LFG.HU

flyinghair
ismertetőCimkek

Richard Garfield. Valószínűleg nem annyira termékeny szerző, mint Reiner Knizia és Spiel des Jahres társasjáték díjat sem söpört be annyit, mint Wolfgang Kramer, mégis igen előkelő helyet foglal el a társasjáték-szerzők Olimposzán. Miért? Történetesen ő a Magic: The Gathering szerzője. Valószínűleg ez az a kártyajáték, amit bolygónk minden kontinensén ismernek, és ennek köszönhetően tett szert a szerző a világhírre. Az 1994-ben kiadott Magic árnyékában azonban meghúzódik még pár másik Garfield játék is, például a Netrunner c. kult kártya- és táblajáték, amelynek tavalyi Fantasy Flight Games-es átdolgozása egészen a világranglista 5. (!) helyéig küzdötte fel magát, igen rövid idő alatt. Két éve pedig a King of Tokyo c. könnyed partyjátékkal hívta fel magára figyelmet.

Mindezek azonban könnyen lehet, sohasem jöhettek volna létre a RoboRally nélkül. Bár a kombinatorikából P.h.D. fokozatot szerző Garfield már 1985-ben megtervezte ezt a játékát, csak 1993-ban sikerült kiadót találni hozzá. A Wizards of the Coast vezetői vevők voltak a RoboRally ötletére, de a ki akartak adni egy nem túl bonyolult, rövid, kis felszereltségű játékot is. Ez lett később a Magic, amit így végül 8 kis robot indított el világhódító útjára, és amelyek még ma is ott lapulnak a RoboRally doboz alján.

Mi van a fedél alatt?

A játék az elmúlt közel 20 évben több kiadást is megért, én most a 2010-es Avalon Hill kiadás dobozába engedek betekintést. A színes és letisztultnak éppenséggel nem mondható fedelet felemelve egy vaskos szabálykönyvet találunk, aminek a nagyobb része előre definiált pályákat mutat be. Van itt 4 darab kétoldalú gyár alaprajz (játéktábla), 8 játékostabló, 84 program (irány) kártya, 26 opciókártya, élet, sebzés és “power down” tokenek, 8 db célzászló, egy homokóra és pár apróság mellett ott van 8 kis fémrobot is. A játék elemei tokenek, kártyák nincsenek túldizájnolva, igaz a letisztult, minimalista megjelenés jól illik a játék hangulatához. A tokenek és játékostablók lehettek volna kicsit vastagabb kartonból is, nem beszélve a doboz betétjéről, ami kicsit funkcionálatlannak tűnik.

A doboz tartalma...

Milyen a motor?

A 2-8 játékos egy gyár számítógépeinek szerepébe bújik, akik az éjszakai üresjáratot sem akarják unatkozva tölteni, ezért aztán különböző, általuk programozott robotokkal versenyeznek a gyár területén. A dicsőség azt a számítógépet illeti, amelyik az első két zászló érintése után elsőként futtatja be robotját a harmadik lobogó alatti állomásra.

Felfordított programkártyák a regisztereken...

A party elején a moduláris táblák segítségével összeállítunk egy általunk kitalált pályát, de kinézhetünk egyet a szabálykönyvben kínált számtalan példából is. Általában 3 célzászlót lehelyezünk a gyár alapterületére, de akár hosszabbíthatjuk is a játékidőt több lobogóval. Ezután minden résztvevő választ magának egy robotot, ami mellé kap egy játékostablót (programlapot) is, 3 életpont jelzővel és “Power Down” tokennel. Véletlenszerűn kisorsoljuk, melyik gép melyik rajtmezőről indul és már indulhat is az őrült robotszáguldás:

A kör elején – optimális esetben – minden játékos kap 9 programkártyát. Ezeken különböző parancsok találhatóak: Fordulj balra/jobbra, tolass egy mezőt hátra, haladj előre 1/2/3 mezőt, hátra arc. A 9 lapból mindenki kiválaszt szimultán 5-öt és képpel lefelé leteszi a programlapja ún. programregisztereire. Amikor az utolsó előtti játékos is elkészült, elindítjuk a homokórát, így az utolsó játékosnak még 30 másodperce van gondolkodni és programozni. Ha ennek végeztével sem sikerült befejezni a műveletet, akkor a lapjaiból véletlenszerűen sorsolunk neki lapokat az üres helyekre.

Ezután mindenki felfedi az első regiszteren lévő kártyáját és végrehajtja az azon álló parancsot. Ha esetleg a robotok összeütköznének és nem mindegy ki hajtja végre előbb a mozgást, akkor az ún. elsőbbségszám dönt, amely minden kártya jobb felső sarkában megtalálható. A magasabb számú kártyáé az előny. Robotok ugyanis arrébb tolják az útjukban álló ellenfeleiket, így a következőnek megváltozik a kiindulópontjuk. Ennek pedig ritkán örül a konkurens robot gazdája. Miután mindenki mozgott, a gyáron a sor: haladnak a futószalagok, és szállítják a mozgásukat ott befejező robotokat, a forgató platformok pedig forgatnak az ott veszteglőkön. Ezután a robotjaink aktiválják lézereiket és az előttük álló vetélytársakba lőnek, valamint a gyár is megsebzi a lézernyalábjai útjában tétlenkedő robotokat. Minden elszenvedett találatért felveszünk egy sérülés tokent. Végül leellenőrizzük, hogy sikerült-e az első zászló helyén befejeznünk a mozgásunkat. Ha igen, akkor teljesítettük az első állomást, és irány a következő.

Roham a kettes zászlóért!

Első cél: Teljesítve!

Ezután felfordítjuk a második regiszteren lévő programkártyát, és a fent leírtak szerint cselekszünk. Majd sorban a harmadikat, negyediket és ötödiket is. Amikor az utolsó parancsot is végrehajtottuk az ötödik regiszteren visszaadjuk a lapokat és jöhet egy új kör. Ha nem sérültünk meg az előző körben, akkor újra kilenc lapot kapunk, ha viszont beszedtünk egy-két találatot, akkor annyival kevesebb kártya jut a kezünkbe. Az 5. sérülésnél már csak 4 lapot kapunk. Ez azért kifejezetten kellemetlen, mert ilyenkor az aktuálisan 5. regiszteren lévő parancs beleég a regiszterbe, és onnantól már csak azt a művelet hajtja végre a robotunk és további sérülések esetén ez történik a harmadik, negyedik stb. regiszteren lévő kártyákkal is.

Ha valaki szorgosan gyűjtögeti a találatokat, az is előfordulhat, hogy már csak egy-két lapot kap miközben jó pár parancs beégett a robotja regiszterébe. Javulásra akkor van lehetőségünk ha egy parancs utáni mozgásunkat egy szervízponton fejezzük be. Ilyenkor levehetünk egy sérülésjelzőt. Bizonyos szervízpontok nem csak javítanak rajtunk, de egy opciókártyát is adnak. Ezek olyan egyedi módosításokat takarnak, amikkel felvértezve gépharcosunk jobb esélyekkel küzdhet a végső győzelemért. Ha valakinek már a szervízpont sem elég, akkor célszerű a bejelentenie egy “Power Down”-t. Ennek következtében a bejelentést követő teljes kör mind az 5 regiszterét kihagyjuk és jó esetben teljesen kijavítjuk a robotunkat. Ha valaki nem kapcsol (le) időben annak robotja belepusztulhat a sérülésekbe. Igaz úgy is működésképtelenné válhatunk, ha elhagyjuk a pályát, vagy belezuhanunk egy szakadékba. Aggodalomra azonban nincs ok, hiszen egy életpont levétele után a következő körtől újult erővel vághatunk bele a az őrült versenybe, pont az utolsó elért zászlónk alól.
A győztes végül az lesz, akinek először sikerül teljesíteni az első két állomást és elsőként fejezi be a mozgását a 3. zászló alatt.

Milyen játék a RoboRally?

Bár Richard Garfield szerzeménye nem mai darab, mégis szórakoztató élmény leülni mellé és belevágni az őrült robotversenybe. Ezt bizonyítja a játék világranglistás helyezése, hiszen majd 20 év után is a 180. hely körül mozog, ami elég jó teljesítmény a 65.000-ből. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul a változatossága is: a moduláris pályák, a zászlók lehelyezése, a csapatjáték lehetősége, a robotok különböző opciói mind-mind a változatosságot szolgálják. De még ez is kevés lenne, ha a játékban nem lenne kihívás. Márpedig abból is jut bőven, lévén minden kézből a legjobbat kell kihoznunk. Meg kell találnunk az optimális utat, kihasználva a futószalagokat, kikerülve a falakat, hogy minél előbb eljussunk célba – mindezt úgy, hogy a gondolkodási időnk véges. Közben persze vigyáznunk kell, hogy ne amortizáljon le minket a konkurencia, és drukkolunk, hogy senki se húzza keresztül a számításainkat. Mindeközben a játék vidám, tele van fordulatokkal és kacagással, néha persze bosszankodunk egy kicsit a kezünkben tartott kártyákon vagy azon hogy sikerült összekevernünk a bal kezünket a jobbal, de általában ezek is igen vicces szituációkat szülnek. A RoboRally legnagyobb hibája, hogy sajnos a mezőny könnyen széteshet, valaki végleg lemarad és a győzelem majd az élmezőnyben dől el. /De ez egy versenyjátékban alighanem nehezen elkerülhető./
Aki azonban ezen felül tud emelkedni, annak felhőtlen szórakozást nyújthat. Az 5 perc alatt elmagyarázható szabályok miatt kicsik, nagyok, gamerek és ritkán játszók nyugodtan leülhetnek mellé.

Így aztán én is bátran ajánlom mindenkinek, aki nem bosszankodik túl sokat egy-egy szerencsétlen kártyakézen, vagy azon, hogy egy-egy futamban lemaradt. Kódot tölts, programot futtass!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához