LFG.HU

HammerTimeCafe
freelancer
RPG mesélőknekCimkek

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2013/03/migo.jpgAz alábbiakban pár Call of Cthulhu kalandmodul ötletet teszek közzé. A történetvázlatok az 1990-es érában játszódnak, de kis alakítgatással bármelyik korba átültethetőek.

A Hancock-kúria

Joe Grossman a nyomozók egyikének régi ismerőse: közepesen sikeres ingatlanspekuláns. Legfrissebb szerzeménye egy, még a gyarmati időkben épült kúria, Nortwood városában. A kúria első tulajdonosa Wallace Howard Hancock volt, egy módos dohánykereskedő. A férfi a helyi folklór egyik sötét figurája: tizennégy évvel a kúria felépítése után végezték ki, mert mint kiderült, fiatal lányokat kínzott és ölt meg. A kivégzés után a férfi teste rejtélyes módon eltűnt és Zachary Moore-t, egy környékbeli gazdát, akinek a feljelentése bitóra juttatta Hancockot, törött nyakkal, kivéreztetve találtak meg a földjén, és a városban később is történtek bizarr halálesetek.
Grossman babonás ember: szeretné, ha a nyomozók megbizonyosodnának róla, hogy a kúria biztonságos, illetve, ha polgári foglalkozásuk kapcsolódik a jogi ügyekhez, értékbecsléshez, vagy bármi olyanhoz, aminek hasznát láthatja, akkor emiatt is felkeresheti őket. (Fontos, hogy a játékmester dolgozzon ki pár jellegzetes, a játékosok fejében könnyen megmaradó apróságot Hancockról, és ha a nyomozók kutakodni akarnak utána, akkor adjon meg nekik minden szükséges információt. Hancock, egyik modulötlet-variánsban sem játszik komoly szerepet, egyetlen célja csak, hogy a játékosok ne is sejtsék, valójában mi fog történni velük.) A nyomozóknak három napjuk van felkészülni indulás előtt: ezután a helyi repülőtéren fel fogja őket venni egy pilóta egy kicsi repülőgéppel, amin Grossman is rajta lesz. A gép pár óra repülés után irányíthatatlanná válik és lezuhan, mégpedig egy kicsi tóba egy jókora erdő közepén. A nyomozóknak pillanataik vannak csak, hogy mentsék az életüket, és esetleg pár kisebb kézipoggyászt mielőtt elsüllyednek a géppel együtt. A pilóta meghal, a nyomozók és Grossman pedig jó eséllyel sérülten, sokkos állapotban kell rádöbbenjenek, hogy fogalmuk sincs hol vannak,és teljesen el vannak vágva a külvilágtól: térerő nincs. Balszerencséjükre a zuhanás után nem sokkal havazni kezd, így nincs sok választásuk: vagy önerőből kijutnak az erdőből, vagy végük. Persze, ennek lesz egy-két akadálya…

1: A nyomozók legnagyobb ellenfele a természet lesz, nem pedig a természetfeletti. Az időjárás igen zord, különösen este. Mindent meg kell tenniük, hogy este ne hűljenek ki, találjanak valami ehetőt, vízhez jussanak…  és hogy a helyi vadállomány ne végezzen velük. Grossman idegei a baleset után felmondják a szolgálatot, esténként a legkisebb gyanús jelre is sikoltozva, halálra vártan fog reagálni, és esküdözni fog, hogy ocsmány, haragvó, vörös szemeket látott a bokrok és fák között. A hisztéria könnyen terjedhet, az érzékenyebb idegrendszerű nyomozók is elkezdhetnek hallucinálni, ráadásul a városi ember számára idegen környezet és a zuhanás miatti pánik és rémület is remek táptalaja lehet a képzelgéseknek.

2: A nyomozók egy Mi-Go bázishoz közel zuhannak le. A lények emberkísérleteket végeznek az elhagyatott területen. A zuhanás felkelti az érdeklődésüket és odaküldenek egy kisebb csoportot, hogy nézzenek körül. Miután a hátrahagyott nyomokból nyilvánvalóvá válik, hogy akadtak túlélők, beindul a hajtóvadászat. A Mi-Gok nincsenek sokan, összesen öten, így az üldözésben csak egy, maximum két lény vesz részt, de vannak az erdőben élő „segítőik”, a kísérletek eltorzított, kóborló áldozatai, akiket különböző embertelen sebészeti eljárásoknak vetettek alá. A Mi-Gok az agyba beültetett chippekkel irányítják ezeket a torz és őrült félembereket. Mivel az utánpótlást egyre nehezebb beszerezni, az üldözők nem fogják egykönnyen feladni, hiszen nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen értékes nyersanyag kicsússzon a karmaik közül.

3: Harry Casdale, egy volt vietnámi veterán ebben az erdőben él. A férfi évek óta a világtól elvágva tengeti napjait kezdetleges kunyhójában és nem is vágyik vissza a civilizációba: igaz, az ottani életre idegbetegsége miatt alkalmatlan is lenne. Az átéltek és a látottak alaposan megviselték: évekig hadifogoly volt, naponta kínozták. A férfi a baleset helyétől nem messze ellenőrzött egy csapdát amikor a gép lezuhant. A látvány miatt Casdale „bekattant”, azt hiszi ismét Vietnámban van, a túlélők pedig vietnámi katonák. Casdale biztos benne, hogy őt keresik és vissza akarják vinni a fogolytáborba: ezt nem fogja hagyni. A területet úgy ismeri mint a tenyerét, számos csapdát is elhelyezett és van egy jókora fejszéje meg egy íja. Figyeli a nyomozókat, idegileg próbálja kikészíteni őket, csapdák felé tereli őket, majd amikor azok már sebesültek és reszketnek a félelemtől, lecsap. A férfi képtelen a normális kommunikációra, évek óta a vadonban él, külseje ennek megfelelő: a csapat egyes tagjainak eszébe juthatnak legendák farkasemberekről, vagy a nagylábúról.

 

Az „Éjszaka Vadásza”

Boston városának szegénynegyedeit titokzatos lény, az újságok által csak „Éjszaka Vadászának” nevezett teremtmény tartja rettegésben. A Vadász mindig éjszaka csap le, áldozatai magányos nők: eddig haláleset nem történt, de több súlyos sérülést is okozott már a lény. A rendőrség nem sokat tud tenni: ugyan megemelték a járőrök számát a negyedben, de a rendőrfőnök szerint egyszerű hisztériáról van szó, amit csak növelne, ha ennél is több rendőrt vezényelnének oda. A bulvárlapok, amiknek eladását megnövelte az eset, egymással versengenek, hogy melyikük tud előbb képet közölni a Vadászról, amit hol ocsmány majomemberként, hogy pikkelyes, karmos bestiaként írnak le a megzavarodott áldozatok. A pánikot tovább fokozza, hogy a megtámadottak kizárólag fiatal lányok, tizenhat és tizennyolc év között. A nyomozók többféle módon is belekeveredhetnek az ügybe: lehetnek az egyik napilap megbízottjai vagy éppen szabadúszók, akik meg akarják csinálni a szerencséjüket egy felvétellel, illetve, ha nincs közük a sajtóhoz, rokoni kapcsolatban állhatnak az egyik sebesült lánnyal. Ha rendelkeznek már némi tapasztalattal, egy ismerősük bérelheti fel őket, hogy derítsék ki, mi áll a támadások mögött.

1: A támadások mögött Charles Barnes, a szerencsétlenül járt kultista áll. Barnes hozzájutott egy átkozott szelencéhez, aminek megpróbálta megismerni a titkait, de a kísérlet balul ütött ki. A szelence „normális” esetben csak némi személyiségtorzulást okoz annál, akinek a birtokában van, de Barnes valamit nagyon elrontott, így az ő esetében a teste kezd átalakulni: lassan, de biztosan egy történelem előtti előemberré változik. Az utcára már így sem tud kimenni nappal, a látványa megütközést keltene, így csak éjszaka mozoghat és gyalogosan, tehát a terület, amit bejárhat igen korlátozott. Az egyik áldozat esküszik, hogy valami nyakláncfélét is látott a lény szőrös nyakában: a leírás pontatlan, de elvezetheti a nyomozókat három-négy potenciális varázstárgyhoz, ha elég elszántan kutatnak. Az ellenvarázshoz szűzlányok vére kell, kilenc csepp, kilenc különböző lánytól. Mivel nincs olyan varázslata, amivel meg tudja állapítani, hogy a megtámadott szűz-e, kénytelen találomra támadni, ezért céloz meg fiatal lányokat. A helybéliek azonban egyre óvatosabbak, így nemsokára kénytelen lesz házakba betörni, hogy áldozatot találjon: ez persze csak fokozza majd a pánikot. Barnesnak nincs sok ideje: öt nap múlva az átok hatása kiteljesedik, és félállati szörnyszülöttként kell leélnie hátralévő életét. Ha ez bekövetkezik beleőrül és éjjelente lecsapó, kannibálként fogja megkeseríteni a város életét, ameddig nem végeznek vele.

2: A Vadász egy nem evilági lény: egy másik dimenzióból került ide 1870-ben, amikor a Fény Hordozói nevű szekta (amely, egyaránt lehet sátánista, vagy mítoszközpontú partiknál állhat Nyarlathotep egyik avatárjának híveiből) megidézte. A lényt nem sikerült megbéklyózni, a szekta valamennyi tagjával végzett, majd megszökött.  Mivel a saját dimenziójába nem tudott visszatérni, itt ragadt. A lény nem él a mi fogalmaink szerint, olyan anyagokból épül fel, amik a mi galaxisunkban nem találhatóak meg és csak időszakosan tud létezni a világunkban: harminc évente képes materializálódni, de csak akkor, ha elegendő mágiapontot szív magába. Ezért aztán nincs pontos leírás a külsejéről: teste maga az örvénylő káosz, ami egy-egy pillanatra ölt csak határozott alakot. Az, hogy eddig csak fiatal lányokat támadott meg, merő véletlen: a „sorozat” meg fog szakadni, következő áldozata egy rendőrjárőr lesz, akit a nyomozók, ha megfelelő ürügyet találnak rá, kihallgathatnak. Ekkor megtudhatják, hogy bár beleürítette revolvere mind a hat töltényét, a lény még csak meg sem rezdült. A hagyományos fegyverek valóban nem hatásosak ellene, de a fény, az elektromosság és megfelelő varázslatok árthatnak neki, de megölni ezek sem tudják: az egyetlen mód, hogy megszabaduljanak tőle, ha végrehajtják azt a rítust, amit a Fény Hordozóinak nem sikerült, majd elűzik. Egyes bulvárlapok, a Vadász felbukkanása kapcsán közlik a város bizarrabb bűneseteit: a Fény Hordozóinak elpusztulása és a lény támadásai is benne lesznek a lapokban, így a szemfülesebb nyomozóknak feltűnhet a ciklikusság. A lénynek még egy támadásra van szüksége, hogy fizikai testet ölthessen: ezután a támadások kegyetlenebbek lesznek és jó eséllyel az áldozat halálával fognak végződni. Materializálódása után tíz napig tud ismét létezni: ezután elenyészik és csak újabb harminc év múlva tér vissza. A nyomozóknak alighanem szüksége lesz a Fény Hordozói kódexeire és irataira: ezek a város egyik múzeumának raktárában hevernek. Legálisan nagyon nehéz őket megszerezni, hacsak nem tesznek egy kellőképpen nagyvonalú ajánlatot.

3: A rendőrfőnök teljesen jól gondolja, hogy közönséges hisztéria áll az ügy mögött. A támadók közönséges emberek, rablók, nemi erőszakolók, az áldozatok csak a pszichózis miatt hiszik azt, hogy valami lény támadta meg őket. Ha alaposabban utána néznek az első „megtámadott” lánynak, kiderülhet, hogy másfél évet egy szanatóriumban töltött. A pánik miatt azonban egyre több, piti bűnöző bátorodik fel, abban bízva, hogy tettét majd a Vadásznak tudják be. Ha a nyomozók nem szereznek egyértelmű bizonyítékot, hogy a lény nem létezik, akkor pár héten belül zavargások törnek ki a szegénynegyedben.

 

Preston Hotel

A Preson Hotel egy karibi hotelhálózat frissen megnyílt, háromcsillagos szállodája: az első turnus most kezdi meg a pihenést a korábban lakatlan szigetre épült komplexumban. Annak eldöntése és kidolgozása hogy a nyomozók mit keresnek a szállodában a játékmester feladata: a hotel remek színhelye lehet egy antropológiai konferenciának, ami a környező szigetek bennszülöttjeivel foglalkozik, esetlegesen nyerhették az utat egy vetélkedőn vagy állhatnak a hotelt birtokló nagyvállalat alkalmazásában. A hangulat eleinte pazar: fogynak a koktélok és a zenekar vérpezsdítő karibi muzsikát játszik és a tenger is kitűnő. Ám az idillnek hamar vége szakad: az előrejelzések szerint hurrikán várható. A figyelmeztetés túl későn érkezik meg, csak a vendégek egy részét sikerül kimenteni: a többieknek a szigeten kell kivárniuk, ameddig elül a vihar. Kilenc napot kell kihúzniuk: ezután kitisztul annyira az idő, hogy ismét biztonságos legyen a közlekedés. Andrew Quill, a hotel igazgatója mindent megtesz, hogy a szigeten ragadt vendégekkel feledtesse az időjárás viszontagságait: az italt és az ételt féláron adja, a zenekar tagjai és a többi, a vendégek szórakoztatására felbérelt alkalmazott is igyekszik kitenni magáért. Ám hamarosan nem a vihar lesz a legnagyobb gondjuk.

1: A szigeten terem egy citrusfajta: remekül illik egyes koktélokba és mivel ingyen van, használják is. Azonban, amit a hotel alkalmazottjai nem tudnak, hogy csak frissen fogyasztható. Az egy-két napos gyümölcs hallucinogén hatású, amit az alkohol csak felerősít: régebben a szomszédos szigeteken élő sámánok fogyasztották, hogy útmutatást kapjanak az égiektől – a helyi folklórnak ezt az elemét már kevesen ismerik. A vendégek közül már számosan ittak olyan koktélt, amibe ízesítésképpen belefacsarták a gyümölcs levét vagy díszként használták a készítéséhez a húsát. A legkülönbözőbb tévképzetek és hallucinációk törnek majd ki a gyümölcsöt elfogyasztó személyeken: egyesek ideiglenesen akár meg is őrülhetnek és ki tudja, mire ragadtatják el magukat. Aki nem evett belőle, annak az idegei is megsínylik az eseményeket: kint egy olyan vihar tombol, amihez hasonlót a legtöbb vendég még csak nem is látott, bent pedig habzó szájú őrültek kántálnak érthetetlen dolgokat, vagy sikoltoznak a folyosókon: az ilyesmi még egy edzett idegrendszert is meg tud viselni. Bár a hallucinogén egy nap alatt kiürül a szervezetből, mindenki gyanakvóan fog nézni a másikra és nagyon könnyen kitörhet a tömeghisztéria, főleg, hogy a gyümölcs csak három nap múlva romlik meg látványosan és csak akkor dobják ki.

2: A sziget nem mindig volt lakatlan: kétszáz évvel korábban egy törzs élt rajta, amelynek tagjait kipusztította egy, a szigetet elsőnek felfedező európaiak által behurcolt himlőjárvány. A törzs varázslója átkot bocsátott a szigetre: hogy ha még egyszer valaki, abból a nemzetségből a szigetre lép, bosszút fognak állni rajta. (A nációt a km választja ki.) A nyaralók közül legalább egy az adott nemzetség tagja vagy rokoni kapcsolatban áll azok közül valakivel, akik az expedíció tagjai voltak. Az átok erőssége napról napra nő: komoly gondokat csak a vihar után kezd el okozni. A nyomorultul elpusztult őslakók szellemei eleinte alig láthatóak és hatni se nagyon tudnak az anyagi világra, de a vihar tetőpontján már komoly hatalommal rendelkeznek. Addig nem nyugszanak, ameddig vagy ők, vagy a hotel lakói nem végeznek célpontjaikkal vagy el nem űzik őket valahogy vagy az illető el nem hagyja a szigetet. A szellemek megpróbálnak kommunikálni a helyiekkel, főleg az arra fogékonyakkal: érzelmeket és primitív gondolatokat tudnak közvetíteni, valamint emlékképeket a múltból, így a nyomozók rájöhetnek, mi is történik.

3: A szigeten található tizenöt mágikus kőkorong. A varázstárgyak egy, a szomszédos törzsek által lemészárolt mélységlakó-hibrid kolónia szent tárgyai voltak: a köveket használva vették fel a kapcsolatot a lényekkel. A kövekből a vihar előtt kettőt mindenképpen bedobnak unatkozó turisták és könnyen lehet, hogy a nyomozók is a tengerbe hajítanak egy párat. Minden bedobott kő után d8 mélységlakó jelenik meg, hogy visszajuttassa a varázstárgyat annak, aki bedobta. A lények semlegesek, nem akarnak rosszat, de ha a nyomozók, vagy a hotelben rekedtek ellenségesen lépnek fel – amire komoly esély van – akkor a hajók érkezéséig hátralévő idő a túlélésről fog szólni. Egyes kövek dekorációként lehetnek jelen a szobákban: ebben az esetben rémálmokat okoznak.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához