LFG.HU

HammerTimeCafe
Brain
RPG mesélőknekCimkek

Újabb rendhagyó, nem tervezett alkalom következik. Megint egy kieső játékos miatt változik a program és újra én mesélek. Hozzáadott nehezítés, hogy egy olyan játékos is jön, aki ebben a kalandsorozatban eddig nem játszott, így neki is kell valami szerepet találnom. Ezen töröm a fejem egy darabig, ugyanis olyan NPC kell, aki szintén be van avatva a cserébe, ezért a két karakter nem zárja ki a beszélgetésekből. Ráadásul nem mellékszereplő, akit a karakterek csicskáztathatnak, hanem majdnem velük egyenrangú egyén. Kézenfekvőnek tűnik az ötlet, hogy Leopoldot válasszam, de mégsem teszem. Hiszen ő lenne az az NPC, aki sokat tud, és járatos a királyság dolgaiban, valamint mindent el tud intézni. Ő az a személy, akivel terelgetni tudom a játékos karaktereket. Nem csinálhatok belőle játékost, ha mégis megtenném, akkor folyamatosan instruálnom kellene a játékost, hogyan játssza, és mesélhetnék neki fél délutánon keresztül mindenféle háttér információt, amit Leopold tud, de még nem osztotta meg a karakterekkel. Nem tetszik. Valaki mást kell találnom, de más meg nincs beavatva.

Szerencsére gyorsan jön az ötlet, ami szépen illeszkedik az egyik történetszálamba is. A királyi testőrség vezetőjét fogom rábízni az új játékosra. Abszolút bizalmi ember lehet, és nyugodtan játszhatja a játékos ahogy szeretné, és simán letagadhatok egy csomó háttér információt, ami Leopoldnak megvan. Csak az a baj, hogy a királyi testőrség vezetője jelenleg a torna egyik résztvevője, és ezért elég kötött pályán mozog, nem igazán tudna a karakterekkel együtt lenni. Így gyorsan teszek egy cserét a jegyzetemben. Az öreg fegyvermester, Sir Ivan lesz a királyi testőrség vezetője, nem pedig Sir Quen, aki részt vesz a tornán. Ha jól emlékszem, úgysem mondtam nekik, hogy ki vezeti a királyi testőrséget, de ha mondtam is, nem fognak emlékezni rá, nyugodtan megejthetem a cserét. Így a harmadik játékos karaktere mind szintben mind rangban összemérhető lesz a jelenlegi kettővel. Már csak az hiányzik, hogyan is lesz beavatva. Szerencsére úgyis le akartam leplezni a valódi királyt a karakterek előtt. Ugyan a torna utolsó fordulójában szerettem volna, de ha kicsit előrehozom az nem baj. Korábban elejtettem, hogy a király az utóbbi hónapokban többször gyakorolt a fegyvermesterrel. Úgy tervezem, hogy a fegyvermester a vívóstílusáról fogja felismerni a királyt, annak ellenére ,hogy az arcát nem látja. Már csak az kell, hogy a királyt közelharcba keverjem. Ez nem lesz egyszerű, mert a második nap a kopjázásé, és ott bizony nem harcolnak kardokkal.

Megint a könyvhöz nyúlok, amelyben az ifjú virág lovag egy tüzelő kancán ülve tör lándzsát a hatalmas csődörön ülő Ser Gregorral, akinek a lova nem igazán engedelmeskedik, ezért az óriás rövid úton repül a nyeregből. Még meg is próbálja ölni az ifjút dühében. Nálam Gregor személyiségét Sir Colbert kapta, és övé lesz a feladat, hogy harcra kényszerítse az igazi királyt. Mivel egyik játékosom nézi a sorozatot, ezért a tüzelő kancás esemény helyett egy egyszerű lóbotlást mesélek majd.

No de ne rohanjunk előre. Ott tartottunk, hogy a torna első napjának estéjén a karakterek rájöttek, hogy egy botcsinálta orgyilkos megpróbálta megölni a királyt, és ezért lefejezésre ítélték. Legalábbis a jegyzeteim alapján utólag látom, hogy ezt írtam. De mind a karakterek, mind én akasztásra emlékszünk, így korán reggel előhozzák Sir Grace-t a bitófa alá, ahol végül megtörik. Tudtam, hogy meg fogják tőle kérdezni, hogy ki bérelte fel, és a válasszal már jó előre készültem: “Az igazi király egy leszármazottja.” A hatás nem marad el, a játékosok egy pillanatra megállnak, hogy akkor most lebuktak, vagy mi, de nem szólják el magukat. Sir Grace ugyanis a hét éve Robert király által megölt előző uralkodóra gondol. A pillanat elmúlik, a félreértés gyorsan tisztázódik, és a karakterek sem buktatják le magukat. Szóval csak annyit tudnak, hogy olyan valaki bérelte fel ezt a fickót, aki az eredeti király egy leszármazottjának mondta magát. A fizetség egy lovagi cím volt, amit előre meg is kapott. Ez egy nyom, amin a karakterek elindulhatnak, és meg is teszik. Megkérik Leopoldot, hogy derítse ki, ki ütötte lovaggá ezt a fickót. Egyelőre ezt még én sem tudom, de szerencsére Leopoldnak is idő kell, amíg ezt kideríti.

Míg az új játékos a karakterét tölti, a többiek kitalálják, mit tesznek délelőtt. A királynak biztos meg kell jelennie a tornán. Apropó torna, nekem ki kellene találnom, hogy ki is fogja nyerni a kopjázást, és egyébként is hogyan zajlik majd. Összeírom ezt a rövid eredmény listát, ami felülről lefelé mutatja a résztvevőket az elsőtől az utolsóig. Mivel sima egyenes kieséses versenyt terveztem, ezért az első fordulóban 8 pár mérkőzik. Itt még minden nevesített lovagnak névtelen ellenfele van, csak Sir Joyce esik ki Sir Erving miatt, aztán szépen lassan egymással is összekerülnek.

Szürke Lovag – Győz

Peter Maxim – 5. fordulóban esik ki

Lord Gregor – 4. fordulóban esik ki

Sir Erving  – 3. fordulóban esik ki

Sir Colbert – 3. fordulóban esik ki

Sir Quen – 2. fordulóban esik ki

Sir Joyce – 1. fordulóban esik ki

Hosszas gondolkodás után a szürke lovaggal nyeretem meg ezt a számot, így a kézitusa dönti majd el, hogy ki is nyeri a tornát, a vőlegény vagy az apósa.

Közben a karakterek végre kitalálják, hogy mit is csináljanak. A varázsló végre felveszi a szálat, amit két kalanddal ezelőtt adtam a kezébe, és utána jár az árnyak mestere halálának. Eközben az álkirály megtekinti a torna következő napját. Ezúttal mindkét szálat előre kitaláltam legalább nagy vonalakban. Nem fognak tudni sarokba szorítani. Igaz a pontos részleteket rögtönözni fogom, de attól nem félek.

A varázslóval kezdem. Elmegy, hogy beszéljen az erdőjáróval, aki megtalálta az árnyak mesterének holttestét. Hirtelen ötlettől vezérelve kicsit tudálékosra veszem, az öreg és tapasztalt erdőjáró figuráját, aki persze gyáva. Maximális tisztelet mellett elmagyarázza az uraságnak az erdő dolgait. Már beszélgetünk egy ideje, és éppen azt ecsetelem az öreg körülményes stílusában, nagyjából a saját születésétől indulva, hogyan találta meg a hullát, amikor beugrik valami fontos. Az árnyak mestere biztos gazdag volt, és mivel egy tigris végzett vele a pénze nála maradt. Az öreg tuti eltette. Tehát most hirtelen elég gazdag lett. Ez tök jó gyanús és teljesen félrevezető momentum. Így fel is hívom a karakter figyelmét arra, hogy az erdőjárónak új csizmája van, és a házban is lát pár új holmit. Ez pontosan azt a hatást kelti amire számítok. A játékos elkezd gyanakodni, hogy esetleg ő is benne volt. Persze elmesélek még pár fontos részletet az öreggel. A tigris hatalmas volt, és a nyomai egy idő után egyszerűen eltűntek. És még csak bele sem evett az áldozatba. Ezekből a karakterek le tudják venni, hogy ez valószínűleg egy idézett tigris volt. Erre a varázsló gyorsan rá is jön, de a bogarat már elültettem, így inkább egész nap láthatatlanul repülve követi az öreget, lemaradva a másik helyszín eseményeiről.

Közben a torna a tervek szerint halad. A király vált pár kedves szót a királynéval, de semmi izgalmas nem történik a ló botlásáig, amikor is Colbertet Peter Maxim kiüti a nyeregből. Erre ő dühében megöli a saját lovát, és a vőlegényre támad. A szürke lovag lép közbe, és feltartja a dühöngő Colbertet, amíg bátyja le nem csillapítja. Itt előrevetítem Colbert képességeit, akiről kiderül, hogy a királyi testőrség hat tagja, akik körbeveszik, ugyan valószínűleg meg tudná állítani, de többségük odaveszne. Szerencsére Colbert lehiggad, és nem kerül sor kenyértörésre.

Itt hagyom, hogy az álkirály döntsön Colbert sorsáról. Simán kizárhatná a versenyből, de az áldott jó paladin szíve miatt, és azért mert nem akar galibát, nem teszi, csak meginti.

Közben indítom a következő szálat, és elmesélem Sir Ivannak a harmadik karakternek, hogy felismeri a szürke lovag küzdő stílusában a királyét, akivel sokat gyakorolt mostanában. Rögtön utána is jár. A szürke lovag sátrát őrző fegyveresek azonban feltartóztatják, és egy királyi menlevelet mutatnak neki, amit az előző napon kelteztek. Tudom, hogy ez fel fogja kelteni az álkirály érdeklődését. Nyertem. Személyesen keresi fel a szürke lovagot Sir Ivannal együtt. Belépve ott találják az igazi királyt, aki kedvesen (Hát te meg mi a francot keresel itt?) érdeklődik, hogy miért jöttek. Így most már Sir Ivan is be van avatva. Rövid, de heves beszélgetés után rájönnek, hogy hiába találták meg az igazi királyt, az végig akarja játszani a tornát, az orgyilkost pedig nem veszi komolyan. Amikor a lovag a szemére hányja a széteső királyságot, megint az mondja, hogy tessék itt az alkalom, csinálja jobban. Így végül visszatérnek a helyükre, és megnézik a kopjázás végét.

Este a király szobájában találkozik mindenki. Információt cserélnek és gyűjtenek. Sir Ivan kerít valakit, aki jól látta az állat botlását, de az semmi gyanúsat nem vett észre. Leopoldot alaposan kikérdezik az árnyak mesterének haláláról. Annyit tudnak meg, hogy szándékosan ment az erdőbe, hogy megölje a tigrist, amit már többen láttak. Még odarángatják a Calimshani kereskedőt, és megtudják tőle, hogy eladta már a tárgyat Lord Maximnak. Óriási baki, hogy elfelejtik megkérdezni, hogy mit is tud a tárgy. Sebaj, a lényeg, hogy én tudom. Még azt kellene kitalálnom, hogy Lord Maxim mire is használja majd. Végül úgy döntök, hogy a szabályokat kicsit felrúgva, azt kívánja, hogy a fia nyerje meg a tornát. A kívánság varázslat ilyet nem tud, de mivel ez egy djinn idéző kívánsággyűrű, a djinn valahogy meg tudja oldani. És már azt is tudom miért botlott meg Colbert lova. Fontos, hogy a vőlegény nem tud minderről.

Eközben a karakterek elhatározzák, hogy másnap a hipogriffet kiengedik az erdőbe, hogy átkutassa a környéket. Így ér véget ez az alkalom. Végre egy jó mese, ahol nem éreztem úgy magam, mint az űzött vad, és a játékosoknak is nagyon tetszett a nem várt fordulat a királlyal.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához