ystari gondozásában újra kiadta a Serenissima-t. A cím és a téma maradt, viszont a játék mechanikájának jó része és a design is átalakult…

A tartalom...

Az igényes grafikájú fedőt felemelve egy angol és német szabály mellett találunk egy kifejezetten szép, áttekinthető játéktáblát a Földközi-tenger térségéről, 15 műanyag gályát, fa árukockákat, és matrózjelölőket a játékosok négy színében. Van itt még egy zsák dukát, néhány erőd és bazilika token, továbbá a kikötő- és dózsekártyák, valamint 5 dobókocka. A játék kivitelezése kifejezetten igényes, szép. A szerző nem is bízta másra a grafikai munkát, hanem saját maga gondoskodott a külcsínről is. Különösen érdekesek a műanyag gályák, amik úgy lettek kialakítva, hogy legénységgel és áruval is megtölthessük őket. Igazán jól néznek ki a megpakolt hajóink a játék közben.

Milyen a motor?

A játék elején a 2-4 résztvevő kiválaszt magának egyet az 5 kezdő kikötő közül és sorrendben elvesz mindenki magának kettőt a 15 sorszámozott gálya közül. Mindenki kap a két hajójára és a kezdő kikötőjére 3-3 matrózt, plusz öt dukátot, és indulhat a parti.

A rondella

Az első Serenissima licitálós megoldását a második kiadásra egy meglehetősen egyedi rondella mechanikára cserélték, amely a játékosok sorrendjét hivatott meghatározni. A játék egy köre abból áll, hogy egymás után aktiváljuk 1-15-ig a gályákat (a meg nem vásároltakat értelemszerűen kihagyjuk), és mindig az a játékos van soron, aki az aktuális gályát irányítja. Így a játék folyamán újabb hajók vásárlásával (és elvesztésével), aktívan beleszólhatunk a váltakozó sorrendbe. Amikor a bábu aktiválja valamelyik hajónkat, választhatunk:

  1. Az aktivált gályánkkal hajózunk
  2. Beruházunk

Az első esetben lehetőségünk van a gálya kiinduló kikötőjében árut vásárolni a hajónkra, majd mozoghatunk maximum akkora távolságra, ahány tengerészünk tartózkodik a fedélzeten, majd kikötve eladhatjuk az árukat más kikötőkbe, vagy elfoglalhatjuk a kikötőt, esetleg csatázhatunk. Fontos, hogy ezeket a tevékenységeket csak az adott sorrendben lehet végrehajtani: Árusvásárlás, mozgás, értékesítés / hadakozás, de tetszés szerint bármelyik kihagyható.

Minden kikötő termel egyet a 6 különböző nyersanyagból (fa, kő, arany, márvány, bor, fűszer). A kikötőkben a város által megtermelt nyersanyagot vásárolhatjuk meg és annak függvényében fizetünk kevesebbet, fizetünk az ellenfélnek vagy a banknak, hogy kikötő a miénk, az ellenfél uralja vagy egyelőre senkié sem. Amikor kikötünk egy városban dönthetünk, hogy a kikötőt elfoglaljuk (ha üres/másé) vagy értékesítünk a raktárakba. Ez azért is érdekes dilemma, mert a játék közbeni értékelésekkor a saját kikötőink forgalma után kapunk pénzt, így megéri minél több gazdag (sok tele raktárral rendelkező) kikötőt birtokolunk. Ha a saját raktárainkba adunk el, azért nem kapunk pénzt, míg ha „gazdátlan” vagy más kikötőjébe értékesítünk, azért dukát üti a markunkat. Ezért aztán ha elfoglalok egy üres kikötőt, akkor a következő körben, már nem kapok pénzt ha ott árut pakolok ki. Ha viszont először töltöm fel a raktárakat, lehet, hogy mire újra sorra kerülök, valaki már lecsapott a csábító városra. Egy kikötőben egy fajta áruból csak egyet lehet beszállítani és a saját maga által termelt nyersanyagra egyik város sem tart igényt. Így aztán körről körre szépen telnek meg a kikötők, amelyek 3-5 raktárral rendelkeznek.

A játék másik érdekessége a feltartóztatás: ha egy olyan régión akarok áthajózni, ahol egy ellenfelemnek a gályáin több matróza van, mint amennyi az én éppen aktív gályámon található, akkor megakadályozhatja a továbbhaladást. Ezután vagy ott pakolom ki az árut, vagy megállok, vagy tengeri csatába bocsátkozom.

Ha értékesítés helyett a harc mellett döntünk, akkor a kockákra lesz szükség. Az aktív hajó megtámadhatja más játékosok hajóit illetve kikötőit, amihez a dobókockákat használjuk. A támadó gálya a „legénység száma mínusz a megtett út” mennyiségű kockával gurít (tehát az elfáradt legénység nem harcol), míg a védő játékos teljes legénységével vesz részt a küzdelemben. Ezzel a támadóhátránnyal a játék megakadályozza az esztelen háborúskodást, hiszen kockázatos sok utazás után tengeri csatát vívni fáradt legénységünkkel a fitt ellenféllel szemben…

Kockák a hadviseléshez...

Ha a játékos a fejlesztést választja, akkor abban a körben nem használja az adott sorszámú hajóját, helyette a nehezen megszerezett dukátjaiból költekezhet:

  1. Vehet legénységet a kikötőibe és azon hajóira, amelyek valamelyik hazai kikötőjében állomásoznak.
  2. Vehet egy újabb gályát.
  3. Építhet erődöt, ami segít a kikötő védelmében – ehhez a kikötőnek fával és kővel is rendelkeznie kell!
  4. Építhet bazilikát, amely értékeléskor +5 dukátot ér a kikötő birtokosának, ehhez azonban a kikötőnek rendelkeznie kell arannyal és márvánnyal.

Így aktiváljuk sorra a gályákat 1-15-ig, és a játékosok sorra használják őket, vagy egyet-egyet kihagyva beruháznak. Amikor a bábu körbeért a rondellán, húzunk egyet az 5 dózse kártyából, ami rejthet szőlőt, egy homokórát vagy két homokórát. Ha homokórát húzunk, akkor az idővonalon mozgó fehér bábu annyit lép előre ahány óra van a kártyán, ha közben rálép vagy elhagy egy sárga mezőt, akkor kiértékeljük a városokat. Ha szőlőt húzunk a bábu nem lép, viszont minden borral rendelkező városunk után kapunk 3 dukátot.

Értékeléskor megnézzük, hogy kikötőink raktárai mennyire telítettek. Minél több az áru a városban, annál gazdagabb és annál több dukát üti a markunkat, illetve minden bazilikánk további 5 dukátot ér. Miután mindenki megkapta a jussát – feltéve ha volt értékelés – újabb kör következik, kezdve az 1-es gályával.
A játék (4 fő estén) a harmadik értékeléskor ér véget.

Két jól megrakott gálya...

Milyen játék a Serenissima?

Dominique Erhard szerzeménye egy nagyon tematikus gamer játék, amely tele van izgalmas taktikai döntésekkel és kombinálási lehetőségekkel. A műanyag gályák, a pompás térkép segítenek elmerülni a játék hangulatában, miközben azon izgulunk, hogy sikerül-e keresztülvinni a terveinket. Szerencsefaktor a csatáknál jelentkezik, hiszen minden kockával 50% az esélyünk a találatra, de a játék nem a hadviselésre van kihegyezve, hanem a kereskedésre. Így aki csatázik, annak vállalnia kell a kockázatot, hogy elsüllyedhet a gályája. Továbbá nem tudhatjuk pontosan hogyan alakul a játék vége, hiszen annak függvényében, hogy mikor melyik dózsekártyát húzzuk fel a játék több vagy kevesebb körből állhat. A játék elvileg 90 perc alatt lejátszható, azonban sokat gondolkodó résztvevőkkel bőven két óra fölé is kúszhat a játékidő. Ezeket leszámítva kitűnő játékélményben lehet része mindenkinek, aki leül mellé játszani.
Horgonyt fel! Vitorlát bonts!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához