LFG.HU

HammerTimeCafe
gillz
ismertetőCimkek

A könyvről magáról olvasás előtt nem sokat nem tudtam, azon kívül, hogy jó pár haverom statisztálkodott a könyvből forgatott filmben; persze a címe, World War Z – Zombiháború sugallt némi tematikát. Azt mondjuk el sem tudtam képzelni, hogy zombikról mit lehet regényben megírni, hisz a zombifilmek nem rendelkeznek túl összetett plottal; az eddigi egyetlen zombis olvasmányom, a Büszkeség és Balítélet meg a zombik pedig olyan egyedi élmény volt, amit nem szeretnék megismételni. Hallottam jó véleményt a regényről, (talán a tudatalattim emlékezett még Prof_William vagy Attila kritikájára  2009-ből), ami szerint máshogy közelíti meg a zombi témát, mint… mint nem tudom mi, de máshogy.

Nekikezdtem, jé, milyen érdekes, Kína, fertőzés… aztán a megilletődött csend, amiben csak a lapok határozatlan susogása hallatszik.

Meglepett a könyv, nem erre számítottam. Sokszor szoktam a katasztrófafilmek közben azon gondolkodni, vajon a többiek, akik nem a főszereplők, hogyan érzik magukat, és igazából mi történhetne ezekben a szituációkban, amik nemzetek vagy épp az egész föld lakosságának a biztonságát veszélyeztetik, ha nem a dramaturgia diktálna – és pont ezért az első megdöbbenés után az a fajta elégedettség lett rajtam úrrá, ami akkor szokott, amikor a szimpatikus, ámde roppant felelőtlen szereplőt, aki berohan a szemben álló felek közé azzal, hogy de hát szeressük egymást gyerekek, tényleg fejbelövik.

A regény interjúk sorozata, amiket a bevezetés tanúsága szerint a kb. 10-12 éve befejeződött Zombiháború túlélőivel készített az újságíró. A regény valósága tehát nem a miénk, és nagyjából annyi támpontot nyújt, mint egy kortárs interjúregény – a szerző képességeit dicséri, hogy minden további nélkül össze tudjuk rakni azt, ami a jelenkorról és úgy általában a világról a többség (így a célközönség) által ismert, és a teljes megértéshez szükséges.

Nem ismerem a tényfeltáró újságírás természetét, vagy irodalmi követelményeit, de ez a regény mindazt képviseli, amit arról elképzelhetnék.

Emellett dramaturgiailag is megfelelő a felépítése, a különálló interjúkból fokozatosan derül ki, hogy hogyan indulhatott a zombi-fertőzés, mi vezetett az elterjedéséhez és végül hogyan lett vége a háborúnak; és ezzel egyszerre implicit módon képet kapunk egyéb eseményekről, a világ jelenlegi állapotáról is.

A cikkek a feszültséget jól építik. Valahol a könyv első harmadánál már azon gondolkodtam, hogy soha többé nem olvasok háborúról szóló regényt, és csakis boldog békeidőben rohangáló pónilovakkal fogok dalolni a szivárvány alatt; aztán a kétharmada után elvesztettem az érzékenységem nagy részét, és már nyugodtabban tudtam azon gondolkodni, hogy adott esetben kiket kellene magam mögött hagyni a túléléshez. De a megrázóbb történeteket is idővel egyre többször szakítják meg reménykedőbb hangvételű cikkek. Mondjuk ez is viszonyítás kérdése: a hősies és sikeres önfeláldozás nem feltétlenül vidám, de a korábbi, túléltük-de-milyen-áron helyzetek után kifejezetten jó olvasni arról, ahogy visszaszorítják az ellenséget, legyen az bármilyen nehéz.

Annyi negatívumot tudok megemlíteni, hogy túl sok szó esik benne az Egyesült Államokról, amit ugyan indokol, hogy valóban nagy szerepe van a háborúban, de egy jenkinek plusz információt hordozó város- és államnevek nekem olyan sokat nem jelentenek, tekintve, hogy időnként keverem Kaliforniát és Floridát is. Szívesebben olvastam volna még többet az európai hadszíntérről, meg persze minden olyan eseményről, amire csak utalás történik.

Amúgy a saját világunk működéséről is egészen hitelesnek tűnő leírást kapunk, és ez is egy olyan tulajdonsága a regénynek, ami miatt kifejezetten tudom ajánlani. Több ez, mint egy elképzelt világban történt katasztrófáról szóló, megrázó történetek sorozata. Nyomasztóan valóságos, és én személy szerint nagyon örülök neki, hogy se zombik nincsenek, se világméretű járvány.

Most egy ideig majd azt fogom nézni, hogy melyik épületet lehet elzárni a külvilágtól, mennyi kaja van otthon, és milyen zombiölő fegyvert tudnék hamar összeszedni a szomszédságból. És borzasztó jó érzés leülni a gép elé és head-shotokat osztogatni a zombiknak.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához