LFG.HU

HammerTimeCafe
Brain
RPG mesélőknekCimkek

Legutóbb ott hagytam abba a történetet, hogy egy szál alapötletbe, egy hangulatba és 12 sor jegyzetbe öltözve leültem mesélni. Ez egy ilyen jellegű kalandnál butaság, mivel egy jó kavarós történet lényege, hogy sok szereplő van, és több párhuzamos szálon folyik az esemény. A szereplőknek mind külön motivációjuk van, és az egész szépen egy kerek történetté áll össze, amit a karakterek saját nézőpontjukból tapasztalnak meg, és szépen lassan egyenként megértik a szereplők motivációját. Egy csomó látszólag értelmetlen, váratlan vagy nehezen magyarázható esemény történik, amik végül a helyükre kerülnek, ahogy egyre jobban megismerik a háttérben futó szálakat. Nekem pedig mindössze két szálkezdemény van a kezemben (a király magánakciója és a királyné árulása), történet pedig sehol. Abban reménykedek, hogy az első játékalkalommal elég lesz csak a bonyodalomig eljutnom, ahhoz pedig még nem kellenek a részletesen kidolgozott szálak. A következő alkalomra pedig lesz időm részletesebben végiggondolnom a dolgot.

Az első probléma, amibe belefutok az a helyszín. Mivel Forgotten Realmsen mesélek már jó pár éve, így elég jól ismerem a világot, és azokra a helyekre, ahol eddig meséltem, nem igazán tudom beerőszakolni az általam felvázolt elképzelt királyságot. Így fogom a térképet, és kinézek egy kisebb országot, ami elég messze esik az eddig látogatott helyektől, ahol mesélni szoktam. Másik feltétel, hogy minimális leírás legyen csak róla az alapkönyvben. Turmish pont jó lesz, és mivel tényleg csak fél oldal leírása van a Realms könyvben, ezért azt nagyvonalúan figyelmen kívül hagyom. Később beleolvasva kiderül, hogy az ott lakó emberek bőre sötét színű, hát az én Realmsemen már nem az.

Az utolsó kalandhoz, amit ennek a két karakternek meséltem nem tudom kötni a dolgot, ezért visszaviszem őket Ordulinba a “bázisra”, ahol jelenleg mindketten laknak a lovag nővérének a házában. Innen egyszerűbb indítani. Küldök a lovagnak egy levelet Robert király nevében, amiben a segítségét kéri, régi barátságukra hivatkozva. A levél minden konkrétumtól mentes, és érződik belőle, hogy nagyon fontos dologról van szó. Robert maximális diszkréciót kér. Itt gyorsan elmesélem a lovagnak, hogy ki is a feladó, és honnan ismeri. Ahogy sejtettem, nem ellenkeznek sokat, mert a motiváció elégséges, és egyébként is játszani jöttünk össze. Nem késlekednek az indulással. Mindkét karakter elég mobilis, mivel tud repülni, ezért ezt a partit csak légi desszantnak szoktuk hívni. A paladin hátasa egy hipogriff (mondtam már, hogy egy alkalmas kalandnak indult?), a sorcerer pedig ismeri a repülés varázslatot, és sok 3. szintű varázslata van. Így akár 8-10 órát is levegőben tud tölteni 4-5 varázslatból. Ráadásul másfélszer gyorsabban haladnak repülve mint lóval.

Úgy ránézésre megsaccolom, hogy a tengeren való átkelés és az egész távolság leküzdése alig egy hétbe kerül, mivel egyszer kimértem egy hasonló távolságot a térképen, és ez is kb. annyi. Megmutatom nekik a célpontot a térképen, hogy tudják hova kötni, és kb 5 perc alatt lezavarom az odautat. Megemlítem, hogy kis szigeteken töltik az éjszakákat különösebb incidens nélkül. Ilyen szintű karaktereknek már nem szabad, hogy problémát jelentsen a helyváltoztatás. Amíg kitalálják, hogy pontosan hogyan is fognak maximális diszkrécióval megérkezni a városba, van időm gondolkodni. Arra gyorsan ráeszmélek, hogy kell a karakterek mellé egy NPC, aki kiismeri magát a helyi viszonyokban, és be lesz avatva mindenbe, mert anélkül a karakterek kudarcra vannak ítélve. Így gyorsan megszülöm Leopoldot, az első intézőt, aki bármit el tud intézni. Csavaros eszű, és nagyon képben van a királyság dolgaiban. Az összes szolgának parancsol, és gyakorlatilag a király jobb keze. Azt is elhatározom, hogy ugyan hűségesen szolgálja a királyt, de pozícióját, hatalmát és hamisítási képességeit kihasználva, jelentős vagyont sikerült elkülönítenie a királyi kincstárból. Ezzel még nem tudom mit kezdek, de kavarós kalandban mindig jól jöhet egy újabb szálkezdemény.

A karakterek közben kitalálják, hogy a hipogriffet szamárrá, a lovagot öregasszonnyá változtatják, a varázsló pedig utazóruhába öltözik. Csatlakoznak a városba tartó emberáradathoz egy, a tenger mellől érkező mellékúton keresztül. Menet közben kiderítik, hogy lovagi torna készülődik Arina hercegnő esküvőjének tiszteletére. A torna három nap múlva kezdődik, ez jó ötletnek tűnik, se nem túl közeli, se nem túl távoli. Itt az alkalom, hogy visszaadjam a hangulatot, ami a könyvben megfogott, így hosszan ecsetelem, ahogy a tömeg árad be a városba. És a rengeteg ember még több embert vonz, kereskedőket, kurtizánokat és tolvajokat. Városi őrséggel is találkoznak, akik próbálják a rend valamiféle látszatát megőrizni.

Mivel álruhában kívánnak a király elé kerülni megváratom őket, de a lovag nevére hivatkozva végül bejutnak. Itt részletesen leírom a király külsejét, már csak azért is, hogy a lovag ismerje meg, hogyan is fog kinézni a következő pár napban, bár ezt ő még nem tudja. Miután a varázsló visszaváltoztatja a lovagot, egy kis kedélyes beszélgetés után rátérek a lényegre. Robert azt szeretné, hogy helyettesítsék pár napig a lovagi torna alatt. Ezzel sikerült meglepnem a játékosaimat, mert sok mindenre számítottak, de erre azért mégsem. Viszont tetszik nekik a felütés. Persze az évek rutinja már elő is hozza belőlük a lehetséges bonyodalmakat: “Mi lesz ha nem kerül elő a király?”. Ezt Roberttel gyorsan rövidre zárom, ha nem kerül elő a lánya esküvőjére, akkor tűnjenek el. Hogy az mikor is lesz? Mondjuk öt nap múlva. Az elég távol van, hogy mesélni tudjak, és nincs túl közel, hogy ne legyen időm dolgokra, bár még fogalmam sincs milyen dolgokra is kellene időt szakítanom, illetve hogy hogyan fog lezajlani a lovagi torna. Kopjázás lesz, de mást is kellene bele. Kérdezik, hogy mikortól kezdődjön a színjáték, és úgy döntök, hogy egyelőre nem. Így rögtönözök másnapra egy vacsorát, amin még a király jelenik meg, és utána következő nap reggeltől kezdődik a helyettesítés, a torna reggelén. Itt ugyan elkeverem a napokat, hiszen így a torna tulajdonképpen két nap múlva kezdődik, de szerencsére nem veszik észre.

A király itt még egy visszafogott énjét mutatja nekik, bár a szóhasználattal és a durva poénokkal (volt valami megjegyzése az öregasszonyból való visszaváltozásra, amire nem emlékszem) már sejtetek valamit. Bele kell egyezniük a dologba, mielőtt szembesítem őket azzal, hogy mire vállalkoztak. Kicsit vonakodnak (főleg a varázsló), valami nyilvánvaló csapdától tartanak, és még nem tudják mi lesz a bonyodalom, de az biztos, hogy nagyszabású lesz. Végül eloszlatom a kételyeiket, és vonakodva bár, de belemennek. Rögtön be is mutatom Leopoldot, és a hipogriff elhelyezésével demonstrálom karaktereknek, hogy nem egy ostoba emberről van szó. A szamárrá változtatott hátast egy kiürített istállóba viteti, majd egy letakart ponyvás kocsin egy döglött szamarat szállíttat be a varázslóval, aki hivatalosan az idomár lesz. Ő visszaváltoztatja a szamarat hipogriffé és nekiadja a döglött szamarat. Így a hipogriff látszólag a letakart szekéren érkezett. Még egyszer végiggondolva nem igazán értem, hogy miért is volt olyan fontos ez.

Eddig elég simán ment a dolog, de túl gyorsan jutottam el idáig és még túl sok játékidő van hátra. Innentől vakrepülés, és sodródom az eseményekkel. A másnapi vacsorát semmiképpen sem szeretném a mai játékalkalommal lemesélni. Azt gondolom szerencsém van, mert a karakterek elkezdenek kérdezni az intézőtől, miután az elhelyezte őket a kastélyban (az öregasszonyt és az idomárt).  Aztán gyorsan rá kell jönnöm, hogy még sincs szerencsém. Túlságosan keveset tudok még az itt kialakult helyzetről, hogy a kérdésekre felkészülten válaszoljak. Amíg a királyról kérdeznek nem esek zavarba, és árnyalom az eddig kialakult képet. Leopold elmondja, hogy a királynak jó pár fattya van a városban, hogy nem veti meg a bort és egyéb világi örömöket. Ennek ellenére népszerű király. Elmondom, hogy korábban nem csinált hasonló eltűnést, de gyorsan hozzáteszem, hogy legalább is Leopold nem tud róla. Aztán jön a kérdés, mint egy arcul csapás: Kik a király tanácsadói? Fogalmam sincs. Tippelgetek, és jegyzetelek, mivel innentől ezek a tippek tények lesznek. A királynét nevezem meg, ezzel talán nagyon nem lövök mellé. Leopold például biztosan, de ő van olyan szerény, hogy ezt nem mondja meg nekik. Érzem, hogy gáz lesz, ezért egy ürüggyel el is viszem az NPC-t mellőlük.

Amíg kitalálják, hogy mit is csináljanak a nap hátralévő részében, van egy kis időm, hogy a kalandírással foglalkozzak. Ehhez viszont az kell, hogy egy ideig ne a játékosokra figyeljek. Azt hiszem ezt észrevették ők is, és itt egy kicsit döcög a kaland, amíg a következő jelenet megalkotásán gondolkozom. Közben másnap lesz és ők előkerítik az intézőt, mivel nem dughatom el tovább. Újra jönnek a kellemetlen kérdések: Mi a király napirendje? Pfúúú fogalmam sincs. Mi egy király napirendje? Biztos szokott reggelizni. Meg törvényt is ül valamikor. Mondjuk délelőtt. Aztán meg talán ebédel. Itt közbeszúrom, hogy , hogy eddigre a király már többnyire részeg, és innentől a délutáni program elég változó lehet: vadászni megy, nőzni, vagy mostanában fegyverterembe gyakorolni. Ez utóbbinak még örülök is, hogy eszembe jutott, illeszkedik a király történetszálába, és el tudok hinteni egy nyomot vele. Igaz ezzel még nem mennek semmire, de mivel rutinos játékosokról van szó, a mostanában szóra tudom, hogy felfigyelnek. Ennek ellenére itt erősen kilóg a lóláb, hogy nem készültem. Szerencsére a király nőügyei jobban érdekelik a karaktereket, és mivel ez nem igazán érinti a sztorit így bátran rögtönözhetek. A legfőbb problémájuk szerencsére az, hogy a négy nap alatt, amíg a király helyében vannak, hogyan oldják meg a nőzést. A király ilyen sokáig nem tudja nélkülözni a lányokat. Mivel néha szüzekre fáj a foga, így kézenfekvőnek tűnik az ötlet, hogy most is szüzet rendeljenek, elkerülvén az esetleges lebukást valakivel, aki már volt a királlyal. Eddigre azért az is összeáll a fejemben, hogy a királyságot tulajdonképpen a nemesi tanács vezeti, aminek tagjai a 3 nagy nemesi ház feje plusz a király. Tehát a királyon kívül a királyné (Mason ház), Gregor (Kindle ház), Harold (Maxim ház). Ez így tisztázza nagyjából a helyzetet, és még a kezem sem köti meg túlságosan a későbbiekben. Kiegészítem még néhány apró részlettel, hogy a király általában nem jelenik meg a tanács ülésein, és hogy ezek az ülések nem rendszeresek, hanem szükség esetén hívják őket össze.

Lassan kifutottunk az időből, és én közben kiötlöttem, hogy mivel is akarom lezárni ezt az alkalmat. Bejön hozzájuk a király személyesen, ugyan eddigre már elég sok rossz dolgot hallottak róla, de tovább akarom színezni a karaktert. Ezúttal részegen érkezik hozzájuk, vörösbor folttal ékesített ruhában, azzal a szöveggel, hogy megoldotta az egészet, mivel aznap este egy vacsora lesz, és azt tervezi, hogy nagyon bef fog rúgni és rekedni. Így sokkal könnyebb lesz átvennie a szerepét a lovagnak másnap. Még azt is kitalálja, hogy a varázslót bemutatja, mint messzi földről jött jó barátját, és akkor később sem probléma, ha együtt mutatkoznak. A lovag számon kéri rajta, hogy hogyan vezeti a királyságot, de előre számítottam valami hasonlóra, így a király gyorsan letorkolja, hogy tessék itt az alkalom csinálja jobban, ha tudja. Még sikerül tisztáznom a játékszabályokat is. Robert megkéri őket, hogy a lánya esküvőjére rendezett lovagi torna incidens nélkül menjen le, ne hozzanak idétlen törvényeket, vagy szégyent a királyra. Ez utóbbival persze elég nehéz dolguk lenne, hiszen ennél alpáribb módon viselkedni már nem könnyű. Még rákérdeznek a fattyakra is, de elmondja, hogy a királyné (Vasp*na, ahogy ő hívja) nem engedi a közelébe már évek óta. Ez egy újabb nyom, ami később a teljes képnél majd fontos lesz (Arina ugye nem Robert gyereke). Végül hívja Leopoldot, aki azt a feladatot kapja, hogy szerezzen nekik helyet a vacsorára.

És ezzel véget is ért ez a játékülés. Nagyon nagy butaságot ugyan nem csináltam, de a történet keveset haladt előre. Pozitívum azonban, hogy távozóban az egyik játékos megjegyezi, hogy tiszta Trónok Harca feelingje volt, amit én szó nélkül hagyok, mert rengeteg dolgot merítettem onnan, amit még nem tudnak, és nem szeretnék idő előtt lebukni. Magamban azonban nagyon örülök a bóknak. El is határozom, hogy a következő alkalomra alaposan kidolgozom a hátteret, és felkészülten ülök le mesélni. Hogy végül nem így lett, az csak kicsit az én hibám.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához