LFG.HU

tarsasjatekok.com
Guildenstern
ismertetőCimkek

2. rész: kritika

Mikor nekikezdtem a játékkal való ismerkedésnek, próbáltam nagyon nyíltan és pozitívan hozzáállni. Szerettem volna, ha legalább annyit leírhatok, hogy ez egy közepesen jó játék, ami biztos megtalálja a saját célcsoportját. Az olvasás közben voltak reményt keltő pillanatok, de ahogy előre haladtam, egyre rosszabb és rosszabb véleményem alakult ki. A bevezető még egész rendben volt, a fajok, kasztok, vallások fejezetében a világ leírása nehezen befogadható, de értékelhető valamilyen szinten, aztán a szabályokat már kifejezetten rossznak gondolom, végül az egész lezárása, egy utólagos hozzátoldásnak tűnik, ami azért született, mert egy őszinte ember elmondta, hogy ez így nem igazán OK. Talán az a baj, hogy messze túl vagyok a játék által ajánlott 12-18 közti életkoron, de ez a játék nagyon nem jött be.  Hozzáteszem, hogy gyakorlatban nem próbáltam ki, tehát ez a vélemény tisztán a könyv felületes átolvasása közben alakult ki bennem.

Az angol szerepjátékos körökben van egy kifejezés: heartbraker fantasy (kb. szívszorító fantasy). Ez alkalmazzák azokra a szerepjátékokra, amit a szerző sok év játék után, a felhalmozott házi szabályokat szabályrendszerré alakítva, a sok éve fejlesztett világát felhasználva ír meg, és saját költségén jelentet meg. Azért szívszorító, mert mindezt sok munkával, pénzzel és még több lelkesedéssel teszi, de valójában ezek a játékok se nem túl eredetiek, se nem túl forradalmiak, és tulajdonképpen rengeteg hasonló van belőlük, ezért elkerülhetetlen a bukásuk.  Ami egy baráti társaságnak jó játék, az nem biztos, hogy könnyen átadható másoknak.

A FIX esetében már a beharangozóból sejteni lehetett, hogy egy ilyen szerepjátékról van szó. A könyv átolvasása után azt kell mondjam, hogy több munka van ebben, mint elsőre gondoltam. A világ tényleg precízen ki van dolgozva. Bele lehet kötni különböző szempontokból, de a kidolgozottságot nem lehet elvitatni. A szabályrendszer megalkotása is komoly feladat lehetett. Az érződik rajta, hogy minden részletre ki akar térni, és ezért lesz ennyire bonyolult az egész. Az illusztrációk tényleg nagyon jók szerepjáték szinten, csak gratulálni tudok minden alkotónak. A könyv fizikai megjelenése is nagyon rendben van. Ezért annyira szomorú, hogy ez a játék arra van ítélve, hogy egy garázs mélyén porosodjon dobozokba zárva. De őszintén kívánom, hogy ne legyen igazam.

A magyar szerepjátszás egy nagyon szűk közösség. Azért vállaltam, hogy megveszem és végignézem ezt a játékot, mert úgy gondoltam, hogy tartozom ennyivel azoknak, akik pénzt és időt nem kímélve kiadnak egy magyar nyelvű szerepjátékot. De ezt a pénzt és időt sokkal jobban is fel lehetett volna használni a magyar szerepjátszás segítésére.

Szeretnék pár tanáccsal szolgálni azoknak, akik szerepjáték íráson törik a fejüket. Hozzá kell tennem, hogy én még nem adtam ki szerepjátékot, főleg nem nyomtatásban, ezért nincs túl sok jogom osztani az észt, de ismerem annyira az angol nyelvű szerepjáték világot, és általában az üzleti vállalkozásokat, hogy pár megfontolandó dolgot leírjak.

A szerepjáték írás egy nagyon komoly feladat. Majdhogynem egy szakma. Úgy kell hozzáállni, mint egy regényíráshoz. Ebből következik, hogy egy jó szerepjátékos vagy egy jó mesélő még nem biztos, hogy jó szerepjáték író is. Először is kell hozzá tapasztalat. Nem csak az évek száma számít, hanem a megismert játékok száma és sokszínűsége is. Minél több szerepjátékot ki kell próbálni, és ezekben megfigyelni a szabályrendszereket, a környezet bemutatását és a könyvek szerkesztését. Aztán szégyentelenül ellopni mindent, ami tetszik bennük.

El kell gondolkozni azon, hogy mitől is más vagy mitől is jobb a tervezett játék, mint a többi. Az a jó, ha 25 szóban el lehet mondani egy érdeklődőnek, mitől is fasza a dolog, miért lenne érdemes játszania vele. Természetesen olyan sok szerepjáték van, hogy senki sem várja el, hogy valami elképesztően új és eredeti dologgal rukkoljon valaki elő, de valami újdonságnak, valami egyediségnek mégis kell benne lennie, főleg a legelterjedtebb játékokhoz képest. És itt nem három új fajról és két új kasztról van szó.

Minden szerepjáték könyv esetén egy komoly dilemma, hogy egyszerre kell tankönyvet és lexikont írni. A játékot először meg kell tanítania a könyvnek, de játék közben jól áttekinthető lexikonként is funkcionálnia kell. Érdemes fokozatosan bemutatni dolgokat. Például a világról először egy rövid átfogó leírást adni, aztán kicsit részletesebben a játék szempontjából lényeges dolgokkal (fajok, vallások), az igazán részletes leírásokat pedig a végére hagyni jól kereshető formában. Akár külön kiegészítőkbe vagy kalandmodulokba is lehet a részleteket tenni.

A szerepjátéknál a világ mindig abból a szempontból fontos, hogy milyen kalandok játszhatóak benne. A játék szempontjából feleslegesek a világ azon a jellemzői vagy részletei, amik nem kerülnek a játékosok karakterekkel kapcsolatba, és így nem járulnak hozzá a játékosok szórakozásához. Minden szerepjátéknál fontos kérdés, hogy kik a karakterek a világban, miért működnek együtt, mik a jellemző célkitűzéseik, milyenek az alap kaland típusok és mindebben mi az élvezetes a játékosoknak.

A szerepjátszás egy elég tág fogalom, és manapság egyre több játék feszegeti a kereteket. Ezért nem is lehet azt mondani, hogy van ideális szabályrendszer, hanem mindig az adott játék céljaihoz, hangulatához kell alakítani a szabályokat. Megint csak érdemes körülnézni, és a tapasztalatokat felhasználva nagyon tudatos döntéseket hozni, mi legyen benne a szabályokba, és mire nincs szükség. Például, ha a lopakodásnak nagy szerepe van a játékban (mint pl. a Thief számítógépes játéknál), akkor érdemes egy összetett rejtőzködés rendszert beletenni, de mondjuk a szociális képzetségeket akár ki is lehet hagyni.

Nem érdemes teljes szerepjátékkal kezdeni, ahogy egy írónak sem érdemes rögtön egy nagyregénynek nekiugrania. Először kalandok, kampányok, területek vagy rövid, pár alkalmas játékok megírásán lehet gyakorolni. A kis léptékben indítás arra is alkalmas lehet, hogy ha tényleg jó az anyag, akkor rajongótábor alakuljon ki, már a nagy szerepjáték megjelenése előtt.

Biztos annak is megvan a maga szépsége, hogy váratlanul áll elő valaki egy teljes szerepjátékkal, de a fejlesztés szakaszában nyilvánosság elé lépéssel, sok hiba kiküszöbölhető. A nyílt béta teszt lehetővé teszi, hogy sokan végignézzék a játékot, és kiszúrják az apróbb hibákat is. A világ jelenleg legnépszerűbb szerepjátéka a Pathfinder is egy nyílt béta teszttel indított. De ha valaki ódzkodik széles nyilvánosság elé tárni félkész munkáját, annak is érdemes előre beharangoznia a játékot, és nyilvánosan meghirdetnie egy zárt béta tesztet. A tesztelés fontosságát egyébként se lehet eléggé hangsúlyozni, és jó, ha ezt nem közeli barátok végzik. Ráadásul maga a tesztelés is alkalmas lehet arra, hogy kötődést alakítson ki egy játék iránt, növelve a később megjelenő teljes játék sikerét.

A pdf a legjobb dolog, ami a szerepjátszásban történt a tízoldalú kocka feltalálása óta. A papír alapú könyveket nagyon szeretem, regényeket máig csak papíron olvasok, azonban a szerepjáték kiadásnál az elektronikus változatnak annyi előnye van, hogy mára szinte megkerülhetetlenné vált. Olcsóbb összehozni, nincs nyomdaköltség, könnyebb terjeszteni, ami egy réted hobbinál nagy előny. Ha valaki mindenképpen nyomtatásban akarja látni a könyvét, akkor érdemes igény szerinti nyomtatásban (print on demand) gondolkozni, ahol szintén megspórolható a kezdeti példányszám és a kapcsolódó befektetés. Igaz nem lesz olyan szép mint a FIX könyv, de legalább nincs akkora bukás, ha bukás van.

Mivel Magyarországon szerepjátékot csak lelkesedésből lehet kiadni, pénzügyileg biztos nem kifizetődő, érdemes megfontolni egy ingyenes elektronikus kiadást. De még jobb ötlet „fizess amennyit akarsz” módon árulni a játékot. Így visszajöhet némi pénz a költségekből, és az is hozzájuthat, aki nem akar pénzt áldozni rá.

A közösségi finanszírozás (crowdfunding) a legjobb dolog, ami a szerepjátszásban történt a pdf feltalálása óta. A szerepjáték hírek szinte csak Kickstarter kampányokról szólnak. Ezek a kampányok azon kívül, hogy előfinanszírozzák a projektet, azt is megmutatják, hogy mekkora az igény. Itthon még nem láttam példát szerepjáték közösségi finanszírozására, de ha valaki szerepjátékot akar kiadni, akkor érdemes meggondolnia. Egy közösségi finanszírozásnál skálázni lehet célokat. Kis támogatásnál egy gyengén illusztrált elektronikus kiadást lehet beígérni, de nagy támogatás esetére akár egy rendes könyvkiadás is beleférhet.

Egy szerepjáték kiadás nem ott ér véget, amikor kikerül a nyomdából a könyv, vagy felkerül az internetre a pdf. A játékot el is kell adni, különösen, ha valaki pénzt is kér érte. Minél inkább jelen kell lenni az internetes fórumokon, tartani a kapcsolatot a játékosokkal. Rendezvényeket szervezni, vagy mások rendezvényein részt venni, ahol rövid (2-3 órás) próbajátékokon lehet bemutatni a kész szerepjátékot. Jó, ha rendszeresen jelennek meg ingyenes kis kiegészítők, kalandok.  Mindez nem kis feladat, jó előre felkészülni rá.

Szerintem a FIX lehetett volna akár egy jó játék is. A világ átlag fantasy, de van benne annyi egyediség, ami megkülönbözteti a többitől. A szabályrendszer nem a MAGUS vagy a D&D háziszabályokkal felturbózott változata. Azt mondom, ha nyílt béta fázisba kerül, és a szerző értő fülekkel fogadja a rázúduló kritikákat, akkor átalakíthatta volna úgy, hogy egy használható játékot kapjunk. Sajnálom, hogy nem így történt.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához