LFG.HU

flyinghair
ismertetőCimkek

Santiago de Cuba társasjátékKuba: Fidel, rum, szivar, zene, Fidel. Ez az első öt szó, ami eszembe jut, ha meghallom a karibi ország nevét. Egy sziget, amely lehetett volna egy a sok közép-amerikai állam közül, egy átlagos turistaparadicsom különösebb jelentőség nélkül, de a sors, amely a Castro család képében öltött testet, úgy hozta, hogy meghatározó szerep jutott neki a térségben, amivel kitörölhetetlenül beírta magát a történelem lapjaira és nem utolsó sorban az emberek tudatába. Lehet sajnálni a kubaiakat, a rájuk telepedő egészségtelen államforma miatt, de be kell látnunk, hogy a fideli kommunizmus árazta be az országot, és tette Kubát világmárkává.

Egy sziget, ahol megrekedt az idő, ahol szivarfüsttel belengett ’50-es évek Amerikája találkozik a rum illatú latin virtussal, és utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz az országnak. Ezt az életérzést próbálja megragadni Michael Rieneck a Santiago de Cuba c. játékával. A Piatnik kiadó tavasszal megjelent hazai újdonsága eredetileg az EggertspieleCuba” játékcsaládjába tartozik, amelynek első tagja, a Cuba még 2007-ben jelent meg, és szintén Michael Rieneck tervezte, igaz Stefan Stadler-rel karöltve. Ez egy kifinomult és összetett gazdasági társasjáték, amelyben a gyümölcs és dohánytermelés, a szivar és rumkészítés mellett figyelemmel kell kísérnünk a parlament működését, hogy néha a zsebünkbe nyúlhassunk, ha számunkra nem tetsző törvényt kívánnak bevezetni.  A család második gyermeke a 2009-es Havana c. kártyajáték, amelyet Reinhard Staupe tervezett. Ebben az egyszerűbb kártyajátékban havannai épületek megépítése a cél egy ügyes játékmechanikán keresztül. A testvérek közül a legfiatalabb a Santiago de Cuba címre keresztelt 2011-ben megjelent darab, amely egy könnyed, árubeszállítós taktikai társasjáték.
A három “forradalmár” közös vonása, hogy mindegyiket az általam sokat emlegetett és nagyon kedvelt grafikus, Michael Menzel illusztrálta.

Mi van a fedél alatt?

A közepes méretű doboz tetejét leemelve egy nyolc oldalas, magyar nyelvű szabállyal és egy háromba hajtott táblával találkozunk először. De van itt még 12 épületlapka, 9 kubai karakterlapka, 48 fa árujelölő, 4 bábu és 4 paraván a játékosok színeiben, 5 dobókocka, 1 faautó, ingatlanjelölők, kartonpénzérmék és győzelmi pont tokenek. A társasjáték megjelenítéséért, ahogy már fent említettem, Michael Menzel a felelős, aki most sem okozott csalódást. Elég csak a kezünkbe vennünk a táblát, és már is felfedezhetjük Santiago de Cuba csodálatosan részletgazdag kikötőjét. De ezen felül is minden játékelem kiváló, vastag kartonból készült, így a minőségre egyáltalán nem lehet panaszunk.

A doboz tartalma...

Milyen a motor?

Santiago de Cuba-t, amely az ország dél-keleti részén fekszik, 1514-ben alapította a spanyol konkvisztádor, Diego Velázquez de Cuéllar. Bár a város két évvel később porig égett, hamarosan újraépítették, így válhatott a spanyolok 16. századi mexikói és floridai expedícióinak kiindulópontjává. 1522-89-ig a spanyol gyarmat, Kuba fővárosa volt. Eközben a település francia fosztogatók áldozatául esett, majd 1662-ben az angolok is “tiszteletüket tették” egy portya erejéig, majd a város viszontagságainak majdnem teljesen véget vetett egy pusztító földrengés 1766-ban. Később a 18-19. századi Haiti-ről érkező francia menekülttömegek alapvetően meghatározták a város spanyol-afrikai kultúráját. 1953-ban Fidel Castro Santiago de Cubában, a Moncada laktanya megtámadásával tette meg a forradalom első lépését, majd 6 évvel később itt hirdette ki a forradalom győzelmét. A város ma is Kuba második legnagyobb települése, és kiemelkedő kereskedelmi központja.

Forrás: Wikipedia

A játékban 2-4 simlis kereskedőt alakítunk, akik egyetlen célja, hogy a kikötőbe befutó hajók árukeresletét a lehető legjobban kielégítsék, akár a többiek a kárára is. Ehhez segítségünkre van a “munkás lehelyezés” mechanika, és az sem árt ha ügyesen spekulálunk. A játék elején a táblán véletlenszerűen elhelyezzük a 9 kubai karaktert. Ők lesznek azok az árusok és kikötői szereplők, akikkel a játék folyamán kapcsolatba lépünk. Ezek után szintén véletlenszerűen lepakoljuk a 12 épületet is, amelyek további cselekvési lehetőséget biztosítanak a számunkra. Miután mindenki megkapta a paravánját, és elhelyezett mögötte egy narancs, egy dohány és egy cukornád árut, valamint 3 pesot és 2 győzelmi pontot indulhat a parti. A kezdőjátékostól jobbra ülő részvevő dob az 5 dobókockával. Az 5 különböző színű kocka  az öt árufajtát képviseli (narancs, dohány, cukornád, rum, szivar) a gurított szám pedig – amelyek 0-4-es értékű lehet – az adott áru iránti keresletet jelenti. A gurító ezután eldönti, hogy melyik négy árura lesz szükség az első hajón, és azokat felteszi a játéktáblára, az ötödik kockát pedig egyelőre félreteszi. Ezután a játékosok sorban jönnek egymás után és egyetlen autóval körbe-körbe haladnak Santiago kikötőjében. Amikor ránk kerül a sor a következőt tesszük:

Mi van az én csomagtartómban?

A. (Legalább) egy mezőt haladunk a kikötőben: Az első lépés ingyenes, de lehetőségünk van egynél többet előre haladni a kikötőben, azonban minden további lépés egy pesonkba kerül. Bár a játékban a pénzt csak haladásra használjuk – illetve bizonyos esetben győzelmi pontra válthatjuk -, mégis nagyon fontos, hogy mindig gondoskodjunk utánpótlásról, mert ha kifogyunk belőle, könnyen kényszerpályára kerülhetünk, hiszen nem lesz alternatívánk az előrehaladásban, mindig csak egyet léphetünk előre! Amelyik kubainál megállunk, annak az akcióját végrehajtjuk. Általában árukat, pénzt, győzelmi pontot szerezhetünk, esetleg ingatlant vásárolhatunk, netán lophatunk az ellenfelünktől stb.

B. Választunk, és használunk egy épületet: Minden kubai karakternek van egy rózsája (piros, fehér, kék vagy sárga). Ezen keresztül pedig hozzáférhetünk 3 olyan épülethez, amelyek a táblán az adott színű rózsa mellé kerültek a játék elején. Ilyenkor megfogjuk a színünknek megfelelő bábunkat, és letesszük az egyik ilyen helyszínre, aktiválva annak képességét: Az összesen 12 intézmény mindegyike mást és mást tud. Például a szeszfőzdében a cukornádból rumot készíthetünk, a dohánygyárban a dohányból szivart. A kaszinóban pénzt válthatunk győzelmi pontra és fordítva, a feketepiacon egy árut egy bármilyen másikra cserélhetünk. A bankban két pesot kapunk, a vámhivatalban pedig 0-ra csökkenthetjük a hajón lévő egyik kocka értékét stb. Persze amíg mi egy adott épületen állunk, más nem teheti be a lábát bábuját, így aztán akkor is érdemes egy adott épületre ráállni, ha az akciót nem akarjuk végrehajtani, de legalább blokkoljuk mások elől. Az A és B lépésünk után a következő játékoson a sor. Így haladunk játékosról-játékosra körbe az autóval. Ha valaki a járművel a Kikötő mezőre lép, akkor lehetőségünk van beszállítani a hajóra. Kezdve a belépő játékostól sorban mindenki beszállíthat egy áruból amennyit jónak lát. Majd jön a soron következő, aki szintén beszállíthat egy áruból. A beadott árukért győzelmi pontokat kapunk.

Kilátás a kikötőből...

Így adunk be körbe-körbe, amíg vagy megtelik a hajó és az kifut, vagy nem telik meg, és passzol mindenki. Az első esetben gurítunk a kockákkal, és megnézzük, mi lesz a következő hajó kereslete. Ha nem telik meg, haladunk tovább: a következő játékoson a sor, és így tovább. Mivel nem elégítettük ki a keresletet teljesen, a beszállítandó árukért járó győzelmi pont értéke megemelkedik. Ez történik akkor is, ha valaki szándékosan nem lép be a Kikötőbe, hanem átlépve azt egy újabb kört kezd meg. Ha azonban a harmadik alkalommal sem töltjük meg a hajót, az azonnal kifut, és jön a következő. A játék addig tart, amíg 7 hajót be nem rakodtunk. A 7. kifutása után minden játékos megszámolja a győzelmi pontjait, a legtöbbet gyűjtő lesz a győztes. A magyar szabályt letölthetitek a kecskeméti társasklub honlapjáról, vagy inkább nézzétek meg csibu videóbemutatóját a játékmenetről:

Milyen társasjáték a Santiago de Cuba?

Michael Rieneck szerzeménye egy igazán könnyed taktikai játék, amelyet méretéből kifolyólag magunkkal vihetünk akár egy nyaralásra is. Mivel a szabályok nem túl bonyolultak, és a játékelemek teljesen nyelvfüggetlenek így családok, baráti társaságok épp úgy élvezni fogják, mint akár a hardcore gamerek. Bár a Santiago de Cuba-t 2-4 főre tervezték, a legtaktikusabb partikat 2 fővel játszhatjuk. Négy főnél már kicsit nehéz előre tervezni 2-3 lépést, hiszen nem tudjuk, az ellenfeleink meddig juttatják az autót, mire újra sorra kerülünk. Ettől függetlenül a szép grafikák és minőségi játékelemek könnyen megidézik a kubai hangulatot. Háttérben a Buena Vista Social Club zenéjével esetleg egy szivarral vagy vízipipával kiegészítve könnyen a nyár üde színfoltjává válhat.

Naplemente Kubában


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához