LFG.HU

Kripner Gábor
novellaCimkek

Az `Alkotói szabadság` pályázatunkra érkezett, közönségdíjas szavazásra közzétett novella.

Kovács Péter: Tunguz http://lfg.hu/art/details.php?image_id=4448

Varja másfél liter vodkát ivott meg, mielőtt szétlőtte volna az agyát. Neki már könnyű. A rohadék a rövidebb utat választotta. Pedig állítólag csak két hete volt hátra a szolgálatból. Persze az egy évet sokan nem bírják ki. A hideg, a sötét, a félelem. Nem Varját érte az első „baleset”. Mi általában a hullákat sem látjuk. Arról gondoskodik az STO (Speciális Támogató Osztag). Persze történeteket mindenki hall. Mióta felfedezték a Z9-est, mindenféle pletykák keringenek. Hiába próbálnak az ország legtávolabbi tartományaiból toborozni, már minden újonc tudja, hova kerül. Sokan igyekeznek ügyeskedéssel megúszni, néhányan elszöknek, mások öncsonkítással próbálkoznak, csak hogy ne sorozzák be őket. A híre megelőzi Tunguzt.

Mikor 1989-ben felfedezték a Z9-est, én is ugyanúgy lelkesedtem, mint az egész Szovjetunió. A düledező, ócska birodalom hirtelen vigyázzba vágta magát! Az egyre hangosabban elégedetlenkedő, önállóságot követelő országok egyként zártak vissza. Maguk kutatták fel és küldték el Moszkvába a titokban szervezkedő ellenzékieket és a frissen alakult pártok vezetőit. Az amerikaiak megzavarodtak. Ahogy az áruló Gorbacsov is. Egymásnak adták a mikrofont a kamerák előtt, velük voltak tele az újságok, a rádió. „A konszolidációt folytatni kell!”, „Nem szabad, hogy Amerika és a Szovjetunió viszonyát újabb konfliktus árnyékolja be.”, „A Z9 csupán blöff.” hangoztatták. Az emberek azonban nem hallgattak rájuk. Sokakban – köztük az én családomban is – feltámadt a remény, hogy még nincs vége. „A kommunizmus főnixmadárként feltámad poraiból és tüzével elemészti az imperialista csürhét és annak dekadens eszméit!” – visszhangoztuk Viktor Agromni tábornok szavait. Egyre nőtt a keményvonalasok támogatottsága. A tengeralattjárók újra kifutottak a tengerre és készültséget rendeltek el a titkos rakétabázisokon is. Gorbacsov hiába nyilatkozott az elbarikádozott Kremlben, az amerikaiak hiába fenyegetőztek megelőző csapással, a szovjet nép még egyszer összeszedte az erejét, hogy összezúzza őket! Kisebb harcok törtek ki, néhány reakcióst meglincselt a tömeg, Gorbacsov és csatlósai elmenekültek. A zűrzavarban mindenki azt hitte, eljött a III. világháború.

Azonban volt egy kivételes ember, aki ebben a helyzetben is higgadt maradt és képes volt lecsillapítani a birodalmat: Viktor Agromni tábornok. Miután beindította az első Z9-es erőművet, minden kétség eloszlott. Az emberiség egyik legnagyobb újkori felfedezése azonnal megszilárdította az ő és a Szovjetunió pozícióját, és néhány hónap alatt térdre kényszerítette a világot. Viktor Agromni, a birodalom megmentője… Hogy dögölnél meg, te faszfej!

*

12 óránkként váltjuk egymást, pihenőnap nélkül. Aki „kintire” van beosztva, az harminc percenként cserél a párjával. Szibériának ezen a részén akár a -50°C is lehet. A táborban folyton tüzek égnek és járnak a gépek motorjai – a benzin a Z9 felfedezésével értéktelen lett, csak addig használjuk, amíg minden át nem áll az új energiahordozóra. A termelés három műszakban zajlik, mindig nyüzsgés van a táborban, ezért nehéz aludni. De a rettegés is távol tartja az álmot.

Mikor megérkeztünk, az első nap berúgtunk, táncoltunk és énekeltünk. Éjfél körül hallottuk meg a sikolyokat a rabok barakkjai felől. A parancsnokunk gyorsan összeállított egy szakaszt és a hang irányába küldte. Közben megszólalt a riadó is. Hamarosan lövések dördültek. A fiúk közül egy sem tért vissza. Csak egy csapat STO-s érkezett úgy negyedóra múlva. Mind maszkot viseltek, kezükben ultramodern, AK-51-es gépfegyverek. Körbeálltak minket. Megtiltották, hogy a jövőben közbeavatkozzunk, aztán elzavartak aludni. Azóta sem volt kedvünk zenélni. Minden este némán, magunkban iszunk.

*

A szolgálat egyszerű, de rendkívül fárasztó. Csak a „balesetek” törik meg a monotonitást. Nekünk nincs más dolgunk, mint a tábor rendjét és biztonságát felügyelni. A foglyok barakkjai távolabb vannak a miénktől, zsúfoltabbak és kevésbé jól szigeteltek. Nincsen se meleg víz, se villany. Két sor drótkerítés, őrtornyok és aknamező veszik körül őket. Nem is a szökéstől, inkább a lázadástól kell tartani. Esetleg egy külső támadástól. Természetesen a közelben állomásozik egy gyorsreagálású harckocsizó hadosztály és naponta kétszer végez ellenőrző repüléseket a légierő. De sosem lehet tudni. Az amerikaiak eddig nem sok vizet zavartak. A bányákba persze a műholdjaik sem látnak le.

Műszakváltás előtt egy órával van ébresztő. Félóra alatt minden munkásnak a lánctalpasokon kell lennie. Aki beteg, vagy bármilyen más okból nem képes felvenni a munkát, azt visszatéréskor már nem találják ott a társai. A foglyok összetétele elég változatos. Javarészt politikaiak, de vannak köztük köztörvényes bűnözők és Ázsiából „importált” munkások is. Utóbbiak olyan szegények, hogy a családjuk eladta őket, hogy a többiek életben maradhassanak. Állítólag annyit kapnak értük, mint a mi egyhavi zsoldunk. A rabokat lánctalpasokra rakjuk, majd elvisszük a tárnához. A bányát az STO védi, akiknek félóránként be kell jelentkezniük, hogy minden rendben van-e.

A bányába senki sem megy le a munkásokkal. Túl nagy a kockázat. Bármi történhet, ráadásul nem szabad, hogy az elítéltek fegyverhez jussanak. Kezdetben persze ez sem így volt, de miután történt egy-két incidens, jobbnak látták, ha változtatnak a szabályokon. Ekkor alakult az STO is. Nem tudni pontosan, hogy a bányában miként folyik a termelés. Bizonyára a foglyok közt is kialakult valamifajta hierarchia, van, aki dolgozik, és van, aki nem. A lényeg, hogy az előírt Z9 mennyiség meglegyen. Ezt az STO ellenőrzi, de azok a katonák is látják, akik kimennek a műszakért. Elégtelen mennyiség esetén jön a tizedelés. Szerintem még élvezik is a rohadékok. Mivel a büntetés a befolyásos rabokat is érintheti, ezért úgy irányítják a társaikat, hogy a kvóta meglegyen. Én csak az érkezésünk idején láttam egy tizedelést, azóta nem. Az persze előfordul, hogy valaki lent marad. A bányában nem lehet sokáig életben maradni, a kijáratot pedig 24 órában figyelik. Az őrök nem nagyon bajlódnak az „eltűntekkel”, a létszám csak az optimális termelés szempontjából lényeges. Az emberek folyamatosan fogynak. Néha rémülten szaladnak fel páran a sötétből, azokat lelövik. Olyan is előfordul, hogy az STO őrséget kell szolgálat közben „lecserélni”. Ilyenkor visszafelé üresen érkeznek a lánctalpasok.

Kitöréssel eddig csak egyszer próbálkoztak a rabok. Egy kisebb csoport pár napra lent maradt a bányában, hogy embereket gyűjtsenek. Egy spicli – aki civilben is patkány lehetett – feldobta őket. Ekkor az őrség parancsnoka kihirdette, hogy aki felhozza a bányából az összeesküvők tetemét, azt szabadon engedik. Néhány óra múlva több mint kéttucat hulla hevert a véres havon. Nem lehet tudni, hogy ki volt a lázadó, ki volt az, aki a velük folytatott harcban pusztult el, és kik voltak azok, akiket a társaik öltek meg, pusztán a szabadság lehetőségéért cserébe. A túlélőket mindesetre az egész tábor előtt kitüntették, megmosdatták és tiszta ruhát adtak rájuk. Kaptak enni, majd lánctalpasokra rakták őket, és a többi fogoly szeme láttára kivitték a laktanyából. Úgy másfél kilométer után persze leszállították és sorban tarkón lőtték mindet. Tudom, mert ott voltam.

*

Az anomáliák jelentik az igazi veszélyt. Bár elég közel vagyunk a bányához, mi viszonylag ritkán találkozunk a jelenséggel, hetente maximum háromszor vagy négyszer. Az STO-soknak már sokkal több jut belőle. Cserébe ők jobb ellátást és felszerelést kapnak. Néha még lányokat is hoznak nekik a városból. A barakkjukból – ami modern és tágas, nem úgy, mint a miénk – esténként zene szól. Folyton maszkot viselnek, ezért nem látni az arcukat.

Az anomáliák mindig kiszámíthatatlan időpontban és helyeken jelentkeznek. Többen úgy gondolják, hogy a Z9-es bolygatásának hatására jönnek létre, de ennek ellentmond, hogy műszakváltáskor is tapasztalhatók. Az viszont biztos, hogy az a kibaszott anyag okozza őket. Egyszer csak úgy látod, mintha cseppfolyóssá válna a levegő, a tér egy pontja torzulni kezd, a levegőben pedig furcsa szagok terjengnek. Az anomáliák sosem szabályos alakúak és eltér a méretük is. Vannak, akik láttak már ház nagyságút is. A jelenségről mindenki csak suttogva, félreeső helyeken beszél. Az újoncokat nem készítik fel rá, állítólag azért, hogy elkerüljék az alaptalan pánikot. Alaptalan? Hogy rohadnának meg!

Az anomáliákban mindenki mást lát. Valaki sivatagot, valaki burjánzó növényzetet. Máskor csak a mélysötét űrt. Volt, aki fura városokat vagy a távolban mozgó rovarszerű lényeket vélt felfedezni az örvénylő felszínen. Őt elvitte az STO. Titok, hogy tudták meg. Valószínűleg be vannak poloskázva a barakkok. Én még nem láttam semmi ilyesmit. A legtöbbször sziklákat, csillagképeket, ködöket. De sokszor csak színesen hullámzik az a szar. Ha a táborban jelenik meg, riadóztatunk. Pár nap szolgálat után már fel se tűnik, ha szólnak a szirénák. Kivéve, ha te vagy beosztva. Ilyenkor jön az STO és mindenkit elzavarnak a közelből. Amihez az anomália ér, azt elnyeli. Sok újonc és vigyázatlan rab vesztette el így valamelyik végtagját. Az anomáliák teljesen kiszámíthatatlan időben tűnnek fel és el. Van, hogy csak néhány másodperig élnek, máskor viszont több óráig láthatók. Ilyenkor – ha épp rossz helyen állsz – senki sem tud segíteni rajtad.

Több elmélet is kering arról, hogy mik lehetnek. Néhányan a Z9 sugárzása által előidézett fényjelenségnek, mások a túlvilág és a föld közti átjárónak tartják őket. Egy biztos: a Geiger-számláló nem jelez semmit, se az anomáliák, se a Z9 közvetlen közelében. Ami még aggasztóbb, hogy állítólag az anomáliákon át akár ismeretlen lények is érkezhetnek. Sokan csak legyintenek erre, de az STO folyamatos készültsége, és a nemrég átadott Lenin II-es harci lépegetők érkezése is gyanús. Persze a parancsnokság váltig állítja, hogy az óvintézkedésekre csak a jenkik és a terep nehézségei miatt van szükség. Ki veszi ezt be? Azok a gyáva imperialista férgek még álmukban sem mernék idetolni a képüket. A Lenin II-esek egyébként egy komplett hadosztály visszaverésére is alkalmasak. Vetítettek róluk egy filmet a kantinban pár hónapja. Reaktív páncélzatuk a legmodernebb páncéltörő fegyvereknek is ellenáll, a fegyverzetük és a meghajtásuk is Z9-es technológiát használ. Egyetlen lövés a dupla ionvetőkből képes elolvasztani egy M1 Abrams harckocsit, vagy akár egy kétemeletes házat! Képzelheted, mit művel a gyalogsággal… Semmilyen fedezék nem véd ellene.

Hogy gerjeszt-e plusz anomáliákat a Lenin II-es? Nekünk mindegy. Úgyis itt fogunk szarrá fagyni a világ egyetlen kibaszott Z9 lelőhelyén!

*

Éjszakai szolgálat, ez a halálom. A veszély ismeretlen és megjósolhatatlan. A fagyban még a lélegzés is fáj. A rabok mindennap szembesülnek az anomáliákkal, elképzelhetetlen dolgokat látnak, elkeseredésükben bármikor megpróbálkozhatnak egy kitöréssel. Az amerikaiak egyelőre nem mernek támadni, de ha mégis a háború mellett döntenek, azt biztos itt kezdik el.

És ott vannak az anomáliák is. Megmagyarázhatatlanul, kiszámíthatatlanul és halálosan. Épp az előbb tűnt fel egy a tábor közepén. A helikopterek hangárjából azonnal magába szippantott néhány tartóoszlopot, az elektromos rendszer egy szakaszát és valószínűleg az üzemanyagtartály egy részét is. Legalábbis erre lehet következtetni a robbanásból. Baleset, mondják majd a fejesek. Sok cinikus seggfej. Viktor Agromni valószínűleg épp most fordul egyet az ágyában és mosolyogva elképzeli, hogy az egész világ az ő faszát szopja. Hát nem jár messze az igazságtól…

Egyre több ország szeretne csatlakozni a Szovjetunióhoz. Az amerikaiak hiába kapálóznak, a Z9-el nem lehet felvenni a versenyt. Az atomfegyverek fenntartják a törékeny békét, amíg minden területen át nem veszi az uralmat. Kérdés, hogy azt megvárják-e az amik. A filmhíradó szerint egy gyufafejnyi Z9-es képes fedezni Moszkva éves energiaigényét. Mi 30-40 kg-ot bányászunk naponta. Kész csoda, hogy a meteor, ami Tunguznál becsapódott, nem szóródott szét nagyobb területen. Mert az biztos, hogy a Z9 nem földi eredetű. Ezt Mihail professzor mondta nekem az előbb. Felébredt a robbanásra és kijött cigarettázni. A katonáknak elvileg tilos beszélgetni a civilekkel, de Mihail professzor nagyon közvetlen és tesz a szabályokra. Ha nem ő lenne a Z9 legnagyobb – életben maradt – szakértője, már rég elsüllyesztették volna valami állami börtönben, vagy még rosszabb… A lényeg, hogy amit tudok, azt mind tőle tudom. Néha még könyveket is ad. Valószínűleg a családját tartják fogva, azért, hogy itt legyen. Az utóbbi hónapban több robotjárművet is átjuttattak az anomáliákon. Az egyik állítólag a Proxima Kentauriból küldött vissza jeleket. Ki tudja, talán évmilliókba is beletelik, mire a többi rádióüzenet befut.

Kíméletlenül hideg ez az éjszak. Részvétlenül ragyognak a csillagok. Az öreg prof valószínűleg már rég alszik, engem csak pár perce váltottak le, nekem is pihennem kéne kicsit…

A fenti naplórészletet 1994. november 25-án találtuk, másfél nappal a Tunguz-incidens után. Mint ismeretes, a váratlan események, amelyek a tábor szinte totális megsemmisülését eredményezték, mind az infrastruktúrában, mind pedig az emberanyagban olyan károkat okoztak, amelyek hónapokra lehetetlenné tették a Z9 kitermelését. A nyugati provokáció kizárható, főleg miután előkerültek az azonosíthatatlan technológiára utaló roncsok, amelyeket a parancs szerint Moszkvába szállítottunk további vizsgálatra.

Tunguzban hamarosan újraindul a bányásztevékenység, de ezúton is nyomatékosan kérjük az illetékeseket, hogy erősítsék meg a Z9 feldolgozásával és tárolásával megbízott létesítmények védelmét.

Megjegyzés: a naplóban fellelhető, ismétlődő reakciós gondolatok miatt kezdeményeztük a Jirtva Szlucseni néven azonosított közlegény családjának azonnali deportálását Tunguzba.

STO főparancsnokság

 


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához