LFG.HU

auer
RPGCimkek

3. Játékülés

A harmadik játékot csökkentett létszámmal kezdtük, a navigátor játékosa nem tudott eljönni. A parti sikeresen elérte a célbolygót és partra tette a csapatokat – következett a hatodik rész, az elda rituálé. A rituálé helyszínének megtalálása a pszi erővel bíró karakterekre várt, viszont mivel a navigátor nem volt jelen maradt a tech-pap (nem elírás nagyon eretnek karakter)

Ez még nem derült ki a többi játékosnak, de jó tudni :)

és egy NJK. Háromszor tudtak próbálkozni, viszont nem sikerült eléggé, úgyhogy még a kezdeti irányt sem tudták belőni. Itt gondolkodtam, hogy lejjebb vigyem a szükséges értéket vagy extra segítséget adjak, végül úgy döntöttem marad minden az eredeti modul szerint. Így nem találták meg a rituálét, ezért a komplett rész kiesett.

Tudtuk, hogy valamit elszalasztottunk, de annyira nem fájt. Pláne úgy, hogy a játékülés elején elbeszélgettük az időt, hogy vajon mivel kellene még játszanunk.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2013/05/rt-ships-1.jpg

Jött a hetedik rész: a kormányzói vacsora. Habár nem mondták ki, nagyon látszódott rajtuk, hogy pont arra számítottak, ami ott történt – gyilkosság, intrika, nyomozás.

Mi is láttuk a filmet/olvastuk a könyvet/lemeséltük a modult :)

A tech-pap megtalálta a hullát, a parti pedig elkezdett információkat gyűjteni. Valószínűsítették, hogy az eldák állnak a háttérben. Az egyik játékos out-game tudása alapján beugrott a holoálca, de in-game nem jutott eszébe.

Egyre könnyebben megy elkülöníteni az out of game és az in game tudást.

Mivel eléggé tököltek, felpörgettem az eseményeket, a mesterlövész rálőtt Constantine-re. Constantine időben észrevette a dolgot és berántotta maga elé az egyik testőrét. Gyorsan mindenki visszatért az épületbe. Külön kiemeltem, hogy az egyik tiszt nem zavartatja magát és nagyban tömi a fejét – a parti nem reagált -

A mi hűségünk a de Ruyter házhoz köt bennünket, és annak mindenkori fejéhez /jelenleg Navarro de Ruyterhez/ mindenki másnak joga van úgy megöletnie magát, ahogy ő jónak látja, fő a munkaadónk biztonsága.

Így végül hatott a méreg, habár a szerencsés dobásnak köszönhetően nem halt meg az illető, csak nagyon rossz egészségi állapotba került. Mivel a parti továbbra se nagyon reagált, jött a kormányzó elleni támadás, ahol a kormányzónő álcájában tevékenykedő elda vette rá pszi erejével az egyik testőrt a támadásra.

Ez valóban jó ötlet volt, erre tényleg nem gondoltunk.

Apropó kormányzó: a RT próbált elbeszélgetni vele a múltról, de egyrészt nem játszottuk ki, másrészt kimondottan óvatos volt, ezért a kormányzó/elda jól terelt és nem bukott le. 

A játékos magyarázata a játékülés végén: “nem akarta megsérteni a pici érzéseit” már majdnem hihető volt, és szinte logikus :)

A támadásra visszatérve: a befolyásolt testőr akcióba lendült, a parti is, majd ahogy előre vetítettem korábban, gyorsan megölték, és csak utólag merült fel hogy nem kellett-e volna élve.

Az élve fogd el egy másik játék. Nem emlékszem olyan helyzetre, hogy valakit aktívan próbáltunk volna élve elfogni és sikerült is volna.

Még lett volna a RT elleni párbaj illetve az egyik NJK elleni támadás viszont elég feszült volt a helyzet ezért inkább beterelték őket a bunkerba. Persze a RT nem akart menni, főleg testőr nélkül, de végül sikerült meggyőzni. Ő speciel légi méregre számított odabenn, illetve kommunikált a kintiekkel, szóval gyorsan kapott az elda valami zavarót hogy ne tudjon segítséget hívni.

Amíg a mesélő és a játékos a szobában lejátszották az eseményeket, addig mi többiek odakint eldöntöttük, hogy biztosan van kommunikáció, hiszen a távol lévő tech-pappal beszélt a rouge trader, szóval nem lesz baj. :)

Igazából volt is csak a támadás alatt/előtt blokkolódott. Az elda pszi akcióba lendült. Mivel a RT önmagában elég gyenge harcban ezért jó szándékúan mellé tettem Constantine-t mint NJK és ketten szálltak szembe az eldával. Ez volt az első hiba. A második, hogy az elda nem tudta becsempészni a közelharci fegyverét így csak a pszi ereje és pisztolya maradt. A pisztollyal eleve alacsonyabb értékre támad és kevesebbszer, így nem tudta kihasználni a képességeit. Pszi erőivel sikerült párszor rávenni Constantine-t hogy forduljon a RT ellen, de ők ketten együttes erővel végül lecsapták. Kisakkozták, hogy a kormányzó volt álruhában, és elvették az értékesebb cuccait. Pontosan.

Nagy csata lehetett. Kár, hogy semmit nem “láttunk” belőle. A játékos úgy összegezte, hogy nem is az ő sikeres dobásai, hanem éppen ellenkezőleg, az ellenfél pechsorozata volt az, ami a győzelmet meghozta. 

 

Következett a nyolcadik rész az OW tankcsata. A parti hetek óta kérdezgette, hogy mikorra kellenek az OW karakterek, szóval most előkerültek.

Mi amolyan kurszki tankcsatára gondoltunk, azt vártuk, hogy egy síkságon csapunk össze, városi harcra nem igazán voltunk felkészülve, hiszen itt bármelyik sarok mögül előbukkanhat az ellenség, nincs lehetőség kihasználni a lőtávot, stb. Kár érte.

Két operátor (sofőr), egy komisszár, és egy rohamosztagos vezette a Császár igazságát, és a Császár békéjét egy Leman Russ Battle Tankot és egy Demolisher tankot. Miközben a tankok felé tartottak szembetalálkoztak egy elda felderítőcsapattal: három guardiannal és egy Howling Banshee maszkharcossal. A rövid csatában sorspontot égetett két karakter, majd mesélői segítséggel elintézték az eldákat.

Ezt akár játékosként is garantálni tudtam volna előre.

Beszálltak a tankba, aztán kezdetét vette a tervezés hogy menjenek. Mivel én és két játékos játszunk a World of Tanks-al így bejöttek az onnan ismert elemek. Fordítsuk oda a frontpáncélt, kicsit ferdén álljunk mert akkor lepattan, és hasonlók.

Elindultak felszámolni az elda fenyegetést. Első ellenfél négy nagy elda horda volt rakétavetőkkel, ezeket pár kisebb karcot okoztak a tankoknak. Itt játék közben lejjebb vettem a rakétavetők számát, hogy azért túléljék a találkozást, az eredeti nyolcról négyre. Találkoztak pár elda harci lépegetővel ezek sem jelentettek nagyobb kihívást. Egy nagyobb téren eléjük-mögéjük ugrott egy-egy grav tank ezek már jelentős sebzést okoztak az egyik tankjukon, de még elintézték őket. Viszont az elda vadászgépek támadása tette be a kaput ami megsemmisíttette az egyik tankot – a két karakter sorspont égetéssel az utolsó pillanatban menekült ki. Mivel lett volna még pár harci encounter úgy döntöttem ennyi elég volt, felesleges még tovább csörgetni a kockát, főleg egy tankkal ez esélytelen, úgyhogy ugrottunk.

Az esélytelenséget mi is beláttuk. Érdekes volt, de nem okozott komoly játékélményt /legalábbis nekem nem/. Az ember többet várna a gépszellem áldásával pöfögő harci csodától. Persze az lett a vesztünk, ami előre látszott, hogy szépen hátulról meglepett minket az ellenfél. Gonosz és álnok eldák, ki az aki repülő tankot tervez :)

A parti visszatérve szokott karaktereihez benyomult az eldák által megszállt templom kazamatáiba. Egy energiapajzzsal kettéválasztott teremben szembetalálkoztak a nevesített látnokkal, a kalózkapitánnyal (aki nem volt a korábban felrobbant hajó fedélzetén mivel úgy döntöttem), plusz egy tucat további elda ellenféllel. Mivel már későre járt éreztem, hogy le tudjuk ma zárni a komplett kampányt, ezért nem erőltettem a harcot, hanem finoman a partit is a beszélgetés felé tereltem. Nem volt Fear rating-jük.

A kapitányt játszó karakter amúgy is hajlamos a “békés” és “diplomatikus” megoldásokra. Ezt már többször bizonyította. Néha olyankor is, amikor mi többiek kapásból lőttünk. A játékülés után beszélgettük, hogy különösen érdekes lett volna az alkalom, ha a mesélő nem feledkezik meg arról, hogy az ellenfél félelmetes ez a warhammerben hatalmas előny és rendesen ledobatja, hogy bepánikolunk-e. Egy félelemből leadott gyilkos hosszúsorozat elégé rontja a tárgyalási lehetőségeket :) 

A RT kapható volt a diplomáciára, ment az alkudozás meg a hitegetés, végül megjelent Khaine avatárja az eldák mögött. Ettől leesett az álluk, majd a komplett elda csapat távozott egy portálon át.

Pedig a karakterem már azt számolgatta, hogy hány bolterlövedék kell ahhoz, hogy az összes elda itt pusztuljon.)

A játékosok érezték, hogy ez már a vége, felmentek az űrhajójukra, hiába próbáltam győzködni őket, hogy elvileg lent kéne lenniük.

Éreztük, hogy azért ez már nem a mi súlycsoportunk. Ráadásul azt hiszem a veszteségeinket komolyabbnak ítéltük, mint azok valójában voltak.

 

Kilencedik rész – a végső csata. Észrevették a felszínen haladó elda haderőt, kis fenyegetéssel rávették őket, hogy mondják el a céljukat – végre kiderült az eddig a játékosok által nem ismert nekron fenyegetés. Az NJK-k forszírozták, hogy vessék be az eldák ellen a hadsereget, de a parti nem volt rá hajlandó. Lent az elda és az időközben megjelent nekron sereg összecsapott. Kezdetét vette az avatár és a C’tan szilánk párbaja. Kiegyenlített meccs volt, végül az avatár tudta bevinni az utolsó döfést így a C’tan kiesett.

Egyetlen életerőponton múlt!

Az elda sereg eltörölte a nekronokat, és eltűnt a felszínről. Constantine tudomásul vette, hogy a fenyegetettség megszűnt, ezért megadta a támogatását a kolóniához.

Profit faktort nem sikerült összeszedniük, nem lett meg a kitűzött 1500 ach. pont, kellett volna még kb 150. Ha az elején nem vesztenek annyit, akkor simán meglett volna a cél, sőt túl is teljesítik.

“A semmirekellő kalózok, a nyavalyás xenók, mindent tagadok, semmi sem a mi hibánk, egyedül a mesélő felelős a kudarcunkért.” – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő szerepjátékos egója :)

 

Konklúzió: Az elda rituálé kiesett, a kormányzói vacsora nem úgy sikerült, mint ahogy vártam, sajnos az aprólékos tervezés nem jött be. Az OW rész hangulatos volt, főleg amikor az igényelt lézerpuska helyett egy doboz fájdalomcsillapítót nyomtak a komisszár kezébe. A tankcsata ilyen mértékben elég volt. Mivel már késő este jutottunk el ide és nem akartam átnyújtani a játékot másik alkalomra ezért én is erőltettem a gyors befejezést, ezért álltak le tárgyalni az eldákkal. Azt hogy kimaradtak a végső csatából ügyesen csinálták, és mivel a rituálé létrejött a nekronok sem jelentettek rájuk akkora fenyegetést.

Sajnos az időmenedzsment nem az erősségünk, néha elhúzzuk a játékülést, és sajnos mivel mindnyájan dolgozó emberek vagyunk, és másnap munkanap van, ez gyakran befolyásolja a döntéseinket, most kivételesen jól jött ki, talán ez volt az első alkalom.

Összességében előre eltervezve jobbnak tűnt a modul. Volt több olyan részlet, amit nem vettem figyelembe, vagy a kockák szeszélye miatt nem úgy alakult, mint ahogy terveztem.

Leírva valóban több volt benne az értelem és a kohézió. Így azt érzékeltük, hogy elda kalózok, hol mestervilági eldák, hol emberek lőnek ránk, mi meg legtöbbször visszalövünk.

Ehhez hozzá jön az is hogy körülbelül a mese kezdetén értem el oda, hogy kicsit kezd túl sok lenni a RT-ből nekem, valószínűleg tudat alatt ez is kihatott a mesélésre.

Ez nem érződött. De bennünk is felmerült, hogy lassan ideje váltani, persze nem azért mert a modul elvette a kedvünket, de itt az ideje, hogy más is meséljen, dolgozzon sokat és élvezze, amikor egy kockadobás, vagy egy játékosi döntés összedönti a szépen és gondosan felépített kártyavárat.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához