LFG.HU

Brain
RPG mesélőknekCimkek

A következő alkalomra végre szánok egy kis időt, hogy átgondoljam a dolgokat. Először is leírom, hogy melyik szereplőnek mik a céljai.

Leopold – A király szolgálatában jól megszedni magát, és élvezni a hatalmat, ami ezzel jár.

Robert – Még egyszer utoljára megmutatni, hogy ki a legmenőbb legény a vidéken.

Izabella – Robert halála után újraházasodni Gregorral, és boldogan uralkodni.

Gregor – Király szeretne lenni.

Colbert – Ölni, ölni, ölni.

Lord Maxim – A fiából királyt csinálni.

A többiek nem érdekesek. Igazából három fontos kérdésre kell megfelelnem.

Ki ölte meg az árnyak mesterét? Erre a kérdésre egyszerű a válasz: a királyné intézte, egy külhoni varázslót bérelt fel, mert az árnyak mestere Roberthez volt hű, és leleplezte volna a kis cselszövésüket. Így viszont szinte megvakította a királyi hírszerzést.

Ki bérelte fel az orgyilkost? Gregor volt, neki van leginkább útban a király, bár királyné halállistáján is előkelő helyen szerepel Robert. Mindenestre a gyilkosságnak kettős célja lett volna. Egyrészt a király halála, másrészt az esküvő elhalasztása. Hiszen sem Gregor, sem Izabella nem szeretné, hogy a Maxim ház sarja üljön a trónra.

És az utolsó kérdés, hogy mit terveznek ezek ketten? Ez már bizony fogasabb kérdés. Az esküvő rohamosan közeledik, és nekik első feladatuk, hogy ezt megakadályozzák, hiszen ha Robert ezután hal meg, már késő. Ha pedig tényleg meg akarják állítani az esküvőt, és nem csak késleltetni, akkor meg kell ölniük Peter Maximot, a vőlegényt. Ez már jó terv, ugyan eltér attól amit eredetileg kitaláltam, de érdekes csavart hoz a történetbe. A karaktereknek ugyanis nem saját életüket, vagy a királyét kell félteni, hanem valaki olyanét, akire nem is gondoltak. Még nem tudom, hogyan is zajlik majd pontosan a merénylet, de az majd kialakul menet közben.

A kalandot ott kezdjük, hogy felvirrad a kézitusa napja. Még indulás előtt megbeszélik, hogy ki mit fog csinálni. A varázsló ki akar menni a tigris támadás helyszínére, hátha talál ott még valamit. Az álkirálynak a tornán van jelenése, de szerveztet egy privát ebédet a királynéval. Eközben a hipogriff az erdőt kutatja át. Még bedobom az információt, amit Leopold megszerzett: az orgyilkost a Kindel ház egyik kisebb vazallusa ütötte lovaggá. Felmerül bennük, hogy Gregort ez alapján elfogják, de Leopolddal tisztába teszem a helyzetet. Ha ez alapján megvádolják, simán letagadja, és akár fel is áldozza a kisebb vazallusát. Így ezt elvetik.

Aztán nekiindulnak a napnak. Kezdem a varázslóval, aki kiviszi a griffet, és kimegy oda az erdőjáróval, ahol az árnyak mesterét megtalálta. A helyszínen végre neki is leesik, hogy mitől lett gazdag az öreg, így ezt a szálat lezárhatom.

Eközben a tornán a kézitusa első napja zajlik. A névtelen lovagok párbajoznak a nevesítettekkel. Az eredmény várható. Csak annyit írok fel magamnak, hogy ki az, aki rendhagyó módon győz. Természetesen Peter Maxim az egyik, aki elegánsan lefegyverzi ellenfelét. A másik pedig Colbert, aki ugyan csak egyetlen egyet támad, de abba a másik belehal. Újra áthárítom a lovagra a döntést, hogy mit kezd a vérszomjas harcossal. Ha akarja, akár ki is zárhatja a versenyből. De megint csak nem teszi meg, mivel tényleg az első támadásba halt bele az ifjú.

Közben kitalálom, hogy ez pont jó lesz gyilkossági kísérletnek is. Colbert elég nagy marha ahhoz, hogy a kézitusában “véletlenül” megölje a vőlegényt. És valószínűleg képes is rá.

Eljön az ebéd ideje, és a király kettesben étkezik a királynéval. Úgy éreztem, hogy a lovagnak kicsit elege van a színjátszásból, és tényleg komolyan akar beszélni, de úgy döntök, hogy Izabella nem vevő rá, és marad a távolságtartó, csipkelődő stílusnál. A lovag tényleg őszintén beszél, és talán megpróbálja megmenteni Robert házasságát. Itt az ideje, hogy újabb nyomot tegyek a karakterek elé. A király őszintesége Izabellát is szokatlan őszinteségre sarkallja. Amikor megtudja, hogy a királyt megpróbálták megölni, csak annyit mond, hogy ő az orgyilkosnak szurkol, és reménykedik a boldog újraházasodásban. Ez a kis kirohanás elég ahhoz, hogy a királyné gyanússá váljon.

Este mikor összegyűlnek, és információt cserélnek, elhatározzák, hogy a varázsló láthatatlanul kihallgatja a királynét. Úgy döntök, hogy nem húzom tovább a kalandot, és leleplezem az összeesküvőket. Ilyen kavarós kalandokban mindig ez a legnehezebb rész. Nagyon fokozatosan kell adagolni az információt, amiből végül összeáll a történet. A legjobb az, ha teljesen nyilvánvaló információt tudsz úgy odaadni a karaktereknek, hogy nem jönnek rá azonnal a megoldásra, de amikor az utolsó morzsa is a kezükbe kerül, a homlokukra csapnak, és azon bosszankodnak, hogy nem vették ezt észre hamarabb.

Az én tervem sajnos nem ilyen szép. Sőt, sok szempontból primitív. Egyszerűen leleplezem Izabella és Gregor viszonyát a láthatatlanul figyelő varázsló előtt. Lehetne ezt szebben is csinálni, hogy a karaktereknek törniük is kelljen a fejüket, de sajnos nincs időm, se a játékon belül se játékon kívül, hogy ennyire precízen megtervezzem az eseményeket.

A királyné éppen naplót ír. A varázsló nem sokat tud kilesni belőle, de az utolsó mondatot látja: “Mit tudja ő, hogy mi a szerelem.” Ezzel a királyné motivációját mondom meg a karaktereknek. Majd a királyné átmegy a fürdőbe, de nem fürdik, hanem egy titkos járaton keresztül álruhában távozik a kastélyból. Egy lezárt fürdő házba megy, ahol találkozik Gregorral. A varázsló kicsit perverz módon végig kukkolja az együttlétet, és kihallgatja a párt. Ők fesztelenül megbeszélik, hogy Colbert végez majd a vőlegénnyel a kézitusában. Manipulálták a sorsolást, hogy összekerüljenek. Ugyan kicsit erőltetett, de nem tudok jobbat, mint itt elejteni Gregorral, hogy a kis hercegnő az ő lánya. Muszáj, hogy átlássák a teljes képet, mert ezután több nyomozgatás már valószínűleg nem lesz. A varázsló még távozóban ellopja a királyné naplóját, ami jó kis terhelő bizonyíték lehetne, de sajnos ezzel le is leplezi a tényt, hogy valaki kihallgatta a beszélgetésüket.

Miután visszatér a kastélyba, megint összeül a csapat, hogy megbeszéljék, mit tegyenek. Nagyon erőből akarják megoldani a problémát. Elfogatni Gregort és a királynét. Hogy eltántorítsam őket ettől a megoldástól, a naplóban csak a királynőre van terhelő bizonyíték. Végül mondvacsinált indokkal odahívatom velük Leopoldot, és felhívom a figyelmüket pár fontos dologra. Ha Gregort nyíltan akarják letartóztatni, akkor valószínűleg ellen fog állni és a két nagy ház együttes erejével szemben csak a királyi testőrség és a Maxim ház állna. Szép kis polgárháború. Ha esetleg megölik, akkor nem éppen higgadtságáról híres öccse lesz a ház feje. Itt éppen kapóra jön a korábban véletlenszerűen felvázolt háttér.

Felmerül bennük, hogy mindössze a sorsolást vagy a résztvevőket manipulálják úgy, hogy ne kerüljenek össze, de a legjobb esetben is a döntőben biztos találkoznak. Arról nem is beszélve, hogy arra is figyelniük kellene, hogy a király se kerüljön össze Colberttel. Végül úgy döntenek, hogy a királynét elfogják, és teknőssé változtatják, a helyét pedig a varázsló veszi át. Nagyon kockázatos terv, mivel a varázsló nem ért az álcázáshoz, csak a varázslatában bízhat. Így az álkirály, a varázsló és a királyi testőrség vezetője az éjszaka közepén rátöri az ajtót a királynéra, és rövid dulakodás után átváltoztatják. Nagyon nem számolnak a királynéval, teljesen védtelennek gondolják, így alaposan meglepi őket, hogy dulakodás közben egy mérgezett tőrrel megsebzi a lovagot, aki ebbe kis híján bele is hal. Ezzel egy komoly éjszakai kitérőre kényszerül a lovag és a varázsló, mert el kell menniük egy gyógyítóhoz. Ráadásul sok átváltoztatás varázslatot elhasználnak, hogy le ne bukjanak. Éjszaka még játszanak egy kis színjátékot, amikor is a királyné megmutatja magát, hogy minden rendben van. A baj az, hogy eddigre a kastélyban található összes kém és besúgó tudja, hogy valami fontos történt.

Ezután jön a tervük következő része. A királyné nevében titkos találkára hívják Gregort. A levelet Leopold hamisítja, de a királyné bizalmi komornája viszi el személyesen Gregor kezébe. A varázsló alakítása nem meggyőző. A rengeteg gyanús körülmény miatt Gregor biztos gyanút fog. Már csak az a kérdés, hogy mit tegyek.

Most már tényleg ideje lenne egy kis harcnak. Ez az ötödik játék alkalom, és szinte még kockát sem gurítottunk. Hagyhatnám Gregort óvatosan belesétálni a csapdába, de az elég egyszerű befejezése lenne a kalandnak, és nem is illene hozzá. Itt jön az ötlet, hogy Gregor hogyan tudja ellenőrizni, hogy valóban a királyné hívta találkozóra az éjszaka közepén. Odaküldi saját kémfőnökét egy üzenettel, amiben egy másik helyszínre hivatkozik: “Találkozzunk inkább a fánál!”. A kémfőnök pedig láthatatlanul megfigyeli, hogy ki jön oda. Kicsit elegem van már a karakterek állandó láthatatlan kémkedéséből, gondoltam megmutatom nekik milyen is, amikor ellenük használják.

Itt érdekesen alakul a helyzet. Megérkeznek, és némi felderítés után bemennek. Amikor azonban csak a levelet találják ott, összegyűlnek mindannyian, és egy érdekes tervet eszelnek ki. Úgy változtatják vissza a királynét, hogy csak a testőrkapitány van ott. Az a feladata, hogy meggyőzze igazából az ő oldalán áll, és a király meg a varázsló elmentek a fához, hogy megöljék Gregort. Gyorsan utánuk akar menni, hogy megakadályozza. Az öreg lovag alakítása nagyon meggyőző, és a királyné hisz neki, de félreismerték a királynét. Itt nem is gondolkodom igazán, hogy mi lenne a kaland szempontjából ideális. Csak hozom az általam kitalált királynét, aki nem aggódik Gregor miatt, mert ő tud magára vigyázni, hanem inkább vissza akar térni a kastélyba, hogy a király távollétében megszilárdítsa a pozícióját, és aláássa a királyét. Ezért végül a testőrkapitány leüti. Újra tanácskozni kezdenek.

Amíg tanakodnak, fél füllel arra figyelek, hogy mit hall a kémmester. De vigyáznak, és még maguk között sem szólják el magukat a királycseréről. Közben a kémmester statisztikáit rakom össze: Hp, Ac, támadás, mentők, varázstárgyak. Úgy döntök 12. szintű tolvaj lesz, és a legfontosabb tárgya a láthatatlanság gyűrűje. El is határozom, hogy a fő célja a királyné kiszabadítása. Mivel mindhármuk ellen nincs esélye, igazából az alkalomra vár, ami nem is várat sokat magára. Ugyanis a karakterek azt találják ki, hogy a varázsló fogja kihallgatni a királynét. Hátha az ő meggyőző ereje nagyobb. Amikor a varázsló egyedül marad a megkötözött királynéval a kémmester akcióba lép. A tervem az, hogy ártalmatlanná teszi a varázslót, és odaadja a gyűrűjét a királynénak. A meglepetés sikerül, de egy rossz kezdeményezésen elbukik a terve. Így a varázsló nem hal meg.

Sajnos magas szinten DnD-ben sokszor előfordul, hogy a karakter élete egyetlen dobáson múlik. Ha a meglepetés kör után a kémmester nyeri a kezdeményezést, akkor még 3x szúrta volna hátba a varázslót, amibe az biztosan belehal, mert a nagy sebzés miatt kicsi az esélye, hogy pont 0 és -10 között lesz a HP-ja. Erre a problémára a DnD hagyományos válasza feltámasztás varázslat, ami viszont mesélői szemmel teljesen rossz megoldás. Vegyük csak pillanatra ezt a kalandot. Mi történik, ha Colbert tényleg megöli a vőlegényt? Futó kellemetlenség csupán. Másnap vígan fog ugrándozni, mert gazdag apja simán kifizeti a feltámasztás költségét. Egy ilyen kalandot megöl a feltámasztás. Így az én meséimben a feltámasztás csak akkor sikerül, ha az istenek is úgy akarják. Ők pedig nagyon ritkán akarják úgy. Ekkor viszont marad az eredeti probléma. Ha nem akarok, két hímes tojásnak mesélni, akkor kell valami megoldás az egy dobáson múló halál kérdésére. Ennél a két karakternél azt találtam ki, hogy a varázsló tud készíteni egy második testet, ahová halála esetén átköltözik a lelke. A lovagot istene küldi vissza halála esetén a fő templom kriptájába. Ez kicsit elveszi a halál súlyát, de mivel a felszerelésüket ilyenkor elveszítik, nem lesz teljesen következmények nélküli. Szerencsére erre a védőhálóra most nem volt szükség, a varázsló jót dobott, sőt gyorsan is kapcsol, mert kiüti a királynét. Így a kémmester inkább menekülőre fogja a dolgot, mielőtt a többiek is beszállnak a harcba.

Újabb komoly dilemma elé kerül a csapat, hiszen a tervük kudarcba fulladt. Amíg azon tanakodnak, hogy mi tévők legyenek, én is azon gondolkodom, hogy vajon mit csinál Gregor. Amit tudok, hogy polgárháborút ő sem szeretne. A másik fontos kérdés, hogy szereti-e a királynét. Ugyanis őt gyakorlatilag túszként tartják fogva. Úgy döntök, hogy szereti, de nem hiszi el, hogy komolyan bántani akarják. Ezt ugyanis még a kémmester jelenti neki a kihallgatott beszélgetések alapján. Végül úgy határozok, hogy nem változtat az eredeti terven, és másnap megjelenik, mintha semmi sem történt volna. Természetesen megpróbálja majd kiszabadítani a királynét, de nem hiszi, hogy ő jön el másnap. Közben a karakterek is kitalálják, hogy mit csinálnak. Visszaváltoztatják a királynét teknőssé, majd visszatértnek a kastélyba. Reggelre odahívják az öreg Maximot, hogy elmondják neki Gregor tervét. Másnap pedig ismét a varázsló játssza majd a királynét.

Itt véget is ér a játékalkalom. Jó zsúfoltra sikerült, sok minden történt. Nem tudtam igazán elegánsan rávezetni a játékosokat a megoldásra, ahogy szerettem volna, de még így is élvezték, mert azt érezték, hogy a saját ravaszságuk miatt jöttek rá a csavarra, és ez a legfontosabb. A következő lesz az utolsó alkalom. A lepel lehullott, és már csak a végjáték van hátra, azt pedig nem akarom sokáig húzni.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához