LFG.HU

taverna
Péteri Gábor
novellaCimkek

A homály formálódni kezd egy ház tövében.

Ahogy mész haza az utcán. Nincs okom félni! – üvölti a racionálisabb feled (az, amelyik nem szűköl minden villámcsapásnál). A kulcsodat előkészíted, hogy a kapu kinyitása egy gyors mozdulat legyen.

És megmoccannak az ősi kötelékek.

Bejutsz a lépcsőházba, villanyt kapcsolsz, kezdesz megnyugodni. A nagy faajtó döngve csapódik be mögötted. Megnézed az ütött-kopott postaládát – közben próbálsz nem belefulladni a kiürítetlen kukák bűzébe.

Szemek nyílnak egy régi-új világra.

Három reklámlevéllel és két hirdetési újsággal felvágtatsz a második emeletre. Az ajtón nem a te neved van – kit érdekel? A lakás mögötte a te birodalmad – a te tévéd, a te bútoraid, a te mosógéped.

Valami keresni kezd.

Cigarettára gyújtasz, nézed ostobán a tévét. A műsor lényegtelen – az agyadból mosod ki a mindennapi lét mocskát. Egy mentő húz el az ablakod alatt – az éjszakába harsanó idegtépő vijjogás szinte téged is megbetegít.

Aztán megtalál.

Egyre álmosabb vagy, egyre rosszabb a műsor. A Spektrumon figyeled a levélvágó hangyák szaporodását – nem mintha érdekelne, de legalább gyorsabban mozognak, mint Anettka. Kikapcsolod és bámulod bambán a cigaretta parazsát – ez az utolsó, elalvás előtt.

Az utolsó.

Kaptál egy halálos fenyegetést, mikor megszülettél…


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához