LFG.HU

Narmi
InterjúkCimkek

HelvécziaAz alábbi interjúban a nem rég megjelent Helvéczia pikareszk szerepjátékról olvashattok, pár szóval körbejárva a játék megszületését, részleteit, s néhány kérdéssel kicsit közelebb hozzuk az íróját, Lux Gábort is.

Narmi: Hogyan ismerkedtél meg a szerepjátékokkal?

elGabor: Valamikor 1990-1991 fordulóján történhetett, a cserkészeknél. Valaki a társaságunkban találkozott valahol a játékkal, és ez alapján mesélt nekünk egy rendszerfüggetlen kalandot. Archeológusokként vagy sírrablókként oldalnézetből kellett felderítenünk egy piramist, és megküzdenünk a különböző csapdákkal és mechanizmusokkal. Nem tudtam, hogy ezt szerepjátéknak hívják; azt hittem, valami rejtvénytípus. Kicsit később egy másik társaságban pár alkalom erejéig találkoztam a Harc és Varázslattal. Ez volt az első magyar játékrendszer, én meg egy ember harcost alakítottam, akit az első csatájában megöltek a bányában az orkok. Mondanom sem kell, innen hihetetlenül elkezdett érdekelni a dolog.

Narmi:  Mikor vágtál bele az első saját rpg rendszer fejlesztésébe?

elGabor: Az első, 1994 körüli rendszeremből elkészült pár lap egy mappában kallódik, de szerencsére soha nem került játékosok elé. Valamivel később írtam egy rettentő „realista középkorias” rendszert alkímia-alapú mágiarendszerrel, saját világgal és minden egyébbel. Szerencsére a játékosaim az első alkalom után megmondták, hogy szar, így aztán nagyobb kár nem esett.
De amióta mesélek, a saját anyagaimra támaszkodom. Ez a kezdetben kényszer is volt, mert egy barátommal kilenc hónapot spóroltunk az AD&D szabálykönyvekre, de szörnykönyvre vagy kalandmodulokra már nem volt semmi reményünk. Mindent magunknak kellett kitalálnunk. Jól mutatja a TSR által kiadott korabeli anyagok színvonalát, hogy minél többet szereztem meg belőlük, annál rosszabb mesélő lettem, és annál jobban utáltam, amit csináltam.

Narmi: Hogyan született meg a Helvéczia világának ötlete?

elGabor: A Kard és Mágia témájába írtam egy hozzászólást arról, hogy hogyan állítsunk össze egy sandbox (kötetlen játékmenetű) kampányt, és valahogy megjelent a lelki szemeim előtt egy fantasztikus Svájc képe. Magas hegyek, sötét erdők, Antonio Grimaldi, a hírhedt rablólovag (valamint garabonciás, feketemágus és libertinus) poroszlói, mohos kutak, órásmesterek… Két másik forrásom volt, egy nagyon régi és elég furcsa D&D kalandmodul, amit visszavontak a forgalomból, meg egy pakli magyar kártya. Ezek a képek alkották azt, amiből Helvéczia lett.

Narmi: Úgy gondolom, hogy a Helvécziának a legnagyobb reklámot a Kard és Mágia, mint előzmény okozza. Mi volt az alapkoncepció: Előbb jött a Helvéczia világának ötlete és ehhez használtad fel a KéM rendszerét, tapasztalatait, vagy az adott szabályrendszer módosításokból és pár új ötletből nőtte ki végül magát az új játék?

elGabor: Az alapkoncepció csak egy szemléltetésre szánt példa volt. De szöget ütött a fejembe, és nem csak nekem, hanem Bársony Dávidnak (alister) is, és ő mesélt két játékülést az ötlet alapján. Pár hónappal később azon kaptam magam, hogy egy kettéhajtott A4-es lapra elkezdtem ötleteket firkálni egy kampányhoz. Vagyis ez egy Kard és Mágia mesesorozat lett volna pár háziszabállyal (például a végső anyagba is bekerült hatos szintrendszerrel), egy sajátos világban. De mire a lap negyedéhez értem, a dolog logikája átvette az irányítást, és már az osztályok, a mágia- és a jellemrendszer átírásánál tartottam. A második A4-es lap közepére már megvolt a koncepció, csak meg kellett írnom. Úgyhogy nyáron kivettem egy rakás szabadságot, egy bőröndnyi könyvvel elutaztam Nagymarosra, és a következő heteket azzal töltöttem, hogy főztem, erdőt jártam és a fennmaradó időben a játékon dolgoztam. Mire hazamentem, megvolt az első tesztverzió.

A Helvéczia cím úgy született, hogy a játékból legelőször a borítót készítettem el, és ehhez találtam egy betűtípust, aminek erős 1848-as hangulata volt. Innen jött a cz, majd a Helvéczia egész nyelvezete és stílusa.

Egyszer fent, egyszer lentNarmi: A Helvéczia híreiből világosan kiderül, hogy ezzel a játékkal a rpg-sek mellett olyanokat is szeretnél megszólítani, akik eddig még nem ismerték az asztali szerepjátékok világát. Őket milyen dolgokkal szeretnéd elérni?

elGabor: A magyar játékrendszerek több mint egy évtizede egy szűk, és egyre szűkülő körnek szólnak. Nincs olyan játék, amely a hobbin kívüli érdeklődőknek, vagy a szerepjátékokat egyáltalán nem ismerőknek készült volna. Ezt a szerepet, bár szerettem volna, a Kard és Mágia sem tudta betölteni. A Helvécziánál sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan közelítené meg a játékot egy kezdő, aki inkább társasjátékokhoz szokott.

Miért pont a társasjátékosok? Mert a szerepjáték is egy társasjáték, és jól illik az elmúlt évtizedben nálunk is népszerűvé vált, a régi társasoknál összetettebb kollaboratív játékok közé. Szerintem sokakat érdekelnék a szerepjátékok, ha nem lennének olyan megközelíthetetlenek. Tudom, hogy ez egy nehezen áthidalható szakadék, de rám nagyon pozitív benyomást tett a társas hobbi pezsgése, lelkesedése és pozitív hozzáállása, úgyhogy megpróbálom.

A szakadékot azonban az innenső oldalról kell áthidalni. Nem tudom, hogy mennyire világos ez mások számára, de a kívülállók szemével még egy Helvéczia típusú, szabálykönnyű játék is nagyon összetettnek tűnik, pedig itt nem négy-ötszáz oldalas fóliánsokról van szó. Ezért figyelmet fordítottam rá, hogy a kezdéshez szükséges alapinformációk hozzáférhetők és jól értelmezhetők legyenek, és legyen mindenki előtt egy szilárd, könnyen befogadható alap, ahonnan könnyű továbblépni.

Ezért került például a dobozos kiadásba egy gyorskezdési útmutató, a fontosabb szabályok összefoglalója, karaktergenerálási segédlet és példakarakterek. De maguk a szabályok és a mesélői tanácsok is segítenek valamit a dologban – pl. a hatszintes rendszer elég jól átlátható, és egy csomó komplikációt könnyedén eltávolít a játékból; illetve a megváltozott játékosi szokásokra vannak tekintettel a mesélői tanácsok is. A Helvéczia nagyon jól működik akár másfél-két órás epizodikus kalandokkal is. Ennyi időbe belefér egy tisztességes minikaland (mint pl. a Mesélői Almanachba került példa, amit kezdő játékosoknak meséltem, és kezdő mesélők számára írtam meg), és a Helvéczia akár egy lehet az egy délután alatt kipróbált két-három játék között.

Valójában persze a Helvéczia még mindig egy hagyományosan szerkesztett, kéthasábos írott szövegre építő szerepjáték, pedig lehet, hogy a jövőt a sokkal jobban tagolt, moduláris, esetleg a tabletek és hasonló eszközök lehetőségeit kihasználó dokumentumok képviselnék.

Narmi: Ahogy a Kard és Mágia szerepjátéknál volt rá példa, úgy ez esetben is nyitott vagy arra, hogy megjelenjen másoktól is Helvéczia kiegészítő, ha az kreativitásban és igényességében is megfelelő?

elGabor: Természetesen nagyon örülnék neki. A szerepjátékok sikerét az aktív játékosok és az általuk alkotott közösség ereje adja. Ryan Dancey, a harmadik kiadású D&D szabályait közkinccsé tevő Nyílt Játéklicensz szellemi atyja hívta fel rá a figyelmet, hogy egy kiterjedt hálózat nagyon sok többletelőnyt tud nyújtani a hálózat tagjainak. A kalandok tipikusan ilyen előnyök.
A feltételem annyi, hogy a kalandok és kiegészítők legyenek ötletesek, legyenek rendesen megírtak, és ami a legfontosabb, essenek át a tesztelés próbáján. Nagyon sok szerepjátékos kiegészítő mögött nincs aktív játék, és ez őszintén szólva meg is látszik rajtuk. A jó kaland nem biztos, hogy tökéletes olvasmány, de úgy prezentálja és rendezi az információkat, hogy segíti a mesélő dolgát a kaland levezetésében. Mintha extra játékszabályokat adna neki. A rendesen tesztelt, valódi kampányokból származó kalandok általában megfelelnek ezeknek a feltételeknek, és én ilyeneket szeretnék látni.

Narmi: Mit tartalmaz az “Ammertal és az Oberammsbund” kiegészítő? „A Megátkozott Pincze” c. kalandmodul ugyan nem fért be a díszdobozba, de te mennyire ajánlod a játék hangulatának és rendszerének megismerése miatt?

elGabor: Egyik kiegészítő sem kötelező olvasmány, de mindkettő példát nyújt egy-egy adott kalandtípus felépítésére. Az Ammertal, amely Helvéczia két kantonjáról nyújt tömör, nagyon játékközpontú, és tetszőlegesen bővíthető leírást, a vadonbéli kalandokról és kampányszerkesztésről ad át információkat (egy kezdőknek szóló részletes kalanddal és több kalandvázlattal). A mesélő elég könnyen felhasználhatja a saját meséihez, de a leírtak alapján könnyen alkothat a saját csapatának is egy külön mikrovilágot. A Megátkozott Pincze megmutatja, hogyan nézhet ki egy labirintus-kaland a Helvéczia keretei között, és nem csak tartalmában, hanem formájában is olyan megoldásokat mutat, amelyek haladók számára is érdekesek lehetnek. A közeljövőben több ilyen játékstílust szeretnék kaland formájában bemutatni.

Narmi: Honnan származik a rőfös macska?

elGabor: Ez a soklábú, fák koronájában élő, utazókra leső borzalom akár népmondai szerzemény is lehetne (a Helvéczia készítése közben ezekből is derekasan merítettem), de valójában sokkal szörnyűségesebb eredetű. Egyrészt egy borzasztó angol szóvicc áll mögötte („caterpillar”), másrészt pedig egy kínos internetes mém („Longcat is long”.) A tanulság: néha jobb nem megkérdezni.

Munka után édes a pihenés

Narmi: A megjelenést követő első hét után milyenek a visszajelzések?

elGabor: Létező félelmeimmel ellentétben a fogadtatás eddig várakozásaimon felül pozitív volt, a viták pedig meglepően konstruktívaknak bizonyultak. A PDF-eket rövid idő alatt 450 és 350 fölött töltötték le, és a dobozokból is elkelt nagyjából ötven példány. Ez jó kezdet, de persze az igazi kihívás az, hogy hogyan jut el a Helvéczia a szűkebb fórumozó közösségeken túlra, és hogyan válik kifelé nyitott, belül pedig aktív kreatív közösséggé. Egy szerepjáték, különösen egy amatőr kezdeményezés elsősorban ettől sikeres.

A legjobban annak örülnék, ha mások is meglátnák a fantáziát az amatőr játékkiadásban, és a jövőben több, akár 32-48 oldalas minijátékkal lennénk gazdagabbak. A POD nyomdatechnológiákkal készült anyagok már alacsony példányszám mellett is életképesek, tehát nem kell elzálogosítani a fél nappalit azért, hogy utána a megmaradt felében búslakodjunk kétezer eladatlan példány fölött. Ha lesz még Magyarországon élő játékkiadás, akkor elsősorban így lesz. A hobbi további élete csak rajtunk múlik.

Narmi: Hogyan tovább, mik a terveid?

elGabor: Először szeretnék írni a játékhoz pár extra kalandot. Kéziratos, de megjelenésre vár egy klasszikus kísértetkastély (több lehetséges játékbeli megközelítéssel), meg egy Helvéczián túlra, a Köztes Földek különös és veszedelmes vidékeire elvezető szcenárió. Azonkívül lassan elkezdett formálódni egy modulválogatás, amelyben könnyen felhasználható rövid kalandok találhatók majd.

Szeretném a lehetőségeket kihasználva folytatni a játék terjesztését. Nemrég jártam meghívott vendégként Győrben az egykori szerepjáték-klub rendezvényén, ahol nagyon jól éreztem magam. Azt hiszem, a szerepjátékokat, és különösen egy, a Helvécziához hasonló amatőr kiadványt legjobban face-to-face módszerekkel lehet új emberekhez eljuttatni, vagyis amennyire ezt Pécsről munka mellett tehetem, szeretnék eljutni társas- és szerepjátékos rendezvényekre.

De a legfontosabb az aktív játék a barátaimmal. Megy a tavaly szeptemberben indított kampányunk, de nem lenne rossz Pécsen is összeállítani egy Helvéczia-csapatot.

Narmi: Mely regények, történetek állnak a Helvéczia hangulatához legközelebb,  illetve tudsz zenét ajánlani, amely akár egy játékalkalom atmoszférájának is része lehet?”

elGabor: Soha nem hallgatok zenét játék alatt, mint ahogy munka közben sem – bőven elég a játékosokra és a kalandra figyelni. De a Helvécziához inspiráló lehet pl. az Unser liebe Fraue landsknecht-ének, a Végek dícsérete Balassitól, a Buga Jakab éneke, a Kaláka Varázsvirágok-feldolgozása, vagy (különösen) a Cseh Tamás-féle Ballada.
A szabálykönyvben található ajánlott irodalom listán minden tételnek van valami köze a Helvécziához, és talán azt is bemutatja, hogy a játékot nagyon sokféleképpen lehet játszani. Ha egy könyvet kellene kiemelnem közülük, az nem menne, de ha kettőt, akkor a Grimmelshausen-féle Kalandos Simplicissimust és Jókai Hírhedett kalandorát ajánlanám. Az első egy korabeli csavargóregény (pontosabban összefüggő kisregények gyűjteménye), és mit sem avult 1668-as megjelenése óta: hitelesen, de szentimentális önsajnálat nélkül, metsző humorral mutatja be a harmincéves háború világát és a körülötte felbukkanó figurákat. Jókai regénye pedig a magyar kalandregény-irodalom ékköve – meseszövése, egzotikus képzelőereje bármilyen mai fantasyvel fölveszi a versenyt. Valójában persze nincs értelme különbséget tenni, mert a Hírhedett kalandor fantáziaregény – és Jókai talán lehet hogy tényleg a kisujjából rázta ki, de mekkora kisujj volt az! Egy szerencsésebb országban régóta megfilmesítettek volna.”

Narmi: Köszönöm szépen a válaszokat és további sok sikert kívánok!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához