LFG.HU

Daoldin
novellaCimkek

Pókok laknak a számítógépemben.
Anyukám mondta el, ő látta az egyiket. Épp szokásos, délutáni mahjonggját játszotta, valami komolyzenei ajándék cd-t hallgatva, amikor észrevette, hogy egy apró, hihetetlenül fehér potrohú pók mászik ki a házból, a cd lejátszó környékén. A cd-m sokat makrancoskodott mostanában, egyáltalán nem, vagy csak akadozva játszott le egyes albumokat, míg másokat zökkenőmentesen. Mondanom se kell, az én zenéim nem tetszettek neki, ellenben anyukám Ennio Morricone lemeze nagyon is. Baromira untam már azt az albumot.

Anyám rögtön elő is állt az ő teóriájával, miszerint belepetézett valami pók, és azért nem játssza le rendesen a lemezeket. Elég bizarr gondolatnak tűnt, míg észre nem vettem a számítógépem más hibáit is. Akadozott, berregett, az óra visszafelé járt és gyakoribbá vált a “kék halál”. Egyes programok simán futottak, míg mások megmakacsolták magukat. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy csak a kedvenc játékaim, és sokat használt programjaim nem akarnak működni. Szitkozódtam egy kicsit, a zenék miatt őrjöngtem, de aztán csak legyintettem, hisz itthon ritkán használom a gépemet, untig elég, hogy az irodában egész nap a monitor előtt ücsörgök. A gépem hibái így hát kevésbé zavartak, viszont elkezdett foglalkoztatni a probléma. Szétszedtem a házat, hogy belekukkanthassak, de a poron kívül nem találtam semmit. A pókok elbújtak, vagy soha nem is voltak. Persze azért nem adtam fel. Körülnéztem az asztalomon, nem találok e pókhálót, vagy ilyesmit, de nem. A pókhálókra amúgy is allergiás vagyok, idegesítenek, általában eltakarítom a sarkokból. Megrémiszt a gondolat, hogy a szobámban pók lakhat. Kimondott pókfóbiám nincs, nem rémülök meg a láttukra, csak egyszerűen nem szeretném, ha álmomban megmászna egy. (pzik, pzik) El is felejtettem volna az egész dolgot, ha egy nap nem találok egy ritkán használt könyvtárban egy fura nevű file-t. Nevezetesen egy pok.reg –et. Meghökkentem, de a file-ban nem volt semmi. (pzik, pzik) Elkapott a vadászszenvedély és tovább kutattam, de újabb nyomra nem bukkantam. Egyre többet foglalkoztatott a dolog, és a legelképesztőbb ötletekkel szórakoztattam magam. Elképzeltem ahogy egy egész pók város lakik a számítógépemben, felosztva azt (AZ) egymás között. Egy tiszteletreméltó pók családé az alaplap, akik a processzorhűtő ventillátor állandó viharában élik mindennapjaikat. Egy másik a merevlemezemet uralja, a berregéstől félsüketen, és hadban állnak a lassan kihaló kis floppy-klánnal, amelynek bukását az elfeledettség okozza, és az, hogy útjában vannak a cd meghajtót megszálló agresszív csapatnak. A tápot mutáns, félőrült pókok lakják, akiket senki sem mer háborgatni. A maguk tradíciói szerint élnek, és ki tudja mit művelnek annak sötétjében. Halkan duruzsol az áram, amely már rég megváltoztatta, eldeformálta őket. A peremvidéket a memória és a hangkártya pária-pókjai jelentik. Szorgosak, sokan vannak, de nem töltenek be olyan fontos rangot, mint a többiek. Egyelőre azonban nem lépnek fel helyzetük jobbításáért, csak halkan zizegnek, fura vallások és eszmék terjednek közöttük.

A legnépszerűbb szekta tanításai szerint egy nap születik egy karizmatikus vezető, (a szoba sarkában) egy messiás, aki majd háborúba indítja őket, hogy elsöpörjék a felsőbb régiók dekadens pókjait. Elővettem a régi Pókember füzeteimet is, hátha találok valami szórakoztatót, amit beilleszthetek az általam kiötlött fikcióba. Rábukkantam egy részre, amikor egy tehetséges, de szegény és kellően gátlástalan technikus szerkeszt egy kis műszert, ami egyfajta rádióhullámok segítségével megőrjíti a pókokat (haha), és egy bizonyos pontra vonzza őket, így követve el gyilkosságokat. Különösen sokszor hallgattam meg a Cure egy réges-régi számát, a Lullabyt, (the spiderman is having you for dinner tonight) és különös borzongás fogott el, ha néha elkaphattam a klipjét a zenei csatornákon.

Egyre többet nézegettem a munkahelyemen élő madárpókot. Az egyik kollegám hozta be, még mielőtt a céghez kerültem. Egyszer láttam, amikor bedobtak hozzá egy egeret, szegény, talán ha egy másodperce volt arra, hogy körülnézzen a terráriumban, azt képzelte talán új otthonra lelt, mert az addig lomha és mozdulatlan rovar egy szempillantás alatt lerohanta. Mire lenne képes ez a pók az én számítógépemben? Isten lenne, vagy a pária-pókok messiása? Igen, talán egy ideig megváltóként viselkedne, hisz felzabálná az alaplap uralkodó-pókjait, majd szép sorban a mutánsokat (pzik a változás pzikpzik jó), a winchestert és a cd meghajtót uralókat, a lassan kipusztuló floppy-pókoknak se kegyelmezne, de aztán imádói ellen fordulna és kövérré zabálná magát. Nagy testével valószínűleg komolyabban megzavarná a gépem működését, sőt halálakor, kifolyó testnedvei végleg tönkretehetnék. Világpusztító pók-messiás. Pók-Antikrisztus.

Az imént bejött az anyám, hogy késő van, feküdjek le. Lesöpört egy hajszálat (pókháló) a vállamról, és megjegyezte, hogy már megint rossz a számítógép órája, 02.32-t mutatott és már megint visszafelé jár.
Lefekszem.

(Scriptorium)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához