LFG.HU

HammerTimeCafe
Glowface
ismertetőCimkek

FIGYELEM: a cikk jelentős SPOILER-eket tartalmaz a Kígyó vándorútja kalandból.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2013/06/RPG_Campaign.jpg

Eljutottunk hát idáig: A Kígyó vándorútja elkészült, mesélőink elolvasták, mindenki felkészült a játékra. Nem maradt más hátra, csak a gyakorlati próba: a verseny!

6. lépés: a játék

Május 11., reggel 10.00 óra. Összegyűlünk a Cantina előtt, 40 játékos, és a mesélők. Kicsit nehezen jutunk be, a házigazdánk elfeledkezett róla, hogy már 10.00-re jönnénk.

Az én csapatomat remek, őrült srácok alkották (szia Bulldy!). Egy csapatra való félszerzet vadóc, beleértve a félszerzetként nevelt félóriás barbárt is. Pont kellő mértékben vették lazán magukat és a kalandot, jó szórakozás volt velük dolgozni. A társasághoz csatoltunk még plusz egy játékost: a 20-30-as éveikben járó többi játékosom közül kirívó, 13 éves srác pixie vámpír karakterével érdekes dinamikát kölcsönzött a csoportnak. A versenyeken ez amúgy is gyakori kihívás: a csapatok nem (vagy nem csak) összeszokott játékostársakból állnak. Sokan közülük akár csak ott, helyben ismerik meg egymást. A mesélőnek segítenie kell összeráznia a csapatot.

Jellemző további nehézség, hogy a játékosok általában nem ismerik alaposan verseny-karaktereiket, azokat erre az alkalomra rakták össze, kirpóbálandóak. Egy egyszerűbb szabályrendszerű játéknál ez csak kisebb gond, de a 4. kiadásos D&D-ben, főleg közepesebb-magasabb szinteken a karakterek komplexek. Sokféle harci erő áll a játékosok rendelkezésére, és még nem tudják rutinból, mikor melyiket kellene elővenni, felhasználni. Éppen ezért szoktunk a versenykalandjaink elejére egy (általában nem túl nehéz) bevezető harcot tervezni: ez kiváló alkalom arra, hogy összerázódjanak a játékosok, és megismerjék saját karaktereik képességeit, korlátait is.

A mi csapatunk korábbi szponzora Flóra volt, a természet vad erejének királynője. Sajnos a hölgy a riválisai és a Kígyó elleni küzdelemben túlzásba vitte a vadonnal való eggyé válást: mire játékosaink megtalálják, összeroppan, és egy csapzott, kiéhezett farkas képében (+ falkája) ugrik neki a játékosoknak. Sima ügy, a farkasfalka megcincálta kicsit hobbitjaimat, de legyűrték az ellenállást.

Kul Kul végszóra megérkezik, és felvilágosította a játékosokat: a Kígyó közben elárulta őket, elhajózott, lelküket elrabolta, mindannyian (és a világ) elpusztul, ha nem kapják el, mielőtt a Kígyó hazaér. Játékosaim nem kérdezgettek sokat, elfoglalták kapitányi posztjukat a bedrogozott félszerzet matrózok vezette katamarán vitorláson, és elindultak a Kígyó után.

Első feladatuk behozni a Kígyó előnyét. Két módszert is ajánl Kul Kul: a Vándorló-szigetről megszerezni az északi szelet és felgyorsítani a hajót, vagy a Feltengeren át levágni az utat.  Rövid egyeztetés után az izgalmasnak ígérkező feltenger felé halad a kompánia. A Feltenger leküzdése nem túl nehéz, de vidám feladatnak bizonyult. Ágyúval lőtte őket Zakariás, a kalóz, átláthatatlan felhőn vágtak át, majd leomló sziklatornyok között manővereztek hajójukkal. Kisebb nézeteltérést az okozott csak, amikor a machiavellista vámpír pixie némi tündérporral felrepített egy félszerzet matrózt, és annak testével védett ki egy lezúduló sziklatömböt. Erre a félszerzet (vér szerinti és fogadott) társai móresre tanították. Láthatóan némi csapaton belüli interakcióra még versenyen is van lehetőség a szerepjátékban. Így a Feltenger akadályát leküzdve, jelentős kerülőutat levágva, sikerült megelőzniük a Kígyót.

Már csak meg kellett tudniuk, pontosan hová is tart az áruló mágikus hajó. Kul Kul szerint útmutatást a Holtak Szigetének jósától vagy a Sehol-szigeten álmot álmodó vén tenegrjáró kapitánytól szerezhettek. Ők a Sehol-sziget kapitányát választották. Lelkesen indultak felderítésre a horror-mese szigeten. Elég jól elkapták az utalásokat, céltudatosan haladtak, úgy tűnt, élvezik a mesés mesét. Hamar rájöttek arra is, hogy Pán Péter egyéni feldolgozásával van dolguk. Kedélyesen elvacsorázgattak az élőholt Kampó Kapitánnyal, profi kérkedéssel bizonygatva, mekkora kalózok is ők. Az egész világot bejárt kalóztól meg is kapták az útmutatást a Kígyó fészke felé, már csak a szigetet kellett elhagyniuk – és ehhez a galád Galangot legyőzniük. A Kapitány homályos balladáját számomra meglepően gyorsan megfejtették: hamar rájöttek, hogy a tagadások az egyes versszakokban azt mutatják, merre NEM kell menniük. Ezek után hamar meg is találták az utat a szigeten, és ráleltek Galang táborára. A harc Galanggal kicsit hosszú, de végig izgalmas, és nagyon feszes volt. Nem sokon múlott, de végül sikerült győzelmet aratniuk felette – bár a társaság fele is a csatatéren hevert már.

Megszabadulva a Sehol-sziget átkától útra keltek a világ vége felé, elkapni a Kígyót. Sajnos a végső összecsapásra már nem jutott időnk, letelt a hét órányi játékidő. Éppen csak felálltak Kul Kul ellen a világvégi kis zátonyokon, aztán felhagytunk a játékkal. Csak röviden elmeséltem nekik, mi történt volna, miután megküzdenek elbukott troll segítőjükkel: a Kígyó távozik egy bűvös kapun keresztül a világról, ők pedig utána vetik magukat, hogy szembeszálljanak vele a fészkében.

A pontozással sok gondunk volt korábbi játékoknál. Hogy lehet egy olyan nyitott játékformát, mint a szerepjáték, objektíven pontozni? Néha a harcra helyeztünk nagyobb hangsúlyt, máskor megpróbáltuk komolyabban a kijátszásos-szerepjátékos elemeket kiemelni. Ezúttal a célorientált pontozást választottuk: minden jelenet teljesítéséért pontokat lehetett szerezni, a nagyon gyors és vagy átütő sikerért több pont jár, az éppen-hogy-csak teljesítésért kevesebb. Ezt aztán már csak a karakterhalálok száma módosítja – így egy elég objektív mutatószámot kapunk. Megkönnyebbülve állapítottam meg: a csapatom tisztes középmezőnyben végzett, jó eredménnyel. Azt hiszem, ez helyes volt: nem rohantak, élvezték a játékot, a karakterek nem is éppen a legkiélezettebb tápolók voltak – így telesen tisztes eredményt értek el.

Minden összevetve igencsak elégedett voltam: nem kevés előkészítő munka után egy vidám, jó kedélyű játékot kerekítettünk, pont kellően lüke játékosokkal. Így kell ennek mennie. Lassan viszont kezdeni kellene az előkészületeket a következő játékra, a nyári szünet után…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához