LFG.HU

Abdul
ismertetőCimkek

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2013/06/6149_b1.jpgHugh Howey igazi sikertörténet főszereplője: a Wool-könyvsorozat indító kötetét cirka két éve, 2011 júliusában kezdte el árulni e-könyként az Amazonon, és már most félmilliónál magasabb eladott példányszámmal, valamint egymillió dolláros honoráriummal büszkélkedhet; nem is beszélve a megfilmesítési jogokról, amik a 20th Century Foxnál, és Ridley Scott ölében landoltak. Nem rossz teljesítmény egy néhány éve még ismeretlen, de igazán még most is kezdőnek számító írótól.

Az első kötet, a hazánkban nemrég megjelent Wool 1 – magyarul Siló, ezután így hivatkozom rá – poszt-apokaliptikus disztópia. Helyszíne egy hidroponikus kertekkel, műhelyekkel, lakó- és szervízépületekkel ellátott, félig a földbe temetett, henger alakú betonbunker. A Silón kívüli világ felszíne és légköre halott és mérgező; örömtelen életet élő lakói csak a külvilágot pásztázó szenzorokon át láthatják egykori életterüket, ami egy rég elfeledett kataklizma során pusztult el. Ebben a környezetben tengődik Holston, a Siló seriffje, akinek egyetlen feladata van: bezárni a közösség törvényei ellen vétőket, és kiszabni a legkegyetlenebb – valamint egyetlen – büntetést: a takarítást. A Siló külső szenzorlencséi ugyanis a környezeti hatások miatt egyre homályosabbak lesznek, és a bűnözők feladata ezeknek a megtisztítása. Mellesleg életük utolsó cselekedeteinek egyike is, mert a falakon kívülre, védőöltözetben kitaszítva úgyis csak néhány órájuk van hátra, amíg elfogy a levegőjük –.vissza meg nem térhetnek, nyilván.

Holston azóta gyötrődik, hogy három évvel a történet jelene óta elvesztette a feleségét – az asszonyt egyik pillanatról a másikra furcsa őrület szállta meg, és önként vállalta a száműzetést. A könyv indító fejezetében Holston önként lerakja a rendfenntartói csillagot, és beül a cellába, hogy ő legyen a következő takarító.

A korrekt felütés után a történet két idővonalon halad: az egyik Holston jelene, amiben megismerjük a jelenlegi környezetét, és a Silót, a másik pedig a három évvel azelőtti múlt, a mára megkeseredett seriff egykori, boldog élete. Felesége múltbéli kutatásai révén tárul fel az amúgy is titokzatos eredetű bunker egyre több rejtélye – a homályos régmúlt, illetve a régmúlt feljegyzéseinek hiánya, a százötven évvel azelőtti lázadás körüli furcsaságok, a takarítóként kiküldött embereket övező különös dolgok, és ahogy Holstonban, az olvasóban is egyre erősödik a gyanú – valami nagyon nincs rendben ezzel az egésszel.

Fordulatosnak mondható tehát a könyv, de illik szót ejteni a negatívumairól is. A legelső, és talán legkomolyabb, hogy – nemes egyszerűséggel szólva – túl rövid. A koncepció része ugyan, hogy a sorozat minden részében egy új szereplő sorsát kísérhetjük végig, és az ő nézőpontjából fedezhetjük fel a kirakósjáték egy-egy darabját, míg a végén összeáll a nagy kép; de az alig hatvan oldal, jókora betűkkel szedve, amit az ember egy röpke óra alatt elolvas, számomra mégsem tűnik valami jó elgondolásnak. A sorozat összes része megjelent már eredeti nyelven, és nyilván nem az én tisztem beleszólni a kiadói üzletpolitikába, de egy nem is túl vaskos kötetben körülbelül feleennyi pénzért ki lehetett volna hozni az egészet.

A szöveggondozás átlagos, de itt-ott becsúsznak furcsaságok. „A hegyek mögött rothadó égvonal” például nagy kedvencem, de „a messzeségben a dombok barna vonulata úgy mutatott, akár    kávéfoltok, amikbe épp a kellő mennyiségű disznótejet öntötték” mondatra is felszaladt a szemöldököm. Az ezekhez hasonló csúfságok kigyomlálására az elkövetkező kötetekben jó volna odafigyelni, kizökkentik az olvasót.

Holston karaktere érdekes és jól kibontott, ahogy feleségéé, Allisoné is, de a mellékszereplők, a polgármester-asszonytól kezdve a serifhelyettesig eléggé papírízűek és kétdimenziósak – jóindulattal ez talán betudható a szűkös terjedelemnek.

Tűrhetően megírt poszt-apokaliptikus disztópia tehát a Siló, de sorozatjellege és rövidsége miatt bennem hiányérzetet keltett, és  igazán eredeti ötleteket, amiket mondjuk Philip K. Dick (valamint többtucatnyi követője és epigonja) már ne koptattak volna klisévé, nem találtam benne. Remélhetőleg csak egyelőre, és a következő kötetekben ez majd változik. Összességében azért érezhető, hogy az író tájékozott a zsánerban és annak elemeiben, a jól bevált paneleket fel tudja használni és különösebb sallangok és üresjáratok nélkül képes elmesélni egy történetet. Ha az olvasó nem ismer túl sok disztópikus, vagy poszt-apokalitikus történetet, esetleg kedveli a szolid valóság-boncolgatásba hajló sci-fit, és nem keresi görcsösen az eredetiséget, talán jelenthet neki újdonságot a könyv.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához