LFG.HU

Leoben
ismertetőCimkek

Hangulatkeltő
– Merre lehetnek azok a kis férgek? Két napja küldtem be őket ebbe az átokverte erdőbe. Lángoló korbáccsal marom le a húst nyamvadt testükről, ha egyáltalán vissza mernek jönni! – szitkozódott magában bosszúsan a boszorkánymester, mialatt az egyik ősöreg fától a másikig araszolt. Worghul nem szeretett kimozdulni sötét palotájából.

- Ismeretlen mágus járja a szomszédos erdőt, gazdám. Egyetlen szavára új életre kelnek az elszáradt bokrok, meggyógyulnak a haldokló állatok – csengtek fülébe hű szolgájának, a démoni otthon sötét látnokának szavai. Két tucat zsarátnokfiókát küldött ki az egyik tapasztalt pokolfajzat vezetésével a titokzatos idegen felkutatására: – Találjátok meg azt a gyógyítót és hozzátok elém a fejét! – adta parancsba immáron két éjszakával ezelőtt. Azóta nem kapott hírt felőlük. Hiába próbálta mágiával felkutatni hollétüket, ezúttal néma maradt az éjfekete kristálygömb. Útra kelt hát, hogy maga járjon utána, ki is lehet a rejtélyes varázsló.

- Megállj! – kiáltott fel valaki a háta mögött. Worghul bosszúsan fordult meg. Nem szokott hozzá, hogy bárki is meglepje. Ősei démoni pengéje, Sectarus, melyet a legenda szerint a pokol tüzében edzettek és az alvilág legsötétebb bugyrában szenvedő gonosz lelkek sokaságával töltöttek meg, egy szemvillanás alatt a kezében termett.

- Nem akarlak bántani – szólt újra a mély hang gazdája. Worghul arcán mosoly fakadt, mikoron meglátta a beszéd forrását. A vele szemben álló férfi még emberi mércével mérve is alacsony volt. Testét állatbőr fedte, arcán több napos koszréteg díszelgett groteszk maszk gyanánt. A rongyos alakot nem szerethették az istenek, mert elálló füleket és alaktalan, leginkább egy agyagdudára emlékeztető orrot kapott teremtőitől. Egyedül tengerkék szemének furcsa, szomorú izzása ruházta fel némi tekintéllyel. Ezt azonban rögvest ellensúlyozta, hogy a vállán egy vadászgörény ült. Az állat apró gombszemeivel kíváncsian méregette a boszorkánymestert. Látszott, a fura szerzet még mondana valamit, de Worghul nem akart beszélgetni. Ősi igéket formáltak ajkai, egy pillanattal később pedig már lángvörös tűzgolyó röppent elő tenyeréből. A másik mozdulatlanságba merevedett, meglepődve ellenfele reakcióján. Rezzenetlen tekintettel várta a becsapódást, a biztos halált. Hatalmas robbanás rázta meg a helyet, ahol állt. A varázslat nyomán sűrű füst ülte meg a rövid párbaj helyszínéül szolgáló tisztást. Worghul elindult, hogy Sectarussal vessen véget a tömzsi varázsló szenvedéseinek. Hűs fuvallat csapott az arcába, a füstköd tovaszállt. Ellenfele ugyanott állt, testén nyoma sem volt sérülésnek. Vadászgörénye ugyanakkor a földön hevert összeégett bundával, élettelenül. A kisember lehajolt hozzá, megsimogatta az állat szőrös pofáját. Majd felnézett Worghulra, szemében könny csillogott.

- Ostoba. Legalább harcolna férfiként – gondolta a boszorkánymester, amikor meglendítette pengéjét, hogy befejezze, amire varázslata képtelen volt. Szívdobbanásnyival később szinte felrobbant az aljnövényzet. Fekete alak, kétszáz kiló színtiszta izom repült a levegőben megállíthatatlanul a sötét mágus felé. – Hibáztam – korholta magát a boszorkánymester. Iszonyú fájdalom hasított a hátába, rongybabaként omlott a földre. Tudta, vége mindennek. Nem érezte a lábait, Sectarus pedig tőle fél méterre, elérhetetlenül messze hevert az avarszőnyegen.
- Köszönöm, Cervere – hallotta még utoljára a mély hangot, mielőtt a fekete párduc állkapcsa összezárult volna az arcán. És azután eljött a sötétség…

Mage Wars® Core SetNem tudom, hogy vagytok vele, de vannak az ember életében olyan játékok, amelyekbe első látásra beleszeret, anélkül, hogy egyáltalán kipróbálta volna. Mikor először vettem kézbe a Mage Wars vaskos és felettébb súlyos dobozát, rögtön tudtam, egymásra találtunk.

A játék borítóján egy epikus párbaj részleteit örökítette meg azon grafikusgárda egyik tehetséges tagja, akit a Mage Wars kiadója, az Arcane Wonders bízott meg a játék illusztrálásával. Gyönyörű – ez volt az első gondolatom és ez akkor sem változott meg, amidőn feltárult előttem a beltartalom.

A Mage Wars-ban a játékos feladata egyszerű, földbe, pontosabban az aréna homokjába kell döngölni ellenfelünket. Az alapjátékban négy varázshasználó közül választhatunk. Alakíthatunk papnőt (Priestess), aki főként szent hatalmának erejéből merítkezve arathat győzelmet ellenségei felett. A gonosz mágia, az átkok és a pokol tüzének varázslatait kedvelők sem maradnak választható karakter nélkül, nekik találták ki a készítők a boszorkánymestert (Warlock). A természetmágia, különösképp az állatok szerelmesei a vadak urával (Beastmaster) indulhatnak csatába. A legkiegyensúlyozottabb karakter pediglen a varázsló (Wizard), aki a misztikus mágia mellett a négy őselem (föld, víz, tűz, levegő) valamelyikének mestere.

A játék kártyavezérelt, valamennyi kaszthoz speciális, reá jellemző lapok társulnak, ezek segítségével kell a másvilágra küldenünk a velünk szemben állót. Feladatunk a játék kezdetén egy saját varázskönyv összeállítása, ennek lapjait használhatjuk majd a párbaj során. Az alapjátékban közel 300 varázslatból választhatunk. Találhatunk közöttük lényeket, tárgyakat, bűbájt, épületeket, klasszikus, tehát közvetlen sebzésre használható lapokat egyaránt. A játékos köre két részből áll: felkészülésből az előttünk álló feladatokra és a konkrét akciókból. Előbbi során kapjuk meg a körönként járó manapontokat, melyek felhasználása fedezi a varázslatok költségeit, és ekkor választhatjuk ki a varázskönyvünkből azt a két lapot, ami meghatározza majd cselekedetünket egy körben. Ez a lehetőség a Mage Wars talán legeltaláltabb eleme. Immáron nem mázli kérdése, hogy milyen lapot húzunk fel, hanem mi vagyunk saját taktikánk és szerencsénk kovácsai. Nem mellesleg a kiválasztott varázslatokat ellenfelünk nem láthatja, tehát ugyancsak bízhatunk a meglepetés erejében. Az akciófázisban a játékosok felváltva cselekszenek. A karaktereken elhelyezett jelölők határozzák meg, mennyi akciót hajthatunk végre. Alapból kettőt, de vannak épületek, melyek szintén képesek önálló “életet élni”, valamint leidézésük után lényeink is saját akcióval rendelkeznek.

A Mage Wars szabálykönyve logikusan felépített, könnyen átlátható, közepes angoltudás is elegendő egy-egy indulópartihoz. Ugyanakkor ez is az a fajta társas, melynél még 15-20 játék után is előjön egy-egy speciális szabály, tehát az igazi mélységeket több csata után érjük el. A játékidő átlagosan másfél óra, bár a kezdetekkor, a lapok megismerésének idején, nem ritka a három óráig tartó küzdelem sem. Ahogy azonban egyre tapasztaltabbak leszünk, úgy rövidülnek a partik. A Mage Wars nem nélkülözi az interakciókat, nem kell attól félnünk, hogy kukaként, diskurzus nélkül kell végigülnünk a varázspárbajt.

A bemutató elején már szóba került a minőség kérdése is. Nos, a termék ebben sem okoz csalódást. A táblák, a jelölők és a kártyák anyagminősége kiváló. Utóbbiaknál a grafika is világszínvonalú, a lapokon található illusztrációk többségét még a szobám falán is el tudnám képzelni festményként. A játék nem a gyűjtögetős fajta, egyetlen alapkészlet elegendő a változatos élményhez. Ugyanakkor a Mage Wars fejlesztése folyamatos, további karakterek és a hozzájuk tartozó varázslatok érkeznek periodikusan. Már megjelent az első nagydobozos kiegészítő, melyben egy ork hadúr (Warlord) és egy elf erőhasználó (Forcemaster) nézhet farkasszemet egymással és persze az alapjáték karaktereivel. Valamikor idén ősszel pedig a druidát (Druid) és a nekromantát (Necromancer) játékba hozó újabb bővítmény érkezése várható.

No és akkor jöjjenek a negatívumok. Ööö… hát az most egy sem jut eszembe. Az én értékelésemben ez a játék tökéletes, egyszerűen gyönyörű, a játékélmény változatos, a szabályok logikusak, élet- vagy inkább fantasyszerűek.

Szerző: Bryan Pope, Benjamin Pope (2012)

Játékidő: 90-120 perc
Játékosszám: 2
Nyelvfüggőség: magas
Összetettség: közepes
Újrajátszhatóság: magas

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához