LFG.HU

HammerTimeCafe
flyinghair
ismertetőCimkek

Nem tudom, ismeritek-e ezt az érzést: nincs más vágyatok, mint hogy egy 18. századi előkelő francia család fejeként megpróbáltok minél több befolyásos barátot szerezni a család hírnevének öregbítése érdekében, hogy a gyermekek és unokák a lehető legjobb házasságkötések révén alapozzák meg neved történelmi örökségét. Nos, én nem ismertem. Kedvelem az űrcsatákat, a fojtogató rettenetet, a kalandokat szigeteken és sivatagokban, a történelem nagy ütközeteit és a gazdasági problémák megoldását, de ki a bánatot izgat egy család sorsa a forradalom előtti Franciaországban?
Ezzel a szkeptikus kérdéssel ültem le
Michiel J. Hendriks első játékához július elején. Történt ugyanis, hogy Ignacy Trzewiczek a Robinson Crusoe: Adventure on the Cursed Island játékának szerzője a Portal Publishing kiadó vezetője Kecskeméten járt a Játékmester társasjátékboltban, és ha már ellátogatott Magyarországra hozott is magával egy-két prototípust tesztelésre. Ezek között ott volt a  Legacy: The Testament of Duke de Crecy c. darab is, és mivel Ignacy megkért, hogy teszteljem, leültem mellé. Másfél óra múlva pedig már biztos voltam benne, hogy Essenben megveszem a játékot…

Ignacy a szabályokat magyarázza Kecskeméten – fotó: Hauszknecht Imre

Mi van a fedél alatt?

A tekintélyt parancsoló grafikával megáldott dobozfedőt felemelve rögtön De Crécy grófjának végrendelete fogad minket. A kézzel írt és géppel sokszorosított üzenet figyelmeztet minket, hogy a történelem színpadán csak akkor alkothatunk maradandót, ha megfelelő kapcsolatokat építünk ki és gyermekeinket meg unokáinkat a megfelelő helyre házasítjuk. Ezen igazságok megfontolása után egy szépen tördelt, példákkal gazdagon illusztrált szabálykönyvet kapunk, ami amellett, hogy bemutatja hogyan is kell játszanunk, tele van tűzdelve apró korabeli “Tudtad-e?” utalásokkal. Tovább kutakodva minden játékos számára találunk egy saját talbót illetve egy a központi akciótáblát is, no meg az elmaradhatatlan fa jelölőket. A doboz alján pedig ott van a lényeg: több mint 200 kártya, amik a játékban gyerekeket, barátokat, címeket, jótékonykodásokat, villákat, vállalkozásokat, küldetéseket, patrónusokat jelenítenek meg. A játék kivitelezése nagyon igényes. Itt nem csak a vastag karton elemekre és a bájos grafikákra gondolok, de még a központi akciótabló hátulján is korhű családfák rajzait találjuk. Egyszerűen szép. Az egyetlen számomra kevéssé tetsző megoldás a pénzkártyák használata volt. A fizetőeszközt nyugodtan készíthették volna kartonból, nyilván drágább lett volna, de elég sokat használjuk őket és többször előfordult már, hogy nem volt elég belőle. Egyszerűen nem praktikus a használata. Ezt leszámítva azonban minőségi kiadással találja magát szemben a vásárló.

“Mi van a dobozban?” videó

Milyen a motor?

A Legacy: The Testament of Duke de Crecy egy összetettebb Eurogame, ami a munkáselhelyezés és kézmenedzsment mechanikákra épít. Ugyan a megvalósításban nincs semmi egetrengető újdonság, de a társas szépen muzsikál. A játék folyamán 3 generáción keresztül kísérjük nyomon XVIII. századi családunkat azzal a céllal, hogy a party végére a mi famíliánkat övezze a legnagyobb tisztelet. Ezt úgy érjük el, hogy magunknak, gyermekeinknek és unokáiknak megfelelő házastársat próbálunk szerezni és minél több utódot nemzeni. Emellett címeket veszünk fel, adakozunk a köznek, küldetéseket teljesítünk, villát építünk, esetleg elindítunk egy vállalkozást. Minderre 3 generáció (forduló) és bennük sorban 2-3-4 azaz összesen 9 kör áll rendelkezésünkre.

A (lengyel) doboz tartalma – fotó: Rafal Szczepkowski

A játék elején felállítjuk a központi akciótáblát és a mezők mellé letesszük a megfelelő kártyákat (villák, vállalkozások, gyerekek, címek, adományok, küldetések). Ezután mindenki kap egy tablót, két bábut, valamint egy patrónuskártyát, ami megmondja, milyen magasztos célt kell teljesítenünk a játék végére (további tisztelet/győzelmi pontokért cserébe). Miután választottunk magunknak egy családfőt amely megmutatja, hogy mennyi a kezdő vagyonunk, a körönkénti kezdő bevételünk és  mennyi barát(kártya) tartozik hozzánk, kezdődhet a játék.

A központi akciótábla indulásra kész – fotó: Vladimir Shlapakov

Amikor ránk kerül a sor bevethetjük a két saját bábunk egyikét, vagy egy egyszer használatos jelölőt, ha van ilyen a birtokunkban. Akciókat pedig a központi akciótábláról vagy saját tablónkról választhatunk. A különbség csak annyi, hogy amíg a saját “területünkön”egy körben egy mező képességét többször is igénybe vehetjük, addig a központi akciótábla mezőit egy körben csak egy játékos veheti birtokba.

Saját tábla:

  • Házasság, vagy házasság elrendezése:  Az aktuális generáció egy tagja megházasodik vagy a növekvő gyereknek előre elrendezzük, hogy ki legyen a férje/felesége.  (Barátkártyát teszünk a családtag mellé.)
  • Gyermek születése: Egy párnak a játékban legfeljebb 3 gyermeke lehet, amiből egy rögtön a házasságkötés után megszületik. Ha nem akarjuk a véletlenre bízni az utódlást, akkor igénybe vehetjük egy vajákos segítségét, ami garantálja a megfelelő nemű gyermek érkezését, de bizonyos tisztelet elvesztésével jár.
  • Pénz kölcsön kérése: Egy kevés pénzt mindenki szívesen ad, kicsivel több pénzhez már csak tiszteletünk csorbulása árán juthatunk.
  • Szocializáció: Örökségünk megteremtéshez elengedhetetlen, hogy újabb és újabb emberek jussanak köreinkbe (kezünkbe), akik egy része majd beházasodik büszke családunkba, mások pedig elvesznek a történelem forgatagában (kidobjuk őket akcióért)

 

A központi akciótábla és a játékostabló – fotó: Rafal Szczepkowski

Központi tábla:

  • Cím felvétele: Legyek gróf? Leszek! Ez majd növeli a presztízsünket, ami generációk végén növeli családunk tiszteletpontjait.
  • Termékenységspecialista felkeresése: Bizonyos módszerekkel garantáltan ikreink születnek, ugyanakkor ennek komoly pénzbeli ára van és még barátok is elpártolnak tőlünk (a kezünkből).
  • Villa építése: Családunk presztízsét mi sem tükrözi jobban, mint amikor családunk tagjai villákba költöznek.
  • Vállalkozás beindítása: Megesik, hogy bevételeink növelése érdekében valamilyen vállalkozásba kezdünk, ez nem túl nemes feladat, barátaink elhagynak a tiszteletünk csökken, de pénz beszél, ugye…
  • Küldetés vállalása: Mi sem megtisztelőbb, mint amikor a haza hírnevét öregbítjük, ráadásul így még családunkat övező tisztelet is növekszik.
  • Közösségi tevékenységek: Rendezzek lakomát? Támogassam a királyi balettot? Ez persze pénzbe kerül a de a jutalmunk sem marad el.

Miután mindenki felhasználta a bábuit, véget ér a kör és a bevételünknek megfelelően pénzhez jut a családunk. Amennyiben ez a kör valamelyik generáció záróköre volt, akkor a presztízsünknek megfelelő tiszteletpontot is megkapjuk, sőt minden gyermek, amely az adott generációban született szintén ér egy tiszteletpontot. Ezután a családokban felnőnek a gyerekek, érvénybe lépnek az előre elrendezett házasságok és ők lesznek az új generáció. Így haladunk körről-körre, generációról-generációra, amíg véget nem ér a játék. Ekkor a szokásos pontok mellett megnézzük, hogy teljesítettük-e a patrónusunk által meghatározott célt/céljainkat, amikből még néhány tiszteletpont csurran-cseppen. Aki ezután a legnagyobb tiszteletet vívta ki magának, az lesz a játék győztese.

Barátkártyák – fotó: M.J.E. Hendriks

A játék tehát egy klasszikus euro, ahol a bábuink ügyes lehelyezésével és megfelelő barátkártyák felvételével kell jó nagy családfát építenünk. A Legacy nem bővelkedik az interakcióban, ez kimerül annyiban, hogy néha a bábunkkal elfoglaljuk mások elől a kiszemelt akciókat. (Néha a barátkártyák szövege enged betekintést mások kezébe vagy vehetünk el tőlük kártyát.) A party folyamán két erőforrással gazdálkodunk, a pénzzel illetve a barátokkal. Az előbbi egyértelmű, a második tematikus: ha villát építünk lesznek barátok, akik már nem elég jók nekünk, ha pedig termékenységspecialistát keresünk fel, néhány barátunknak már ciki lesz együtt mutatkozni velünk. Így aztán a játék igazi dilemmája, melyik barátot házasítsam be, és kit áldozzak fel a körök folyamán. A kérdés már csak azért sem egyszerű, mert mint minden valamire való eurogame-ben a kártyák itt is kombinálhatóak egymással. A barátkártyák nem csak nemükben, de nemzetiségükben és hivatásukban is különböznek egymástól, emellett mindegyiknek van valamilyen egyedi képessége is. A mellékelt ábrán láthatjuk, hogy az orosz műgyűjtő Elena a beházasodáskor nem hoz hozományt, sőt még fizetünk is a frigyért, de széles ismeretségi köre miatt 3 barátot is bevonz a köreinkbe, ráadásul minden művészért, akik beházasodtak a családunkba, ad még egy tiszteletpontot is.

A játékban két helyen van szerepe a szerencsének:  egyrészt az elérhető barátkártyák nem mindig a mi szájízünknek felelnek meg. Néha csak férfiak vannak kinn, néha meg pont az a nemzet hiányzik, amire egy jó kombót építhetnénk, de ez igazából csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a játékot. Másrészt ott a gyerekpakli. Nem mindegy ugye, hogy az embernek csak lánya van, mert azok viszik a hozományt, a fiúk meg inkább hozzák. (Ez viszont bizonyos akciókkal befolyásolható a játék folyamán.) Továbbá néhány gyereklapnak van képessége is:  például születik egy meglepetés ikertestvér, vagy a lányunk annyira szép, hogy férjhezmenetelkor kapunk érte két pénzt. Ezen lapok felbukkanása teljesen véletlenszerű, éppen úgy ahogy a játék legérzékenyebb része, a születési komplikáció lapok. A gyerekpakliban fellelhető születési komplikáció kártyák felbukkanásakor döntetnünk kell: elveszítjük az anyát vagy elveszítjük a gyermeket. Ugyan egy generációban csak egyszer húzhatunk ilyen lapot, de a szerencse szerepe mellett ez néhány játékosban etikai kérdést is felvet:  többen úgy érzik, hogy ilyen szörnyűségnek nincs helye egy társasjátékban. Ugyan egyetértek azzal, hogy a gyermekágyi halál szörnyű, de a II. világháború is szörnyű volt, mégis tucatjával játszunk háborús játékokat. És éppúgy, ahogy a wargamekben történelmi tények adják a társas alapját, úgy a Legacyban is a XVIII. századi történelmi tényeket tükrözi ez az elem, nem pedig a szerző valamilyen perverzióját. Akinek esetleg ez mégis túl sok, az nyugodtan játszhat ezen kártyák nélkül is…

“Kiccsaládom” – fotó: Vladimir Shlapakov

Ha épp nincs a közelben senki, aki családot alapítana velünk, akkor játszhatjuk a játékot egyedül is. Bár a társasok egy jó részében már van lehetőségünk ilyesmire, kevés az olyan közöttük, amik teljesen a fejére állítják a játékot. Márpedig a Legacy pontosan ezt a szó legszorosabb értelmében. Ebben a játékmódban, ugyanis egy elszegényedett család egyetlen gyermeke vagyunk, aki megpróbálja bebizonyítani, hogy egy nemrégiben elhunyt gazdag nemes egyetlen örököse. Mindezt úgy érjük el, a családfánk kutatása közben húzott 9 nyomkártyát próbáljuk teljesíteni. (Például a nagyszüleink és dédszüleink között volt 4 spanyol.) Ez így egy igazán izgalmas és tematikus pasziánsz, érdemes kipróbálni ezt a játékmódot is.

Milyen játék a Legacy: The Testament of Duke de Crecy?

A tavalyi év egyik legjobban eltalált összetett eurója, ez nagyon tetszett.” – írta Molnár László (Lacxox) a BoardGameGeek.com vonatkozó bejegyzésében, én pedig csak osztani tudom a véleményét. Ha valaki mechanikai újdonságokat keres, az nem feltétlenül erre a játékra vágyik, ahogy az sem, aki olyan játékot szeretne, amiben ezer különböző módon lehet nyerni. Ez a játék a családfaépítésről szól, aki nem fekteti az energiája nagy részét a házasságobra és gyereknemzésbe, az nem nyerhet. Az akciók egy része csak kiegészítő funkciót lát el, nem egy alternatív utat a győzelemre.
De akkor miért érdekes a Legacy? Ez a társas attól lesz igazán különleges, hogy a mechanika és a téma tökéletes összhangban van. A játék minden eleméből árad a hangulat, látszik, hogy a szerző komolyan foglakozott a korral. Ez nemcsak a szabálykönyv “Tudtad-e?” információiból látszik, de a 75 barátkártya többségéhez is mind valós történelmi személyek adták az alapot. Az akciók mindegyikének van értelme, nem csak utólagos belemagyarázás a funkciója. Mi ráadásul mindig derűsen nevetgélünk, ahogy egyengetjük családunk útjait: miközben értetlenül bámulom a szomszédom anyagi jólétét, rádöbbenek, hogy egy kurtizánt vett feleségül. Így persze könnyű, nekem meg Chantall a hentes lánya jutott… Ezeken keresztül a játék egyszerűen életre kel az asztalon, amiből nem árt egy jó nagy, mert ugyan a játék tartalma egy kisebb dobozban is elfért volna, de a felépített családfák azonban tetemes helyet foglalnak. Ajánlom mindenkinek, aki egy nem túl bonyolult, de kombinatív, tematikus játékra vágyik.
Gyereknemzésre fel!

A központi akciótábla és a játékostabló hátulról – fotó: Rafal Szczepkowski


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához