LFG.HU

HammerTimeCafe
oil_ali
ismertetőCimkek

Talán a korral jár, de már igen régen találkoztam igazán eredeti szerepjátékkal PC-re.

Már régen nem csábítanak már a fotó-realisztikus grafikával hódító üsd-vágd játékok és hamar beleunok a már-már tolsztoji magasságokba emelkedő történetszövésű 3D csodákba.

Nem akarom szépíteni a dolgot: a jelenlegi CRPG trend nem túlságosan fekszik nekem, így az elmúlt években egyre kevesebbet játszottam, és ha rá is szántam magam, hogy gép elé üljek, akkor is inkább kalandjátékokkal tornáztattam a szürkeállományom.

Visszaemlékezve az utolsó igazán klassz szerepjáték, a „dungeon crawl” műfajt feltámasztó, és számtalan kellemes percet okozó  „Legend of Grimlock” volt, ami mintegy világítótoronyként hirdette felém, hogy „Téged sem felejtettünk el, öregfiú!”. Nagyon jó volt végre megint olyan játékkal játszani, aminek az irányításához nem kellett egy enciklopédiányi jegyzetet írni, és nem kaptam hányingert a villódzó, pörgő-forgó szín kavalkádtól.

A Grimlock megjelenése és végigjátszása után egyszerűen vágytam a nosztalgiát, és ezen a függésemen nem segített az sem, hogy valamikor november tájékán a ScummVM (a Lands of Lore 2 után, ami nem mellesleg Android telefonon is jól megy ), támogatni kezdte az Eye of the Beholder első két részét is.

Nincs mit szépíteni, megindultam a lejtőn.

A GOG.com különböző online akcióin szinte fillérekért hozzájutottam számtalan más ős-CRPG és Point and Click darabhoz is, ezért, mint a jól nevelt kutya, hétről hétre visszajártam a csontért.

Nemrég aztán teljesen véletlenül belebotlottam egy egészen új játékba, amit megjelenési akció keretében közel öt dollárért lehetet megvenni. A játék címe „Unepic” volt, és már az adatlapjára rátekintve eldöntöttem, hogy kell a gyűjteményembe.

Fizettem, letöltöttem és telepítettem. Ez idő alatt utánanéztem pár dolognak: egyszemélyes garázsprojekt (a szerző Francisco Téllez de Meneses, aki az elmúlt két évben mással sem foglalkozott, csak a játékával), néhány lelkes segítő, magyar(!) nyelv (köszönjük Zsolt!), és többségében elégedett vásárlók.

Nos akkor lássuk a medvét. Duplaklikk.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2013/05/unepic2a.png

A bevezető videóban asztali szerepjátékot (D&D-t, mi mást) játszó fiatalok éppen kalamajkába keverednek a DM-nek köszönhetően, ám az egyiküknek mosdóba kell mennie. Kimegy, áramszünet, és a következő pillanatban már egy kísértetjárta erőd mélyén találja magát. Ennyi. Nincs túlbonyolítva, de éppen ideális megismerni  a főhőst: a neve lényegtelen, bejelentkezéskor mi magunk adhatjuk meg, és sárga kapucnis pulóvert visel. A játékasztalon chips és sör. Hősünk ráadásul nem nagyon esik kétségbe akkor amikor konstatálja, hogy a többiek valamiféle hallucinogén anyagot juttattak az italába, szóval alighanem ez utóbbival kapcsolatban is van némi tapasztalata.

A játék kezdetekor már az erőd útvesztőjébe érkezik meg karakterünk. A szemléletmód ezúttal nem a megszokott perspektivikus, de még csak nem is 3D. A régi vágású plattformerek oldalnézetes felületén találja magát a játékos, aki ráadásul csak a főhős által egy öngyújtóval megvilágított körben lát – minden más sötét. A tekergő útvesztőkben persze gyakran találni fáklyákat, mécseseket és olajlámpásokat, így a már bejárt terület megvilágítása biztosított.

Minden különösebb spoiler nélkül el kell még mondani, hogy hősünk nem sokáig bolyong egyedül: az első képernyő harmadik szobájában letámadja egy gonosz(?) lidérc, aki balszerencséjére nem tudja átvenni az irányítást a test felett, viszont remek beszélgetőtársnak bizonyul az út során. Ő egyfajta kalauz lesz a játékban: tájékoztat a fő történetszálról, és segít – vagy éppen hátráltat tanácsaival.

Ahogyan egyre előrébb jutunk az elátkozott citadellában, úgy lehet vállalni újabb és újabb küldetéseket, amiknek a végrehajtásához – ahogyan az már lenni szokott – egyre erősebb szörnyetegekkel kell megküzdeni.

Az Unepic persze –vállaltan- egy kicsit platformjáték is, ezért a szörnyek időnként újratermelődnek, ami egyáltalán nem zavaró – sőt, mivel minden 100 lény legyőzése után különböző bónuszok várnak a játékosra, talán még jó is.

A játék szerepjátékos része mindent tud, amit a nagyok: van valódi fegyverarzenál, természetesen mágikus/elátkozott és nem mágikus fegyverek tömkelegével, varázsitalok, varázstekercsek és ékszerek, mind-mind egyedi funkcióval. Ezeket aktiválva hősünk például teleportálhat, vagy csapdákat fedezhet fel – vagy egyszerűen csak tápolódik, de van lehetőség például varázsitalok készítésére is a megfelelő összetevők birtokában. Természetesen hős kalandozónk fejlődik is a kalandozásai során, szintlépéskor néhány fő tulajdonságát lehet növelni egy-egy ponttal.

Összességében elmondható, hogy a teljes rendszer valahogy nagyon átgondolt és kézenfekvő: egy egyszerű példával tudom alátámasztani a dolgot: a varázsital készítés, mint lehetőség önmagában nem is jelenik meg a játékban, amíg a játékos úgy nem dönt, hogy készít valamit, hiszen a játék végigvihető e funkció nélkül is. Ha a megfelelő helyen úgy döntene a játékos, hogy ő mégiscsak élne a lehetőséggel, a menüpont egyszerűen megjelenik – és csakis onnantól érhető el.

Ez a fajta letisztultság a játék teljes egészére is igaz. Van ugyan mód arra, hogy a játékos egérrel irányítsa a karaktert, de erre semmi szükség nincsen: néhány billentyűvel (nyilak, space és enter) tökéletesen el lehet lenni, és ehhez jön a későbbiekben a tab(célzás) és a magunk által definiált gyorsbillentyűk a fegyverváltáshoz – mert a harc viszont (sajnos?) nem körökre bontva, hanem valós időben zajlik, de legalább (mint minden más) nagyon könnyen tanulható (SPACE, SPACE, SPACE J )

Sokáig lehetne még méltatni az Unepic-et , de igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy hibátlan. A párbeszédekben például gyakori a céltalan trágárság, és a humoros részek néha valóban erőtlenek, ráadásul előfordult az is, hogy mint játékos kifejezetten úgy éreztem, hogy a programozó kizárólag azért hozta létre az adott jelenetet, hogy engem szívasson, mégis az összességét tekintve kivételesen szórakoztató játékot vettem a pénzemért.  Végső soron ez az egész ismertető azért született, mert úgy gondoltam, hogy mindazoknak, akik valaha találkoztak a bevezetőben említett  játékok valamelyikével, vagy dobtak el már életükben húsz oldalú dobókockát, egyszerűen muszáj kipróbálnia.

A demó letölthető a játék hivatalos oldaláról, a teljes verzió ezen sorok írásakor 4.99 $ – ért vásárolható meg a GOG-on megjelenési akcióban. Mindeniknek őszintén javaslom a beszerzését.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához