LFG.HU

Ligeia
eseményekCimkek

A nagy folyó méltóságteljesen hömpölyög lefelé medrében, komor hegyek koszorújától övezve. A sziklafalak oly meredeken szakadnak a mélybe, hogy az erre járó vándorban felmerül egy pillanatra a kérdés, képes lehetett-e erre a természet ereje…

Mikor a vándor csuklyáját hátravetve az országútról napnyugat irányába tekint, egy szédítően magas hegy tetején megpillantja a szoroson, és egyben a határon is őrködő ódon királyi várat. Átellenben, a folyó túlpartján csak erdők rengetege tűnik a szeme elé. A fák borította hegyoldalban tágas barlangok nyílásai ásítanak a sok ostromot kiállt várfalak felé. Az üregekben ma már legfeljebb erdei állítok laknak, de évezredekkel ezelőtt éppen a folyó volt az, ami elválasztotta a királyság területét az itt tábort vert ork hordák uralta vadontól.

Az orkok azóta eltakarodtak, de a vidék így is vad maradt, csak az erdő szélén bújnak meg néhol kis falvak. Senki sem kívánkozik a háborítatlanak tűnő ősvadonba, de hogy miért nem, azt igazán senki nem tudja elmondani. Már rég nem száll ork harci dobok hangja a hegyek közt, utak vezetnek a völgyekbe, és fogadót is talál a megfáradt utazó. De amint az ősöreg fák és bizarr sziklák birodalmába lép a meggondolatlan kalandor, érzi, hogy őt is áthatja valami feszült várakozás. Egy érzés, ami ősibb a legrégebben itt porladó ork csontoknál. Valami mágikus bizsergés, ami holdtöltekor szinte láthatóan sziporkázik a levegőben. A hatalmas, sötét sziklák ilyenkor mintha ódon falak romjaivá nőnének a csillagfényben. A barlangok mélyéről jövő jéghideg sóhajt megérezve a fülledt nyári estéken is összehúzza vállán a felleghajtóját az erre tévedő, és sietős léptekkel folytatja útját.

Sokan persze nem nyughatnak bele, hogy a Titok örökre megülje e tájat. Nyakukba veszik az országutat, távoli városok könyvtáraiban kutatnak az elmúlt idők porlepte kódexei és fóliánsai között. Aztán egyszer a dohos levegőjű termek egyikében, egy polc mélyén furcsa térképre akadnak. Bár az alig pislákoló gyertya fénye mellett nehezen vehetik ki a halvány vonalakat, a környék mégis ismerős, csak ne hiányozna olyannyira a folyó kékes sávja, és ne terpeszkedne hatalmas, fényes város a völgyek békés kis falvai helyén…

A Titok nyitja talán ott hever a térképen, és a mellette talált, furcsa, olvashatatlan betűkkel rótt pergamenen…


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.extra.hu/IKON_szerepjatek]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához